Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Tamás Mersich x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A colorectalis daganatok májáttéteinek sebészi és onkológiai kezelésében az elmúlt húsz év jelentős fejlődést hozott. Noha a kemoterápiás arzenál soha nem látott módon fejlődik, hosszú távú túlélést csak sikeresen (R0), műtétileg resecált beteg remélhet. Ugyanakkor komoly problémát jelent a közel 60%-ban jelentkező daganatkiújulás. A szerzők áttekintik az Uzsoki utcai Kórház Sebészeti-Érsebészeti Osztályán 1995 és 2009 között colorectalis carcinoma (CRC) májáttétje (CLM) miatt operált, és daganatkiújulás miatt ismételten operált betegeiket. Saját tapasztalataik és a legújabb irodalom tükrében összefoglalják azokat a tényezőket, speciális daganatsebészeti és onkológiai szempontokat, melyek az ismételt májresectiót valódi kihívássá teszik. A legújabb eredmények – melyeket a saját adataink is alátámasztanak – alapján kimondható, hogy amennyiben az ismételt májresectio R0 intencióval elvégezhető, a beteg 5 éves túlélése nem különbözik az egyszer resecált betegcsoportétól. Így a daganatos beteg kezelését irányító onkoteamek feladata a kiújult CLM esetében is az, hogy a multidiszciplinaritást kihasználva a beteget resecálható “helyzetbe hozza”.

Full access

Absztrakt

Esetismertetés: A 35 éves nőbetegnél epigastrialis panaszok miatt végzett gastroscopia 2 cm-es antralis ulcust talált. Biopszia: közepesen differenciált intestinalis típusú adenocarcinoma. Praeoperativ staging CT és endoscopos UH: cT2cN0cM0. Műtét: Laparoscopos subtotalis gyomorresectio + módosított D2 lymphadenectomia, Roux-en-Y szerinti rekonstrukcióval. A duodenum és a gyomor mobilizálását LigaSure Dolphin (5 mm × 37 cm Covidien) segítségével végeztük. A proxymalis és distalis resectióhoz Endo-Gia Ultra Universal Stapler (Covidien) vágó-varró gépeket használtunk (60 mm-es AMT). Ezt követően módosított D2 lymphadenectomiát végeztünk a ligamentum hepatoduodenale, a truncus coeliacus, valamint az arteria lienalis eredésének környékéről. A side-to-side retrocolicus loop gastrojejunostomiát laparoscoposan Endo-Gia Ultra Universal Stapler segítségével készítettük el a gyomor hátsó falára. A felhozott jejunumkacsot Endo-Giával átvágtuk és lezártuk a gyomorcsonk resectiós vonalával egy szintben, a gyomorcsonk nyílását ugyanezzel a Gia-varrattal zártuk. Így a loop gastrojejunostoma Roux-en-Y anastomosissá alakítható. Az ‘Y’ end-to-side jejunojejunostomiát a specimen eltávolítására használt minilaparotomián kézi varrattal készítettük el. Műtéti idő: 200 perc, vérveszteség: 100 ml. Eszközök: Endo-Gia Ultra Universal Stapler vágó-varró gép + 6 darab 60 mm AMT‑tár + 1 darab 45 mm AMT-tár, LigaSure Dolphin 5 mm × 37 cm. A postoperativ szak eseménytelenül telt, a kilencedik ápolás napon a beteget panaszmentesen elbocsátottuk. Végleges szövettan: Invazív intestinalis típusú adenocarcinoma, 2,7 cm átmérő, pT1bpN0, HER-2 2+. Megbeszélés: A laparoscopos subtotalis gyomorresectio retrocolicus Roux-Y rekonstrukcióval onkológiai kompromisszum nélkül, jó funkcionális eredménnyel végezhető a gyomorrák korai stádiumaiban.

