Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Tibor Szarvas x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A húgyhólyagrák a második leggyakrabban előforduló urológiai jellegű tumoros megbetegedés. A mai gyakorlatban kezelésének módját és a beteg várható életkilátásait szinte kizárólag a szövettani diagnózis határozza meg. A tumor invazivitásának megítélése azonban gyakran nehézségekbe ütközik. Újabb molekuláris vizsgálatok lehetőséget nyújthatnak e betegség korai felfedezésére, kérdéses esetekben a szövettani diagnózis megerősítésére, illetve a tumor várható viselkedésének előrejelzésével segíthetnek a terápia optimalizálásában. Az e disszertációban bemutatott vizsgálatok a hólyagrákok aktuális diagnosztikai és prognosztikai problémáira keresnek válaszokat. Ehhez pedig a molekuláris biológia modern módszereit hívják segítségül. Munkánk során 334 hólyagtumoros beteg és 117 kontroll személy tumor-, vér- és/vagy vizeletmintáit vizsgáltuk. A hólyagtumor genetikai eltéréseit PCR-alapú mikroszatellita-allélvesztés vizsgálattal (12 marker felhasználásával) illetve FISH-technikával (4 DNS-próba alkalmazásával) diagnosztikai céllal kerestük vizeletben. A tumormintákból elvégzett teljes genomi mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat – melyhez 400 markert használtunk – az invazivitással korreláló markerek kiválasztása által a szövettani diagnózis megerősítését célozta. Továbbá vizsgáltuk a VEGF, Ang-1, Ang-2 és a Tie2 prognosztikus értékét. Megállapítottuk, hogy a vizeletből történő mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat és a FISH-vizsgálat érzékeny és specifikus módszer a hólyagtumor nem invazív kimutatására. A teljes genom mikroszatellita-allélvesztés vizsgálata során összeállítottunk egy olyan négy tagból álló markerkombinációt, mellyel az összes vizsgált tumor azonosítható volt. Kiválasztottuk azokat a mikroszatellita-markereket, melyek a tumor invazivitásával mutatnak összefüggést. Megállapítottuk, hogy a tumor indukálta angiogenezisben részt vevő molekulák expressziójának és szérumkoncentrációjának meghatározása alkalmas eszköz lehet a betegség várható viselkedésének pontosabb előrejelzésére.

Restricted access

Thin-layer chromatography has been used to monitor formaldehyde production during in-vivo metabolism of (−)-deprenyl. Formaldehyde was reacted with dimedone to yield its dimedone adduct, formaldemedone. Determination of 14 C-labeled formaldemedone was performed by planar displacement chromatography. The separated bands were detected either by digital autoradiography or on X-ray film after contact autoradiography. Two-dimensional separations have improved the evaluation.

Restricted access

Absztrakt:

A molekuláris biológia és a bioinformatika fejlődése által lehetőség nyílt a leggyakrabban előforduló daganatok – köztük az izominvazív húgyhólyagrákok – molekuláris hátterének teljes feltérképezésére. Ennek következtében az elmúlt évek során számos, a tumorok génexpressziós és fehérjemintázata alapján történő alcsoportbeosztás látott napvilágot az urothelialis húgyhólyagrákok molekuláris alapon történő elkülönítésére. A közelmúltban megszületett egy széles körű konszenzuson alapuló klasszifikáció, amely hat molekuláris alcsoportot különít el egymástól, és a jövőben jelentősen befolyásolhatja a terápiás döntéshozatalt is. Ezzel párhuzamosan az izominvazív húgyhólyagrák gyógyszeres terápiája is sokrétűbbé vált, hiszen a továbbra is az első vonalban alkalmazott perioperatív ciszplatinalapú kemoterápián túl a közelmúltban elérhetővé váltak új, checkpointgátló készítmények a kemoterápiára rezisztens, illetve alkalmatlan betegek számára. Továbbá ígéretes kezelési lehetőséget jelentenek az FGFR-támadáspontú szerek is. A terápiás fegyvertár bővülésével a molekuláris alcsoportok elkülönítése lényeges szerepet kaphat a legoptimálisabb kezelés kiválasztásában. Jelen munkánkban összefoglalást nyújtunk az izominvazív húgyhólyagrák molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint annak klinikai jelentőségéről. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1647–1654.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Miklós Szűcs, and Péter Nyirády

