Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Tibor Nyári x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az orvoslás körülményei az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak, ezzel együtt az orvosok munkaerő-piaci lehetőségei is átalakultak, egyre gyakoribbá vált körükben a pályaelhagyás. Célkitűzés: A teljes vizsgálattal célunk az orvosi pályaszocializáció feltárása volt. E tanulmányban az orvostanhallgatók pályaelhagyásra, pályán maradásra vonatkozó előzetes elképzeléseit tárjuk fel, a pályaszocializáció elemeivel összefüggésben. Módszer: A vizsgálatot önkitöltős kérdőívvel, 503 véletlenszerűen kiválasztott általános orvostanhallgató részvételével végeztük Magyarország két orvostudományi egyetemén. A válaszadó hallgatókat pályán maradásra, illetve pályaelhagyásra vonatkozó előzetes elképzeléseik alapján két csoportra osztottuk. Az egyik csoportba került a hallgatók 57,5%-a, azok, akik biztosak voltak abban, hogy orvosként fognak dolgozni (pályán maradók), a másik csoportba került a hallgatók 42,5%-a, akik fontolgatják a pályaelhagyást is (esetleges pályaelhagyók). A továbbiakban meghatároztuk pályaszocializációs útjukon a köztük lévő hasonlóságokat, illetve különbségeket. Eredmények: Jelentős eltérést a két csoport között a pálya iránti elkötelezettségük terén találtunk. Az egyetem elvégzése után az orvosi pályán maradást, illetve a pályaelhagyást nem objektív (pl. származási háttér, anyagi javak megléte/hiánya), hanem szubjektív tényezők – elsősorban a hivatástudat – határozták meg. Következtetések: Vizsgálati eredményeink adalékul szolgálhatnak a képzés során a megfelelő orvosi identitás kialakításához, valamint közelebb visznek az orvosi pályaelhagyás jelenségének megértéséhez.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A méhen belüli növekedési restrikció (IUGR) kialakulása az esetek egy részében anyai vagy magzati okokra és számos esetben lepényi okokra (csökkent lepényi keringés) vezethető vissza. Célkitűzés: Célkitűzésünk a csökkent lepényi erezettség/keringés és a császármetszésarány, illetve a klinikai kimenetel közötti összefüggés vizsgálata volt, továbbá megfelelően hitelesített és reprodukálható módszer használata a placenta in vivo funkcionális vizsgálatára, amely később a rutin-terhesgondozásba is beépíthető. Módszer: Prospektív eset-kontroll vizsgálatunkba 254, második és harmadik trimeszterben lévő várandóst vontunk be, akiknél vascularisatiós indexet (VI), áramlási indexet (FI) és vascularisatiós áramlási indexet (VFI) mértünk 3 dimenziós power Doppler- (3DPD) technikával. Eredmények: A VI-középérték 3,7% (3,2%–4,2%) volt az IUGR- és 10,1% (8,6%–10,9%) a kontrollcsoportban (p = 0,001). Az FI középértéke 40,0 (39,7–42,5) volt az IUGR- és 45,1 (44,1–53,1) a kontrollcsoportban (p = 0,012). A VFI esetén ezeket az értékeket 2,2-nek (2,1–2,4) és 4,8-nek (4,4–5,3) (p = 0,001) mértük. Következtetések: A 3DPD-indexek alkalmasak lehetnek az IUGR-terhességek kiszűrésére, a kórkép hátterében lévő megváltozott keringés vizsgálatára. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1008–1013.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A tumor-nodus-metastasis (TNM) alapú stádiumbesorolás új, nyolcadik változata a hagyományos T, N és M kategóriákon alapuló anatómiai stádium mellett egy biomarkereket figyelembe vevő prognosztikai stádiumot is definiált emlőrákban. Célkitűzés: A nyolcadik stádiumbesorolásban figyelembe vett prognosztikus változók, valamint az anatómiai és prognosztikai stádiumok megoszlásának vizsgálata elhunyt, de korábban emlőrákkal diagnosztizált beteganyagban a teljes túlélés alapján. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba a 2010 és 2015 között a Bács-Kiskun Megyei Kórházban műtött, reszekciós mintából kórismézett, dokumentált okok miatt elhunyt emlőrákos betegeket vontuk be. A prognosztikus markerek adatait a betegek kórszövettani leleteiből nyertük. Statisztikai modelljeink az egyutas ANOVA, a Dunn-féle post hoc teszt, valamint a Kaplan–Meier-analízis voltak. Eredmények: 303 beteg adatait vizsgálva a legtöbb prognosztikus tényezőben, így az anatómiai és prognosztikai stádiumok vonatkozásában is, szignifikáns különbséget találtunk a tumoros halálozás (n = 168) és a nem tumoros halálozás (n = 135) csoportja között. Ugyancsak szignifikáns különbségeket tudtunk kimutatni egyes pT- és pN-kategóriák, gradusok, ösztrogénreceptor-státuszok között az ötéves teljes túlélés alapján. Vizsgálatunk eredményei szerint az I. és II. stádium kivételével, valamennyi további anatómiai és prognosztikai stádium különbözik a többitől túlélés tekintetében (p<0,001). Kiemelendő, hogy az egységes IV. stádiumú betegségben is adódott túlélésbeli különbség az ösztrogénreceptor-, progeszteronreceptor- és HER2-státuszok alapján determinált betegcsoportok között: a tripla negatív és ösztrogénreceptor-pozitív, HER2-negatív tumorok túlélése ebben a stádiumban is különbözött. Következtetések: Valós túlélési adatokon alapuló elemzésünk szerint az újszerű prognosztikai stádiumok a korábbi anatómiai stádiumokhoz hasonlóan elkülönítik a betegeket teljes túlélésük szerint. Eredményeink validálják az új prognosztikai stádiumbesorolást, de előre is mutatnak a jelenleg egységes IV. stádium tagolása irányában. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1373–1381.