Full access

Absztrakt

A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos technika a máj malignus daganatainak sebészetében egyre szélesebb körben elfogadott. A minimálinvazív technika előnyei mellett több nemzetközi tanulmány alapján a laparoszkópia nem jelent onkológiai kompromisszumot. Célkitűzés: Célunk az Intézetünkben végzett laparoszkópos és nyitott májreszekciók összehasonlítása a laparoszkópos tanulási fázis lezárultával. Módszer: Az osztályunkon 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között végzett minor májreszekciók adatait retrospektív módon vizsgáltuk. Minor reszekciónak a maximum 2 szegmentumot érintő műtétet tekintettük. Elemeztük az eltávolított szegmentumok számát, a műtéti időt, a 30 napos morbiditást és mortalitást, a posztoperatív transzfúzió szükségességét, a kórházi ápolás hosszát, az R1-reszekciók arányát és reszekciósszél-távolságát. Eredmények: 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között 178 minor májreszekciót végeztünk malignus májdaganat miatt, ebből 123 nyitott és 55 laparoszkópos beavatkozás volt. A kísérő betegségek, az életkor és a nemek tekintetében a betegcsoportok homogének voltak. A nyitott műtéti csoportban szignifikánsan több volt a bisegmentectomiák aránya (p<0,0001). A műtéti időtartam (p = 0,91) és a perioperatív transzfúzió (p = 0,102) tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést a hagyományos és a laparoszkópos csoport között. A posztoperatív szövődmények aránya nem mutatott szignifikáns különbséget (p = 0,50), a mortalitás is megegyezett (p = 0,34). Az R1-reszekciók és az átlagos reszekciós távolság tekintetében sem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport tekintetében (p = 0,447; p = 0,263). A laparoszkópos csoport tagjai szignifikánsan kevesebb időt töltöttek kórházban (p = 0,0001), mint a hagyományos technikával operált betegek. Következtetés: Eredményeink alapján a laparoszkópos technika onkológiai-sebészeti kompromisszum nélkül, szignifikáns mértékben csökkentette az ápolási napok számát; a 30 napos morbiditás és mortalitás tekintetében nem találtunk különbséget. Alkalmazását vizsgálatunk alapján biztonságosnak tartjuk malignus májdaganatok esetében. Orv Hetil. 2019; 160(3): 104–111.

Full access

A laparoszkópos appendectomia az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárások egyike, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik 3 év alatt laparoszkópos (LA) és nyílt technikával appendectomizált (OA) betegeik adatait. Betegek: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1.–2007. december 31. között 273 betegnél történt appendicitis acuta diagnózissal appendectomia. Száznyolcvanöt (68%) betegnél laparoszkóposan, 88 (32%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. Két év óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén laparoszkópos appendectomia az elsőként választandó eljárás, a legutóbbi évben az esetek 89%-ában már laparoszkóposan történt a műtét. Eredmények: Laparoszkópos kezdést követően konverziót végeztünk a betegek 27%-ánál, 35 esetben (70%) a betegség előrehaladott volta, 15 esetben (30%) technikai ok miatt. Sebfertőzés a laparoszkópos csoportban 8%-ban, a nyílt csoportban 18%-ban fordult elő ( p = 0,022). A laparoszkópos és a nyílt csoport között nem volt szignifikáns különbség sem a reoperációk, sem a kórházi visszavételek tekintetében. Csonkinsufficientiát a laparoszkópos csoportban 1 esetben észleltünk, ez drén mellett spontán gyógyult. Az átlagos ápolási nap szignifikánsan csökkent a laparoszkópos csoportban ( p = 0,031). Megbeszélés: A vizsgálat igazolta a laparoszkópos appendectomia előnyeit a nyílt műtéttel összehasonlítva. Gyakorlatunkban akut appendicitis gyanúja esetén elsőként választandó eljárás a laparoszkópos műtét.

