Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Tibor Géczi x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A hazai mellkassebészetek jó részében érvényben lévő aranyszabály szerint napi rutinmellkasröntgen- (RTG-) vizsgálat elvégzése javasolt tüdőlobectomia után mindaddig, amíg a betegeknek mellkasi csövük van. Más itthoni centrumokban viszont nem ragaszkodnak ehhez a gyakorlathoz. A szerzők e két szemlélet eredményeit hasonlítják össze osztályuk anyagában. Anyag és módszer: 148 olyan beteget értékeltek, akiknél problémamentes lobectomia és egy mellkasi cső behelyezése történt. A rutinmellkas-RTG-csoportba (R-RTG) 50 beteg tartozik, akiknél közvetlenül a műtét után, valamint a szívás idején naponta rutinszerűen és a cső eltávolítását követő napon szintén mellkas-RTG-felvétel készült. 98 betegnél csak tünetek és/vagy panasz esetén (láz, hypoxia, subcutan emphysema, tartós levegőkilépés) és/vagy a mellkasi drain eltávolítását követő napon készült RTG (T-RTG). A következő műtét utáni adatokat értékelték: láz, kóros RTG kép/lelet (pneumothorax [PTX], folyadék, atelectasia, subcutan emphysema, haematoma), RTG-felvételek száma, drainage-tartam és esetleges új cső behelyezése. Eredmények: Az átlagos drainage-idő 3,7 és 3,8 nap volt az R-RTG- és a T-RTG-csoportokban. A mellkasi cső eltávolítását követően kóros RTG-leletet az R-RTG-csoport betegeinek 50%-ában (25/50) és a T-RTG-csoport 46,9%-ában (46/98) (p = 0,724) kaptak, de új cső behelyezésére az R-RTG-csoportban csak 12%-ban (3/25), illetve a T-RTG-csoportban csak 15,2%-ban (7/46) volt szükség. Az elkészített RTG-felvételek száma az R-RTG-csoportban 5,0, míg a T-RTG-csoportban 2,3 volt (p = 0,0001). Következtetés: Nem volt több műtét utáni szövődmény és csőeltávolítás utáni kóros RTG-lelet, ha az RTG-felvétel csak a betegek tünetei/panaszai alapján készült a rutinszerű napi RTG-vizsgálatok helyett. A kóros RTG-leleteken jelzett szövődményeknek csak 12–15%-a igényelt új csőbehelyezést. A tünetek alapján kért RTG-felvételek száma megközelítőleg 50%-kal csökkenthető.

Restricted access

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők bemutatják a klinikai gyakorlatukba bevezetett, jobb mellüreg felől, minimálisan invazív módon elvégzett csecsemőmirigy-eltávolítás műtéti technikáját és eredményeit. Anyag és módszerek: 2009. június 1. és 2011. március 31. között a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika Mellkassebészeti Osztályán 27 betegnél (22 nő és 5 férfi; átlagéletkor 35,1 [17–84] év) történt csecsemőmirigy-eltávolítás minimálisan invazív módszerrel. A műtéti indikáció 24 betegnél myasthenia gravis, három alkalommal csecsemőmirigy-daganat volt. A behatolás a jobb mell áthajlási redőjében egy-egy 1,5 cm-es és a hónalji területen egy 3 cm-es metszésből történt, nyaki feltárás és a szegycsont átvágása nélkül. A csecsemőmirigy mobilizálása és eltávolítása hagyományos és endoscopos eszközökkel történt, majd a műtéti terület a jobb mellüreg felől került becsövezésre. Eredmények: Az átlagos műtéti idő 119 perc (45–285) volt, konverzió és vérátömlesztés nem történt. Műtéti halálozás nem volt, sebészi szövődmény nem alakult ki. A mellüregi cső átlagosan 2,1 (1–3) nap után került eltávolításra, és a betegek átlagosan 4,6 (4–7) nappal a műtét után távoztak a klinikáról. Két beteg került intenzív osztályra a myasthenia gravis tünetei miatt. A myastheniás betegek 91,6%-ánál észlelték az alapbetegség javulását. Következtetések: A szerzők gyakorlatában a minimálisan invazív csecsemőmirigy-eltávolítás biztonságosan elvégezhető és jó kozmetikai eredményt nyújtó beavatkozásnak bizonyult, ami a myastheniás betegek tüneteinek csökkenését az irodalomban jelzetteknek megfelelően biztosította.

