Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Tivadar Hüttl x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Szabolcs, Endre Moravcsik, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Astrid Apor, Elektra Bartha, Miklós Kertai and Elek Bodor

Absztrakt

A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 2006. szeptember 28-án megtörtént a 100. szívátültetés, majd 15 évvel a magyar szívátültetési program 1992. évi elindítását követően. Ez adja az aktualitását az elmúlt 15 év eredményei áttekintésének. A viszonylag magas műtéti halálozás (15,68%) leggyakoribb oka az akut graft elégtelenség. A Kaplan-Meier túlélési görbe alapján 56%-os 5 éves, és 46%-os 10 éves túlélés találtak. A jelenleg is élő 63 beteg 95% a New York Heart Assotiation (NYHA) I. stádiumban van. A késői halálokok sorában a rosszindulatú betegségek előfordulása a leggyakoribb. Szerzők megállapítása szerint a műtéti szám emelkedésének legfőbb akadálya a várólistára kerülő kevés beteg.

Restricted access
Authors: Tivadar Hüttl, Imre Kassai, István Hartyánszky, László Daróczi, Orsolya Friedrich, Katalin Széphelyi and Zoltán Szabolcs

Absztrakt

Felkartörések ellátásánál használt tűződrótok dislocatióját és elvándorlását találták az első kontrollvizsgálaton mindössze 13 nappal a traumatológiai ellátást követően. Észleléskor az egyik tűződrót a lateralis mellkasfal izomzatában helyezkedett el, míg a másik, hegyével a szívcsúcs izomzatába fúródva, a szívkontrakciókkal szinkron mozgott. Eltávolításukra szívsebészeti műtőben, bal oldali anterolateralis thoracotomiából került sor.

Restricted access
Authors: Zoltán Szabolcs, Gábor Veres, Tivadar Hüttl, Gábor Bíró, Attila Tóth, Zoltán Szeberin, Mária Windisch and György Acsády

Közleményünkben egy nagy, az aorta ascendesben elhelyezkedő – szisztémás embolizációt okozó – lebegő thrombus sikeres eltávolításáról számolunk be. Diagnózisához felhasználtuk az echokardiográfiát, a komputertomográfiát (CT), az angiográfiát és a kardiális mágneses rezonancia (CMR) vizsgálatot. Szokatlan, az adott helyzetre kidolgozott sebésztechnikai megoldással távolíthattuk el a bal coronaria szájadéktól 2 cm-re disztálisan elhelyezkedő, nagy méretű, szabadon lebegő thrombust. A normotermiában elvégzett rövid keringésmegállítás biztonságát az izolált agyi perfúzió biztosította. A beteget a műtétet követő hetedik napon, eseménytelen posztoperatív szak után bocsátottuk el.

Restricted access
Authors: Orsolya Friedrich, Endre Moravcsik, Tibor Gyöngy, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Ágnes Petrohai and Elek Bodor

A végstádiumú szívelégtelenség jelenleg ismert, hosszú távon legeredményesebb kezelési módszere a szívtranszplantáció. Célkitűzés: A szerzők a hazai szívátültetések eredményességének javítása érdekében retrospektíve megvizsgálták az első 16 év minden fellelhető adatát a korai műtét utáni időszak tekintetében és összevetették a szakirodalomban található eredményekkel. Módszer: 1992. január 3. és 2007. december 31. között 125 beteg esetében 127 szívátültetés történt Magyarországon. Az Ér- és Szívsebészeti Klinika dokumentációján kívül az Igazságügyi Orvostani Intézet archívuma, az Országos Vérellátó Szolgálat regisztere és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet adatai szolgáltak forrásként. Eredmények: A korai halálozás az utóbbi időszakban erősen közelít a nemzetközi gyakorlatban tapasztalható szinthez. Vezető halálokként a szerzők gyakorlatában is a donorszív elégtelensége tehető felelőssé a legnagyobb számban. Mellette fertőzés, műtétkor nem uralható vérzés és többszervi elégtelenség fordult elő gyakrabban. Súlyos graftelégtelenség kezelésére egy esetben sikeres retranszplantáció történt, a leghatékonyabbnak ismert műszívkezelés azonban a vizsgált időszakban teljesen hiányzott a hazai eszköztárból. A heveny kilökődés kezelésére alkalmazott gyógyszeres terápia, a nemzetközi szintnek megfelelően, kiváló eredményűnek bizonyult. Következtetések: A továbblépés érdekében kiemelt feladatnak kell tekinteni a műszív alkalmazását a hazai gyakorlatban. A donorkezelésben és a szervkivételek során országosan egységes és javuló minőséget biztosító protokollok kialakítását és alkalmazását kell szorgalmazni.