Restricted access

The goal of this study was to investigate the fetal renal vascularization during the third trimester of gestation and the perinatal outcome in pregnancies diagnosed with hypertension. Depending on the medical history, the cases were divided into two groups: chronic hypertension (CHT) group and gestational hypertension (GHT) group. The vascularization and the volume of kidneys were observed in prenatal period by three-dimensional ultrasound. We monitored gestations and perinatal complications. Renal volume and vascularization were detected in 45 cases complicated by GHT and 21 cases with CHT during the 20-month study period. The alteration in fetal renal volume and vascularization may be an in utero cause of subsequent intrauterine and neonatal complications, such as cesarean section because of fetal distress (36%), perinatal infection (24%), treatment in neonatal intensive care unit (39%), or increased perinatal mortality (1%) in affected cases. The results demonstrate that fetuses with depressed vascularization of medullae had 1.5 times the risk of an abnormal outcome compared with the control group. The volume of kidneys had a strong correlation with their vascularization. Detailed ultrasound examinations of renal parenchyma appear to be useful for the prenatal diagnosis of intrauterine hypoxia, allowing the detection of potential pathological fetal conditions in utero.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Molnár
,
Klaudia Farkas
,
Tibor Nyári
,
Zoltán Szepes
,
Ferenc Nagy
,
Tamás Kiss
, and
Tibor Wittmann

