Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Tibor Filep x
Clear All Modify Search

Jelen közleményünkben a TIM adatbázis talajain és már meglévő adatain alapuló statisztikai elemzést végeztünk, azzal a céllal, hogy kiderítsük mely talajparaméterek okozzák az oldott szerves anyag (DOM), valamint ezen belül is a DOC, DON koncentráció és a DOC/DON arány változását. A talajokat két csoportra osztottuk: karbonátos (CaCO 3 tartalom > 0,1%) és karbonátmentes (CaCO 3 tartalom < 0,1%) talajokra.Mind a karbonátos, mind a karbonátmentes talajcsoportnál az eredeti változókból főkomponenseket képeztünk annak érdekében, hogy az egymással korreláló változókat egy főkomponensbe sűrítsük, ezáltal a talajtulajdonságok hatásának értelmezése könnyebbé válik. Három főkomponenst kaptunk a karbonátmentes csoportban: F1 –amely a talaj humusztartalmát és a mechanikai összetételt, F2 –amely a talaj aciditási faktorait (pH, y 1 ) és az F3 –amely a CaCl 2 -oldható N-formákat tartalmazza. Karbonátos talajoknál szinte ugyanezt kaptuk, eltérés, hogy ennél a talajcsoportnál az F1 főkomponenes tartalmazza az aciditási tulajdonságokat, az F2 pedig a szerves-ásványi jellemzőket. A vizsgálat eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:–A legnagyobb hatással az oldott szerves anyag változókra (DOC, DON, DOC/DON) a CaCl 2 -oldható N-formákat tömörítő főkomponensnek volt mindkét talajcsoport esetében.–Az aciditási paramétereket tömörítő (pH és y 1 ) főkomponens és a talaj DOC tartalma között szignifikáns, negatív összefüggést találtunk mind a karbonátos, mind a karbonátmentes talajoknál. –Az irodalommal ellentétes módon a „humusz-agyag”-főkomponensnek nagyon csekély hatását tapasztaltuk mind a DOC, mind pedig a DON koncentrációira.–Karbonátmentes talajok esetében azt találtuk, hogy a DOC mennyiségét a három főkomponens a következőképpen határozza meg: DOC = 0,54*** F3(N) –0,36** F2(Hu) + 0,27** F1(Ac).–Karbonátos talajoknál a regressziós egyenlet: DOC = –0,46** F1(Ac) + 0,42** F3(N) _+

Restricted access

Changes in the K, Ca and Mg contents of the soil solution were examined during the growing period to characterize the nutrient buffer capacity of sandy and clay loam soils in pot experiments set up with Italian ryegrass as indicator plant.  K, Ca and Mg concentrations in the soil solution decreased during the growth due to the nutrient uptake by plants. The normalized values of decrease (expressing the change in the concentration of the given element during unit time) were close to each other for Ca and Mg, while there was a significant difference between the sandy and clay loam soil in the case of K (0.65 and 0.11, respectively). We assumed that the normalized value was inversely proportional to the nutrient buffer capacity of soils.  For the comparison of experiments conducted under different conditions the UPI (uptake index) values were introduced. The UPI value shows to what extent the amount of the given ion calculated from concentration decrease in the soil solution accounts for the amount of element taken up by the plant. The amount of K depleted from the soil solution was 19% of the K amount taken up on the sandy soil, while on the clay loam this value was only 0.8%. Because the UPI values from experiments under different environments are comparable, they characterized the nutrient buffer capacity of soils better than the normalized values of decrease. 

Restricted access

Munkánkban a Filep(1991) által javasolt, titrálási görbék leírására alkalmas függvény paramétereinek vizsgálatát végeztük el 17 talajból álló mintakollekcióra alapozva. A függvény a következő: pH x = pH 0 + k ( m b ) q és pH x = pH 0 - k ( m s ) q ahol:pH x a talajszuszpenzió egyensúlyi pH-ja meghatározott mennyiségű lúg ( m b ), vagy sav ( m s ) hozzáadása után, pH 0 a szuszpenzió kezdeti pH-ja (a titrálás zéruspontja), k az egységnyi tömegű bázis, vagy sav által előidézett kezdeti pH-változást mutatja, q pedig a pH-változás sebességét jellemző konstans. A talajok titrálási tendenciagörbéinek első, meredek szakaszára végeztük el a függvény illesztését. Főbb megállapításaink a következők: A Filep(1991) által javasolt függvény k (egységnyi tömegű bázis/sav által előidézett kezdeti pH-változás (DpH/1 meé OH - /100 g vagy H + /100 g)) és q (1%-os sav-, vagy bázisterhelés növelés hatására bekövetkezett %-os pH-változás (D%pH / D% meé H + vagy oH - /100 g talaj)) paramétere negatív korreláció szerint, feltehetően hatványosan összefügg: NaOH titrálás k = 0,31· q -2,8 , R 2 = 0,91***, HCl titrálás k = 0,1· q -2,7 , R 2 = 0,89*** Ezen összefüggés miatt feltehetően már az egyik paraméter is elégséges a talaj pufferképességének leírásához. A kezdeti pH-változás nagysága ( k ) fordított, míg a változás tendenciáját jellemző konstans ( q ) egyenes arányban áll a talaj kolloidtartalmával.