Restricted access
Authors: István Hartyánszky, Gábor Veres, Tivadar Hüttl, Endre Moravcsik, Sándor Kayser, László Daróczi, Kata Vida, Ildikó Gálffy, László Szudi and Zoltán Szabolcs

Absztrakt

A szívműtéteket követő mély sternomediastinitis gyakorisága 0,5–5% közötti, melynek mortalitása akár az 50%-ot is elérheti. A szerzők egy 67 éves nőbeteg esetén keresztül számolnak be szívműtétet követően kialakult súlyos sternumdehiscentia kezelésében alkalmazott lemezes osteosynthesis első magyarországi alkalmazásáról. Az ortopéd és traumatológiai sebészetben már régóta ismert módszer alkalmazása ezen betegcsoportban lehetővé teszi az anatómiai repositiót és a csontok maximális nyugalomba helyezését. A Titanium Sternal Fixation® Synthes® rendszer akár teljes vagy részleges sternumhiányok, darabos törések esetén is gyorsan és hatékonyan eredményezheti a betegek gyógyulását.

Restricted access
Authors: János Imre Barabás, Miklós Pólos, László Daróczi, Tivadar Hüttl, Kálmán Benke, Ferenc Horkay, Zoltán Szabolcs and István Hartyánszky

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi diszciplínákban a műtétetek megtervezése statikus modelleken alapulnak. Azonban a számítástechnikai fejlődése lehetőséget nyitott a dinamikus modellek preoperatív megtervezésére és intraoperatív alkalmazásukra. Célunk volt, olyan döntéstámogató rendszer megalkotása a szívsebészeti gyakorlatban, melynek segítségével az áramlástani, kamramorfológiai, térfogat és posztoperatív kamrafunkció predikcióját végezhetjük kamrarekonstrukciós műtéteknél. Módszerek: Saját fejlesztésű szoftver használatával DICOM fájlok importálását követően a dilatált bal kamrát három dimenzióban modellezzük. Ezt követő áramlástani modellezések segítségével az idővel és a kamratérfogat változásával dinamikusan változó paramétereket: az áramlástani profilt, turbulenciát és a bal kamrában fellépő nyíróerők hatását a myocardium funkciójára kiszámítjuk. In silico modellben – a prediktált adatokat felhasználva – megtervezzük a balkamra-rekonstrukciós műtét egyes lépéseit. A tervezés alapján a kiszámított rezekciós vonalak hosszát alkalmazva történtek a műtétek. Eredmények: Összesen 50 esetben történt 3D tervezés. A bal kamra geometriáját jellemző konicitási és sphericitási indexek szignifikánsan javultak a műtétet követően (0,42 vs. 0,67 és 0,36 vs. 0,72, p < 0,05). A bal kamra izomzatára ható nyíróerő szignifikánsan 83%-kal csökkent, illetve a kamra turbulens áramlásprofilja szignifikánsan javult (2712 vs. 1823, p < 0,05). Következésképpen a szív pumpafunkciója javult a műtétet követően. Konklúzió: Technikánk alkalmazásával a balkamra-rekonstrukciós műtétek egyes lépéseinek standardizálásával és e lépések intraoperatív alkalmazásának kidolgozásával sikerült egy új sebészi döntéstámogató rendszert létrehoznunk. Az így megtervezett és személyre szabott műtétekkel növelhettük ezen magas kockázatú betegcsoport posztoperatív életminőségét és túlélését.

Restricted access
Authors: János Imre Barabás, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Levente Fazekas, Zoltán Oláh, Endre Zima, Erzsébet Paulovich, Andrea Kőszegi and Zoltán Szabolcs

Az epicardialis pacemakerek ritka, de akár életet veszélyeztető szövődménye a generátortelepnek a subcostalisan kialakított zsebből a hasüregbe történő elvándorlása. A szerzők 69 éves nőbetegük esetét ismertetik, aki aspecifikus hasi panaszokkal jelentkezett a klinika sürgősségi osztályán. Anamnéziséből kiemelendő, hogy korábbi mitralisműbillentyű-műtétét követően kialakult III. fokú atrioventricularis blokkja miatt epigastrialis pacemakert helyeztek be úgy, hogy a pacemakergenerátort a subcostalisan kialakított intramuscularis zsebben helyezték el. Mellkasátvilágítás igazolta, hogy a telep – eredeti helyétől messzire – a Douglas-üregbe vándorolt. A szokatlan helyre és távolságra vándorolt készüléket hasi feltárásból távolították el, közvetlenül azt követően, hogy új endocardialis pacemakerrendszer került beültetésre. A beteg szövődménymentesen, a 7. posztoperatív napot követően otthonába távozott. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 154–157.