Absztrakt:

A nagy áteresztőképességű molekuláris vizsgálómódszereknek az elmúlt évek során végbement rohamos fejlődése lehetővé tette a tumorok genetikai, epigenetikai, transzkriptom- és fehérjeszintű molekuláris hátterének átfogó és mélyreható elemzését. A nagyszámú tumormintán elvégzett vizsgálatok óriási mennyiségű adatot szolgáltattak, melyek klinikai szempontból történő feldolgozása, értelmezése jelenleg még zajlik, de már most is jelentős új felismerésekhez járult hozzá. Az ilyen típusú kutatások a közelmúltban a prosztatarák esetében is azonosították azokat a legfontosabb molekuláris eltéréseket, melyek szerepet játszanak e tumor kialakulásában és progressziójában. Összefoglaló munkánkban áttekintést nyújtunk a primer és az előrehaladott prosztatarák közelmúltban kidolgozott molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint a leggyakrabban sérült jelátviteli utakról, úgymint az androgénreceptor-, PI3K-, sejtciklust szabályozó útvonalakról és a DNS-hiba-javító mechanizmusokról. Ennek kapcsán áttekintjük a prosztatarák genetikai eltéréseire tervezett célzott terápiás szerek már alkalmazott, valamint még klinikai kipróbálás alatt álló típusait. Orv Hetil. 2019; 160(7): 252–263.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Nikolett Nagy, Dávid Keresztes, Melinda Váradi, Zsófia Küronya, Péter Riesz, and Péter Nyirády

Absztrakt:

A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésére az elmúlt években számos új, különböző hatásmechanizmusú gyógyszeres kezelés vált elérhetővé. Ez a fejlődés a terápiás döntéshozatalt egyre nehezebbé teszi. Az újabb kezelésekkel szemben is megfigyelhető az alapvonali, a szerzett és a keresztrezisztencia jelensége is. Ezért tehát az elsődleges terápia helyes megválasztása mellett, az azt követő vonalakban alkalmazott kezelések sorrendje és alkalmazásuk ideje is optimalizálásra szorul. Az újabb kezelésekkel kapcsolatos rezisztenciamechanizmusok egyre nagyobb mértékben válnak ismertté. Ezzel a terápiatervezés az eddigi empirikus – főleg a kipróbálásra építő – irányából egyre inkább a racionális – az adott daganat molekuláris sajátságait is figyelembe vevő –, személyre szabott kezelés irányába mozdul el. Ebben az összefoglaló közleményben ismertetjük azokat a rezisztenciamechanizmusokat, amelyek a metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében leggyakrabban használt három gyógyszerrel – docetaxel, abirateron és enzalutamid – kapcsolatosak. Többek között áttekintést nyújtunk a MDR- (multidrogrezisztens) fehérjéken keresztül megvalósuló, az androgénreceptor-, a Wnt-, a p53-szignálút, valamint a DNS hibajavító mechanizmusában részt vevő gének (mint például a BRCA és ATM) sérüléseivel összefüggésben kialakuló és a neuroendokrin differenciáció által kiváltott rezisztenciamechanizmusokról. Orv Hetil. 2020; 161(20): 813–820.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csilla Oláh, Melinda Váradi, Orsolya Horváth, Péter Nyirády, and Tibor Szarvas

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Terézia Kovács, Dániel Juhász, Orsolya Módos, Ildikó Kocsmár, András Terebessy, Gábor Lotz, Tibor Szarvas, Péter Nyirády, and Péter Riesz

Absztrakt:

