Search Results

A tanulmány első része bemutatja a célok szerepét a személyiség működésében, valamint áttekinti a célok kutatásának néhány elméleti és gyakorlati vonatkozását. A célok fenomenológiai, funkcionális, személyiség-lélektani és szociálpszichológiai szempontból is jelentősek, segítségükkel írhatók le az emberi működés fontos jellemzői. A célok tanulmányozásához rugalmas és sokoldalú eszközkészlet áll rendelkezésre, melynek elméleti megfontolásai közül a kérdésfeltevés fókuszát, az elméleti keret szükségét, valamint a célrendszer hierarchiájának és a célokhoz kapcsolódó jellemzők kiválasztásának szempontjait elemzem részletesen. Példaként bemutatok három olyan kutatási területet, amelyeken a célok elméletét és módszertanát alkalmazták: 1. az elkerülő és megközelítő tendenciák jelentkezését a célokban, illetve ennek következményeit az egészséges pszichológiai működés szempontjából; 2. az én önmagára vonatkozó céljainak személyiségpszichológiai jelentőségét, valamint 3. a vallásosság és spiritualitás pszichológiájának célalapú megközelítését. A tanulmány első részét a kutatás és gyakorlati alkalmazás további lehetőségeinek tárgyalása zárja.

A tanulmány második része bemutatja a személyes célok felmérésének módszertani vonatkozásait: az eljárás során alkalmazható különféle értékelési lehetőségeket, valamint a megbízhatóság és érvényesség kérdéseit. A személyes célok felmérése többlépcsős folyamat, melynek segítségével komplex képet alkothatunk a személy életében jelenlévő célok tartalmáról, az azokhoz kapcsolódó kognitív és affektív értékelésekről. Az eljárást egy 512 főből álló minta adataival demonstrálom. A kérdőíves vizsgálat során felmértük a személyes tervek autonóm és kontrollált motivációjának mértékét (okozás észlelt helye, SHELDON, ELLIOT, 1999), valamint az intrinzik és extrinzik életcélok fontosságát (Rövidített Aspirációs Index). Az eredmények alapján igazolható volt mind az egyes eljárások megbízhatósága, mind konvergens és divergens validitásuk: a személyes tervek autonóm motivációja közepesen korrelált az intrinzik célok, a kontrollált motiváció pedig az extrinzik célok fontosságával. Az autonóm és intrinzik jellemzők továbbá pozitív, míg a kontrollált és extrinzik jellemzők negatív kapcsolatban álltak a pszichológiai jólléttel (élettel való elégedettség és az élet értelme). Az elvárásokkal ellentétben azonban az autonóm és intrinzik, valamint a kontrollált és extrinzik jellemzők interakciója nem jelezte előre a pszichológiai jóllét mértékét. Összességében mind az elméleti megfontolások, mind a gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a célok felmérése hasznos, megbízható és rugalmasan alkalmazható eszközt jelent mind a kutatás, mind a gyakorlat számára.

A kétrészes tanulmány első részében bemutatjuk az életminőség egyéni és társadalmi különbségeinek legfontosabb összefüggéseit, valamint ezek kapcsolatát a társadalmi jellemzőkkel és a gazdasági fejlettséggel. Számos kutatás eredménye utal arra, hogy a gazdasági fejlődés önmagában nem vezet magasabb jólléthez, sőt egyes modellek szerint a kapcsolat fordított: a társadalom lelki erőforrásainak megléte a gazdasági fejlődés alapja. Munkacsoportunk 1983 óta nemzetközileg egyedülállóan széles körű országos reprezentatív felmérések segítségével vizsgálta a magyar népesség életminőségét és annak változásait. A tanulmányban a hazai felmérések és a nemzetközi eredmények alapján javaslatot teszünk egy Nemzeti Összjólléti Index kialakítására, melynek rendszeres felmérésével monitorozni lehet a magyar társadalom életminőségét, és így ellenőrizni lehet, hogy a gazdasági fejlődés mértéke hosszú távon milyen viszonyban van az egyének és a társadalom egészének jóllétével.