Restricted access

A megengedett határértéket meghaladó fémtartalmú városi szennyvíziszapnak a kísérleti talajok (savanyú és karbonátos homok, ill. savanyú agyagos vályog és karbonátos vályog) Co, Ni, Mn, Cu és Zn frakcióira (mobilis: 1 M NH 4 NO 3 -oldható, mobilizálható: ammónium-acetát+EDTA-oldható, „összes”: cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 roncsolás) és a tavaszi árpa szemtermésének elemtartalmára gyakorolt hatását vizsgáltuk tenyészedény-kísérletben. Az alkalmazott iszapterhelések a következők voltak: 0, 2,5, 5, 10 és 20 g iszap szárazanyag/kg légszáraz talaj. Az 5 iszapkezelés×4 talaj = 20 kezelés×4 ismétlés = 80 edényszámot tett ki. A kapott eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze: – A talaj elemfrakciói és az árpaszem elemtartalma között regresszió-analízist végezve megállapítottuk, hogy az árpaszem és a talaj Co-, Ni-, Cu- és Zn-tartalmának kapcsolatát legjobban ezen elemek mobilis frakciójával jellemezhetjük. – Az iszappal kijuttatott elemek elenyésző hányada jelenik csak meg mobilis formában a talajban. Az eredmények azt mutatták, hogy minél gazdagabb a talaj a vizsgált elemekben, annál kisebb hányaduk van mobilis formában. A legnagyobb arányban a kijuttatott nikkel jelent mobilis elemként, átlagosan 3%-ban. A vizsgált elemek a Co és Mn kivételével a legnagyobb arányban a két homoktalajon, elsősorban a savanyú homokon voltak a mobilis frakcióban. A nyírlugosi talajon a legkisebb terheléssel kijuttatott Zn 19%-ban NH 4 NO 3 -oldható formában jelent meg. – A vizsgált elemek sorrendje a talajokon való megkötődés erőssége szerint a következő volt az adott kísérleti feltételek mellett: Mn > Zn > Cu > Ni = Co. – Az iszap pH-növelő hatásának eredményeképpen a vizsgált savanyú homoktalaj mobilis Co- és Mn-tartalma harmadára csökkent annak ellenére, hogy az „összes” elemtartalom nem változott szignifikánsan. Ez a csökkenés az árpaszem Co- és Mn-tartalmában is megmutatkozott. Ezért az iszapok szabadföldre történő elhelyezésénél az iszap elemtartalmán túl figyelembe kell venni egyéb paramétereit (pH, CaCO 3 %, szerves anyag) is, mert azok a talaj tulajdonságait és ezen keresztül a szennyező elemek oldódását befolyásolhatják. A fenti megállapítások megnyugtatóak a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása szempontjából, de miután a kísérleti eredményeket extrém elemterhelés mellett kaptuk, hasonló munka elvégzése javasolható megengedett elemkoncentrációjú szennyvíziszappal is.

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk két savanyú homoktalaj (Kisvárda és Nyírlugos) szubsztrát indukált respirációját (SIR) és mikrobiális biomasszá-jának C-tartalmát (MBC) a mészkezelések függvényében. Jelzőnövényként zabot (Avena sativa L.) alkalmaztunk. A kezelések a következők voltak: kont-roll, a számított mészadag fele, a számított mészadag, a számított mészadag másfélszerese. Összesen két tenyészidőn keresztül vizsgáltuk a kezelés-hatásokat, úgy, hogy mindkét tenyészidőben 3-3 alkalommal talajmintát vettünk, és meghatároztuk a minták respirációját, majd ebből a mikrobiális biomassza-C értékeit. Megállapítottuk, hogy a meszezés növelte a talaj respirációját és ezzel a mikrobiális biomassza-C-t (MBC) is, azonban a maximális mészadagoknál sok esetben tapasztaltuk az értékek stagnálását, visszaesését. A jelenség oka az, hogy nagy mészadagoknál a mikroorganizmusok N-ellátottsága nem kielégítő annak következtében, hogy a talaj viszonylag kis mennyiségű gyorsan mineralizálható szerves anyagot tartalmaz.