A gyulladásos bélbetegségek biológiai kezelése során gyakori a másodlagos hatástalanság, illetve hatásvesztés, amikor a rendszeresen alkalmazott biológiai kezelés ellenére a kezelés folyamán a kezdeti hatékonyság elveszik és a betegség fellángol. Célkitűzés: A szerzők célja jelen tanulmányban az volt, hogy számítógépes adatnyilvántartásuk alapján felmérjék, hogy az infliximab, illetve adalimumab indukciós kezelésre kedvezően reagáló betegeik között egyéves időtartam alatt milyen gyakorisággal fordult elő dózisemelést, illetve dózissűrítést indokló hatásvesztés, és melyek azok a klinikai és laboratóriumi paraméterek, amelyek ezt előre jelezték, és vajon van-e különbség a dózisintenzifikálás gyakoriságában a két szer esetén. Betegek és módszerek: Hatvanegy Crohn-betegük volt, akiknél az indukciós kezelés sikeres volt, és ezt követően rendszeres fenntartó kezelést kaptak. Közülük 35 beteg infliximabkezelésben, míg 26 adalimumabkezelésben részesült. Az infliximabcsoportban egyetlen beteg sem kapott korábban biológiai kezelést, míg az adalimumabbal kezelt betegek között 10 volt naiv, korábban biológiai szerrel nem kezelt beteg. Összehasonlították a fellángolást mutató és a tartósan remisszióban lévő csoport adatait, valamint az infliximabbal kezelt betegek jellemzőit is összevetették az adalimumabbal kezelt naiv betegekével. A statisztikai analízist χ2-próbával végezték, a hatásvesztés bekövetkeztének idejét Kaplan–Meier-görbével ábrázolták. Eredmények: Az indukciós kezelés a betegek 70,5%-ában remissziót, a maradék 29,5%-ában pedig legalább 100 pontos Crohn-betegség-aktivitásiindex-csökkenéssel jellemezhető klinikai választ eredményezett. Hatásvesztés a vizsgált egyéves periódusban a 61 betegből 22-nél fordult elő. A hatásvesztő csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az indukciós kezelésre remisszióba kerülő betegek aránya, míg szignifikánsan több beteg részesült immunszuppresszív kezelésben a biológia terápia kezdetén és alatta a remissziós csoportban. A hatásvesztés szignifikánsan gyakoribb volt és hamarabb következett be az adalimumabbal kezelt naiv csoportban az infliximabbal kezeltekhez képest. Következtetések: A biológiai kezelés finanszírozásának tervezésekor számolni kell a dózis korrekciójának szükségessé válásával jelentősen emelkedő költségekre a betegek jelentős hányadában, különösen adalimumabkezelés kapcsán. Orv. Hetil., 2011, 152, 951–957.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Szepes
,
Tamás Molnár
,
Klaudia Farkas
,
Gábor Horváth
,
Ferenc Nagy
,
Tibor Nyári
, and
Tibor Wittmann

A colitis ulcerosa (CU) krónikus lefolyása során jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét. Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a CU hatására kialakult rosszabb életminőséget a sebészeti beavatkozás milyen mértékben képes javítani. Cél: Mivel hazai adatok egyáltalán nem ismertek ezzel kapcsolatban, célul tűztük ki, hogy operált CU-s betegeink körében megvizsgáljuk a műtét kimenetelét és annak az életminőségre gyakorolt hatását. Betegek és módszerek: 1998–2009 között 183 CU-s beteget [átlagéletkor a diagnózis idejében: 33,23 év (12–69 év); 95 nő, 88 férfi] hospitalizáltunk, akik legalább egy alkalommal parenteralis szteroidkezelésben részesültek. Annál a 46 betegnél [átlagéletkor a diagnózis idejében: 31 év (12–60 év); 29 nő, 17 férfi), akiknél colectomia történt ez idő alatt, feldolgoztuk a sebészi beavatkozások kimenetelét, szövődményeit, a rokkantsági besorolásban, a keresetben, a gyógyszerszedésben, valamint az orvosi ellátások számában történt változásokat a műtétet követően, ezenkívül minden beteg kitöltött egy általunk kidolgozott kérdőívet a műtét előtti és utáni életminőségük összehasonlítására. Az utánkövetés átlagidőtartama: 3,3 év (0–10 év) volt. Statisztikai analízisként kétmintás T-próbát és egy szempontos varianciaanalízist alkalmaztunk, a p<0,05 értéket fogadtuk el szignifikánsnak. Eredmények: A betegek 74%-a ileum-pouch anális anastomosis (IPAA) műtéten esett át, 11 betegnél végleges ileostoma és 1 betegnél ileorectalis anastomosis került kialakításra. Huszonnégy betegnél igazolódott korai, 23 esetben késői posztoperatív szövődmény (13 esetben a pouch gyulladása). A fekvőbeteg-ellátás igénye és az alkalmazott gyógyszeres kezelések száma szignifikánsan csökkent, a betegek életminősége pedig jelentősen javult a colectomia után a műtét előtti állapothoz képest. A betegek 32%-ának nem változott a rokkantsági besorolása; 64,5%-uknak nem okozott keresetbeli kiesést a colectomia. Megbeszélés: Adataink azt mutatják, hogy egy jól elvégzett műtétsorozat jelentős életminőség-javulást eredményez a betegek többségénél, azonban a késői posztoperatív szövődmények miatt további belgyógyászati kezelésre lehet szükség.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Éva Konyár
,
Ferenc Schneider
,
Mária Bidlek
,
Éva Szabó
,
Tibor Nyári
,
Mária Gődény
, and
Miklós Kásler