Restricted access

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 45 éves férfi betegük esetét ismertetik, akinél nyelőcső-resectiót követő második poszt-operatív napon jelentkezett a csőgyomor pepticus fekélyének perforatiója. A beteg a sürgősségi sebészeti beavatkozást (Graham-sutura) és intenzív osztályos kezelést követően a 19. posztoperatív napon otthonába távozott. Megbeszélés: A nyelőcső-resectiót követő csőgyomorpótlás világszerte elterjedt és széles körben alkalmazott módszer az emésztőrendszer folytonosságának helyreállítására. Számos különböző korai és késői szövődménye ismert azonban, úgymint: necrosis, gastritis, pepticus fekély, anastomosisszűkület és jó-, valamint rosszindulatú tumorok. A csőgyomor pepticus fekélyének etiológiája nem teljesen tisztázott, megjelenhet a korai, de a késői posztoperatív időszakban is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Géczi, Edit Csada, László Tiszlavicz, György Lázár, and József Furák

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák Európában és hazánkban is a leggyakoribb rosszindulatú daganat, 2010-ben hazánkban 10 557 új megbetegedést regisztráltak. Ezen betegek 80–85%-a dohányos. Célkitűzés: Munkánk során az elmúlt 15 év adatait retrospektíven elemezve vizsgáltuk a műtéten átesett tüdőrákos betegek adatait. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a demográfiai jellemzők mellett a tüdőrák szövettani típusát, stádiumát, az alkalmazott műtéti típust, az egyéb kiegészítő kezelést és a túlélést. Eredmények: Jelentős változásokat észleltünk a tüdőrák klinikopatológiai jellemzőiben: a megbetegedés a nőknél 50%-kal gyakoribbá vált, ami elsősorban az adenocarcinomák előretörésének tudható be. Az egyre javuló diagnosztikai módszereknek köszönhetően az utóbbi időben a korai (I/A stádiumú) tüdőrákos esetek száma megduplázódott, valamint pontosabbá vált a preoperatív stádiumbeosztás és állapotfelmérés. Bevezetésre került a neoadjuváns kezelés, növekedett a sublobaris reszekciók aránya, a pulmonectomiák és a sleeve reszekciók aránya azonossá vált, így a korábban funkcionális okokból műtétre nem kerülő betegek is operálhatóvá váltak, valamint az adjuváns kezelés tolerálhatósága is javult. A videotorakoszkópos lobectomia mindennapi rutinná vált, csökkentve a betegek műtéti megterhelését. Következtetés: Mindezen, a diagnosztikában és a terápiában elért fejlődés ellenére az emelkedő esetszám mellett az ötéves túlélés nem javult számottevően, továbbra is 50% körül van. Orv Hetil. 2018; 159(10): 391–396.

Restricted access

Absztrakt:

A molekuláris biológia és a bioinformatika fejlődése által lehetőség nyílt a leggyakrabban előforduló daganatok – köztük az izominvazív húgyhólyagrákok – molekuláris hátterének teljes feltérképezésére. Ennek következtében az elmúlt évek során számos, a tumorok génexpressziós és fehérjemintázata alapján történő alcsoportbeosztás látott napvilágot az urothelialis húgyhólyagrákok molekuláris alapon történő elkülönítésére. A közelmúltban megszületett egy széles körű konszenzuson alapuló klasszifikáció, amely hat molekuláris alcsoportot különít el egymástól, és a jövőben jelentősen befolyásolhatja a terápiás döntéshozatalt is. Ezzel párhuzamosan az izominvazív húgyhólyagrák gyógyszeres terápiája is sokrétűbbé vált, hiszen a továbbra is az első vonalban alkalmazott perioperatív ciszplatinalapú kemoterápián túl a közelmúltban elérhetővé váltak új, checkpointgátló készítmények a kemoterápiára rezisztens, illetve alkalmatlan betegek számára. Továbbá ígéretes kezelési lehetőséget jelentenek az FGFR-támadáspontú szerek is. A terápiás fegyvertár bővülésével a molekuláris alcsoportok elkülönítése lényeges szerepet kaphat a legoptimálisabb kezelés kiválasztásában. Jelen munkánkban összefoglalást nyújtunk az izominvazív húgyhólyagrák molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint annak klinikai jelentőségéről. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1647–1654.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tibor Németh, József Furák, Antal Wolfárd, Tibor Géczi, László Tiszlavicz, and György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők 11 év beteganyagában vizsgálták az elsődleges mellhártyadaganatok sebészi kezelésének eredményeit. Módszerek: 25 betegnél (17 férfi, 8 nő) összesen 31 műtét történt elsődleges mellhártyadaganat miatt, melyeket jóindulatú lokalizált fibrosus tumor (benignus LFTP; n = 15), recidív rosszindulatú lokalizált fibrosus tumor (recidív malignus LFTP; n = 2) és malignus pleura mesothelioma (MPM; n = 10) csoportba soroltak. A MPM-vel kezelt betegek 40%-ánál találtak azbesztexpozíciót. Benignus LFTP miatt a tumor épben történő eltávolítását végeztük, 1–1 esetben kiegészítve mellkasfali resectióval és lobectomiával. Recidív malignus LFTP miatt 1–1 komplettizáló pneumonectomiát és lobectomiát végeztünk. MPM miatt 5 biopszia és pleurodesis, 1 nyitott decorticatio, további 4 esetben műtéti mintavétel után második ülésben 2 pleurectomia/decorticatio (P/D) és 2 pleuropneumonectomia (PPN) – extrapleuralis pneumonectomia (EPP) történt. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt. 7 epitheloid, 2 sarcomatoid, 1 bifázisos malignus mesothelioma igazolódott. Malignizálódott recidív LFTP túlélése 1 hónap (él) és 49 hónap volt. MPM esetében az átlagos túlélés 9,7 hónap (3–17 hónap), ha resectio nem történt, míg a P/D vagy PPN (EPP) esetekben ez 17,3 hónap (5 hónap (él) − 29 hónap). Következtetések: A PPN (EPP) és a P/D biztonsággal elvégezhető, jó túlélést eredményező beavatkozás, ami komplett onkológiai kezelés részeként végezhető. Recidív LFTP esetén a tüdő anatómiai egységének eltávolítása javasolt, komplettizáló lobectomiával vagy pneumonectomiával.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: József Furák, Balázs Pécsy, Aurél Ottlakán, Tibor Németh, Tibor Géczi, László Tiszlavicz, Anna Lakatos, and György Lázár

