Search Results
You are looking at 1 - 10 of 108 items for
- Author or Editor: Tamás Kovács x
- Refine by Access: All Content x
A szerzők egy 18 éves, másodszor szülő esetét ismertetik, akinek első terhessége polyhydramnionnal szövődött, majd a 30. gesztációs héten a magzat méhen belüli elhalása következett be. A dysmorph küllemű magzatot akkor lepényleválás miatt császármetszéssel emelték ki, a rendellenességről pontos leírás nem született. Jelen cikkünk tárgyát képező második terhessége 19. hetétől észleltük a később extrém mértéket elérő polyhydramniont, majd a terhesség előrehaladtával sorra jelentkeztek magzati malformatióra utaló ultrahangjelek: abnormális helyzetű végtagok, szűk mellkas, koponya körüli oedema, a gyomortelődés hiánya. A 34. héten tehermentesítő amniocentesis vált szükségessé, az ekkor elvégzett magzati kromoszómavizsgálat normális karyotypust igazolt. A 39. gesztációs héten pozitív amnioszkópos lelet miatti szülésindukció során tartós magzati bradycardia jelentkezett, ezért sürgős császármetszést végeztünk. A 3000 grammos fiú újszülött a komplex resuscitatio ellenére, befolyásolhatatlan légzési elégtelenség miatt 2,5 órás korában exitált. A kórbonctani és hisztopatológiai vizsgálat a következő fenotípusos jegyeket írta le: nagy, oedemás fej, micrognathia, macroglossia, gégeoedema, szűk mellkas tüdőhypoplasiával, gracilis végtagok atrófiás izomzattal, gracilis ujjak karomállásban, valamint rövid köldökzsinór. Az anamnézis, a kórlefolyás és a fenotípusos jegyek alapján felállítható volt az I-es típusú Pena–Shokeir-szindróma diagnózisa. A közlemény második részében irodalmi adatok alapján áttekintjük a kórkép etiológiáját, patogenezisét, praenatalis diagnosztikáját és differenciáldiagnosztikáját, valamint a genetikai tanácsadás szempontjait. Tudomásunk szerint a jelen közleménnyel hazánkban először számolunk be diagnosztizált Pena–Shokeir-szindrómás esetről.
Pályák és kérdések – az Eurydice a tanárok helyzetéről
Careers and Issues – Eurydice on the Situation of Teachers
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A gyermekkori idegentest-aspirációk gold standard ellátási módja a merev csöves bronchoszkópia. Kutatásunkban az általunk végzett beavatkozások eredményeit és a diagnosztika pontosságát kívántuk vizsgálni. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban a 2006 és 2017 között idegentest-aspiráció miatt kezelt betegek adatait vizsgáltuk. Eredmények: A klinikánkra utalt 220 beteg közül 86 esetben merült fel szolid idegen test aspirációjának alapos gyanúja. Az anamnézis biztos volt 68,6%-ban (n = 59/86). Heves, fuldoklással járó tünetek 70,9%-ban (n = 61/86), köhögés 94,2%-ban (n = 81/86) jelentkezett. 77,9%-ban (n = 67/86) észleltünk pozitív hallgatózási leletet. A mellkasi röntgenfelvételen 40,7%-ban (n = 35/86) volt látható valamilyen eltérés. Mellkasi átvilágítást 87,2%-ban (n = 75/86) végeztünk, a Holzknecht-tünet mindössze 16%-ban (n = 12/75) volt pozitív. 86 betegen (39%) 92 bronchoszkópiát végeztünk. A beavatkozások 66,2%-ában (n = 57/86) észleltünk légúti idegen testet. Azon betegeknél, akikből idegen testet távolítottunk el, mindössze 10,5%-nak (n = 6/57) volt negatív a hallgatózási lelete. Ugyanakkor a pozitív esetekben a mellkasi röntgenfelvételek 57,9%-ban (n = 33/57) negatívak voltak, a Holzknecht-tünet-pozitivitás pedig mindössze 21,1% (n = 12/57) volt. A betegek 4,6%-ánál (n = 4/86) jelentkezett pneumonia vagy elhúzódó bronchitis. 1 esetben (1,7%) az impaktálódott idegen testet nem tudtuk eltávolítani. Bronchialis vérzés 2,3%-ban (n = 2/86), illetve mortalitás 1,2%-ban (n = 1/86) krónikus aspiráció, súlyos alapbetegség esetén fordult elő. A negatív bronchoszkópiák aránya 33,7% (n = 29/86) volt. Idült esetekben szignifikánsan gyakrabban alakult ki szövődmény, mint a heveny esetekben. Következtetés: Gyermekkorban a szolid légúti idegen test aspirációjára utaló anamnézis, a pozitív hallgatózási lelet, illetve a klinikai tünetek esetén indikált bronchoszkópia elvégzése. A radiológiai vizsgálatok sok esetben álnegatív eredményt adnak. Az aspiráció gyanúja esetén a korai beavatkozás javasolt a szövődmények elkerülése céljából. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2162–2166.
Atrophic rhinitis (AR) is a widespread and economically important disease of swine caused by Bordetella bronchiseptica and Pasteurella multocida . It can be controlled by vaccination. This study investigates the effect of altering the composition (adjuvants and/or addition of formalin-inactivated P. multocida toxin, fPMT) of conventional vaccines on the serological profile and on protection against AR in swine. A significantly higher B. bronchiseptica specific antibody titre was detected for vaccines with novel immunostimulants, the best being Montanide IMS 1313 (1:630 compared to 1:274 obtained with alum). The highest B. bronchiseptica antibody titre was demonstrated for a combination of B. bronchiseptica — fPMT, while PMT antibody titre was highest for monovalent fPMT (both adjuvanted with IMS 1313). The AR-specific antibodies were transmitted from dams to their offspring in similar titres and with the same hierarchy of effectiveness. After a B. bronchiseptica — P. multocida bacterial challenge, piglets from dams vaccinated with fPMT combined with B. bronchiseptica or B. bronchiseptica — P. multocida bacterins showed the lowest nasal lesions scores (4.5 and 3.2, respectively, out of a possible maximum score of 18). These combinations, both of which were adjuvanted with IMS 1313, gave the best protection against experimentally induced AR. Our results show that the adjuvant and the antigen composition of the vaccine strongly affect seroconversion, and that the AR-specific antibody titre does not necessarily correlate with the degree of protection.
