Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for

  • Author or Editor: Tamas Bereczkei x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az evolúciós pszichológia, tagadhatatlan sikerei ellenére, nem tudott megszabadulni azoktól az alapvető metaelméleti problémáktól, amelyek színre lépése óta mindig is terhelték: kizárólagosságigénye, cáfolhatatlanság, az evolúciós környezet bizonytalansága. Az evolúciós pszichológia az elmúlt évtizedben azonban komoly átrendeződést mutat: az adaptív mintázatok keresése helyett a proximatív mechanizmusok kutatása felé fordul. Az a véleményem, hogy úgy tudjuk megakadályozni a spekulációk „gyártását” és úgy tudjuk növelni az evolúciós megközelítés hitelességét, hogy teljes erővel a közvetítő folyamatokra koncentrálunk, és az adaptácionista logika csupán egyfajta alapként, de nem végső (ultimatív), főleg pedig nem egyetlen magyarázatként szerepel. Az eredmények azt mutatják, hogy a szóban forgó élettani és pszichológiai mechanizmusokra tett predikciók eredményesen szembesíthetők a rendelkezésre álló empirikus adatokkal. Ebben persze az is komoly szerepet játszik, hogy az evolúciós pszichológia komoly önkorlátozást végzett az elmúlt évtizedben, amennyiben megszabadult attól a kezdeti vágyától, hogy mindent megmagyarázzon és mindenre ő adja a „végső” választ. Ezzel mára teljes értékű, hiteles tagja lett a pszichológiai tudományoknak.

Restricted access

A rokonok, barátok, csoporttársak közötti önzetlenség evolúciós elméletei és kutatási eredményei mára a pszichológiai kézikönyvek standard részeit alkotják. Az idegenek iránti támogatás –amely fajunk egyedülálló sajátossága –azonban sokáig nem kapott megfelelő magyarázatot a darwini alapokon álló pszichológiában. Miért vagyunk nagylelkűek azokkal szemben, akik nem a rokonaink, akiktől nem várhatunk viszonzást, sőt akikkel sohasem találkoztunk és feltehetőleg nem is fogunk? Ugyanaz a kérdés másképpen: miért olyan általánosak és erőteljesek valamennyi kultúrában az együttműködés és szolidaritás normái__

Restricted access

Nem kétséges, hogy Darwin óriási hatást gyakorolt a pszichológiára. Így volt ez már a saját korában, és így van ez napjainkban is. Az evolúcióelmélet számos egzakt magyarázó modellel és kutatási eredménnyel gazdagodott A fajok eredete megjelenése óta. Ezek a magyarázatok új megközelítést és új értelmezési lehetőséget visznek a pszichológiába, amelynek képviselői általában nyitottak ezekre a törekvésekre. Evolúcióelmélet és pszichológia kapcsolata azonban nem teljesen zavartalan, viták és nézeteltérések vannak olykor köztük a természetes szelekció hatásának következményeivel, az állati ősökkel való összehasonlítás lehetőségeivel, vagy az elmélet bizonyíthatóságával kapcsolatban. Az alábbiakban ezekre a dilemmákra térünk ki részletesebben, hangsúlyozva, hogy a vitás pontok megoldási kísérletei húzóerőt jelentenek a darwini elmélet további fejlődésében.

