Search Results
You are looking at 1 - 10 of 22 items for
- Author or Editor: Tamás Kozma x
- Refine by Access: All Content x
Nevelésszociológiától az oktatáskutatásig – és tovább? Amerikai nevelésszociológusok önéletrajzai
From Educational Sociology to the Sociology of Education – and Beyond? American Scholars and Their Self-Portraits
Tanulóközösségek és társadalmi innovációk
Learning Communities and Social Innovations
Absztrakt:
A társadalmi innováció fogalmát a 2000-es években újra felfedezték, de mindmáig vitatott maradt (Bradford; Phills–Deiglmeier–Miller 2008; Pol–Ville 2009; Mulgan et al. 2007; Nicholls–Murdock 2012; stb.). Fergusont (2017) követve a szerző a társadalmi innovációkat úgy értelmezi, mint a társadalmi hálózatok termékeit, amelyeket időről időre hierarchikus szervezetek stabilizálnak. Viszont e hierarchikus szervezetektől a társadalmi hálózatok újra meg újra szabadulni akarnak, hogy folytathassák innováló tevékenységüket. A társadalmi hálózatok folyamatosan globalizálódnak, ugyanakkor folyamatosan szeparálódnak is egymástól. Néhány esettanulmány az utóbbi időkből jól mutatja ennek a két ellentmondó folyamatnak az eredményét. A horizontálisan kiterjedő hálózatok tanuló közösségeket (városokat és régiókat) eredményeznek, amelyek sikerrel tudnak ellenállni a felülről jövő beavatkozásoknak, sőt rezilienssé képesek válni. Ugyanakkor ezek a (vertikálisan) elkülönült hálózatok nehezítik az innovációk áttörését, és akadályozzák terjedésüket is. Ezért a társadalmi innovációk menedzselésének kulcskérdése az, hogy hogyan lehet összekapcsolni az egymástól vertikálisan elkülönült hálózatokat – miközben autonómiájukat is meg tudjuk őrizni.
Tér és Torony: a társadalmi innovációk értelmezése
The Tower and the Square: Ferguson’s Approaches to Social Innovation
Harminc év mérlege.
Visszapillantás három évtized mérleg-számaira
Evaluating Government Policies.
A Review of Thirty Years
Összefoglaló. Ennek az írásnak a célja kettős. Egyrészt bevezetés kíván lenni a Harmincéves az Educatio további tanulmányaihoz; másrészt pedig visszapillantás az EDU 1992–2018 között szerkesztett Mérleg-számaira. Ezek a számok olvashatók mind papír alapon, mind pedig online formában. Ami nem olvasható, az a keletkezéstörténetük. A Mérleg-számok ötletéről, a szerkesztés körülményeiről, a szerkesztés körüli vitákról, valamint a megjelenés körüli izgalmakról szól ez a cikk. Fejezeteit az egyes Mérleg-számok alkotják, amelyek átfogják az EDU három évtizedes történetét. Célunk nem az volt, hogy megírjuk az Educatio® történetét. Hanem hogy felelevenítsük a szerkesztés hátterét, konfliktusait, levegőjét. Így ez az áttekintés mind az EDU30-hoz, mind a Mérleg-számok keletkezéséhez hozzájárul.
Summary. The purpose of this writing is twofold. On the one hand, it is an introduction to further studies of the present publication of Educatio®. On the other hand, it is a look back at the Journal’s issues focused on education policy evaluation compiled every four years between 1992 and 2018. These thematic issues can be read both on paper and online. What cannot be read is their history of origin. The present article is about the idea of education policy evaluation, the circumstances of organising, the debates on editing, and the excitements around their appearance. The writing covers three decades of the Journal, and is structured by the four-year periods of its outcoming. Our goal was not to write a complete history of Educatio®. Instead, to highlight the background, the conflicts, and the atmosphere of evaluating government policies. Thus, the writing contributes to both the present issue and the career path of Educatio®.
