Search Results
You are looking at 1 - 10 of 11 items for
- Author or Editor: Tamás Tényi x
- Refine by Access: All Content x
1911 – „Moravcsik Klinika”. Csáth Géza és Reuter Camillo paranoiapublikációinak összehasonlító elemzése
1911 – „Moravcsik Clinic”. Paranoia publications of Géza Csáth and Camillo Reuter. A comparative analysis
Background
The retrospective diagnosis of Fyodor Mikhailovich Dostoyevsky’s (1821–1881) neurological and psychiatric disease proves to be particularly interesting. Recent neurobiological data suggest a solution to the questions regarding the writer’s retrospective diagnosis, claiming the insular cortex to be the origin of the rare ecstatic seizures. Regarding Dostoyevsky’s pathological gambling, this hypothesis is consistent with another finding from recent neuroscience, namely that the malfunction of the insula could be an important underlying pathology in gambling disorder.
Case study
Literary and scientific overview (1928–2015) on the subjects of Dostoyevsky’s epilepsy and gambling disorder.
Discussion and conclusion
Taking Dostoyevsky’s neurological (ecstatic seizures) and psychiatric (pathological gambling) disease and the crossroads into consideration, these two disciplines make regarding the underlying pathology, we would like to suggest a speculative theory that these two disorders have a common insular pathomechanism, namely, the malfunctioning of the risk prediction–risk prediction error coding system. Furthermore, based on Dostoyevsky’s case, regarding gambling disorder in general, we would like to hypothesize that the three common gambling-related cognitive distortions (near-miss effect, gambler’s fallacy, and the illusion of control) can be all attributed to the impairment of the anterior insular risk prediction–risk prediction error coding system.
Hikikomori: a COVID–19-járvány egy lehetséges mentálhigiénés következménye
Hikikomori: a possible mental health consequence of the COVID-19 epidemic
Összefoglaló. A COVID–19-járvány kényszerű tartós szociális távolságtartást idézett elő az emberek között, ami az egyéb mentális rendellenességek és mentálhigiénés következmények mellett egy sajátos pszichiátriai jelenségre, a hikikomori állapotra hívja fel a figyelmet. A hikikomori tartós és szélsőséges szociális visszahúzódással járó jelenség, melynek kidolgozott kritériumrendszere egyelőre még nem található meg a mentális rendellenességeket osztályozó diagnosztikus kézikönyvekben. Kialakulásának pontos mechanizmusáról még keveset tudunk, de az állapot megjelenése és az internet térnyerése között egyes szerzők szoros kapcsolatot látnak. Klasszikusan az egyén egy társadalmi szempontból megalázó vagy előnytelenül alakuló helyzet következtében vonul vissza fokozatosan egy önként vállalt izolációba. Bár a külvilág nem teljesen érdektelen számukra, azonban a retraumatizáció elkerülése érdekében leginkább online követik a világ történéseit és tartanak kapcsolatot másokkal. A COVID–19-pandémia – különösen a lezárások következményeként előtérbe kerülő online életvitelhez kötődően – jelentős mértékben hozzájárult az internet térnyeréséhez, miközben a valós társas kapcsolatok kényszerűen beszűkültek. Ez a konstelláció jelentős kockázati tényezőnek tekinthető a hikikomori szempontjából, amely hosszú távon a világjárvány egyik nem várt szövődménye lehet, különösen az adolescens és a fiatal felnőtt korosztályban. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.
Summary. The COVID-19 pandemic forced prolonged social distancing between people. This, among other mental disorders and mental health consequences, highlights a specific psychiatric phenomenon: the hikikomori condition. The hikikomori is a phenomenon of persistent and extreme social withdrawal. The condition’s established diagnostic set of criteria is not yet to be found in diagnostic manuals classifying mental disorders. Little is known about the exact mechanism of its development, but some authors see a close link between its emergence and the rise of the internet. Typically, the individual gradually withdraws into a voluntary isolation as a result of a socially humiliating or unfavourable situation. Although the outside world is not completely irrelevant to them, they tend to follow online the events of the world and they also keep in touch with others mostly online in order to avoid retraumatization. The COVID-19 pandemic, particularly in relation to the rise of online lifestyles as a consequence of lockdowns, has contributed significantly to the more and more frequent use of the internet, while real social contact has been inevitably reduced. This constellation can be seen as a major risk factor for hikikomori, which in the long term could be an unanticipated complication of the pandemic, especially in adolescents and young adults. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.