Restricted access

Az elmúlt évtizedben meglepő fordulatok következtek be a machiavellizmus kutatásában. Miközben az 1960-as, 1970-es évek klasszikus szociálpszichológiai kísérleteinek számos következtetése tarthatónak bizonyult, néhány esetben számottevő újraértelmezésekre került sor. A machiavellisták valóban racionálisan gondolkodó, „hidegfej8” emberek, de úgy tűnik, intenzív érzelmeket élnek át a társas kapcsolataikban, amelyeket viszont jól lepleznek, és ez segítheti a megtévesztés sikerességét. Minden előzetes elvárás ellenére rossz elmeolvasónak bizonyultak, de képesek lehetnek arra, hogy pontos megállapításokat tegyenek potenciális áldozataik tipikus jellemvonásairól, különösen olyan helyzetekben, amelyek lehetővé teszik a manipulációt. Vágynak az azonnali nyereségre, de képesek hosszú távon is gondolkodni, amennyiben rugalmasan igazítják döntéseiket a szituáció pillanatnyi állásához. Mindez összhangban lehet az ún. Machiavelli-intelligencia evolúciós hipotézisével, amely szerint a csalás és a manipuláció központi szerepet játszott a főemlősök — benne az ember — agyának növekedésében és kognitív képességeinek fejlődésében. A társak szisztematikus és eredményes manipulációja valóban erőteljes szelekciós erő lehetett a múltban, de ez valószín 8leg nem az elmeolvasás és intelligencia kidolgozásához vezetett (azt más evolúciós folyamatok végezhették), hanem a környezet specifikus jellemzőinek a pontos kiértékeléséhez, a csoporttársak árnyalt kategorizálásához és a rugalmas döntéshozatalhoz.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen személyiségjellemzők, viselkedéses változók, illetve narratív jegyek jellemzik a Magas (MM), illetve Alacsony (AM) machiavellizmus- pontszámot mutató egyéneket. 150 egyetemista résztvevőnk két társas dilemmahelyzetben – a közjavak játékának együttműködésre, illetve versengésre sarkalló változatában – hozott döntéseket. A Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI) és a machiavellizmus mérésére szolgáló Mach IV. teszt kitöltése mellett arra kértük az egyéneket, hogy indokolják meg az ötfordulós kísérleti játékokban választott stratégiáikat. A machiavellizmus-pontszám pozitív korrelációt mutatott az Újdonságkereséssel. Negatív összefüggés mutatkozott a Mach-érték és a Jutalomfüggés, az Önirányítottság, az Együttműködés és a Transzcendencia pontszáma között. A társas dilemmahelyzetekben a MM-egyének az AM-személyekhez képest érzékenyebbek voltak a társas szituáció jelzéseire, míg az AM-ok döntéseire erőteljesebben hatottak személyiségjellemzőik. E stratégia révén a Magas Machok környezeti tényezőktől viszonylag függetlenül képesek voltak társaik nyereményeit felülmúló hasznot realizálni. A stratégiára vonatkozó indoklások narratív elemzése szerint a versengés helyzetében a MM-ok jelentősen több kognitív tevékenységre utaló igét használtak, mint az AM-személyek. Az együttműködő szituációban az AM-egyéneknél több érzelmekre utaló ige jelent meg, és gyakoribb volt náluk a többes szám első személyű igék használata is, amely a csoporttudat megjelenésére utal.

Restricted access

Mind a valós életbeli szituációkban, mind kísérleti játékhelyzetekben hatékonyan mozdítja elő a kooperációt az ún. erős negatív reciprocitás vagy altruista büntetés, ahol is a személy saját költségére is szankciókat ró a normaszegőkre. Ugyanakkor valószínű, hogy a szociális kontextus és a résztvevők személyiségének függvényében a büntetés alternatív szerepekre tehet szert. A büntető viselkedés megjelenését vizsgáltuk 80 fő részvételével, erősen versengő jellegű Közjavak játék keretein belül. A közjóhoz való hozzájárulások mértéke a játék alatt a büntetési lehetőség ellenére folyamatosan csökkent. A hozzájárulások mértéke nem gyakorolt szignifikáns hatást sem a kapott, sem pedig a kiosztott büntetésekre. Az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos szociális kontextusok (jelen esetben az intenzív versengés) módosító hatással lehetnek a büntetés által játszott szerepre. A résztvevők a magasabb helyezés és az anyagilag eredményesebb végkifejlet elérése érdekében büntették egymást. A büntetés ahelyett, hogy az erős reciprocitás elméletének megfelelően másodlagos kooperációként működött volna, a rivalizálás eszközévé vált. Ezek az eredmények a szükséges módosítások lehetőségét vetik fel a büntető mechanizmusok azon szociális feltételeiben, melyeket az erős reciprocitás elmélete az emberi együttműködés evolúciós magyarázataként határoz meg.

