Search Results

A WRB diagnosztikai elemeit és a felszínborítási adatokat kombinálva a talajokat ért antropogén hatás mértéke szerint négy csoportot alkottunk: 1. nincs talaj, 2. antropogén eredetű talaj, 3. természetes talaj, de lényeges antropogén bélyegekkel, illetve 4. természetes talaj. A négy csoport valamelyikéhez egyértelműen hozzárendelhető a felszínborítási osztályok mindegyike. Az általunk kidolgozott módszer segítségével értékeltük Magyarország talajtakarójának természetességét. Az ország területének 2%-án nem számolhatunk a FAO által definiált értelemben talaj létével, 6%-án antropogén talajok várhatók (Anthrosol, vagy Technosol), 66%-án a természetes talajok antropogén átalakítottsága eléri a WRB diagnosztikai határértékeit, és mindössze 26% azon talajok aránya, amelyekben antropogén hatások a diagnosztikában nem jelennek meg, azaz természetes vagy természetközeli állapotúként értékelhetők. Talajtípusok tekintetében legnagyobb mértékű emberi hatással a csernozjomok, réti és öntés talajok esetében számolhatunk, míg természetközeli állapotú talajok legnagyobb kiterjedésben a kőzethatású és váztalajokon maradtak fenn. A területi különbségek is jelentősek: míg legnagyobb arányban a Hajdúságon és a Körös-Maros közén találunk antropogén hatásokkal érintett talajokat, addig a természetközeli állapotú talajok aránya az Északi-középhegység egyes hegyvidéki területein a legnagyobb.

Módszerünk csak becslésre alkalmas, mégis jó áttekintést ad a hazai talajok antropogén átalakítottságának mértékéről, az emberi tevékenység, mint hatodik talajképző tényező jelentőségéről, intenzitásának térbeli eloszlásáról, amely a hazai talajtani adottságoknak egy eddig kevéssé vizsgált aspektusa.

The forms and stocks of secondary carbonate accumulations and the distribution of secondary carbonate content were investigated in 20 soil profiles from Nagy-hegy, Tokaj. The secondary carbonate content varied to a great extent under different lithological conditions. The frequency of carbonate crusts coating the coarse fragments to a thickness of 1–7 mm was especially conspicuous. In selected profiles the amount of secondary carbonates was analysed separately for three carbonate pools: in the fine earth (<2 mm), in carbonate crusts and other concentrations, and in the skeletal part of the soils (dominantly dacite blocks and boulders). In one profile a calculation was made of the calcium carbonate stocks (in kg m⁻²) in the separate fractions of the fine earth, the skeletal fraction and the carbonate crusts and concentrations. The values obtained for the distinct soil horizons were then summed for the whole profile above the continuous hard rock.

The loess deposits can be regarded as the primary source of calcium carbonate, but many types of secondary carbonate accumulations occurred in places where the loess deposits were completely eroded or the original surface of the soil was only preserved on terraces with retaining walls. The results suggest that the highest accumulation of calcium carbonate occurs in profiles where loess, redeposited loess or colluvial deposit covers weathered volcanic rocks (pyroxene dacite), resulting in lithological discontinuity.

The carbonate crusts consisted of 55–96 % (m/m) CaCO₃, and the coarse fraction (dacite boulders and blocks) also had a higher calcium carbonate content (5–10 % m/m) than the non-weathered pyroxene dacite. The calcium carbonate stocks in Calcic accumulation horizons proved to be 2.5 times higher than in the overlying soil horizons.

The accumulation forms of carbonates in the soil profiles and the lack of loess deposits on the top of the soil profiles suggest that the calcium carbonate was accumulated in the transitional zone between the loess and the weathered volcanic rocks. This appears to have taken place under humid climatic conditions, unlike the recent climate, and can thus be regarded at least partially as the result of paleoecological processes.