Background
Childhood obesity proves to be an important public health issue, since it serves as a potential risk factor for multiple diseases. Food addiction could also serve as an important etiological factor. As childhood obesity plays a serious issue also in Hungary, we aimed to adapt and validate the Hungarian version of the Yale Food Addiction Scale for Children (H-YFAS-C).
Methods
A total of 191 children were assessed with the H-YFAS-C and the Eating Disorder Inventory (EDI). The following psychometric properties were analyzed: internal consistency, construct validity, convergent, and discriminant validity.
Results
A good construct validity was revealed by confirmatory factor analysis (RMSEA = 0.0528, CFI = 0.896, χ2 value = 279.06). Question 25 proved to have no significant effect on its group and was removed from further analyses. The Kuder–Richardson 20 coefficient indicated good internal consistency (K20 = 0.82). With the use of the eight EDI subscales, a good convergent and discriminant validity could be determined. Food addiction was diagnosed in 8.9% of children. The mean symptom count was 1.7 ± 1.2 (range: 0–7). Females were more often diagnosed with food addiction than males (p = .016; OR = 3.6, 95% CI: 1.2–10.6). BMI percentiles were significantly higher in children with diagnosed food addiction (p = .003). There proved to be no correlation between age and the occurrence of food addiction.
Discussion and conclusion
Our results show that H-YFAS-C is a good and reliable tool for addictive-like behavior assessment.
Az öngyilkossági rizikó becslése a klinikai gyakorlatban.
A jelen kihívásai és a jövő perspektívái
Suicide risk management in clinical practice.
Current challenges and future perspectives
A szuicid cselekmény hátterében álló lélektani folyamatok vonatkozásában továbbra is kevés megbízható információval rendelkezünk, továbbá a szuicidrizikó-becslő skálák is csak korlátozott prediktív értékkel bírnak. A nemrégiben leírt, úgynevezett szuicidspecifikus szindrómák – mint az akut szuicid affektív zavar és a szuicidkrízis-szindróma – azonban új lehetőségeket nyitnak a szuicid viselkedés komplex értelmezéséhez és az öngyilkossági rizikó becsléséhez. Írásunkban összefoglaljuk a szuicid viselkedés kialakulását magyarázó korszerű elméleti megközelítéseket és a szuicid viselkedés előrejelzésének lehetőségeit, valamint a praeszuicidális pszichopatológiai tünetek pontos felmérését célzó modern értékelő eljárásokat, kiemelve a szuicidspecifikus szindrómákat és az azok mérőeszközeit használó empirikus kutatások eredményeit. A fenti szindrómákra vonatkozó PubMed adatbázis szisztematikus irodalmi áttekintése alapján mind a szuicid affektív zavarra, mind a szuicidkrízis-szindrómára vonatkozó eredmények pozitívak a szuicid kísérletek megjósolhatósága szempontjából, illetve korrelálnak más, hasonló kérdőívekkel. A szuicidspecifikus szindrómák és mérőeszközeik hatékonynak bizonyulnak az elméleti kutatásokban és a klinikai alkalmazhatóság terén a szuicid kísérletek megjóslása vonatkozásában is, így hazai adaptálásuk és alkalmazásuk javasolható. Orv Hetil. 2022; 163(22): 863–870.