Absztrakt

Bevezetés: Munkánkban bemutatjuk az elmúlt öt évben osztályunkon, minimálisan invazív módszerrel (video-assisted thoracic surgery – VATS) elvégzett tüdőlobectomiák sebészi vonatkozásait és korai posztoperatív eredményeit. Betegek és módszerek: 2011. január 1. és 2015. december 31. között három mellkassebész és egy rezidens 197 VATS-lobectomiát végzett, 176 esetben malignus és 21 betegnél jóindulatú folyamat miatt. A betegek demográfiai adatai a következők: 119 nő és 78 férfi; átlagéletkor 62,4 (41–82) év. 2011-ben három VATS-lobectomia történt, ami az összlobectomiák 2,2%-a volt, 2012-ben hét (7,3%), 2013-ban 13 (12%), 2014-ben 59 (34,5%) és 2015-ben 119 (68,5%). 153 esetben multiportal (78%) és 44 alkalommal uniportal (22%) elülső feltárást alkalmaztunk. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: jobb felső 85, középső öt, jobb alsó 28, bal felső 44, bal alsó 34, egy felső bilobectomia. Két alkalommal sleeve lobectomia történt. Nyolc betegnél (4%) kényszerültünk thoracotomiára történő konverzióra, és a 46 uniportal esetből öt alkalommal történt váltás biportal feltárásra (11%). Eredmények: Műtéti vagy perioperatív halálozás nem volt. Az átlagos műtéti idő 123 (60–315) perc, az átlagos mellkascsövezési időszak 4,3 (1–27) nap volt. A hét napnál tovább tartó levegőkilépés 11,7% volt. Négy betegnél (2%) végeztünk reoperációt: két alkalommal vérzés, két esetben kiterjedt subcutan emphysemával járó expanziós probléma miatt. A 176 rosszindulatú folyamat miatti VATS-lobectomia során 169 tüdőrákot és hét tüdőáttétet távolítottunk el. A tüdőrákok stádium és szövettan szerinti megoszlása a következő volt: IA 100, IB 28, IIA 17, IIB 3, IIIA 16, IIIB 1 és IV 4; adenocarcinoma 128, laphámrák 26, nagy sejtes carcinoma 3, kis sejtes carcinoma 1, típusos carcinoid 10 és atípusos carcinoid 1. Következtetés: Klinikánkon a VATS-lobectomia rutinműtétté vált. Napjainkban a lebenyeltávolítások több mint kétharmada minimálisan invazív módszerrel történik. A négy mellkassebész tanulóidőszakát is figyelembe véve, eredményeink az irodalmi adatoknak felelnek meg.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Tibor Németh, Tibor Géczi, László Tiszlavicz, Antal Wolfárd, György Lázár, and József Furák

Absztrakt

A szerzők bemutatják a gátorban ritkán előforduló óriási fibrolipoma kezelésének diagnosztikai és terápiás lépéseit, illetve a műtét utáni időszak eseményeit. 54 éves férfi betegnél a műtét előtt liposarcomának diagnosztizált tumort az 5200 g-os súly és a 42×35×23 cm-es méret ellenére sikerült kiterjesztett posterolateralis thoracotomiából in toto eltávolítani. A tüdő tartós kompressziója miatt az első műtétet követően tüdőtágulási zavart észleltünk, a tüdő teljes kitágulását ismételt műtéttel tudtuk elérni. A végleges szövettan primer gátori fibrolipoma lett. Kontroll-mellkasröntgenfelvételeken a gátor eltolódása fokozatosan megszűnt, és a beteg panaszai jelentős mértékben csökkentek. A 12. műtét utáni napon otthonába bocsátottuk.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Tibor Géczi, József Furák, Zsuzsanna Sztancsik, Árpád Vincze, László Tiszlavicz, and György Lázár

