Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Tamás Halm x
Clear All Modify Search

The topic of my paper is the syntax and the quantificational force of free-choice items (FCIs) in Hungarian. FCIs such as any have been at the forefront of research interest in the past decades (e.g., Ladusaw 1979; Kadmon & Landman 1993; Giannakidou 2001). The close interdependence of syntactic, semantic and even pragmatic considerations makes the study of FCIs one of the most interesting research programmes. Earlier investigations of the syntax and semantics of FCIs in Hungarian include Hunyadi (1991; 2002), Abrusán (2007) and Szabó (2012). In my paper, I show that FCIs in Hungarian occupy the syntactic position associated with distributive quantifiers (É. Kiss 2010). Furthermore, I examine the quantificational force of FCIs by the well-known battery of quantification tests (for a previous application for Hungarian, cf. Surányi 2006): almost-modification, modification by exceptive phrase, donkey anaphora, predicative use, is-modification, incorporation and split reading with modals. My findings of mixed quantificational behaviour provide further corroboration for the analysis of FCIs as quantificationally underspecified intensional dependent indefinites.

Restricted access

Abstract

This paper provides a new analysis for the semantics and pragmatics of weak (permission/acquiescence) imperatives. In a significant modification to the To-Do-List (or minimal semantics – strong pragmatic) theory of imperatives (Portner 2007; 2012; von Fintel & Iatridou 2017), I argue that in weak imperatives, the utterance of the imperative is directed not at the To-Do-List of the addressee, but at a separate list which contains the set of possible courses of action contemplated by the addressee (which I term the List of Actions Under Consideration by the addressee). I support this claim by a new detailed analysis of free-choice item licensing in imperatives (based on the dependent indefinite analysis of FCIs put forth by Giannakidou 2001). I also show how my model correctly predicts that strong imperatives are felicitous out of the blue whereas weak imperatives need the prejacent to be already part of the context. It is also pointed out how this new approach helps us cut through the familiar controversy of whether weak imperatives can create obligations. Finally, I argue that the strong vs. weak imperative distinction is orthogonal to the degree of speaker endorsement (pace von Fintel & Iatridou 2017): this claim is also supported by a new look at data from Rhaetoromance (Poletto & Zanuttini 2003), where the strong vs. weak imperative distinction is encoded overtly on the morphosyntactic level in a binary fashion.

Open access
Authors: Viktória Vásáry, Tamás Halm and Erzsébet Kovács
Restricted access
Authors: Tünde Krähling, Katalin Balassa, Nóra Meggyesi, András Bors, Judit Csomor, Árpád Bátai, Gabriella Halm, Miklós Egyed, Sándor Fekete, Péter Reményi, Tamás Masszi, Attila Tordai and Hajnalka Andrikovics

Bevezetés: A Philadelphia-kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiák genetikai hátterében a Janus kináz 2, a calreticulin- és a trombopoetinreceptor génmutációit azonosították. Célkitűzés: A kóroki mutáció azonosítása 949, myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegnél. Módszer: A szerzők minőségi és mennyiségi allélspecifikus polimeráz láncreakció, fragmensanalízis, nagy felbontású olvadásigörbe-analízis és Sanger-szekvenálás kombinációit alkalmazták. Eredmények: 354 polycytaemia verában szenvedő beteg 98,6%-a (n = 349) hordozta a Janus kináz 2 gén V617F mutációját, 1,4%-uk (n = 5) pedig a 12. exon mutációit. Esszenciális thrombocythaemiában (n = 468) a betegek 61,3%-ánál (n = 287) V617F-, 25,2%-ánál (n = 118) calreticulin- és 2,1%-ánál (n = 10) trombopoetinreceptor-génmutációt találtak, míg a betegek 11,3%-a (n = 53) a fenti mutációk egyikét sem hordozta (triplán negatívak). Hasonló eloszlást tapasztaltak primer myelofibrosisban (n = 127): 58,3% (n = 74) V617F-, 23,6% (n = 30) calreticulin-, 6,3% (n = 8) trombopoetinreceptor mutáció pozitív, 11,8% (n = 15) triplán negatív. Következtetések: A calreticulingént érintő, nemrégiben felfedezett mutációk révén a Philadelphia kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegek közel 90%-ánál határozható meg a betegséget okozó genetikai eltérés. Orv. Hetil., 2014, 155(52), 2074–2081.

Open access
Authors: Hajnalka Andrikovics, Anikó Szilvási, Nóra Meggyesi, Viktória Király, Gabriella Halm, Sándor Lueff, Sarolta Nahajevszky, Gábor Mikala, Andrea Sipos, Nóra Lovas, Zoltán Csukly, Zoltán Mátrai, Júlia Tamáska, Attila Tordai and Tamás Masszi

A myeloproliferatív szindróma a hematopoietikus őssejt klonális zavara, amelynek kialakulásában feltehetően részt vesz a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutációja. Az aktiváló mutáció előfordulási gyakorisága az eddigi adatok szerint polycytaemia verában 80%, essentialis thrombocythaemiában 35%, krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 50% körüli értékeket mutat. A fent említett kórképek diagnózisa eddig szekunder faktorok kizárásán, valamint csontvelő biopsziás vizsgálaton alapult. Munkánk célja egyszerű és rutin körülmények között alkalmazható molekuláris genetikai technikák beállítása volt a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutáció kimutatására. Az adatok segítségével a mutáció pozitív és mutáció negatív myeloproliferatív szindrómában szenvedő betegek klinikai adatait kívántuk összehasonlítani. A Val617Phe mutáció előfordulási gyakoriságát 252 myeloproliferatív szindróma miatt gondozott beteg perifériás vérmintájából vizsgáltuk allél specifikus polimeráz láncreakcióval. Polycytaemia verában a mutáció előfordulási gyakorisága 85,4% (117/137), essentialis thrombocytaemiában 56,6% (56/99), krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 87,5% (14/16) volt. A Val617Phe-pozitív polycytaemia verában és essentialis thrombocythaemiában szenvedő betegcsoportokban szignifikánsan nagyobb, a diagnózis megállapításakor mért hemoglobinszint és fehérvérsejtszám értékeket találtunk, mint a Val617Phe-negatív betegeknél. A splenomegalia és a különböző szövődmények (trombózis, vérzés, transzformáció akut leukémiába) előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a Val617Phe-pozitív, illetve negatív csoportok között. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2-es típusú Janus kináz Val617Phe mutáció-analízis rutin laboratóriumban kivitelezhető, nem invazív módszer, amely nagymértékben segíti a myeloproliferatív szindróma differenciáldiagnosztikáját. Bár a Val617Phe mutáció-kimutatás pontos helye a myeloproliferatív szindróma diagnosztikai algoritmusában jelenleg még nem került meghatározásra széleskörű szakmai konszenzus alapján, a vizsgálat elvégzése javasolt ismeretlen eredetű erythrocytosis és thrombocytosis esetén.

Restricted access