Tanulmányunk második részében bemutatjuk a gazdasági növekedés és életminőség néhány lehetséges elméleti összefüggését. Ennek alapján egyrészt kísérletet teszünk arra, hogy leírjuk a magyar népesség jóllétének hosszú távú alakulását a rendszerváltozástól napjainkig. Másrészt ezen változásokat megkíséreljük összekapcsolni a bruttó hazai termék (GDP) ugyanezen időszakbeli alakulásával. Tizenkét olyan felmérés (Hungarostudy, European Values Study, European Social Survey, International Social Survey Program; összelemszám: 42 086 fő) adatait elemezzük, melyek az elmúlt 20 év során felmérték a magyar népesség egyes életminőség szempontjából lényeges jellemzőit. Az elemzett változók közé tartozott a szubjektív egészség, boldogság és élettel való elégedettség, az emberekbe vetett általános bizalom, a társas támogatás és a depresszív tünetek súlyossága. Az eredmények összességében két fontos összefüggésre mutatnak rá. (1) Igazolódott, hogy a rendszerváltozás időszaka a szubjektív jóllét szempontjából mélypont volt a magyar társadalomban, az azóta eltelt időszak először jelentősebb, majd lassabb növekedést mutat, melyet a jelenben a stagnálás és visszaesés jelei követnek. (2) A GDP változásával való összefüggés nem egyértelmű — a jóllét növekedése 1991 és 2000 között összességében párhuzamosan haladt a GDP növekedésével, de a következő évtized adataiban arra utaló összefüggéseket is találtunk, mely szerint a jóllét jellemzői (elégedettség, boldogság, emberekbe vetett bizalom) átmenetileg a GDP növekedése mellett is jelentősen romolhatnak. Az eredmények megerősítik továbbá a társadalmi jóllét rendszeres mérésének, egy Nemzeti Összjólléti Index kialakításának és monitorozásának szükségességét.

Az önkéntes tevékenység korábbi megközelítései elsősorban szociológiai és funkcionális szempontokat emeltek ki. Tanulmányunkban kísérletet teszünk az önkéntes munka motivációinak és az önkéntes munka, valamint az élettel való elégedettség közötti kapcsolatnak az öndetermináció elmélete (SDT, Ryan and Deci, 2000a) alapján való értelmezésére. Kérdőíves vizsgálatunkban 127 önkéntes munkát végző személyt arra kértük, hogy a munkájukhoz, az önkéntes tevékenységükhöz, illetve a hivatalos foglalkozásukhoz kapcsolódó személyes céljaikat értékeljék az énnel való összhang (én-konkordancia) és az öndetermináció elméletében megfogalmazott pszichológiai alapszükségletek (autonómia, kompetencia és pozitív kapcsolódás) kielégülésének szempontjából. Azt találtuk, hogy az önkéntes tevékenység céljait a személyek én-konkordánsabbnak, és a pszichológiai alapszükségleteknek jobban megfelelőnek, azaz inkább öndetermináltnak élik meg, mint a munkavégzéshez kapcsolódó célokat. Az önkéntes tevékenység és a munkavégzés céljainak jellemzői közül továbbá egyedül az önkéntes munka során megélt öndetermináltság mértéke jelezte előre szignifikánsan az élettel való elégedettséget (béta = 0,322). Következtetésünk szerint az önkéntes munkavégzés lényegi eleme, hogy az alapvető pszichológiai szükségletek szempontjából lehetővé teszi a személyiség kiteljesedését és hozzájárul az elégedettség növekedéséhez.

Elméleti háttér: A Boldogság Orientáció Skála (Peterson, Park, & Seligman, 2005) a boldogság elérésének háromféle módját különbözteti meg: az élvezetkereső boldogságot (pozitív érzések, élmények, ingerek keresése), az áramlatkereső boldogságot (bevonódást, áramlat-élményt kiváltó tevékenységek keresése) és értelemkereső boldogságot (az életeseményeket magyarázó értelmezési keret keresése, illetve megléte). Cél: Tanulmányunk célja a Boldogság Orientáció Skála magyar nyelvű változatának elkészítése, illetve reliabilitás- és validitásvizsgálatának elvégzése volt. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 596 fő (296 férfi, 300 nő) töltötte ki a kérdőívcsomagot. A skála validálására a pozitív élmények feldolgozási módját, az élettel való elégedettség, illetve az élet értelmességével kapcsolatos skálákat alkalmaztunk. Eredmények: A kérdőív magyar változata megfelelő megbízhatóságúnak és validnak bizonyult. Az élettel való elégedettséget az áramlatkereső és az értelemkereső boldogság jósolta be szignifikánsan, az élvezetkereső boldogság nem. A legmagasabb szintű elégedettséget a három orientáció együttes jelenléte (az ún. „teljes élet”) eredményezte. Következtetések: A skála megfelelő mérőeszköze a boldogságorientáció módjainak. Jövőbeli kutatásoknak kell tisztáznia a boldogságorientációk eredetét, stabilitását és változtathatóságát.

