Search Results
You are looking at 1 - 10 of 77 items for
- Author or Editor: Tibor Kovács x
- Refine by Access: All Content x
A nem valvularis eredetű pitvarfibrilláció az embóliás agyi infarktusok egyik legfontosabb kockázati tényezője. Kezelésében a K-vitamin-antagonisták mellett az elmúlt években megjelenő új típusú orális antikoagulánsok egyre nagyobb teret kapnak. A dabigatran, a rivaroxaban és az apixaban a klinikai gyakorlatban elérhető új típusú orális antikoagulánsok. Az összefoglaló ezek alkalmazásának irányelveit, tulajdonságaikat tekinti át ischaemiás stroke szekunder prevenciójában, hipotetikus esetismertetés kapcsán felmerülő kérdéseket tárgyalva. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1655–1660.
Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk két savanyú homoktalaj (Kisvárda és Nyírlugos) szubsztrát indukált respirációját (SIR) és mikrobiális biomasszá-jának C-tartalmát (MBC) a mészkezelések függvényében. Jelzőnövényként zabot (Avena sativa L.) alkalmaztunk. A kezelések a következők voltak: kont-roll, a számított mészadag fele, a számított mészadag, a számított mészadag másfélszerese. Összesen két tenyészidőn keresztül vizsgáltuk a kezelés-hatásokat, úgy, hogy mindkét tenyészidőben 3-3 alkalommal talajmintát vettünk, és meghatároztuk a minták respirációját, majd ebből a mikrobiális biomassza-C értékeit. Megállapítottuk, hogy a meszezés növelte a talaj respirációját és ezzel a mikrobiális biomassza-C-t (MBC) is, azonban a maximális mészadagoknál sok esetben tapasztaltuk az értékek stagnálását, visszaesését. A jelenség oka az, hogy nagy mészadagoknál a mikroorganizmusok N-ellátottsága nem kielégítő annak következtében, hogy a talaj viszonylag kis mennyiségű gyorsan mineralizálható szerves anyagot tartalmaz.
Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett döntő jelentősége van a betegoktatásnak. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknek nyújtott csoportos edukáció fejt-e ki pozitív addicionális hatást a cukorháztartásukra és életvezetésük egyes jellemzőire. Módszer: A beavatkozással nem járó vizsgálatba 18–75 év közötti betegeket vontak be. Az edukált betegeket a betegedukációt biztosító centrumok, a kontrollbetegeket a hagyományos cukorbeteg-tanácsadást végző centrumok vonták be a vizsgálatba. Eredmények: Kiinduláskor az edukációs csoport betegei fiatalabbak voltak, rövidebb volt a diabetesanamnézisük és jobb vércukorháztartással rendelkeztek. A kontroll- és az edukációs csoportban a HbA1c változása –1,41% vs. –1,23% (p = 0,277), az éhomi vércukorszinté –1,89 mmol/l vs. –1,88 mmol/l (p = 0,854) volt. A postprandialis vércukorszintben a kontrollcsoportban lehetett szignifikánsan nagyobb csökkenést kimutatni: (–2,88 mmol/l vs. –2,26 mmol/l; p = 0,010). A kontrollcsoport betegeinek testtömegindex-értéke lényegében változatlan maradt, míg az edukációs csoporté szignifikánsan csökkent. Az edukációs csoportban az 1. és a 3. edukációs alkalom között nőtt az önellenőrzési napok száma és a betegek fizikai aktivitása. Következtetések: Az induláskor meglévő különbségek valószínű magyarázata, hogy az edukációs csoportokba a fiatalabb, motiváltabb, jobb anyagcsere-állapotban lévő betegek léptek be. Az edukáció a vércukorháztartásban nem, de a testtömegindexben kedvező változással járt együtt. Az edukált betegek körében javuló önellenőrzési aktivitást és több testmozgást lehetett kimutatni. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1713–1721.
Absztrakt
Tanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a narratív pszichológiai megközelítés az érzelmek kutatásában is alkalmazható. Feltevésünk szerint az érzelmi epizódok, illetve történetek szerkezetének vannak közös pontjai (idői szerkezet, cél alapú gondolkodás és reflexivitás). Vizsgálatunkban 36 személy mesélt történeteket múltbeli érzelmi élményeiről. A történetek 3 szerkezeti jellemzőjét (időbeli kibomlás, narratív értékelés és téri-idői perspektíva) automatikus szövegelemzési eljárásokkal elemeztük. A személyek érzelmi állapotának minőségére kérdőíves eljárás adataiból, illetve fiziológiai mutatók méréséből következtettünk. Elemzésünkben összefüggést találtunk a történet szerkezete és az elbeszélő személy aktuális érzelmi állapotának intenzitása között. Eredményeinket az érzelmek narratív megközelítésének keretében értelmezzük.
