Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Teleki Szidalisz x
Clear All Modify Search

Az egészségmagatartás alapvető szerepet játszik az egészség-betegség alakulásában, ezért az egészségkárosító viselkedések megváltoztatása az egészségpszichológiai és népegészségügyi kutatások egyik legnagyobb kihívása. A Ralf Schwarzer és kutatócsoportja által kidolgozott az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodellje (Health Action Process Approach; HAPA) — továbbfejlesztve és integrálva a korábbi egészségviselkedésekkel kapcsolatos modelleket — hatékonyan alkalmazható számos egészségviselkedés kialakítása, valamint rövid és hosszú távú módosítása érdekében. A legtöbb szociális-kognitív modell a viselkedéses szándék kialakulását hivatott magyarázni és előrejelezni, azonban mind a hétköznapi tapasztalat, mind a kutatási eredmények szerint a kialakított szándék nem minden esetben vezet tényleges viselkedéshez. A modell ezért — az ún. szándék-viselkedés-rés áthidalása érdekében — megkülönbözteti a szándék kialakulása előtti motivációs szakaszt, amely (a korábbi modellekhez hasonlóan) a szándék megformálásához, valamint a kialakulása utáni akarati (volicionális) szakaszt, amely a tényleges egészségviselkedéshez vezet. Az integrációra törekvő HAPA-modell a korábbi klasszikus modellekhez képest nagy hangsúlyt fektet a szándék kialakulása utáni tényezőkre, úgy, mint a cselekvés és az akadályokkal történő megküzdés tervezése, valamint a cselekvés fenntartásához hozzájáruló önszabályozási folyamatok és a specifikusan ezzel kapcsolatos személyes hatékonyság érzése.

Az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodelljének érvényességét és gyakorlati alkalmazhatóságát nagyszámú empirikus kutatás eredménye igazolta és támasztotta alá az elmúlt évtizedekben, számos különböző egészségviselkedés vonatkozásában (testmozgás, egészséges táplálkozás, higiénés kézmosási szokások, terápiás adherencia). Jelen tanulmány célja az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodelljének bemutatása, valamint a prevenciós és rehabilitációs munkában való alkalmazhatóságának felvázolása.

Restricted access
Authors: Tiringer István, Nagy Alexandra, Teleki Szidalisz, Žilinski Nikolett and Szabados Eszter

Műhelytanulmányunkban egy olyan új szemléletmódot mutatunk be, amelyet az elmúlt években egy kardiológiai rehabilitációs osztályon működtetett standard, manualizált betegedukációs program használata során sajátítottunk el. Az edukáció új szemléletében a betegek képessé tevése alapozza meg azt, hogy mindennapi életükben meg tudják oldani a betegségükhöz kapcsolódó problémákat. Ennek kiindulópontja, hogy a betegek az igényeiknek megfelelő információkat kapnak betegségükről és kezelésükről. A betegséggel kapcsolatos reális attitűdök és adekvát készségek megtanulása olyan edukációs módszereket igényel, amelyek célja a betegek aktív részvételének ösztönzése, a betegséggel kapcsolatos saját elképzelések és tapasztalatok megosztása és megbeszélése. Az aktív részvétel segíti a betegek felelősségvállalását és a megtanult képességek átültetését a mindennapi életükbe. A tanulmány további részében ismertetjük „A koszorúér-betegség oktatási programjá“-t, amely saját betegedukációs gyakorlatunk alapjául szolgált. A program öt egymásra épülő modulból áll. Kialakítása multidiszciplináris együttműködés keretében történt, a kockázati tényezők csökkentésével és az életmód-változtatással foglalkozó részei az egészségmagatartás társas-kognitív folyamatmodelljén alapulnak. Saját tapasztalataink szerint a betegedukációs program működtetését nagymértékben segíti strukturáltsága és részletes kidolgozottsága. Ezek nemcsak fontos feltételei az edukáció minőségének, hanem segítséget adnak az egyes témák megbeszélése során kialakuló csoportdinamikai folyamatok kezeléséhez is. A betegedukációs program standardizált alkalmazása elősegítheti eredményességének és mechanizmusainak empirikus kutatását.

Open access