Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Tamás Nagykálnai x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Nagy betegszámú randomizált klinikai vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy a posztmenopauzális nők hormonérzékeny korai emlőrákja adjuváns endokrin kezelésének tartalmaznia kell egy aromatázgátlót (AI-t). Az anastrozolt vagy a letrozolt adagolhatjuk azonnal a műtét után (ATAC és BIG 1-98 vizsgálatok), a 2–3 évig tartó tamoxifenadagolást szekvenciálisan válthatjuk 2–3 évi anastrozolra vagy exemestanra (ABCSG8, ARNO 95, IES, ITA), és leginkább a nyirokcsomó-pozitív betegeknél az 5 éves tamoxifenadagolást további 4–5 évig tartó letrozoladagolással folytathatjuk (MA-17 vizsgálat). Az AI-k minden klinikai vizsgálatban jelentősen javították a vizsgálati végpontokat. További eredmények ismerete szükséges ahhoz, hogy az adjuváns AI-kezelések optimális hasznát, alkalmazását, a kezelés hosszát és a biztonságosságot megállapíthassuk.

Restricted access

Valószínűleg az antraciklinek tekintendők az emlőrák – valamint az egyéb szolid tumorok és az egyes malignus hematológiai kórképek – legaktívabb gyógyszereinek. Sajnos, a dózistól függő kardiotoxicitásuk van, mely progresszív szívizom-károsodáshoz vezethet, és korlátozza a beadható maximális kumulatív dózist. Az áttekintő közlemény a nem pegilált liposzomális doxorubicinre (Myocet®) koncentrál, melyet a szabad doxorubicin terápiás indexének javítása céljából alakítottak ki. A doxorubicinnek egy makromolekuláris vektorba (liposzómába) való foglalása révén egy nanorészecske alapú gyógyszerhordozó rendszer jön létre, melynek következtében csökken a gyógyszer megoszlási volumene, csökken az ép szövetekre gyakorolt toxicitás, ugyanakkor növekszik a daganatban elérhető koncentráció. A leggyakoribb mellékhatás a neutropenia, mely a szabad doxorubicinnel szerzett előzetes tapasztalatoknak felel meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a hematológiai toxicitás is enyhébb a konvencionális doxorubicin mellett észlelteknél. A Myocet® monoterápiában, vagy kombinációkban hatásos és biztonságos gyógyszer, ritkább és enyhébb kardiális mellékhatásokkal jár. Magyar Onkológia 54: 359–367, 2010

Restricted access

Valószínűleg az antraciklinek tekintendők az emlőrák – valamint az egyéb szolid tumorok és az egyes malignus hematológiai kórképek – legaktívabb gyógyszereinek. Sajnos, a dózistól függő kardiotoxicitásuk van, mely progresszív szívizom-károsodáshoz vezethet, és korlátozza a beadható maximális kumulatív dózist. Az áttekintő közlemény a nem pegilált liposzomális doxorubicinre (Myocet®) koncentrál, melyet a szabad doxorubicin terápiás indexének javítása céljából alakítottak ki. A doxorubicinnek egy makromolekuláris vektorba (liposzómába) való foglalása révén egy nanorészecske alapú gyógyszerhordozó rendszer jön létre, melynek következtében csökken a gyógyszer megoszlási volumene, csökken az ép szövetekre gyakorolt toxicitás, ugyanakkor növekszik a daganatban elérhető koncentráció. A leggyakoribb mellékhatás a neutropenia, mely a szabad doxorubicinnel szerzett előzetes tapasztalatoknak felel meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a hematológiai toxicitás is enyhébb a konvencionális doxorubicin mellett észlelteknél. A Myocet® monoterápiában, vagy kombinációkban hatásos és biztonságos gyógyszer, ritkább és enyhébb kardiális mellékhatásokkal jár. Magyar Onkológia 54: 359–367, 2010

Restricted access

Absztrakt

Napjainkra egyre inkább az idős emberek teszik ki az onkológiai betegek többségét. Mivel a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok beválasztási kritériumai többnyire kizárják a 60–65 évnél idősebbeket, nagyon kevés bizonyított adatunk van a kemoterápia és/vagy a célzott biológiai terápia valódi értékéről ebben a korosztályban. A szisztémás gyógyszeres kezelések ugyanolyan eredménnyel kecsegtetnek az idős betegeknél, mint a fiataloknál, de az időseknél a kísérőbetegségek korlátozhatják a várható élettartamot és a kezelés hatásosságát is. Az onkológus és a geriátriai szakorvos közötti szoros együttműködés szükséges az idős rákbeteg kezelésének eldöntéséhez.

