Search Results

The topic of this paper is to examine the production and power-plant utilization of biomass and waste-derived combustibles with the aim of recovering energy and heat. During biomass production the simultaneous composting of municipal solid waste and sewage sludge can provide the nutrient supply of the energy forests that are planted as biomass raw material. In the controlled decomposition process (fast composting) gas development and emission can be controlled, the amount of waste that is permanently deposited can be minimized and its harm to the environment can be reduced significantly.

The expected effects of the introduction of landfill tax on waste management are hardly predictable. There are many objective reasons for that. Probably the most important one is that the primary aim of the pollution related taxes is to increase the price of the given product or service with internalizing the environmental benefits. Consequently, this is an incentive for altering the consumption patterns, which may contribute to decrease the negative effect on the environment as well. However, waste management is a very special activity as its purchase is compulsory and a waste management fee is levied on users of the service.In our research we are investigating what are the environmental benefits of different waste management systems. What are the costs and incomes in these systems, and how a flat landfill tax will influence these costs and incomes relative to the external benefits.

Earlier experiments demonstrated that in order to place protracted tentacles and thereby olfactory receptors in an appropriate position for optimal perception of odor stimuli extraordinary complex movements are required. Until recently both large scale tentacle movements and patterned tentacle movements have been attributed to the concerted involvement of the tentacle retractor muscle and muscles of tegumentum. Recently the existence of three novel muscles in the posterior tentacles of Helix has been discovered. The present review, based on experimental data obtained by our research group, outlines the anatomy, physiology and pharmacology of these muscles that enable the tentacles to execute complex movements observed during foraging both in naïve and food-conditioned snails. Our findings are also compared as far as possible with earlier and recent data obtained on innervation characteristics and pharmacology of molluscan muscles.

Abstract

The Tokaj Mts, situated in the northeastern part of the inner arc of the Carpathians, forms a part of a Miocene calc-alkaline andesitic-dacitic-rhyolitic volcanic island arc. The ancient volcanic structures were reconstructed on the basis of the 1:50 000-scale and 22 sheets of the 1:25 000-scale geologicpetrologic maps, as well as the revision of the volcanic facies in 150 boreholes. Multispectral and SAR satellite imagery, aerial photos, data and maps of airborne geophysical surveys (magnetic and radiometric), gravity-filtered anomaly maps, geochemical (soil and stream sediment Au, As, Sb, Hg) concentration distribution maps and the K/Ar dating of 132 samples from 80 paleomagnetic measurements were also used.

The anomalies were only taken into consideration in the interpretation if the coincident results of at least 3 methods indicated the presence of any volcanic structure. In consequence, 91 map-scale volcanic structures were identified by morphology — complex calderas, single lava domes, volcanic fissures, subvolcanic intrusions, diatremes, stratovolcanoes and postvolcanic formations. Conclusions were also drawn regarding the link to the volcanic structures and prospective occurrences of the mineral resources of the Tokaj Mts: andesite, dacite, welded zeolitic tuff, K-metasomatite, perlite, pitchstone, pumice, bentonitic, illitic, kaolinitic, diatom-bearing and silicified lacustrine sediments, hydrothermal Au-Ag and Pb-Zn veins, and Hg stockwerks.

Magyarországon az erdőterületek jelentős növekedésére lehet számítani a jövőben. A 2009-es Nemzeti Erdőstratégia által erdősítésre ajánlott területek azok, melyeken az egyéb mezőgazdasági tevékenység nem jövedelmező, e területek pedig átfedést mutatnak azon területekkel, melyek alatt sekély, sós talajvizek találhatóak. Célunk az erdősí-tett területeken végbemenő, a talajvíz mélységére és a sófelhalmozódásra ható folyamatok és tényezők áttekintése, valamint egy hipotézis felvázolása a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva. Hipotézisünk szerint a növényzet egyértelműen képes befolyásolni az adott terület sóforgalmát, ugyanakkor az erdő hatása erősen függ az adott terület egyéb (klimatológiai, hidrogeológiai, pedológiai, biológiai) tényezőitől. A telepített erdők alatti talajban lezajló víz- és sómozgás folyamatait sokan, sokféle szempont figyelembevételével vizsgálták, ezek az eredmények alátámasztották az általunk felvázolt hipotézist. Ismert, hogy a fásított területeken jelentős mértékben megváltozik a talajok vízforgalma. Ennek a változásnak hosszútávú hatását azonban a klíma–növényzet–talaj rendszer minden fontosabb eleme együttesen befolyásolja. Bár a szakirodalom jól lefedi az egyes részfolyamatokat, és mélyrehatóan elemzi az egyes tényezők kapcsolatát, nincs olyan vizsgálat, mely az összes fontos tényezőt vizsgálva komplex módon tárgyalná a kérdést. Elmondható tehát, hogy a telepített erdők sófelhalmozódást és talajvízszint-csökkentést okozó szerepe világszerte további vizsgálatokat igényel. Hazánk esetében ez fokozottan igaz, hisz bár a témakörben megjelent publikációk rávilágítanak általánosan elfogadott összefüggésekre, a vizsgált faj(ok), illetve az eltérő klíma miatt, ezek nem szolgálnak közvetlenül hasznosítható eredményekkel számunkra. Tekintettel a bevezetőben leírt, a hazai földhasználatban megfigyelhető változásokra, mindenképpen szükséges, hogy a témakörben átfogó kutatások induljanak Magyarországon, annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a közleményünkben bemutatott folyamatok kellő ismeretének hiányából fakadó esetleges természeti és gazdasági károk.

