Search Results

You are looking at 1 - 10 of 84 items for

  • Author or Editor: Tamás Kovács x
Clear All Modify Search

A szerzők egy 18 éves, másodszor szülő esetét ismertetik, akinek első terhessége polyhydramnionnal szövődött, majd a 30. gesztációs héten a magzat méhen belüli elhalása következett be. A dysmorph küllemű magzatot akkor lepényleválás miatt császármetszéssel emelték ki, a rendellenességről pontos leírás nem született. Jelen cikkünk tárgyát képező második terhessége 19. hetétől észleltük a később extrém mértéket elérő polyhydramniont, majd a terhesség előrehaladtával sorra jelentkeztek magzati malformatióra utaló ultrahangjelek: abnormális helyzetű végtagok, szűk mellkas, koponya körüli oedema, a gyomortelődés hiánya. A 34. héten tehermentesítő amniocentesis vált szükségessé, az ekkor elvégzett magzati kromoszómavizsgálat normális karyotypust igazolt. A 39. gesztációs héten pozitív amnioszkópos lelet miatti szülésindukció során tartós magzati bradycardia jelentkezett, ezért sürgős császármetszést végeztünk. A 3000 grammos fiú újszülött a komplex resuscitatio ellenére, befolyásolhatatlan légzési elégtelenség miatt 2,5 órás korában exitált. A kórbonctani és hisztopatológiai vizsgálat a következő fenotípusos jegyeket írta le: nagy, oedemás fej, micrognathia, macroglossia, gégeoedema, szűk mellkas tüdőhypoplasiával, gracilis végtagok atrófiás izomzattal, gracilis ujjak karomállásban, valamint rövid köldökzsinór. Az anamnézis, a kórlefolyás és a fenotípusos jegyek alapján felállítható volt az I-es típusú Pena–Shokeir-szindróma diagnózisa. A közlemény második részében irodalmi adatok alapján áttekintjük a kórkép etiológiáját, patogenezisét, praenatalis diagnosztikáját és differenciáldiagnosztikáját, valamint a genetikai tanácsadás szempontjait. Tudomásunk szerint a jelen közleménnyel hazánkban először számolunk be diagnosztizált Pena–Shokeir-szindrómás esetről.

Restricted access
Authors: Balázs Muraközy and Tamás Kovács
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A gyermekkori idegentest-aspirációk gold standard ellátási módja a merev csöves bronchoszkópia. Kutatásunkban az általunk végzett beavatkozások eredményeit és a diagnosztika pontosságát kívántuk vizsgálni. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban a 2006 és 2017 között idegentest-aspiráció miatt kezelt betegek adatait vizsgáltuk. Eredmények: A klinikánkra utalt 220 beteg közül 86 esetben merült fel szolid idegen test aspirációjának alapos gyanúja. Az anamnézis biztos volt 68,6%-ban (n = 59/86). Heves, fuldoklással járó tünetek 70,9%-ban (n = 61/86), köhögés 94,2%-ban (n = 81/86) jelentkezett. 77,9%-ban (n = 67/86) észleltünk pozitív hallgatózási leletet. A mellkasi röntgenfelvételen 40,7%-ban (n = 35/86) volt látható valamilyen eltérés. Mellkasi átvilágítást 87,2%-ban (n = 75/86) végeztünk, a Holzknecht-tünet mindössze 16%-ban (n = 12/75) volt pozitív. 86 betegen (39%) 92 bronchoszkópiát végeztünk. A beavatkozások 66,2%-ában (n = 57/86) észleltünk légúti idegen testet. Azon betegeknél, akikből idegen testet távolítottunk el, mindössze 10,5%-nak (n = 6/57) volt negatív a hallgatózási lelete. Ugyanakkor a pozitív esetekben a mellkasi röntgenfelvételek 57,9%-ban (n = 33/57) negatívak voltak, a Holzknecht-tünet-pozitivitás pedig mindössze 21,1% (n = 12/57) volt. A betegek 4,6%-ánál (n = 4/86) jelentkezett pneumonia vagy elhúzódó bronchitis. 1 esetben (1,7%) az impaktálódott idegen testet nem tudtuk eltávolítani. Bronchialis vérzés 2,3%-ban (n = 2/86), illetve mortalitás 1,2%-ban (n = 1/86) krónikus aspiráció, súlyos alapbetegség esetén fordult elő. A negatív bronchoszkópiák aránya 33,7% (n = 29/86) volt. Idült esetekben szignifikánsan gyakrabban alakult ki szövődmény, mint a heveny esetekben. Következtetés: Gyermekkorban a szolid légúti idegen test aspirációjára utaló anamnézis, a pozitív hallgatózási lelet, illetve a klinikai tünetek esetén indikált bronchoszkópia elvégzése. A radiológiai vizsgálatok sok esetben álnegatív eredményt adnak. Az aspiráció gyanúja esetén a korai beavatkozás javasolt a szövődmények elkerülése céljából. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2162–2166.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753.

Restricted access
Authors: Lóderer Zoltán, Kovács István, Kurán Gyula, Kovács Tamás and Nagy Attila

Absztrakt

Középkorú nőbeteget operáltunk osztályunkon lokálisan kiterjedt rectosigmoidealis tumor (GII,T4Nx) miatt. Rectosigmoidealis resectiót és a tumor hasfali propagációja következtében a hasfal partialis exstirpációját végeztük. Műtéti radikalitás: R0. A hasfalat 3 db egymással, a maradék hasfallal és distalisan a symphysisszel összevarrt Gore Mycromesh Plus hálóval, majd kétoldali m.rectus femoris musculocutan neurovascularis lebennyel rekonstruáltuk. Féléves kontroll során recidívát nem észleltünk, passage rendezett, betegünk jó általános állapotban van, hasfala jól tart, mindennapi feladatait képes jól ellátni.

Restricted access
Authors: Viktória Vásáry, Tamás Halm and Erzsébet Kovács
Restricted access
Authors: László Csaba, Enikő Szilágyi and Tamás Kovács
Restricted access
Restricted access

A szerzők négy beteg kórtörténetét ismertetik, akiknél az elmúlt két évben komputertomográfiás és mágneses rezonanciás vizsgálatokkal a pancreasban kialakult metasztázisokat diagnosztizáltak. Két betegnél a primer vesetumor felfedezése után több mint 10 évvel jelentek meg az áttétek a pancreasban. Egy nem kis sejtes tüdőtumoros és egy non-Hodgkin-lymphomában szenvedő betegnél a pancreasmetasztázist néhány hónappal a primer tumor felfedezését követően észlelték. A szerzők irodalmi adatok alapján megállapítják, hogy a pancreasban ritkák a metasztázisok. A pancreasmetasztázisok tünetei és radiológiai megjelenése változatos, ezért nem invazív képalkotó differenciáldiagnosztikájuk nehéz feladat. Ebben a beteg előzményeinek pontos ismerete és a funkcionális képalkotás jelent segítséget. Orv. Hetil., 2013, 154, 426–430.

Restricted access