Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Tamás Szegi x
Clear All Modify Search
Agrokémia és Talajtan
Authors: Márta Fuchs, István Waltner, Tamás Szegi, Vince Láng and Erika Michéli

Genetikai szemléletű magyar talajosztályozásunk típusainak meghatározásánál alapvető szempont a képződésüket befolyásoló talajképző folyamatok társulása. A folyamattársulásokat alkotó talajképző folyamatok érvényre jutása a talajképződés során eltérő, így típusonként egy, esetenként két folyamat szerepe mindig meghatározóbb a többihez képest. Mindezek alapján a hazai talajtípusok taxonómiai távolságának számítását a képződésüket meghatározó talajképző folyamatok Stefanovits (1972) által meghatározott erőssége, illetve érvényre jutása alapján végeztük. Az eredmények e koncepció numerikus vizsgálata alapján kerültek megállapításra. A vizsgálat során az egyes típusokra eltérő mértékben jellemző folyamatokat érvényre jutásuk alapján kódolva („jellemző” folyamat = 1; „uralkodó” folyamat = 0,6; „kísérő” folyamat = 0,3; az adott talajtípusban Stefanovits (1972) által nem jelölt folyamat = 0) határoztuk meg a hazai talajtípusok taxonómiai távolságát, egyszerű euklidészi távolságszámítás felhasználásával. A számítások eredményeként egy 39×39 egységet tartalmazó távolságmátrixot kaptunk, melyből az egymáshoz legközelebbi típusokat főtípusonként tárgyaltuk. Vizsgálatunk szerint az esetek többségében a számított távolságok jól követik a talajosztályozás egyes típusairól Stefanovits által leírt, és a talajtanos szakemberek körében jól ismert összefüggéseket, más estekben attól eltérnek. A bemutatott koncepció (Stefanovits, 1972) szerint az egyes talajképző folyamatok érvényre jutásának értékelése (a „jellemző”, „uralkodó” és „kísérő” folyamatszintek meghatározása) az osztályozási rendszer valamennyi talajtípusára vonatkozik. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy a koncepció alkalmazása inkább a főtípuson belüli érvényre jutást tükrözi, és nem a típusok összehasonlítását szolgálja. Eredményeink alapján a fejlett, sok (6–8) folyamatból álló folyamattársulással jellemezhető talajtípusok (az erdőtalajok nagy része) jól elkülönülnek a fejletlen talajoktól. A talajtípusok közelségét továbbá a speciális, más típusokban nem/ritkán megjelenő folyamatok segítik elő (pl. szikesek, lápok esetében). A folyamatok között kiemelt jelentőségű a humuszosodás, amely két talajtípus kivételével minden típusban megjelenik az érvényre jutás különböző szintjein. Számos, eltérő főtípusba tartozó talaj (pl. humuszos homok, öntés csernozjom, öntés réti, humuszos öntés) esetében a humuszosodási folyamatok jelenlétét találtuk a taxonómiai közelség okozójának. A csernozjom talajok esetében tapasztalt nagy távolságok a típusok elkülönülését meghatározó „jellemző” folyamatok eltérésének volt köszönhető. Javasoljuk az eredmények további részletes elemzését, és valós, mért adatokon alapuló további vizsgálatok elvégzését. Tapasztalataink alapján a taxonómiai távolságszámítások jelentős segítséget nyújthatnak a talajtípusokat elkülönítő kritériumok pontosításában és számszerűsítésében, és hatékony eszközei lehetnek a magyar talajosztályozás megújítására, továbbfejlesztésére irányuló törekvéseknek.

Restricted access

Összefoglalás

A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai, biológiai és nedvesség gazdálkodási tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus egységek és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja.

Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor megvizsgáltuk a hazai genetikus osztályozás szervesanyagra vonatkozó kritériumait, részletesen elemeztük a TIM adatbázis adatait és figyelembe vettük a nemzetközi standardokat. Törekedtünk olyan diagnosztikai egységek, altípus és változati tulajdonságok meghatározására, melyek az osztályozás támogatásán túl, önmagukban is fontos információt szolgáltatnak a különböző alkalmazásoknak.

Eredményeink szerint a TIM adatbázis tanulmányozása, a szerzők saját talajleíró tapasztalata, továbbá a szervesszén-tartalomra irányuló adatigény indokolja további mennyiségi intervallumok meghatározását az osztályozás alacsonyabb (altípus és változati tulajdonság) szintjén.

Vizsgálatunk további fontos eredménye, hogy rámutat, a földes részre vonatkoztatott szervesszén-tartalom nem elég a feltalajok diagnosztizálására. A durva rész arány, a telítettségi viszonyok, a szín, a szerkezet további fontos kritériumok a feltalajok, illetve a felszíni diagnosztikai szintek definiálásában. Ugyanakkor a szerves szén mennyiségi-, és mélységi határértékeinek egységes, típustól független meghatározása fontos információt szolgáltat a talajok sok szempontú megítélésben.

Javaslatunkban a szervesszén-tartalomra vonatkozóan nyolc felszíni diagnosztikus talajszint, egy felszín alatti diagnosztikus talajszint, és egy diagnosztikus talajanyag került meghatározásra. Az osztályozás alacsonyabb szintjein további 5 kategória bevezetését javasoltuk a talajokban megjelenő szervesszén-tartalom részletesebb jellemzésének biztosítása érdekében.

A javasolt rendszerben összesen 20 altípus -, és 2 változati tulajdonságban jelenik meg szervesszén-tartalomra, vagy olyan diagnosztikus talajszintre vonatkozó követelmény, amely definíciójában a szervesszén-tartalom (is) szerepel.

Az egyes elemek azonos értelmezése lehetővé teszi a típustól független térbeli kiterjedésének meghatározását.