Absztrakt:
A modern információs és kommunikációs eszközök egyre inkább a mindennapok nélkülözhetetlen részeivé válnak. Kutatási adatok bizonyítják, hogy az egészség megőrzése és helyreállítása érdekében is eredményesen alkalmazhatók, nemcsak a fiatalok, de az idősebbek körében is, hiszen mára az idősek között is jelentősen elterjedt az internet használata, az egészségügyi alkalmazások azonban kevésbé ismertek. Ez projektünk jelentőségét támasztja alá, hiszen kiemelt fontossággal bír a betegségspecifikus egészségügyi alkalmazások kialakítása és megismertetése. Előzetes felméréseink arra is utaltak, hogy a férfiak erre kevésbé nyitottak, így az ő esetükben specifikus módszerek szükségesek az elektronikus eszközök alkalmazásának elősegítése érdekében. A nagy arányú internetes aktivitás és az információs és kommunikációs érdeklődés megbízható alapot nyújt ezeknek az új technológiáknak az idősek körében való alkalmazására. Így kutatásunk segítségével olyan – a biopszichoszociális alapelveken nyugvó – komplex ellátási modellt tudunk kidolgozni, mely jelentős előrelépést jelenthet az időskori mentális zavarok megelőzésében és korai felismerésében, valamint a dementiával élők és családjuk testi és lelki terheinek enyhítésében. Orv Hetil. 2018; 159(24): 965–973.
Absztrakt:
A Capgras-féle téveszme lényege, hogy a beteg elképzelése szerint a páciens életében fontos valamely személy nem ’valódi’, hanem ’hasonmás’, ’helyettesítő’, amely csere a páciens számára a legtöbbször veszélyeket rejt. Ismertek közlések, amelyek a Capgras-féle tünet esetében a violens magatartás gyakoribb megjelenésére vonatkoznak. Dolgozatunkban két férfi esetét ismertetjük: paranoid szkizofréniában szenvedő betegek követtek el szülőgyilkosságot, amely cselekmények hátterében a Capgras-féle tünet volt azonosítható. Fontos rámutatni, hogy az általunk megfigyelt esetekben a kezeléssel kapcsolatos együttműködési nehézségek (nonadherencia) jelentős szerepet játszottak az erőszakos magatartás, szülőgyilkosság megjelenésében. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1673–1676.
Az orvostanhallgatók számára fenntartott mentálhigiénés segítségnyújtás szerepe.
Tapasztalatok a Pécsi Tudományegyetemen
The role of mental health support for medical students.
Experiences at the University of Pécs
Bevezetés: Az orvostanhallgatók mentális egészsége kritikus jelentőséggel bír az orvosi tanulmányok során, amelyek hosszú és kihívásokkal teli időszakot jelentenek. Az akadémiai elvárások, a nagy munkaterhelés és az emocionális stressz hozzájárulhat az orvostanhallgatók mentális terheléséhez és kiégéséhez, melyek a későbbiekben az egészségügyi rendszerre is fokozott terhet róhatnak. Ezért a pszichológiai támogatásnak és a mentálhigiénés szolgáltatásoknak kiemelt fontosságuk van az orvosképzésben. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa és vizsgálja a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán 2007 óta működő Pszichológiai Konzultációs Szolgálat szerepét az orvostanhallgatók mentális egészségének támogatásában. Módszer: A tanulmányban bemutatjuk a Szolgálatunk által a 2021 novembere, illetve 2022 októbere és 2023 májusa közötti időszakra vonatkozóan összesített kvantitatív és kvalitatív eredményeket, melyeket a tanácsadást igénybe vevő hallgatók és munkatársak, továbbá a Szolgálat tanácsadó pszichológusai regisztráltak a bejelentkezések számáról, a leggyakrabban megjelenő problémák mintázatáról (A pszichológiai tanácsadás szakmai alapprotokollja alapján), illetve a pszichológiai támogatást kapott populáció mentális jóllétéről (GHQ-12). Eredmények: A vizsgált időszakban összesen 1111 fő 2012 alkalommal vette igénybe a szolgáltatást. A hallgatók és a munkatársak is a leggyakrabban kapcsolati nehézségek (37,6%) és negatív életeseményekkel történő megküzdés (33,1%) megoldásában kértek segítséget Szolgálatunktól. A 2022 októbere óta gyűjtött adatok szerint (n = 113) a bejelentkezők közel 10%-a szed valamilyen gyógyszert pszichiátriai javallat alapján, ami jelentősen gyakoribb a külföldi hallgatók körében, továbbá 38,9%-uk részesült már professzionális segítségnyújtásban. A GHQ-12 kérdőíven elért átlagpontszám 8 pont, amely jelentősen meghaladja az 5 pontos küszöbértéket, ezt a kitöltők 78,6%-a érte el. Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán működő Pszichológiai Konzultációs Szolgálat jelentős szerepet játszik az orvostanhallgatók mentális egészségének támogatásában, hozzájárulva ezzel az akadémiai kihívásokkal történő eredményesebb megküzdéshez, az átélt emocionális stressz, illetve a kiégés kockázatának csökkentéséhez. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1778–1786.
