Search Results

You are looking at 1 - 10 of 51 items for

  • Author or Editor: Tibor Németh x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A fejlett világban erősödő növekedési, foglalkoztatási problémák okait a döntéshozók és a társadalmak jórészt azonosan látják. Az uralkodó diagnózis szerint a fejlett világ, főként Európa túlságosan elkényelmesedett, kevesen és keveset dolgozunk. Ebből következik az uralkodó terápia is, vagyis az, hogy munkahelyeket kell teremteni, növekedésélénkítő programokat kell beindítani, emelni kell a nyugdíjkorhatárt, többeknek és többet kell dolgozni. A cikk arra keresi a választ, hogy ezek az utak járhatók-e a XXI. századi fejlett világban. Ehhez olyan „megatrendeket”, vagyis a kormányok, társadalmak akaratától függetlenül kialakuló törvényszerűségeket keres, amelyek meghatározzák, hogy egyáltalán milyen utak közül választhat a fejlett világ. Négy ilyen törvényszerűséget mutat be a tanulmány. 1. A fejlett világban a népesség a feltartóztathatatlan elöregedés felé fordult, ami az aktív/eltartott arány megállíthatatlan csökkenéséhez vezet. 2. A fejlett világban szintén megállíthatatlan a bérmunka terjedelmének zsugorodása. 3. A fejlett világban a gazdasági növekedés törvényszerűen visszaesik. 4. A gazdasági fejlődés viszont egyre gyorsul. A világ azonban nem vesz tudomást ezekről a megatrendekről, és rendületlenül a múlt gondolkodásmódjával keresi a válaszokat a jelen kérdéseire. A már itt kopogtató jövő kérdéseit azonban nem lehet megválaszolni a múlt logikájával. Ezért nincs más kiút, változtatni kell a gondolkodásunkon.

Restricted access

The clay mineral composition of four brown forest soil profiles (Luvisols) developed on different parent rocks was studied in detail to determine the major clay mineral alteration processes. In the studied profiles a siltstone bedrock weathered to chlorite/vermiculite and vermiculite in a less developed, shallow soil profile, while the major product of soil formation in a clayey, well-developed deep soil is a typical soil montmorillonite with heterogeneous charge distribution. The most possible pathway of clay alteration is illite smectitization via charge reduction, and considerable degradation of smectite in the soil formed on limestone. On the contrary, weathering of andesite parent rock involves the formation of low charged smectite altering to high charged vermiculite during pedogenesis.

Restricted access

A vas- és mangán-oxidok fontos szerepet töltenek be a kémiai elemek talajbeli migrációjában, és amennyiben nem reliktum sajátságok, jellemezőik jól tükrözik a befogadó talaj képződésének körülményeit. Jelen tanulmányban egy Ipoly-menti rétitalaj-szelvényben található vaskiválásokat jellemeztük mikroszkópos szöveti, szelektív kémiai kioldásos, valamint röntgen-pordiffrakciós ásványtani vizsgálatokkal. A 20 és 180 cm-es mélységközben megjelenő különféle vaskiválások a legfelső rétegekben elsősorban vörösbarna bevonatokat és laza aggregátumokat alkotnak. 60 és 90 cm között azonban már a geodaszerű borsók és a konkréciók uralkodnak, továbbá itt jelennek meg az amfibol utáni pszeudomorfózák is. A kiválások mérete és gyakorisága is itt a legnagyobb, jelezve a hidromorf hatás maximumát. A különféle vaskiválások 120 cm alatt zömmel gravitációs mozgással vagy bemosódással vannak jelen. Mind a ditionitos, mind pedig az oxalátos kioldással a legfelső rétegből mobilizálódott a legtöbb vas (1,56% Fed és 1,70% Feo) és ezek mennyisége a mélységgel csökken. Az oxalátos és ditionitos Fe- és Mn-tartalom aránya 1 körül van minden vizsgált mintában. Ez az amorf vasfázisok (és mangánfázisok) uralkodó arányára és a jelentős hidromorf hatásra utal a vaskiválásokban. A szelektív kioldásokkal kinyerhető Fe- és Mn-tartalom nem követi a teljes Fe- és Mn-tartalom változásait. A legfelső vizsgált rétegben a teljes vastartalom kb. 30%-a, míg a mangán 90%-a oldható ki minkét módszerrel, és ez az arány a mélységgel csökken. A nedves szitálással szeparált vaskiválások röntgendiffrakciós vizsgálata szerint kristályos vas- és mangánfázisokra jellemző csúcs nem jelenik meg a felvételeken. A felvételek mintázata vas és amorf anyag jelenlétére utal. A vizsgált vasborsókban megjelenő további ásványok megegyeznek a talajt alkotó fázisokkal. Szembetűnő azonban, hogy a jobban fejlett vaskiválások kevesebb és rendezetlenebb szerkezetű agyagásványt tartalmaznak, mint a laza aggregátumok. A vasborsókkal ellentétben az amfibol utáni pszeudomorfózákban egyértelműen kimutatható a goethit, mint vasfázis. Jellemző azonban, hogy ez a fázis is rendezetlen szerkezetű, amely utalhat arra, hogy ferrihidritből képződött. Vizsgálataink alapján a vasas kiválásokat felépítő fázisok röntgenamorf szerkezetűek, rövid távon rendezett ferrihidrit (valamint vernadit) ásványok lehetnek. A kiválások legfejlettebb formája az izometrikus alakú, koncentrikus szerkezetű konkréció. Ennek képződése együtt jár a benne található agyagásványok degradálódásával (és esetleg a kalcit eltűnésével is) szoros összefüggésben a nedvesedési–kiszáradási ciklusokkal. A vaskiválások anyagát szolgáltató fázis a teljesen átalakult amfibol lehetett, amely a legjobban fejlett kiválásokkal egyazon mélységben jelenik meg. A vasforrás közelsége is hozzájárulhatott a kiválások szöveti-morfológiai fejlettségéhez.