Open access
Authors: István Hartyánszky, Ferenc Horkay, Tivadar Hüttl, Levente Fazekas, Miklós Pólos, László Daróczi, Krisztina Heltai, Balázs Sax, Dávid Becker, Endre Németh, Béla Merkely and Zoltán Szabolcs

Absztrakt:

A szerzők rövid történeti áttekintést adnak a felnőttszív-átültetés nemzetközi és hazai fejlődéséről, megvilágítva párhuzamokat, kiemelve egy program evolúciójának sajátosságait. Megvizsgálják a Magyarországon transzplantációra kerülő recipiensek betegadatait, melyeket összehasonlítanak nemzetközi adatokkal. Céljuk bemutatni, hogyan változott az elmúlt öt évben a szívtranszplantáció eredményessége, és ezt milyen módszerekkel, a programban végrehajtott változtatások révén érték el. Ehhez 496 transzplantáció adatait vizsgálták meg, és hasonlították össze a nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1869–1875.

Open access
Authors: Zoltán Szabolcs, István Hartyánszky, Tivadar Hüttl, Levente Fazekas, Orsolya Balogh, Dávid Becker, Pál Soós, Tamás Varga, Erzsébet Paulovich, Endre Németh, Kristóf Rácz, Ferenc Horkay and Béla Merkely

Az 1992. január 3-ával elindult hazai felnőttszív-átültetési program számos fejlődési stádiumon ment át az elmúlt 20 évben. A kezdetben szinte társadalmi munkában beindult tevékenység működési kerete lassan vált szervezetté. Az elmúlt két évtized állandó velejárója volt az alacsony donációs aktivitás és a várólistás betegek alacsony száma, mindez azt eredményezte, hogy a lassan emelkedő műtéti számok ellenére a transzplantációs aktivitás folyamatosan elmaradt a kívánalmaktól. Az Eurotransplanthoz történő részleges csatlakozásunk azonban új kihívást jelentett a hazai felnőttszív-átültetési program számára. Ezen új kihívásoknak és elvárásoknak történő megfelelési szándék azonban kikényszerítette a teljes felnőttszív-átültetési program átszervezését, új alapokra helyezését. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívgyógyászati Klinikáján 2011 ősze és 2012 tavasza közötti fél évben számos olyan strukturális, szemléletmódbeli, képzési változtatást valósítottak meg, amelyek hatására a klinika transzplantációs kapacitása megsokszorozódott, a transzplantációs tevékenység biztonsága sokat javult. Az alapjaiban megújított program eredményeként 2012-ben 131%-kal nőtt a klinikán elvégzett műtétek száma az előző évihez viszonyítva. A 86,63%-os 30 napos túlélési rátájával pedig a húszéves program legeredményesebb évét zárta. Orv. Hetil., 2013, 154, 863–867.

Open access
Authors: István Hartyánszky, Ádám Koppányi, Zoltán Szabolcs, Ferenc Horkay, Levente Fazekas, Tivadar Hüttl, Miklós Pólos, László Daróczi, Andrea Kőszegi, Kálmán Benke, Roland Tóth, Péter Kovács, János Imre Barabás, Endre Németh, István Ferenc Édes and Béla Merkely

Absztrakt:

A mechanikus keringéstámogatás az elmúlt 5 évben programmá fejlődött a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Mindehhez szükséges volt a megfelelő Szívtranszplantációs és Szívelégtelenségi Intenzív Osztály kialakítása, valamint a megfelelő eszköz- és humánerőforrás-fejlesztés. Jelenleg már a teljes mechanikus keringéstámogatási arzenállal rendelkezünk, aminek köszönhetően minden indikációban és minden stratégiában ellátást tudunk biztosítani mind rövid, mind közép-, mind pedig hosszú távon a végleges műszívbeültetéssel bezárólag. Munkánkban megvizsgáltuk az elmúlt 5 évben végzett extracorporalis membránoxigenátor (ECMO-) beültetéssel szerzett eredményeinket. Klinikánkon 2012 és 2017 között összesen 140 betegnél alkalmaztunk mechanikus keringéstámogatást, valamennyi esetben konvencionális terápiával nem stabilizálható szívelégtelenség esetén. ECMO-terápiát 111 alkalommal végeztünk: szívátültetést követően 33 alkalommal, 18 alkalommal szívműtét utáni postcardiotomiás szindróma miatt, 37 esetben akut myocardialis infarctus utáni akut keringési elégtelenség miatt, 14 alkalommal végstádiumú szívelégtelen betegek akut keringésmegingása miatt, 4 esetben súlyos légzési elégtelenség, 1 esetben gyógyszermérgezés miatti malignus ritmuszavar, 3 esetben szövődményes katéteres aortaműbillentyű-implantáció állt a háttérben. A 2018. első félévi adataink a korábbi adatok és indikációk tendenciáját tükrözik, az esetszám jelentős emelkedésével. Eredményeink szerint a terápia összesített mortalitása 46% volt. A mechanikus keringéstámogatás eredményeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a paradigmaváltás. A mortalitási adatokat nézve betegeink felét elveszítettük, ugyanakkor ebben a betegcsoportban a betegek 100%-a meghalt volna a konvencionális terápia mellett, vagyis az ECMO-terápia sikerességének megítélésekor nem a mortalitási, hanem a túlélési adatokat kell tekinteni. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881.

Open access