Összefoglaló. A neurodegeneratív betegségek között az Alzheimer-kór a leggyakoribb kórforma. Morbiditása és mortalitása világszerte egyre gyorsabb ütemben növekszik, ezáltal szociális és gazdasági hatása is folyamatosan fokozódó terhet jelent a társadalomra. Az elmúlt néhány évtizedben jelentős előrelépés történt az Alzheimer-kór megismerésében, számos biomarker támogatja a diagnózis felállítását, tüneti terápiát szolgáló gyógyszerek kerültek bevezetésre. Az Alzheimer-kór klinikai megjelenése, lefolyása, viselkedése rendkívül változatos képet mutat, felismerése a rendelkezésre álló eszközök ellenére is kihívást jelenthet a nagy tapasztalattal bíró klinikusok számára is. Munkánk céljául tűztük ki, hogy összefoglaljuk az Alzheimer-kór genetikai, patológiai és klinikai jellemzőit, segítve ezzel a betegség jobb meg- és felismerését. Bemutatjuk a jelenleg érvényben lévő patológiai és klinikai irányelvek kritériumrendszereit, az újabb klasszifikációs szemléleteket. Részletesen ismertetjük az Alzheimer-kór heterogenitását genotípus és fenotípus szintjén egyaránt. Elemezzük a típusos és atípusos megjelenési formák jellemzőit, a társuló kórállapotoknak a megjelenésre és a progresszióra gyakorolt hatását. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.
Summary. Alzheimer’s disease is the most prevalent neurodegenerative disorder. Morbidity and mortality of Alzheimer’s disease are increasing worldwide causing important social and economic burden on the society. Over the past few decades, significant progress has been made in the understanding of the pathogenesis of Alzheimer’s disease, several biomarkers support the diagnosis and drugs for symptomatic therapy had been introduced. The clinical manifestations and the course of Alzheimer’s disease have a variable picture, so – despite the diagnostic opportunities – its diagnosis could be a challenge for highly experienced clinicians as well. The aim of our work was to summarize the genetic, pathological and clinical characteristics of Alzheimer’s disease, thus helping to better understand and recognize the disease. We present the criteria systems of the currently valid pathological and clinical guidelines with the most recent classification approaches. The heterogeneity of Alzheimer’s disease at both genotype and phenotype levels is described in detail. The characteristics of typical and atypical manifestations and the effect of co-pathologies on the appearance and progression of Alzheimer’s disease are also discussed. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.
Felhagyott homoki szántók természetes regenerációjának felgyorsítása érdekében különböző szénforrásokat alkalmaztunk a talaj-nitrogén mikrobiális immobilizációjának elősegítésére. Azt vizsgáltuk, hogy a kezelések hatással vannak-e a talajok mikrobiális aktivitására és biomasszájára. A mikrobiális biomassza becslés megbízhatóságát három eltérő módszerrel hasonlítottuk össze. A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi homokbuckása mellett három kísérleti területen - egymáshoz közel, de eltérő térszínen (buckatető, buckaköz és mélyedésben fekvő rét) - a nitrogén immobilizációjának elősegítésére gyorsan (szacharóz) és lassan lebomló (tölgyfa fűrészpor) szénforrásokat alkalmaztunk 100 m²-es parcellákon. A mikrobiális biomassza nagyságát kloroform fumigációs extrakciós (CFE), kloroform fumigációs inkubációval (CFI) és szubsztrát indukált respirációs (SIR) módszerrel becsültük. A szénforráskezelések hatására a nitrogén hozzáférhetősége, különösen a nitráté erősen lecsökkent a talajanalízisek és az in situ N-mineralizációs vizsgálatok eredményei alapján. A talaj nitrát-N koncentrációja mind a három területen a kezelt parcellákban szignifikánsan kisebbnek mutatkozott a tavaszi szénforrás-kezeléseket követően. A vegetációs időszak alatt a talaj-N felvehetősége lecsökkent a kezelt parcellákban mind a három területen, az in situ ioncserélő teszt alapján. Ez alól csak a nyár elejei másfél hónapos időszak kivétel, feltehetőleg azért, mert akkor alig volt csapadék. 2003 tavaszán (április 17.), csaknem fél évvel a megelőző szénforrás-kezelést követően, az alaprespiráció a buckaközi és rét területen, a SIR mind-három területen, a CFI a buckaközi területen, a CFE a rét területen szignifikánsan nagyobb volt a kezelt parcellák talajában. A másfél hónappal későbbi (május 29-i) mintavétel elemzésekor, miközben egyszer volt fűrészpor- és kétszer cukorkezelés, az alaprespiráció és a SIR mindhárom területen, a CFI és a CFE a buckaközi és a rét területen szignifikánsan nagyobb volt a kezelt parcellákban. Az eredmények azt mutatják, hogy a szénforráskezelések rövidtávon megnövelik a talaj mikrobiális biomasszáját, és ez a hatás, kisebb mértékben ugyan, de hosszabb időszakon keresztül fennmaradhat. A mikrobiális biomassza növekedése indirekt módon a N-immobilizációt is jelzi. Az alaprespiráció, a SIR, a CFI és CFE között szignifikáns korreláció volt mindkét vizsgált időpontban. A szénforráskezeléssel serkentett N-immobilizáció miatt megváltozott feltételek a természetvédelmi restauráció során segíthetik a jelentős N-igényű fajok visszaszorulását.