Restricted access

Relatively few, and inconsistent, data are available in the literature about the properties of EnSeal®, an electrosurgical tissue-sealing device. For this reason, we conducted control safety tests on experimental pigs. The mean burst pressure of sealed vessels (2–7 mm in diameter) proved to be 873.89 ± 120.57 mmHg (n = 60). Surface temperature increased to 69.25 ± 0.98 °C in average (n = 22). The mean diameter of the collateral microscopic thermal injury zone was found to be 0.28 ± 0.04 mm, and it did not show significant differences among the groups of tissues studied (n = 183). During our studies, the device worked reliably and met the relevant requirements in all cases. It can be established that EnSeal® enables high-safety clinical interventions at high blood pressure values, in different tissues and even at sites adjacent to heat-sensitive tissues, and thus it paves the way for new operative solutions in both human and veterinary surgery. In our opinion, the discrepancies between data reported in the literature arise from differences in the design of studies and in the designated limit values. To ensure standardisation, we recommend the use of the nitroblue-tetrazolium chloride/lactate dehydrogenase (NBTC/LDH) enzyme histochemical technique for studying thermal injury induced by the different performance levels and application times of devices operating with electromagnetic energy.

Restricted access

Abstract

The search for nuclear waste deposits have been focusing on formations containing large amounts of clay minerals, as they potentially possess significant isolation capacity due to their radionuclide sorption ability. In this study the immobilization processes for Co, Sr and Cs ions on the recently described analcime-containing rock type of the Boda Siltstone Formation were investigated by batch sorption experiments. Our data suggest a high radionuclide immobilization capacity for this rock formation in the following order: Sr > Co > Cs. The dominant immobilization processes were found to be ion exchange and precipitation for Co and Sr, and chemisorption for Cs. The necessity of further sorption analyses on the studied rock formation is also raised.

Restricted access

Sideritic—kaolinitic and green clay layers were previously reported from the Mecsek Mountains (SW Hungary) as indicators of Tethyan volcanism in the otherwise germanotype Middle Triassic succession. The aim of the present study is to provide a review and a critical re-evaluation of the previously published data on both the sideritic—kaolinitic layers (the so-called “Mánfa Siderite”) and the green clay layers. New results of mineralogical investigation of the green clay layers are also presented. The Middle Triassic volcanic origin of the “Mánfa Siderite” cannot be confirmed. In addition to a possible volcanic contribution, the sideritic—kaolinitic layers were probably formed in a freshwater swamp under humid, tropical climatic conditions, whereby weathering in an organic-rich, acidic environment led to the formation of “underclays” and siderite in the coal-bearing formations of Late Triassic to Early Jurassic age. These layers were probably tectonically placed over Middle Triassic carbonates. The illitic green clay layers intercalated in the Middle Triassic dolostone may represent terrigenous deposits, and the illite mineralogy probably is the result of burial diagenesis of detrital clays.

Open access

Talajmontmorilloniton végzett adszorpciós kísérleteink újabb adatokkal támasztották alá, hogy a montmorillonitok valóban nagy mennyiségben képesek fémionokat megkötni, s ezáltal rendkívül jelentős szerepük van a talajban lejátszódó kémiai folyamatokban, a nyomelemek és szennyezők talajbeli mozgásában. A különböző fémionokkal adszorbeált montmorillonit röntgendiffrakciós vizsgálata megerősítette azt a tényt, hogy a rétegközi kation természete alapjaiban befolyásolhatja a szmektitek legszembetűnőbb szerkezeti vonását, a bázistávolságot. A Cu- és Pb-adszorbeált montmorillonitok bazális rácssíktávolsága 12,5, ill. 13 Ǻ, mely a víz egyrétegű elrendeződésére utal a rétegközi térben. Ezzel szemben a Cd 2+ a kétrétegű kationoknak megfelelő két vízrétegű formában adszorbeálódott a montmorillonit rétegközi terében. Az adszorbeált kation kémiai természetén felül egyértelműen lényeges tényező ebben az is, hogy az adott fémion mekkora koncentrációban van jelen a montmorillonittal kölcsönhatásban lévő oldatban. Glicerines kezelés után a Cu- és Pb-adszorbeált montmorillonit-minták duzzadásvesztést mutatnak, míg a kadmiumadszorpció nem változtatja meg a talajmont-morillonit duzzadóképességét. Az egyébként duzzadó vermikulitok megkülönböztető sajátsága az, hogy viszonylag nagy rétegtöltésüknek köszönhetően rétegközi terükbe csak egy glicerinréteget képesek magukba fogadni, mert a 2:1 szilikát egységeket összekapcsoló erő meghaladja a szmektitekét. A vizsgált montmorillonit tehát nagyobb réz-, illetve ólomterhelésre nemcsak hogy elveszti kristályrácson belüli duzzadóképességét, de adott esetben fémmel szennyezett talajban könnyen félre is határozható vermikulitnak.

Restricted access