A Nemzeti Népegészségügyi Program az emlőrák szervezett szűrését biztosítja. Célkitűzés: Dolgozatunk célja a szervezett emlőrákszűrés során a mammográfia, illetve ultrahangvizsgálatokkal nem negatív elváltozások aspirációs citológiai diagnózisainak minőségbiztosítása. Módszer: A citológiai diagnózisokat 5 kategóriába (C1, C2, C3, C4, C5) soroltuk. A citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemeztük. Eredmények: Összesen 47718 mammográfiás és ultrahangvizsgálattal a kóros emlőelváltozásokból 1361 citológiai vizsgálatot végeztünk. A leggyakoribb diagnózis benignus (805 eset, 59, 1%), illetve carcinoma (187 eset, 13,7%) volt. Az összesített pozitív, negatív esetek számításánál a szenzitivitás 91%, a specificitás 88%, a pozitív prediktív érték 96,6%, a negatív prediktív érték 71%-nak (p<0,001) bizonyult. Megbeszélés: Megállapítottuk, hogy tanulmányunkban az emlőelváltozások vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatainak minőségbiztosítási eredményei megfelelnek, és több tekintetben jobbak a nemzetközileg elvárt követelményeknél.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Mária Séberné Éll
,
Melinda Bóka
,
Zsuzsanna Veleczki
,
Tibor Nyári
,
Imre Pete
, and
Zoltán Szentirmay

Bevezetés: A hagyományos Papanicolaou-cervixkenetet világszerte az úgynevezett folyadékalapú (liquid-based) citológia váltotta fel. Egyértelműen bizonyított, hogy a folyadékalapú citológia alternatív módszer. Célkitűzés: A dolgozat célja a folyadékalapú méhnyakrákszűrés magyarországi eredményeinek, diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 4573 folyadékalapú citológiai cervixkenetet a Bethesda (2001) beosztás szerint klasszifikálták. A humán papillomavírus tipizálását valós idejű polimeráz láncreakció módszerével határozták meg. Eredmények: A diagnózisok megoszlása: negatív 2323 (50,8%), egyéb, nem neoplasticus 2017 (44,1%) és kóros, neoplasticus 233 (5,1%). A nem értékelhető kenetek száma 43 (0,9%) volt, mérsékelt fokú intraepithelialis laesiót 87 esetben (1,9%), kifejezett fokú intraepithelialis laesiót 24 esetben (0,5%), carcinomát 23 esetben (0,5%) észleltek. A citológiai és hisztológiai leletek közötti korreláció alapján a módszer szenzitivitása 93,2%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 100%-nak bizonyult. A folyadékalapú citológiai módszerrel a mérsékelt és kifejezett fokú intraepithelialis laesiót mutató kenetek aránya az előző évek azonos időtartamához viszonyítva 0,82%-ról 2,51%-ra emelkedett. Humán papillomavírus-DNS-meghatározást 81 esetben végeztek (pozitív prediktív érték 99%). Az 51 kóros hámelváltozás kapcsán 50 (98%) esetben igazolódott humán papillomavírus-fertőzés, ezek közül 20 (24,7%) alacsony, 46 (56,8%) pedig magas kockázatú volt. Következtetések: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a folyadékalapú cervixcitológiai vizsgálat minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvártaknak. A folyadékalapú vizsgálat alternatív cervixcitológiai módszer, és hatékonysága, valamennyi paramétert tekintve, sokkal jobb a hagyományos Papanicolaou-cervixkenethez képest. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 708–714.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Ilona Péter
,
Tibor Nyári
,
Péter Simon
,
Mátyás Újlaky
,
András Boér
, and
Miklós Kásler