Restricted access

Absztrakt

A távoli áttétes, IV. stádiumú kolorektális rák (metastatic colorectal cancer, mCRC) gyógyszeres kezelése jelentős fejlődésen ment át az utóbbi években. A standard fluorouracil/folinát-kezelések mellett új hatóanyagok jelentek meg (oxaliplatin, irinotecan), de legújabban a “célzott” biológiai terápiás szerek (bevacizumab, cetuximab, panitumumab) is bizonyították hatékonyságukat. A közlemény összefoglalja az mCRC első választású kezelésének fejlődését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Nagykálnai and László Landherr

Az előrehaladott emlő-, prosztata-, tüdő-, vese-, pajzsmirigy- és egyéb szolid daganatok áttétei leggyakrabban a csontrendszert érintik (nem is beszélve a myeloma multiplexről), és a csontáttétek csaknem minden esetben halállal végződő súlyos morbiditással járnak. A fejlett országokban évente 600 000 csontáttétes beteg jelentkezik. A betegek átlagosan 4–6 havonta olyan súlyos skeletalis történések sorozatát szenvedik el, mint a patológiás törések, a gerincvelő-kompresszió, hypercalcaemiás események stb. A fájdalom állandó. A lokális külső sugárkezelés, a szisztémás radioizotópos, endokrin és citosztatikus kezelés, valamint a per os és intravénásan adagolható biszfoszfonátkezelés, valamint újabban a subcutan denosumabadagolás alkotják a kezelések vázát a fájdalomcsillapítás és az egyéb szokásos beavatkozások mellett. A modern kezelések jelentősen csökkentik a skeletalis szövődmények valószínűségét, javítják a betegek életminőségét – és néha meghosszabbítják a túlélést is. A szerzők röviden összefoglalják a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 217–225.

Open access

Absztrakt

Az előzetesen anthracyclinekkel és/vagy taxánokkal kezelt, de kiújult, progrediáló, áttétet képző emlőrák kezelése nemcsak az egészségügy számára jelent kihívást, de igen jelentős társadalmi kihatásai is vannak. Hivatalos protokollok hiányában a közlemény megkísérli összefoglalni azokat a bizonyítékokat, melyek segíthetnek a klinikai döntéshozatalban. Ebben a klinikai helyzetben 4 újabb gyógyszert fogadtak el: a capecitabint, a gemcitabint, az ixabepilont és a nanorészecske-albuminhoz kötött paclitaxelt. Az áttekintés összefoglalja ezen kívül az egyéb aktív hatóanyagokkal, mint a liposzomális doxorubicinnel, a taxánok cseréjével, a larotaxellal, a vinorelbinnel és a biológiai hatóanyagokkal történt vizsgálatok eredményeit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Nagykálnai, A. Csaba Nagy, and László Landherr

A mediastinum és a mellkasfal (különösen a bal emlő) sugárkezelése utáni kardiális komplikációk különleges problémát jelentenek, mivel a sugárkezelés során a szívet ért dózisok növekedésével – általában évek múlva – egyre emelkedik az ischaemiás szívbetegségek aránya. A sugárzások okozta cardiotoxicitas gyakorisága az onkológiai kezelés fajtájától és magától a betegtől függ (a sugárkezelés részletei, a beteg életkora, neme, komorbid betegségek, dohányzási szokások stb.). Számos régebbi klinikai vizsgálatban beszámoltak arról, hogy a mellkasfal vagy az emlő sugárkezelése emeli a kardiális megbetegedések számát. A mai modern besugárzási módszerekkel a mellkasfal vagy a bal emlő kezelése már jóval biztonságosabb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A cardiotoxicitas elkerülése érdekében javasolt az emlőrák kemo- és célzott terápiáinak használata esetén a klinikai előírások betartása, a legfejlettebb sugárkezelési technikák alkalmazása, a betegek rendszeres monitorozása, valamint a kardiológusok és onkológusok közötti szoros együttműködés. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 897–902.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Nagykálnai, László Landherr, and András Csaba Nagy

A D-vitamin aktív formája (1,25-dihidroxi-D-vitamin) saját receptorához (VDR) kapcsolódva a sejtben számos biológiai folyamatra van hatással (többek között befolyásolja az onkogének és a tumorszuppresszor gének expresszióját). A szakirodalomban egyre szaporodnak a szérum D-vitamin-szintjei, valamint a D-vitamin-pótlás és a daganatok közötti összefüggést vizsgáló közlemények. Egyes cikkek fordított arányú összefüggésre utalnak (miszerint a D-vitamin-hiányos állapot emeli a daganatos megbetegedések kockázatát és a daganatos halálozást), más közlemények viszont ezt nem támasztják alá. A kép tehát ellentmondásos. A D-vitamin számos betegség tüneteit és kimenetelét képes kedvezően befolyásolni, de a daganatos betegségekben játszott szerepe még ma sem teljesen tisztázott. Orv. Hetil., 2014, 155(28), 1091–1096.

Restricted access