Restricted access

The present study focuses on the relationship between parental bonding and adolescents' risk-takingbehavior. We will show that parental love is predictive of several direct and indirect forms of adolescents' risk taking. Subjects who had received more parental love during childhood were lesslikely to get in dangerous situations, less likely to get injured, and less likely to apply to physical violence for solving conflicts, compared to those with less parental love. They smoked less frequently, consumed less alcohol and used drugs much seldom. These findings were interpreted on an evolutionary framework based on Belsky et al.'s theory. Violence, risk-taking, and noncompliance are considered as ultimate means of acquiring resources for those who loose less than their more beloved peers. A possible alternative explanation is discussed.

Restricted access

In the vast majority of mammalian species, including humans, males provide less direct care to their offspring than females do. However, the theory of sexual selection suggests that the expression of paternal investment involves trade-offs between mating and parental effort associated with reproductive and survival related costs and benefits. In this view, different social and biological factors can distribute males' reproductive investment across parenting and mating behavior. As for social factors, the quality of resources held by males is one of the primary determinants of males' reproductive success. As for biological factors, the physical attractiveness is also highly correlated with males' mating success through enhanced access to females. In the present study the effect of males' socioeconomic status and facial attractiveness on direct childcare was tested on a sample of 81 Hungarian families. The first prediction was that males who possess lower status tend to engage more in direct childcare than males with higher status. This prediction was partially supported in our results. Second, we predicted that males rated more attractive provide less amount of direct paternal effort. The results seem to support this view in the case of men with higher socioeconomic status.

Restricted access

In this study the most important theories of evolutionary approaches to humor and laughter are considered. Some aspects of humor can be interpreted as a product of natural selection for survival. Other features of humor could have evolved through sexual selection, and may function as courtship tools in the mating process. An attempt has been made to set up specific and testable hypotheses concerning the role of humor in the context of short-term and long-term relationships and the differences between sexes in this respect.

Restricted access

Az elmeteória - tehát az a képesség, hogy más embereknek önálló mentális állapotokat és tartalmakat tulajdonítunk - fontos szerepet tölt be társas életünkben. Egyfelől megkönnyíti a társakkal való együtt­működést, másfelől lehetővé teszi, hogy manipuláljuk őket saját céljaink elérése érdekében. Vizs­gá­la­tunkban azt a célt tűztük ki, hogy az elmeteória és a társas viselkedésformák bonyolult kapcsolatának néhány alapvető és eddig kevéssé tanulmányozott aspektusát elemezzük. Az elmeolvasó képesség vizs­gálata során a felnőtt kísérleti személyeknek történeteket kellett elemezniük, míg a machiavellizmus és a kooperatív készség szintjének vizsgálata tesztekkel történt. Megállapítottuk, hogy a machiavellizmus erős negatív korrelációt mutat a társas együttműködési készséggel: a mások kihasználására, manipulálására hajló személyek a kooperativitás alacsony szintjét mutatják. Másodszor, szoros összefüggést találtunk az együttműködési hajlam mértéke és az elmeteória mértéke között, amit úgy értelmeztünk, hogy minél jobb elmeolvasó képességgel jellemezhető valaki, annál nagyobb haj­lan­dóságot mutat a másokkal folytatott együttműködésre. Végül, megvizsgáltuk az elmeteória és a machiavellizmus kapcsolatát, és itt nem találtunk szignifikáns összefüggést. Eredményeink nem támasztották alá azt a feltevésünket, hogy azok a személyek, akik könnyebben helyezkednek bele a többiek gondolataiba és értik meg azok szándékait, illetve ismereteit, a többieknél nagyobb hatásfokkal ma­ni­pulálják őket saját céljaik elérésében. Az ered­mények - különösen a harmadik eredmény - értelmezésére felhasználtuk egyrészt a „hideg” és a „me­leg” empátia mint az elmeteória inkább kognitív, illetve inkább emocionális jellegű aspektusainak meg­különböztetését, a morális érzelmek reprezentációjának hiányát és más kognitív magyarázó mo­del­le­ket.

Restricted access