Absztrakt

Bevezetés: A pajzsmirigybetegségek diagnosztikájának módszertana rendkívül széles, magába foglalja a fizikális, radiológiai, ultrahang-, izotóp-, laboratóriumi és a vékonytű-technikás aspirációs citológiai vizsgálatokat. Célkitűzés: A szerzők célja a pajzsmirigygöbök aspirációs citológiai gyors, azonnal adott diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 1348 beteg pajzsmirigy-aspirációs vizsgálatát végezték el. A citológiai diagnózisokat a Bethesda System for Reporting Thyroid Cytopathology (2008) klasszifikáció alapján hat kategóriába (I.: nem reprezentatív, II.: benignus, III.: atípusos, IV.: follicularis neoplasia, V.: malignitásra suspect, VI.: malignus) sorolták. A citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemezték. Eredmények: Az 1348 pajzsmirigygöb citológiai diagnózisa a fenti csoportok szerint a következő volt: I.: 214, II.: 986, III.: 56, IV.: 41, V.: 18, VI.: 33 eset. A mintavételeket 227 (16,8%) esetben követte szövettani vizsgálat. Az összesített pozitív-negatív esetek számításánál a benignus kategóriában a pozitív prediktív érték 98,25%, a malignusban pedig 88,46% volt. A IV., follicularis neoplasia csoportban a szenzitivitás 66,67%-nak bizonyult. Következtetés: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a pajzsmirigygöbök aspirációs citológiai vizsgálata és a Bethesda System for Reporting Thyroid Cytopathology klasszifikáció alkalmazásának minőségbiztosítási eredményei a nemzetközi elvárásoknak megfelelnek. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1661–1666.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mihály Bak
,
Éva Konyár
,
Ferenc Schneider
,
Mária Bidlek
,
Éva Szabó
,
Tibor Nyári
,
Mária Gődény
, and
Miklós Kásler

A Nemzeti Népegészségügyi Program az emlőrák szervezett szűrését biztosítja. Célkitűzés: A szerzők vizsgálatának célja az emlő mammográfiás szervezett szűrésében diagnosztizált, „szürke zóná”-ba klasszifikált elváltozások követése és hisztopatológiai összehasonlítása. Módszer: A citológiai diagnózisokat C3, valószínűleg benignus atípiával, illetve C4, malignitásra gyanús terminológiába sorolták. Eredmények: 47 718 szűrésből, a mammográfiás és ultrahangvizsgálatokkal kórosnak bizonyult emlőelváltozásokból 1361 citológiai vizsgálatot végeztek. A „szürke zóná”-ba 183 (13,4%) beteg tartozott, C3 105 (7,8%), C4 78 (5,7%). A 105 C3-esetből 61 (58%) esetében történt műtét, és 20 (32,8%) szövetminta carcinomának, 41 (67,2%) benignusnak bizonyult. A C4 diagnózisok közül 78-ban (100%) végeztek operációt, 69 (88,4%) volt hisztológiailag malignus, 9 (11,6%) pedig jóindulatú volt. Következtetések: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a szervezett emlőszűrés citológiai diagnosztikájában a „szürke zóná”-ba tartozó esetek minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvárt követelményeknek. Orv. Hetil., 2011, 152, 292–295.

Restricted access