Restricted access

A 2010-es Ajkai vörösiszap-katasztrófa hatásainak csökkentésére több tudományos vizsgálat indult, beleértve azokat is, amelyekben különféle adalékanyagokkal próbálták megszüntetni a szennyezett talaj előnytelen, sőt, káros tulajdonságait. Laboratóriumi modellkísérletet állítottunk be annak tesztelésére, hogy a DUDARIT® márkanevű talajjavító anyag, mely a barnaszénből kioldódó huminsavak által éri el jótékony hatását, milyen mértékben optimalizálja a talaj pH-ját, valamint, hogy mennyiben növeli meg a talajok eredeti sav-bázis pufferoló képességét.

Semleges kémhatású, kis CaCO3-tartalmú, homok–homokos vályog fizikai féleségű, közepes humusztartalmú, humuszos öntéstalaj három iszap-szennyezési szintjén (2, 5 és 10 cm-es borítottság) alkalmaztunk 5, 10 és 50 t·ha−1 DUDARIT®-ot, majd mértük a talaj pH-ját és sav-bázis pufferkapacitását. A talaj egyensúlyi pH-ja kis mértékben, tendenciaszerűen, statisztikailag nem igazolt módon csökkent a növekvő DUDARIT® adagokkal mindhárom iszap-szennyezési szinten. Az iszap-kontroll talajok kémhatása (pH (H2O)) 7,14-ről 6,89-re, a maximális, 10 cm iszap-pal szennyezett talajon 9,49-ről 9,33-ra, míg az iszap-kezelések átlagában 8,36-ról 8,14-es értékre csökkent. A talajok sav-bázis pufferoló képessége a DUDARIT®-kezelések hatására nem változott szignifikánsan; bár minden iszap-kezelésben nőtt a talajok pufferoló képessége a DUDARIT® adagokkal, csak a maximális adag (50 t·ha−1) okozott jól észlelhető növekedést.

A DUDARIT® és vele együtt az igen lúgos kémhatást okozó fahamu, illetve a kioldódó huminsavak alapvetően nem változtatták meg a lúgos kémhatású talajminták kémhatásviszonyait. Ennek alapvető oka az, hogy a huminsavak gyenge savkarakterű funkciós csoportjai részben vagy teljes egészében disszociált állapotban vannak ezen a talaj és a DUDARIT® pH-n. Azokon a pH-értékeken ugyanis, amelyek megközelítőleg azonosak vagy nagyobbak, mint a gyenge sav csoport pKa értéke (pKa ≈ pH vagy pKa < pH) nem várható érdemi pH-korrekció. Bár azonnali hatás nem mutatható ki, nem jelenthetjük ki, hogy a DUDARIT®-kezelések nem fogják módosítani a talaj kémhatásviszonyait hosszabb inkubációs periódusban. A szerves anyag mineralizációja (CO2 képződés, nitrifikáció, ammonifikáció, denitrifikáció) olyan lényeges hatású H+ és OH forrás a talajban, amely mindenképp a kémhatás módosulásának irányába hat. A DUDARIT® alkalmazása tehát nagy valószínűséggel hosszú távon fejt ki kedvező hatásokat a talaj kémhatására és más tulajdonságaira.

Restricted access

Egy homok textúrájú barna erdőtalajjal beállított tenyészedény-kísérletben kétféle meszező anyag (mészkő és dolomit) hatását vizsgáltuk a talaj vízoldható szerves-C-(dissolved organic carbon, DOC) és szerves-N-(dissolved organic nitrogen, DON) tartalmára, zab (Avena sativa L.) jelzőnövény alkalmazásával. A tenyészidő alatt három alkalommal (a 6., 10. és a 15. héten) vettünk talajmintát. A kísérlet eredményei alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

  • A DOC mennyisége statisztikailag igazolható módon növekedett a mészadagok növekedésével mindhárom mintavételi időpontban. Ennek oka a pH emelkedése, ill. a mikrobiális aktivitás fokozódása. A talaj pH-ja és a DOC közötti összefüggés legjobban az y = 0,3733e0,7893x, r = 0,903*** egyenlettel írható le.
  • A DON esetében csak az 1. mintavételnél találtunk szignifikáns mészhatást, a tenyészidő további részében statisztikailag igazolhatóan nem növekedtek a DON-koncentrációk a mészadagokkal.
  • Vizsgálataink arra utalnak, hogy a DOC és a DON biodegradációja eltérő sebességű az adott kísérlet körülményei között.
  • A talaj vízoldható szerves-C-tartalma a 15 hetes tenyészidő alatt szignifikánsan nem változott, míg a DON-koncentráció szignifikáns csökkenést mutatott.
  • A mészkőpor alkalmazásakor magasabb DOC-, ill. DON-koncentrációkat mértünk, mint a dolomitkezeléseknél, de ez statisztikailag nem volt igazolható.

Restricted access