Elméleti háttér: Az otthon szociofizikai tere a személy szubjektív jólléte és elégedettsége szempontjából kiemelt életterület. Az otthonnal való elégedettség mint területspecifikus jellemző összefüggéseinek vizsgálata az élettel való elégedettségről alkotott képet árnyalja. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a Diener-féle Élettel való Elégedettség Skála mintájára megalkotott Otthonnal való Elégedettség Skála (SWHS) elméleti hétterét és pszichometriai elemzését. Módszer: Házas-, illetve együtt élő párok kérdőíves keresztmetszeti vizsgálata során (N = 270 pár; életkor: 39,8 ± 10,5 év a férfiaknál, 37,6 ± 9,9 év a nőknél) az otthonnal való elégedettség mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, az önértékelést és a párkapcsolattal való elégedettséget is. Eredmények: Az otthonnal való elégedettség az élettel való elégedettséggel összefüggő (r = 0,610 és 0,552 a férfiaknál és a nőknél), de attól konfirmatív faktorelemzésben jól elkülönülő konstruktum. A szociodemográfiai háttértényezők közül lineáris regresszióelemzésben egyedül a szubjektív anyagi helyzet jelezte előre az otthonnal való elégedettséget (béta = 0,419 és 0,557). Az otthonnal való elégedettség szignifikánsan összefügg továbbá az élet értelmességének megélésével (r = 0,197 és 0,128), az önértékeléssel (r = 0,267 és 0,268) és a párkapcsolati elégedettséggel is (r = 0,369 és 0,202). Következtetések: Az Otthonnal való Elégedettség Skála megbízhatóan és érvényesen ragadja meg az elégedettség önálló magyarázó erővel bíró jellemzőjét, az otthonnal való elégedettséget, ezért a pozitív lelki egészség általános mutatói mellett is jól alkalmazható az elégedettség egy területspecifikus jellemzőjének mérésére és segítheti az ezen a területen végzett kutatásokat.

Elméleti háttér: A párkapcsolati elégedettség a családi és a párkapcsolati működés egyik legtöbbet kutatott területe, fontos jelzője a párkapcsolatok stabilitásának és minőségének. A párkapcsolat minősége továbbá hatással van az általános jóllétre, a testi és lelki egészségre. Cél: Házas és együtt élő párok párkapcsolati működésének és elégedettségének feltárása David H. Olson családszerkezeti koncepcióját alapul véve. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat résztvevői házas és együtt élő párok voltak (n = 282 pár; átlagéletkor: 45,06 ± 9,52 év és 42,74 ± 10,27 év a férfi és női partnereknél). Terápiába járás szempontjából két alminta volt megkülönböztethető: nem jár terápiába 202 pár (71,6%), terápiába jár 80 pár (28,4%). Mérőeszközök: Olson-féle Családi Teszt negyedik verziója (FACES-IV), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H) és a szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdés. Eredmények: Hierarchikus klaszterelemzést végeztünk 282 pár adataival, az Olson-teszt Kohéziós index, Flexibilitás index és Családi kommunikáció dimenzióit alapul véve. Öt klasztert azonosítottunk: (1) „magas női kohézió“, (2) „jól kommunikáló, átlagos működésű“, (3) „gyengén kommunikáló“, (4) „magas férfi kohézió“ és (5) „flexibilis és jól kommunikáló“ klaszterek. A két alminta között elsősorban a „gyengén kommunikáló“ csoport relativ gyakoriságában volt különbség (56,3% vs. 33,2%) a terápiába járó illetve nem járó pároknál. A klaszterekhez tartozó párok összehasonlítása azt mutatta, hogy a klaszterek átlagai statisztikailag jelentős mértékben eltérnek a párkapcsolati elégedettség tekintetében mind a férfi partnerek (F(4) = 11,07; p < 0,002), mind a női partnerek esetében (F(4) = 9,48; p < 0,005), valamint a szexuális elégedettség tekintetében a férfi partnerek (F(4) = 7,66; p < 0,001) és a női partnerek esetében is (F(4) = 6,87; p < 0,001). A klaszterek nem mutattak szignifikáns kapcsolatot a szubjektív egészségi állapottal. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a párkapcsolati elégedettség többféle kapcsolati működésmódban is megélhető. A kiegyensúlyozottan működő, párkapcsolati szempontból elégedett párok közös jellemzője a jó kommunikáció, amely segíti a kohéziót és a flexibilitást, és ezáltal egyensúlyfenntartó szerepet tölt be a párkapcsolatban.