Open access

A lot of attention is being paid to the understanding of the influence of soil degradation on human life at the beginning of the 21 st century. Among the many types of degradation processes, structural degradation is widespread on huge areas in Europe. For better control, it is needed to get familiar with all the driving forces, the main reasons that lead to soil degradation (Várallyay, 2003; ESB, 2002). In addition to unfavourable natural conditions, inappropriate land use has an important impact on micro-aggregate stability and the rate of tolerance to deformation forces, such as cultivation and erosion.  Rheological measurements provide new quantitative information on particle-particle interaction, the colloidal stability and structure of concentrated suspensions in general. Field samples from loess derived agricultural soils were investigated. In addition to general laboratory analyses (soil organic matter content, CaCO 3 content, CEC), conventional, simple aggregate stability, and water retention measurements and rheology were applied for investigating the micro-aggregate stability of the samples. The evaluation of pseudoplastic flow curves indicated close relationships between the strength and stability of the physical network and the composition of the suspensions. These soil properties have strong, well-defined connection with tolerating cultivation and capability for erosion. 

Restricted access

A reológiai módszer alkalmasnak bizonyult különbözo talajösszetevok (szervesanyag-, CaCO3- és agyagtartalom) aggregátum-stabilitásra gyakorolt hatásának megítélésében. A reológiával kapott eredmények közvetlen, és értékekben kifejezett információt nyújtanak a részecskék között fennálló erokrol.  Jól ismert, hogy a szerves anyag mennyiségének fontos szerepe van a kedvezo talajszerkezet kialakulásában, amely egészséges talajbiológiai állapotot is eredményez. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy nagy gyakorisággal az eredetileg jó szerkezettel rendelkezo mezoségi talajaink szántott szintjének szerkezete a muvelés hatására leromlott (2. ábra) (Stefanovits, 1992). Reológiai méréseink alátámasztják azt a feltételezést, hogy a szerves anyag által kialakított szerkezet nagyon érzékeny a bolygatásra. Into jelnek tartjuk, hogy méréseink során nem tapasztaltunk szerkezeti újraépülést ezekben a mintákban. A feltételek és az idotényezo természetes viszonyok között különbözo, de elmondhatjuk, hogy tapasztalataink szerint természetes körülmények között sem észleltünk szerkezeti regenerálódást, elporosodott, tömodött talajaink esetében.  Ha egyéb kötoanyagok (agyagásványok, kalcium-karbonát) dominálnak a szerkezet kialakításában, úgy tapasztalható regenerálódás a szerkezeti hálózatban. Ennek valószínuleg egyszeru, a részecskék koagulációját meghatározó kolloidkémiai magyarázata van. A szerves anyag által meghatározott szerkezeti hálózat azonban nem egyszeruen kolloidkémiai, rövid ideju folyamatok eredménye, hanem a talaj szerves anyaga érzékeny szerkezetének és annak az ásványi részekkel felépült bonyolult kapcsolatáról van szó. Mivel e kapcsolatok évszázadok alatt és nagymértékben biológiai folyamatok által is meghatározottan alakulnak ki, fontos ennek kello súllyal való értékelése és a megfelelo, a szerkezetet kevésbé romboló agrotechnikai muveletek megválasztása.  A bemutatott reológiai mérések ígéretesek a szerkezeti stabilitás (elsosorban mikroszerkezeti) értékadásában. Ennek egy-egy talajra vonatkozó változása fontos indikátora lehet más degradációs folyamatok elorejelzésében. Az erózió egyik mozzanata például az aggregátumok közötti kapcsolat megszunése. Ennek alapján a reológiai mutatók az erózióbecslo modellekben is felhasználásra kerülhetnek.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Márta Fuchs, Erika Micheli, Tamás Szegi and Péter Hegymegi
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Balázs Szeder, Barbara Simon, Miklós Dombos, Junko Akagi and Tamás Szegi
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erika Michéli, Márta Fuchs, Vince Láng, Tamás Szegi, Endre Dobos and Gabriella Szabóné Kele

A jelenlegi, 1960 években kidolgozott genetikus alapokon nyugvó magyar talaj-osztályozási rendszerünk modernizálására az elmúlt évtizedek hazai tapasztalatai, dokumentált adathalmazai, valamint a nemzetközi standardok és elvárások alapján teszünk javaslatot. Munkánk kiindulási alapja az elődeink által definiált 29 talaj-képző folyamat, 39 talajtípus, és az azokhoz kapcsolódó tartalmi leírás és vizsgálati adatokból nyert információ. Módszereink az egyszerű elemzések és statisztikai számítások mellet a pedometria módszerére, a taxonómiai távolságszámításra és klaszteranalízisre támaszkodtak.

Eredményeink alapján a jelenlegi hazai talajtípusok egy része jól elkülöníthető, mások pontosabb definícióra szorulnak, vagy egyes esetekben összevonásra kerül-hetnek. A nemzetközi gyakorlatban meglévő és hazánkban is jellegzetes típusokat pedig, bevezetésre javaslunk.

A szigorúbb és mind a mélységi, morfológiai és összetételbeli tulajdonságok te-kintetében számszerűbb meghatározásokon alapuló javasolt struktúra központi egy-sége az ismertetett 15 talajtípus.

Ezeket a típusokat jól definiált diagnosztikus szintek, talajtulajdonságok és anyagok jelenléte vagy kizárása alapján, hierarchikus és számítógépes osztályozó kulccsal sorolhatók be. Az osztályozás alacsonyabb szintjei, az altípus és a változati tulajdonságok pedig, többszörös választási lehetőségek alapján pontosíthatók. A további talajtípusokat és altípusaik valamint változataikat későbbi közleményekben mutatjuk be.

Restricted access