Anneo Cornuto: Compendio di Teologia Greca. (Testo greco a fronte.) Saggio introduttivo e integrativo, traduzione e apparati di Ilaria Ramelli. Milano 2003.; Commentum Cornuti in Persium. Recognoverunt et adnotatione critica instruxerunt W. V. Clausen et J. E. G. Zetzel. Monachii et Lipsiae in aedibus K. G. Saur, Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana MMIV.; David Noy-Alexander Panayotov-Hanswulf Bloedhorn: Inscriptiones Judaicae Orientis. vol. I. Eastern Europe. (Texts and Studies in Ancient Judaism 101.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004.; David Noy-Hanswulf Bloedhorn: Inscriptiones Judaicae Orientis. vol. III. Syria und Cyprus. (TSAJ 102.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004.; Walter Ameling: Inscriptiones Judaicae Orientis. Bd. II. Kleinasien. (TSAJ 99.) Tübingen, Mohr Siebeck 2004. Edward Champlin: Nero. The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge (Massachusetts) - London (England) 2003.; Pesthy Monika: A csábítás teológiája. A kísértés fogalmának története az ókorban. Kairosz Kiadó, Budapest 2005.; Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban I-II. Összeállította, fordította, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Bugár M. István. Catena, a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja, a Paulus Hungarus és a Kairosz Kiadó közös sorozata. Budapest 2004.

Absztrakt

A szerzők két vesetuberculosis esetét ismertetik, amelyekben a tényleges diagnózis késett az aspecifikus vagy más betegséget utánzó tünetek miatt. Az első beteget bal oldali derékfájdalom és láz miatt vizsgálták. Komputertomográfia bal oldali zsugorvesét; retrográd pielográfia kaliberingadozó uretert, a vesében margarétajelet igazolt. A vizelettenyésztés Mycobacterium tuberculosist mutatott ki. Az antituberculoticus kezelés indítása után két hónappal a vesét eltávolították. A második beteget antibiotikum-kezelésre nem múló láz miatt vizsgálták. Az ultrahangvizsgálaton bal oldali pyelectasia, pyelonkő és perirenalis abscessus ábrázolódott. A vesét deviálták, a tályogot pungálták és drenálták. A kiürülő gennyből Proteus morganii tenyészett ki. Antibiotikum hatására láza és panaszai megszűntek. Két hónappal később perzisztáló pyelonephritis miatt a dupla J-katétert kicserélték. Egy héttel később intravénás antibiotikum-kezelésre sem szűnő láz miatt végzett komputertomográfia a bal vese tályogos átalakulását mutatta ki, ezért nephrectomiát végeztek. A szövettani vizsgálat igazolta a vesetuberculosist. A két eset kapcsán a szerzők összefoglalják a vesetuberculosis diagnosztikáját és terápiáját. Orv. Hetil., 2016, 157(9), 350–356.

Absztrakt:

A glükagonszerű peptid-1 (GLP1) és receptoragonistái – a szénhidrát-anyagcserét érintő, valamint centrális, központi idegrendszeri hatásaik mellett – számos vonatkozásban érintik a gyomor-bél rendszer működését is. Lassítják a gyomor ürülését, a vékony- és vastagbél motilitását – az ileumperistaltica „fékezésére” utal az irodalmi összefoglalásokban szereplő „ileal brake” elnevezés –, serkentik az exocrin pancreas acinussejtjeinek működését és az amiláztermelést. A GLP1-receptor-agonisták napjainkban a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének meghatározó készítményei. A terápiás eszköztárába került hosszú, illetve rövid hatású változatok eltérően befolyásolják az éhomi és az étkezés utáni vércukorszintet. A készítmények ennek szem előtt tartásával történő – az újabb vizsgálatok fényében erőltetettnek ható – nem prandialis, illetve prandialis csoportosításával óhatatlanul a gyomorürülés befolyásolása került a figyelem előterébe, holott – különösen a hosszú hatású változatok esetében – legalább ilyen körültekintés szükséges a bélműködés vonatkozásában is. A közlemény áttekinti a GLP1 gastrointestinumot érintő élettani hatásait, és felhívja a figyelmet a lehetséges mellékhatások betegtájékoztatással és dietoterápiás módszerekkel történő megelőzési lehetőségeire. Orv Hetil. 2019; 160(49): 1927–1934.