Háttér: A tanulmányban egy olyan elméleti keretet mutatunk be, mely a boldogság és a pozitív érzelmi állapotok mögött elsősorban a dinamikus önszabályozási folyamatok jelentőségét feltételezi. A jóllét egy jó személy-környezet illeszkedést biztosító mikrovilág, a „személyes niche” megalkotása révén érhető el. Ennek a tranzakcionális folyamatnak fontos alapegységei a személyes célok, melyek alapvetőek a személy ágenciájának megvalósításában: ezek segítségével egyszerre tudjuk önmagunk komplex belső állapotait szabályozni, és tudunk alkotó módon válaszolni környezetünk kihívásaira. Eredmények: Áttekintjük azokat az empirikus kutatásainkat, melyek összekapcsolják a személyes célok tapasztalatait a személyes niche aspektusaival. Az életcélok fontossága és a személyes célok belső integráltsága (énkonkordanciája) a jóllét fontos előfeltételének bizonyult. Ugyanakkor a párkapcsolatban élők számára a partnerrel közös célok és a közös célokban megélt közös megküzdés ugyanilyen fontos jellemzői lehetnek a kapcsolati integrációnak. Újabban pedig a személyes és társas integráció mellett már a környezeti tranzakciók szerepét is vizsgáljuk a célok elérésében és így a személyes niche alakításában. Következtetések: A „személyes niche” ígéretes fogalom a niche különböző aspektusaiban zajló komplex, tranzakcionális folyamatok leírására. Ezeket képviselik a személyes célok és a jóllét összefüggéseinek kutatásai. A jóllét társas-ökológiai beágyazottságának feltérképezése tehát segíthet jobban megérteni a pozitív emberi működést.

Háttér és célok: A tanulmányban bemutatjuk a Grounded Theory (GT) módszertanának történeti és tudományfi lozófi ai alapjait, valamint ismertetjük a megközelítésen belül kialakult különböző irányzatok legfontosabb jellemzőit. A GT-módszertanon alapuló empirikus kutatások szemlézésével és értékelésével illusztráljuk a felhasználás lehetséges módjait. Kitérünk a módszer alkalmazása során a magyar nyelvű szakirodalomban fellépő szóhasználati problémákra is, és javaslatot teszünk ezek feloldására.

Módszer: A módszertani szempontok ismertetése során áttekintjük a GT-módszerek alapjait és jellemző dilemmáit a kutatási kérdés megfogalmazásától és a mintaválasztástól a szövegek elemzésének lépésein át az elméletképzésig és az eredmények ismertetésének módjáig.

Eredmények: A GT-módszerek egy lehetséges alkalmazását saját kutatásunk összefoglalásával demonstráljuk. Krónikus betegek és családtagjaik otthoni tapasztalatait feltáró interjús kutatásunk során egy háromszintű kódrendszert dolgoztunk ki a környezeti érzelmi önszabályozás folyamatainak leírására, majd ebből egyedi megalapozott elméletet (substantive theory) fejlesztettünk. Az elemzési folyamatot néhány fontos kutatói döntés bemutatásán keresztül tekintjük át.

Következtetések: A GT-módszertan sokféle kutatási kérdésre alkalmazható, rugalmas kvalitatív eljárás. Az összefoglalásban kísérletet teszünk arra, hogy megfogalmazzunk néhány egyszerűen alkalmazható szempontot, melyek segítenek a módszer alkalmazásának indikációjával kapcsolatos kutatói döntésekben és más kvalitatív módszerekkel való összevetésben.