Összefoglaló. A szervezetkutatások egyik régóta ismert megállapítása a „szervezeti túlélés”. Ez annyit jelent, hogy a szervezet képes fönnmaradni akkor is, ha a szükséglet, amelynek betöltésére létrejött, többé már nem létezik. Az OECD története jól illusztrálja a szervezeti túlélést. Elődszervezetének keletkezése (1947), eredeti funkciója, majd szervezeti válsága (1961) és új szükségletek felfedezése, illetve kialakítása modell értékű. Arra példa, hogy egy nemzetközi szervezet hogyan alakult át, hogyan tudott beilleszkedni a 20. század második felének rohamosan globalizálódó világába, és hogyan tette magát nélkülözhetetlenné. Kialakított egy narratívumot, amely az OECD énképén és filozófiáján alapszik, és amelyet sajátos nyelvezet hordoz. Mindenekelőtt pedig olyan új szükségleteket termelt ki, amelyeket saját maga képes kielégíteni. Mindez jól tanulmányozható abban, ahogyan az OECD a rendszerváltozás után Kelet-Közép-Európában megjelent.
Summary. The phenomenon ‘organisational survival’ is known in organisational research. It means that an organisation remains still active even if the need for it does not exist any more. The history of the OECD is an illustration of organisational survival. The emergence of its predecessor (OEEC, 1947), the original function of the 1947-organisation, its crisis (1961), and the hunt for new needs have model values. It is an example of how an international organisation has evolved, integrated into the rapidly globalising world of the end of the twentieth century and how it made itself indispensable. The OECD has developed a narrative based on its self-image and philosophy and carried by a specific ‚OECD-language’. Above all, OECD has produced new needs that only it could meet. The process can be studied in the appearance of the OECD as it moved to Central and Eastern Europe after the political turn of 1989/90.
Összefoglaló. Hogyan határozzák meg az eddig történtek az új oktatáspolitikát? a) Folytatódik-e a demográfiai csökkenés, vagy bekövetkezik az immigráció? b) A járványveszély szétzilálta a hagyományos iskolai rendet. Minél hamarabb térjünk vissza a megszokott iskolai rendhez, vagy el kell térnünk ettől a jövőben? c) Az új tulajdonosi viszonyok a felsőoktatásban szorosabb állami ellenőrzést jelentenek, vagy nagyobb mozgásszabadságot hoznak az intézményeknek? d) A kormányzat továbbra is a nemzetközi monopóliumokat támogatja a szakképzésben, vagy sikerül a szakszervezeteknek is befolyáshoz jutni? Végső soron ezek ugyanazok a dilemmák. Folytatódik-e a centralizáció, vagy lehet-e erősíteni az önkormányzatiságot? A tanulmány ezt a dilemmát mérlegeli.
Summary. How would the past define the future of educational policy after the Parliamentary election? a) Will demographic decline continue, or will the new government apply an alternative immigration policy which would give new functions to education? b) The epidemic threat shattered the traditional school order. Would the new government return to the pre-epidemic order, or will it give way to more educational innovation? c) Does the changing institutional ownership mean tighter state control or more freedom for the universities? d) Does the government continue to support international monopolies in vocational education, or would the unions be able to gain more influence? Ultimately, these are the same dilemmas. Will centralization continue, or can local government be strengthened after the elections? The study considers this dilemma.
Reziliens közösségek – reziliens társadalom?
From Resilient Communities towards a Resilient Society?
Absztrakt:
Az ún. komprehenzív (közös) középiskolák Magyarországon a rendszerváltozás után alakultak ki alulról jövő kezdeményezésre, és váltak különösen népszerűekké a kisvárosokban. Egy 2015-ös kormányzati döntés a korábban közös (gimnázium és szakközépiskola) középiskolákat szervezetileg elkülönítette, kritikus helyzetbe hozva ezzel azokat a közösségeket, amelyekben csupán egy iskola tud működni. Két év fejleményeit végigkísérve, a tanulmány váratlan fejleményt mutat be. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma alatt maradt gimnáziumok fokozatosan meggyöngültek, a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került intézmények azonban igyekeztek megőrizni korábbi általános profiljukat is. A társadalmi reziliencia szakirodalmát tanulmányozva a szerző azt föltételezi, hogy a helyi oktatáspolitikának ez a váratlan fejleménye egy politikai reziliencia kialakulásának a jele a társadalomban.