Full access

Absztrakt

Bevezetés: Az 1996-ban bevezetett őrszemnyirokcsomó-biopszia technikája jelentős előrelépést jelentett az emlőrák sebészi kezelésében, csökkentve azon betegek számát, akik az axillaris nyirokcsomó-dissectio (ALND) korai és késői szövődményétől szenvednek. Összefoglalónkban a sentinelbiopszia elmúlt 15 éves európai „evolúcióját” szeretnénk bemutatni, és ehhez kapcsolódóan beszámolni a saját betegeink kezelésében történt változásokról az axilla staging tekintetében. Módszerek: A szerzők ismertetik és elemzik az őrszemnyirokcsomó-biopszia technikájával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2001. január 1. – 2012. december 31. között végzett emlőműtétek adatait. Eredmények: Az Uzsoki Utcai Kórházban 2001 és 2013 között 3756 beteget operáltunk emlőbetegség miatt, ezek közöl 2742 műtét malignus tumor miatt történt. Összesen 744 sentinelnyirokcsomó-biopsziát végeztünk. A sentinelnyirokcsomó-biopsziát igénylő betegek aránya emelkedik, 2001–2006 között 24,6%, 2007–2012 között 29,2% volt. A sentinelbiopszia indikációs köre világszerte szélesedik, multifocalis, multilocularis daganatok, redo műtétek, férfi-emlődaganatok és terhességi emlőrák esetén is létjogosultsága lehet a technika alkalmazásának. Következtetések: A sentinel-nyirokcsomó szövettani vizsgálata és pozitivitásának hatása a komplex kezelésre és a beteg túlélésére a legújabb ismeretek szerint a sebészi axilla staginget egészen új aspektusba helyezheti a nem túl távoli jövőben.

Full access

A mesenterialis cysták ritka hasüregi elváltozások, amelyek jellegtelen panaszokat okozhatnak, és sokszor még a modern preoperatív képalkotó eljárások segítségével sem diagnosztizálhatóak egyértelműen. A definitív ellátás a sebészi reszekció, amely nyílt, laparoszkópos és akár retroperitoneoszkópos technikával is elvégezhető. Műtéti indikáció áll fenn preoperatív igazolt mesenterialis cysta esetén, ha a cysta panaszokat okoz, növekszik, ha malignitás gyanúja merül fel. Sürgős beavatkozásra vérzés, volvulus, torquatio vagy bélelzáródás miatt lehet szükség. Leggyakrabban ismeretlen eredetű tapintható hasi cystosus rezisztencia miatt végzett műtét során intraoperatív igazolódik a mesenterialis cysta. A szerzők egy 32 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél laparoszkópos technikával reszekálták a mesenterialis cystát. Posztoperatív szövődmény nem volt, a beteg panaszmentesen gyógyult. A szövettan mesotheleredetű sejtsorral bélelt cystát igazolt. A szerzők szerint bizonytalan cystosus elváltozások sebészi megoldása esetén is biztonságos és javasolt a minimálisan invazív eljárások alkalmazása.

Full access

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos appendectomia egyike az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárásoknak, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik a laparoscopos appendectomiával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között laparoscopos és nyílt technikával appendectomizált betegeik adatait. Eredmények: Az Uzsoki Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között 1214 betegnél történt appendectomia appendicitis acuta miatt. 1065 (87,73%) betegnél laparoscoposan, 149 (12,27%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. 2006 januárja óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén a laparoscopos appendectomia az elsőként választandó eljárás. Konverzióra a betegek 16,5%-ánál kényszerültünk, az osztály műtéti tapasztalatának növekedésével a konverziók aránya csökkenő tendenciát mutat. Következtetések: A laparoscopos appendectomia előnyei az elmúlt évtizedben egyértelművé váltak a nyílt műtéttel összehasonlítva, a beavatkozás minden korcsoportban ajánlható. Acut appendicitis gyanúja esetén osztályunkon elsőként választandó eljárás a laparoscopos műtét, amelynek eredményei legalább olyan jók, mint a nyílt appendectomiáéi. A laparoscopos appendectomia rutinszerű végzése kiváló alapot ad a haladó laparoscopos műtétek elsajátításához, az appendectomia nem veszíti el tanuló jellegét a laparoscopos megközelítés miatt.

