Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Tamás Ruttkay x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A mitralis billentyű prolapsusa következtében fennálló súlyos billentyűelégtelenség mielőbbi sebészi kezelése szükséges. A modern korrekció során az ínhúrpótlás részesítendő előnyben, amely műtéthez azonban jelenleg a szív megállítása és extracorporalis keringés alkalmazása szükséges a bal pitvar megnyitása mellett. A transoesophagealis szívultrahanggal vezérelt transapicalis ínhúrpótlás innovatív technikája egy speciális, bal kamrába vezetett eszköz használatával bal oldali minithoracotomián keresztül dobogó szíven végezhető. A beavatkozások során elért intraoperatív siker aránya centrumonként 86 és 100% között változik, és egyes közlemények szerint 3 hónap elteltével a betegek 92%-ának nincs szüksége újabb sebészi korrekcióra. A tapasztalatok folyamatos integrálásának köszönhető biztató eredmények a jelentősen kisebb műtéti megterhelés lehetőségét ígérő technika széles körű elterjedésének irányába mutatnak. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 700–705.

Restricted access
Authors: Tamás Ruttkay, László Bárány, András Grimm, Lajos Patonay, Örs Petneházy, Gergely Rácz, Gábor Baksa and Zoltán Galajda

Introduction

Many coronary anastomotic devices have been designed to replace manual stitching in coronary surgery; however, interestingly, none of them became widespread. Our aim was to work out an easy and fast endoluminal vessel-to-vessel stent bridge distal anastomotic technique.

Materials and methods

Ten coronary arteries of eight fresh human hearts were used in this study. The anastomosis was performed with the implantation of a graft vessel into the lumen of the coronary artery by performing stent fixation. The technique is described and photo documented in detail. The durability and the conductibility of the anastomosis were examined with intraluminal endoscopy, functional streaming test, and a coloring of the vessels.

Results

The anastomosis had great results in all cases. Obstruction, dissection, or dislocation of the vessels was not observable.

Conclusions

This study confirmed the ex-vivo feasibility of the described technique. This method can be an easy, fast, and reliable method applied in the endoscopic distal coronary artery anastomosis surgery. The development of stents adapted to this method and the in-vivo testing of this technique are necessary for the future.

Open access