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 57 éves beteg esetét ismertetik, akinél panaszmentes állapotban, ernyőfényszűrésen derült fény bal oldali tüdőtumorára. Az elvégzett bronchoscopia, mellkas-CT és PET-CT a bal főhörgőben és a 6-os szegmentumhörgőben igazolt kettős, polypoid, granularis sejtes tumort a röntgen által jelzett 2-es szegmentumban elhelyezkedő, malignitasra gyanús terime mellett. Megbeszélés: A műtét során a 2-es szegmentumban lévő, az intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálat alapján tuberculosisnak igazolódott elváltozást atípusos gépi ékresectióval, a granularis sejtes tumorokat 6-os segmentectomiával és a bal főhörgő bifurcatiójának resectiójával távolították el. Véleményük szerint a főhörgő-resectiós műtétek biztonsággal és jó eredménnyel végezhetők granularis sejtes tumorok esetén is, a sebészeti beavatkozás feltétlenül indokolt panaszokat okozó esetekben, illetve ha a nemritkán társuló kísérő elváltozás esetén malignitas gyanúja merül fel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: József Furák, Zsolt Szabó, Theodor Horváth, Tibor Géczi, Balázs Pécsy, Tibor Németh, Aurél Ottlakán, Zsolt Molnár, and György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A VATS-lobectomiákkal szerzett tapasztalatok növekedésével egyes centrumokban egyre gyakoribbá váltak az úgynevezett nem intubált VATS-lobectomiák (non-intubated thoracic surgery – NITS), amelynek során a beteget nem intubálják, nem relaxálják, hanem a műtét a beteg spontán légzése mellett történik. Munkánkban az egy metszésből elvégzett NITS-VATS lobectomiával szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek, módszer: 2017. január 24. és 2017. március 10. között 16 betegnél (nyolc nő és nyolc férfi) végeztünk NITS-VATS uniportal lobectomiát tüdőrák indikációval. Átlagéletkor 59,6 év (42–73). Átlagos FEV1 87,7% (62–109). Átlagos body mass index 27,1 (18,8–32,8). A betegek a beavatkozást megelőzően benzodiazepinpremedikációt, a metszéshez helyi érzéstelenítést (lidokain), majd bupivakain intercostalis és vagusblokádot kapnak. Rutinmonitorozás mellett bispectral index (BIS-) vezérelt célkontrollált intravénás (TCI) propofolszedációt végzünk, laringealis maszk segítségével. A bőr- és lágyrész-metszés az axillaris vonalban, az ötödik bordaközben történik. Ezen keresztül végezzük a kamera bevezetését, a reszekcióhoz szükséges manipulációt, a lebeny eltávolítását és a mellkasi drén behelyezését is. A műtét során teljes atelectasia érhető el. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: hét jobb felső, kettő középső, egy jobb alsó, egy jobb alsó + felső lebeny gépi ékreszekció, öt bal alsó. A reszekciót követően kiterjesztett mediastinalis sampling vagy blokkdissectio történik. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem volt. Egy esetben sem kellett a beteget a műtét során intubálni. Átlagos műtét idő 96,5 perc (80–120), az átlagos drenálási idő 2,9 nap (2–8) volt. Tartós átszívás 1/16 (6,25%). A műtét utáni időszakban egy betegnél lázat, egy betegnél subcutan emphysemát és egy esetben tüdőgyulladást észleltünk. Egy betegnél kellett recidív légmell miatt mellkascsövezést végeznünk. Az eltávolított laesiók szövettani megoszlása a következő: egy bal alsó lebenyi teljes atelectasiát okozó endobronchialis hamartochondroma, egy gyulladás, illetve 10 adenocarcinoma, két laphámrák, egy carcinosarcoma és egy típusos carcinoid. A 14 malignus daganat stádiummegoszlása a következő: nyolc IA, kettő IB, egy IIA, kettő IIB, egy IIIA. Az eltávolított mediastinalis nyirokcsomók átlagos száma 12 (7–20). Következtetés: A nem intubált (NITS) VATS-lobectomia biztonsággal elvégezhető beavatkozás, amely során az onkológiai elveket teljes egészében érvényesíteni lehet. A műtét utáni mellkasdrenálási idő rövidebb, ami a műtét során elérhető teljes atelectasiának tudható be.

Restricted access