Implantálható kardioverter-defibrillátor által sikeresen megszüntetett malignus kamrai ritmuszavar dystrophia myotonicában szenvedő betegben
Successful termination of ventricular arrhythmias with implantable cardioverter defibrillator in a patient with myotonic dystrophy
Összefoglaló. A dystrophia myotonica (DM) multiszisztémás, autoszomális domináns módon öröklődő, többségében felnőttkori izombetegség, melynek incidenciája 1 : 8000. A betegség kapcsán fellépő izomszöveti degeneráció a harántcsíkolt izomszövet átépülése mellett a szívizomszövetet is érinti, ami fontos oki szerepet játszik az érintett betegek csökkent várható élettartamában. A DM-ben szenvedők halálozásának közel egyharmadáért a cardiovascularis okok tehetők felelőssé. Esetriportunkban egy 52 éves, korábban kritikus bradycardia és I. fokú atrioventricularis blokk miatt pacemakerimplantáción átesett, DM-mel diagnosztizált nőbeteg kardiológiai utánkövetését mutatjuk be. A hirtelen szívhalál rizikóstratifikációja céljából elvégzett invazív elektrofiziológiai vizsgálat során kamrafibrilláció lépett fel, így a korábban implantált pacemakerelektródák mellé sokkelektróda került beültetésre, a pacemakerkészüléket implantálható kardioverter-defibrillátorra (ICD) cseréltük. Az 1 éves ICD-kontrollvizsgálat során azt találtuk, hogy a beültetés óta 22, tartós kamrai tachycardiával járó epizód lépett fel, melyek közül a készülék valamennyit sikeresen terminálta. Az eset bemutatásával szeretnénk rámutatni arra, hogy a magas cardiovascularis rizikócsoportba tartozó DM-betegek azonosítása kiemelkedő fontosságú lehet a hirtelen szívhalál megelőzése érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1856–1858.
Summary. Myotonic dystrophy (DM) is one of the most frequent adulthood diseases of the skeletal muscles, which develops multisystemic features and shows autosomal dominant trait. In DM, tissue degeneration affects not only the skeletal, but the cardiac muscle, too. In one third of the patients, the cause of death is of cardiac origin. We report on our patient’s case, who was diagnosed with DM at the age of 52, in whom episodes of critical bradycardia with first-degree atrioventricular block was detected, resulting in a pacemaker implantation. Invasive cardiac electrophysiological study was performed, during which ventricular fibrillation was registered. A shock electrode was added to the previously implanted pacemaker, enabling defibrillation in case of detection of a sustained ventricular arrhythmia. During the 1-year follow-up, 22 episodes of sustained ventricular tachycardia were identified, with the device successfully terminating the malignant arrhythmias. Our case shows that electrophysiological study and the succeeding implantation of an implantable cardiac defibrillator is highly important in identifying and terminating ventricular arrhythmias in high-risk DM patients. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1856–1858.