Összefoglaló. Terhességben az élettani és anatómiai változások miatt bizonyos patológiás szervi eltérések nem specifikus tünettannal járhatnak. A várandósság alatt fellépő hasi panaszok esetén lényeges felállítani a gyors és pontos diagnózist, a minél korábbi adekvát terápia érdekében. A klinikai tünetek hátterében többek között állhatnak szülészeti betegségek, illetve appendicitis, megnagyobbodott ovariumcysta, nephrolithiasis vagy diverticulitis is. Esetismertetésünkben egy 32 hetes gravida ellátását prezentáljuk, aki jobb alhasi panaszok miatt jelentkezett a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. A magzati paraméterek megfelelőek voltak. A klinikai vizsgálatok appendicitis gyanúját vetették fel, mely miatt laparoszkópia történt. Torquálódott jobb oldali tuba uterina miatt jobb oldali salpingectomiát végeztünk, az appendix kóros elváltozása nem igazolódott. Magzati, illetve anyai szövődmény a posztoperatív szakban nem volt. A további terhesgondozás során szövődményt nem észleltünk, majd a betöltött 40. terhességi héten hüvelyi úton egészséges újszülött született. A méhfüggelék megcsavarodásának operatív megoldása laparoszkópos úton alkalmazható módszernek tekinthető terhességben is. Az adnexcsavarodás ritka sürgősségi nőgyógyászati kórképnek számít, bár szakirodalmi adatok alapján az adnexum torsiójának rizikója fokozott lehet a terhesség korai szakaszában, kiváltképp asszisztált reprodukciós technikák alkalmazása esetén. Várandósság alatt hirtelen jelentkező alhasi panaszok esetén az anamnesztikus adatok tükrében, a klinikai vizsgálatok során szükséges az adnextorsio lehetőségére is gondolni. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1418–1421.

Summary. Due to physiological and anatomical changes in pregnancy, certain pathological organ abnormalities may be associated with non-specific symptoms. In the case of abdominal complaints during pregnancy, it is important to make a quick and accurate diagnosis to apply an early adequate therapy. The cause of the clinical symptoms can be obstetrical diseases, appendicitis, large ovarial cyst, rarely nephrolithiasis or diverticulitis. Through our case study, we present the treatment of a 32-week gravida. Examination of the pregnant patient occured at the Department of Obstetrics and Gynecology of the University of Szeged due to right lower abdominal pain. The fetal parameters were satisfactory. We assumed appendicitis, so after proper preparation laparoscopy was performed. Salpingectomy was performed because of torqued right fallopian tube and no pathological changes were detected on the appendix. In the postoperative period, there were no fetal or maternal complications. During further care of pregnancy, there were no complications and a healthy newborn was born by vaginal delivery at the 40th week of gestation. The operative procedure of adnexal rotation by laparoscopy can be considered as an applicable method even in pregnancy. Adnexal torsion is a rare emergency gynecological disease, although literature data suggest an increased risk in early pregnancy, especially in the case of assisted reproductive technology. In the case of sudden abdominal pain during pregnancy, in the light of anamnestic data, it is recommended to consider the possibility of adnexal torsion, too. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1418–1421.

As a means of assisting the selection of promising soil classification systems, a set of criteria were presented and tested. Inside the studied slightly saline plot World Reference Base (WRB) and Hungarian soil classification (HU) were compared at all four levels in terms of class separability, correlation to biomass, parsimony and homogeneity of classes. WRB surpassed HU in terms of the very important homogeneity of classes only, but HU performed better in terms of class separability, correlation to biomass and parsimony of classes. With many possible classification units WRB categorized the soil into a large number of classes, but 67% and 78% of them were single-profile classes at levels 3 and 4, respectively inside the ca 0.9 km² area.

Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia (ERCP) a több mint 50 éves története során diagnosztikus módszerből szinte kizárólag terápiás beavatkozássá vált. Köszönhető ez a kevésbé invazív vizsgálati módszerek kialakulásának, illetve annak a felismerésnek is, hogy számos szövődmény kialakulásának veszélyét hordozza magában. Ezek ismerete manapság alapvető fontosságú. Az eltelt évtizedek során a szövődmények hajlamosító tényezőiről, illetve a megelőzés lehetőségeiről jelentős ismeretanyag gyűlt össze, melyhez magyar szakemberek komoly eredményekkel járultak hozzá. Jelen közleményünkben az ERCP szövődményeit, azok definícióját, súlyossági osztályozásukat, kockázati tényezőiket, a profilaktikus lehetőségeket és az endoszkópos ellátás módjait foglaljuk össze. Orv Hetil. 2022; 163(23): 911–919.

Absztrakt:

Bevezetés: A terhesség alatti fogágybetegségek és az azok szülészeti következményei közötti összefüggések elemzése egyre szélesebb körben kutatott és bővülő témakör. A páciensek megfelelő szájhigiénia iránti motivációja és szükséges esetben a biztonságosan és hatékonyan kivitelezhető professzionális szájhigiénés kezelések kiemelt pontjai kell, hogy legyenek a várandósgondozásnak. Célkitűzés: A jelen tanulmányban a terhesség alatt elvégzett professzionális szájhigiénés kezelés hatásait elemeztük, szülészeti szempontokból. Módszer: A szerzők a fenyegető koraszülés miatt megfigyelt terhesek esetében prospektív randomizált tanulmányban vetették össze a csak fogászati szűrésen (n = 71), illetve ezzel egy időben fogászati kezelésen is (n = 79) átesett várandósok szülészeti mutatóit. Statisztikai analízis: A kezelt és nem kezelt csoportok egyszerű összehasonlítását kategorikus változók esetében khi-négyzet-, míg folytonos változók esetében t-próbával végeztük. A perinatológiai kimenetel kategorikus faktorainak elemzése esetén a változók egybevetésekor kapott kockázati esélyhányadosok összehasonlítása a gingivitises és krónikus fogágybetegségben szenvedő terheseknél Mantel–Haenszel-próbával történt. A kezelés hatékonyságát befolyásoló tényezők összehasonlításában többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. A statisztikai szignifikancia határát 5%-ban határoztuk meg. Eredmények: A krónikus fogágybetegségben szenvedő terheseknél, a kezelésen átesett csoportban az újszülöttek súlya szignifikánsan magasabb volt, mint a nem kezelteknél (2990 ± 582,3 g vs 2568,1 ± 699,1 g, p = 0,005). A szülésnél észlelt terhességi kor a fogágybetegségben szenvedőknél kezelés hatására szignifikánsan magasabb volt, mint a nem kezelt csoportban (37,3 ± 1,9 vs 36 ± 2,9 hét, p = 0,027). A kezelés hatására a terhességi kor prolongálását észleltük mindkét csoportban, kifejezettebb szignifikanciaértékkel a gingivitisszel rendelkezők esetében, mint a krónikus fogágybetegségben szenvedőknél (p = 0,02 vs p = 0,043). Következtetés: A terhesség alatt elvégzett fogászati kezeléseknek jótékony hatásuk volt a terhesség prolongálására, és ilyen módon a koraszülés okozta perinatalis szövődmények csökkentésére. Orv Hetil. 2018; 159(24): 978–984.

Abstract

Localization based superresolution technique provides the highest spatial resolution in optical microscopy. The final image is formed by the precise localization of individual fluorescent dyes, therefore the quantification of the collected data requires special protocols, algorithms and validation processes. The effects of labelling density and structured background on the final image quality were studied theoretically using the TestSTORM simulator. It was shown that system parameters affect the morphology of the final reconstructed image in different ways and the accuracy of the imaging can be determined. Although theoretical studies help in the optimization procedure, the quantification of experimental data raises additional issues, since the ground truth data is unknown. Localization precision, linker length, sample drift and labelling density are the major factors that make quantitative data analysis difficult. Two examples (geometrical evaluation of sarcomere structures and counting the γH2AX molecules in DNA damage induced repair foci) have been presented to demonstrate the efficiency of quantitative evaluation experimentally.