Full access

Absztrakt

A májdaganatok terápiás lehetőségei közül a sebészi resectio átlagosan 40%-os, 5 éves túlélést, míg a májtranszplantáció (OLTX) ennél is jobb eredményeket biztosíthat. A betegek jelentős része azonban a daganatok száma, elhelyezkedése, disseminatio miatt alkalmatlan a beavatkozásra, és ez sokszor csak a sebészi feltárás során igazolódik. A klinikai, képalkotó és egyéb speciális preoperatív vizsgálatok mellett esetenként fontos szerep juthat a laparoscopiának mind a staging pontosításában, mind a resecabilitas megítélésében.

Retrosprektív módon elemeztük a malignus májelváltozás miatt műtétre került, laparoscopizált betegeink adatait. A 2000. január 1. és 2006. március 31. közötti időszakban az osztályunkon sebészileg májtumor miatt kezelt 310 beteg közül 39 betegnél végeztünk staging laparoscopiát. 22 (56%) esetben primer hepatocellularis carcinoma (HCC), 17 (44%) esetben májmetastasis miatt történt a beavatkozás.

A primer és a szekunder májdaganatokat vizsgálva a laparoscopizált betegek 70%-nál igazoltunk irresecabilitast. A resecabilisnak ítélt betegek esetében azonban csupán 50%-os volt a staging pontossága. Az irresecabilitas okaként legjobban a carcinosis tényét, valamint a daganat multiplex megjelenését lehetett igazolni laparoscopiával, a daganat centrális kiterjedését, a nagyerek invázióját nem jelezte kellő pontossággal.

A malignus májdaganatok preoperatív staging vizsgálatainak egyik eleme lehet a staging laparoscopia, és segíthet megelőzni egy felesleges laparotomiát, azonban minden májresectióra váró betegnél rutinszerűen nem ajánlott, válogatott betegcsoportban javasolható.

Full access

Absztrakt

Bevezetés: A colorectalis májáttétek (CRLM) kezelésének egyetlen potenciálisan kuratív terápiája a sebészi resectio. A preoperatív/neoadjuváns kemoterápia mind a resecabilis, mind az ún. borderline resecabilis, mind az irresecabilis betegek esetében része lehet a kezelésnek. Beteganyag: Az Uzsoki Utcai Kórházban májresectióval kezelt CRLM-es betegek adatait elemeztük. Két csoportba osztottuk a betegeket: az A csoport kapott preoperatív kemoterápiás kezelést, a B csoport nem kapott preoperatív kezelést. Eredmények: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 128 betegnél történt kuratív célú májresectio CRLM miatt. 68 beteg (53%) kapott, 60 beteg (47%) nem kapott preoperatív kemoterápiás kezelést. A szövődmények tekintetében nem találtunk különbséget a két csoport között (p = 0,39). A median teljes túlélés 41 hónap volt. A progressziómentes (PFS) 3 és 5 éves túlélés 25%, a teljes (OS) 3 és 5 éves túlélés 55% és 31% volt. A kemoterápiás csoport (A) túlélését szignifikánsan rosszabbnak találtuk mind a PFS, mind az OS tekintetében (p = 0,014, p = 0,015) a B csoporthoz képest. Amikor az A csoporton belül a bevacizumabbal kombinált kemoterápiát kapott alcsoport adatait a csak citotoxikus kezelést kapott betegek adataival hasonlítottuk össze, szignifikánsan jobb PFS-értéket kaptunk a bevacizumab-kezelésben részesültek javára (p = 0,004). Következtetések: A colorectalis májáttétek sebészi kezelésével jó hosszú távú túlélési eredmények érhetőek el még nem szelektált beteganyagon is, az irodalomban közölt kiemelkedően magas túlélési eredményeket azonban beteganyagunkon még nem tudtuk igazolni. Amennyiben a preoperatív kemoterápiás kezelést bevacizumabbal kombináltan kapták a betegek, úgy a májresectiót követő túlélési eredmények az eleve resecabilis betegek túlélési eredményeivel egyezőek voltak.

Full access