Bevezetés: Urothelium béleli a vesemedencét, a húgyvezetéket, a húgyhólyagot és a húgycső proximalis harmadát, így ezen területek bármelyikén kialakulhat átmeneti sejtes carcinoma. A felső üregrendszeri daganatok ritka elváltozások, jelentőségüket azonban az adja, hogy a húgyhólyagban gyakori a recidíva, mely kockázatának felmérésére a mai napig nem alakult ki egységesen elfogadott rizikóbecslés. Célkitűzés: A felső üregrendszeri daganatos betegek adatainak általános jellemzése, illetve a húgyhólyag-recidívára vonatkozó rizikóbecslés. Módszer: A 2005. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján radikális ureteronephrectomiával kezelt betegek adatainak tanulmányozása, statisztikai elemzése. Eredmények: Átmeneti sejtes felső üregrendszeri daganat 135 betegnél igazolódott. A betegeket a műtéttől számítva átlagosan 32 hónapig (SD: 30,25) követték, ezalatt 31 betegnél (23%) találtak húgyhólyag-recidívát, átlagosan 19,6 hónap (SD: 29,7) után. Minél idősebb korban fedezték fel a betegnél a primer daganatot, annál hamarabb észleltek kiújulást a húgyhólyagban (p = 0,007). A diagnóziskor ismert magas vérnyomás esetén is szignifikánsan korábban tért vissza az elváltozás (p = 0,035). Következtetés: A vizsgálat eredményei alapján az idősebb és multimorbid betegek esetében a daganat hamarabb recidivált a húgyhólyagban, ezért az ő figyelmüket különösen érdemes felhívni a rendszeres, cystoscopiát is magában foglaló ellenőrző vizsgálat fontosságára már a kezelés megkezdésekor. Orv Hetil. 2020; 161(21): 881–888.

Open access

A karboplatin-kemoterápia hatékonysága egy áttétes, kasztrációrezisztens, BRCA2-mutáció-pozitív prosztatarákos betegben

Efficacy of carboplatin chemotherapy in a metastatic, castration-resistant BRCA2 mutation positive prostate cancer patient

Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Dalma Nagy, Tamás Fazekas, Kornélia Baghy, Gergő Papp, Anita Csizmarik, Miklós Szűcs, Péter Nyirády, and Tibor Szarvas

Összefoglaló. A sérült BRCA1/2 gént hordozó prosztatadaganatok klinikai szempontból elkülönülő, agresszív altípust képviselnek. Ugyanakkor a BRCA1/2 gén sérülése a DNS-támadáspontú kemoterápiákkal szemben érzékennyé teszi a daganatot, ami terápiás szempontból kihasználható. A platinaalapú kemoterápia hatékonysága prosztatarákban klinikai vizsgálatokkal nincs alátámasztva, ezért annak alkalmazására igen ritkán kerül sor. Közleményünkben egy előrehaladott stádiumú, agresszív prosztata adenocarcinomával diagnosztizált beteg esetét mutatjuk be, akinél a BRCA2-gén patogén mutációját találtuk, és akinél az előzőleg alkalmazott androgénmegvonásos, valamint docetaxelkezelések sikertelensége miatt karboplatinkezelést alkalmaztunk – ez a beteg állapotának, valamint radiológiai és biokémiai paramétereinek látványos javulásához vezetett. Ez az eset rámutat a DNS-hiba-javító mechanizmusban szerepet játszó gének terápiás szempontból történő felhasználásának potenciális előnyeire prosztatarákban. Orv Hetil. 2021; 162(25): 1004–1008.

Summary. BRCA1/2 deficient prostate cancers represent a clinically distinct aggressive subtype. However, the presence of BRCA1/2 alterations enhance the sensitivity to platinum-based chemotherapies. The efficacy of platinum-based chemotherapies in prostate cancer has not been proven in prospective clinical studies and therefore these treatments are rarely used in prostate adenocarcinomas. Here we present a case of BRCA2 mutant prostate cancer, which was diagnosed at a metastatic stage and showed no or only little response to androgen deprivation and docetaxel therapies. Therefore, we started carboplatin chemotherapy which resulted in an exceptional response regarding biochemical, radiographic parameters accompanied by significant improvement of patients’ physical condition. This case underlines the potential therapeutic benefits of testing for genes involved in the DNA repair mechanism. Orv Hetil. 2021; 162(25): 1004–1008.

Open access