A gyulladásos bélbetegségek biológiai kezelése során gyakori a másodlagos hatástalanság, illetve hatásvesztés, amikor a rendszeresen alkalmazott biológiai kezelés ellenére a kezelés folyamán a kezdeti hatékonyság elveszik és a betegség fellángol. Célkitűzés: A szerzők célja jelen tanulmányban az volt, hogy számítógépes adatnyilvántartásuk alapján felmérjék, hogy az infliximab, illetve adalimumab indukciós kezelésre kedvezően reagáló betegeik között egyéves időtartam alatt milyen gyakorisággal fordult elő dózisemelést, illetve dózissűrítést indokló hatásvesztés, és melyek azok a klinikai és laboratóriumi paraméterek, amelyek ezt előre jelezték, és vajon van-e különbség a dózisintenzifikálás gyakoriságában a két szer esetén. Betegek és módszerek: Hatvanegy Crohn-betegük volt, akiknél az indukciós kezelés sikeres volt, és ezt követően rendszeres fenntartó kezelést kaptak. Közülük 35 beteg infliximabkezelésben, míg 26 adalimumabkezelésben részesült. Az infliximabcsoportban egyetlen beteg sem kapott korábban biológiai kezelést, míg az adalimumabbal kezelt betegek között 10 volt naiv, korábban biológiai szerrel nem kezelt beteg. Összehasonlították a fellángolást mutató és a tartósan remisszióban lévő csoport adatait, valamint az infliximabbal kezelt betegek jellemzőit is összevetették az adalimumabbal kezelt naiv betegekével. A statisztikai analízist χ²-próbával végezték, a hatásvesztés bekövetkeztének idejét Kaplan–Meier-görbével ábrázolták. Eredmények: Az indukciós kezelés a betegek 70,5%-ában remissziót, a maradék 29,5%-ában pedig legalább 100 pontos Crohn-betegség-aktivitásiindex-csökkenéssel jellemezhető klinikai választ eredményezett. Hatásvesztés a vizsgált egyéves periódusban a 61 betegből 22-nél fordult elő. A hatásvesztő csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az indukciós kezelésre remisszióba kerülő betegek aránya, míg szignifikánsan több beteg részesült immunszuppresszív kezelésben a biológia terápia kezdetén és alatta a remissziós csoportban. A hatásvesztés szignifikánsan gyakoribb volt és hamarabb következett be az adalimumabbal kezelt naiv csoportban az infliximabbal kezeltekhez képest. Következtetések: A biológiai kezelés finanszírozásának tervezésekor számolni kell a dózis korrekciójának szükségessé válásával jelentősen emelkedő költségekre a betegek jelentős hányadában, különösen adalimumabkezelés kapcsán. Orv. Hetil., 2011, 152, 951–957.

Surface Neogene volcanics in Hungary are abundantly documented in the literature, but buried volcanic structures are little known. Early burial of the volcanic centers beneath latest Miocene to Pliocene sediments preserved much of their original relief, permitting their classification into genetic types. More than two-thirds of Hungary is covered by thick Neogene and Quaternary sediments, below which buried volcanic eruptive centers and the extent of their products may only be recognized by complex geologic-geophysical methods. Our study is based on the data of several thousand wells, more than 60,000 km of seismic sections, as well as airborne and surface geophysical (gravimetric, magnetic, electromagnetic, radiometric) data. Results of chemical, mineralogical studies and K/Ar dating of deep cores were also included. The data were evaluated in terms of the regional deep structure of the Carpathian-Balkan region, the Miocene evolution of which was determined by the position, movement and welding of individual microplates. Integration of all available data reveals that the Miocene volcanic centers are concentrated near microplate boundaries. In the volcanic centers the lavas and pyroclastic deposits far exceed 50 m in thickness. The data show that the buried volcanic rocks below the Transdanubian region (Little Hungarian Plain and Somogy-Baranya Hills), the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain extend over a much larger area than do the outcropping volcanoes in Northern Hungary (from the Visegrád to the Tokaj Mts). In the southern part of Transdanubia (W. Hungary) a major calcalkaline, rhyolitic, ignimbritic event took place early, in Eggenburgian and Ottnangian (Early Miocene) times. The centers and tuff sheets of this volcanic event can be traced from the Mecsek Mts to the Salgótarján Basin, the southwestern Bükk Basin and the central part of the Great Hungarian Plain. This event was followed by andesitic volcanism. The rhyolite and dacite volcanic centers of Karpatian age are predominantly situated in Transdanubia, whereas the Badenian (Mid-Miocene) andesite and dacite series of large stratovolcanoes are buried below southern Transdanubia, the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain. In Sarmatian and early Pannonian (Late Miocene) times, pyroclastic sheets several thousand meters thick and lava domes were formed; they are predominantly rhyolitic, subordinately andesitic and dacitic, and are situated in the eastern part of the Great Hungarian Plain (Nyírség).  With the end of microplate motion, as the plate consolidated in the late Miocene, thick but areally restricted alkali-trachite (Little Hungarian Plain) and alkali-basalt lava domes and tuff craters formed in the Little Hungarian Plain, Transdanubia and the Danube-Tisza Interfluve.