Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Vajda Zsuzsanna x
  • All content x
Clear All Modify Search

A tanulmány az erkölcsi fejlődés területspecifikus elméletével kapcsolatos vitákat, a kutatás újabb irányait, valamint a szerző saját kutatásait mutatja be. A területspecifikus megközelítés a bírálók szerint nem oldotta meg az erkölcsi szabályszegés definíciós problémáit. Továbbra is tisztázatlan az erkölcs metafizikai háttere, illetve a racionális megfontolásnak az erkölcsi döntésben játszott szerepe, bár e kérdések Turiel, Nucci és munkatársai 1990-es években végzett kutatásaiban is nagy súllyal szerepelnek. Saját kutatásaim két szakaszra tagolhatók: az első szakaszban elvégeztem a területspecifikus elmélet standard kísérleteit a kutatók által eredetileg is alkalmazott módszerekkel, gyerekek körében. A kutatásban alkalmazott módszer gyengesége, hogy az ítélet erkölcsi jellege és a súlyosság mértéke szétválaszthatatlanul egybeolvad. A másik probléma, hogy a kutatás előfeltevése nem tartalmazza a sok évszázados kulturális tapasztalatot, amelynek megfelelően valódi erkölcsi döntés csak a komplex racionális mérlegelésre képes felnőttektől várható. A kutatás második szakaszában felnőttek ítéleteit vizsgáltam, verbális dilemmák segítségével, a területspecifkus megközelítés módszertani elvei alapján. A dilemmák különböző formájú expozíciója alapján adott válaszok segítségével sikerült részlegesen különválasztani a súlyosság és az erkölcsi jelleg megítélését. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a gyerekek és a felnőttek erkölcsi döntései valóban különböznek. A gyerekek élettapasztalata és gyengébb formállogikai képességei nem teszik lehetővé a szabályszegések komplex értékelését, ezért az elvont értéktartalmat tekintik alapnak, míg a felnőttek tekintetbe veszik a cselekvő szándékát és a szabályszegés következményeit is.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Tamás Bereczkei and Zsuzsanna Vajda
Restricted access

A cikk legfontosabb állítása, hogy az intézményes oktatás elválaszthatatlan a mérhető intelligenciától. Az iskolai képzés alakítja ki az értelmesség uniformizált standardjait, amelyek mérhetővé teszik az értelmi teljesítményt, eközben közvetít is az egyéni tulajdonságok és a társadalmi elvárások között.

Az iskolarendszer létrehozása és működtetése a társadalompolitika része, és a társadalmi változásoknak megfelelően változik. Az intelligencia természetének és környezeti meghatározóinak megértése akkor válik lehetségessé, ha e történeti változásokat is tekintetbe vesszük.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne volna az intelligenciának organikus és öröklött bázisa. Az értelmesség minden eddigi antropológia szerint ugyanakkor szubsztanciális emberi tulajdonság, létrejöttében szerepet játszik az ember különleges alkalmazkodása a különleges emberi környezethez.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Dániel Ferencz, Ildikó Kuritárné Szabó, and Zsuzsanna Vajda
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A COVID–19 kórlefolyásában újabban több szerző felvetette a D-dimer-pozitivitás és a D-dimer-emelkedés prediktív értékét a betegség súlyosbodásában, illetve az eseti halálozásban. Célkitűzés: Magyar betegek értékeinek összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, ennek részeként a D-dimer prediktív értéke a 2 héten belüli eseti halálozásra. Módszerek: A szerzők 51, RT-PCR-rel igazolt SARS-CoV-2-fertőzött beteg D-dimer-eredményeit dolgozták fel retrospektív módon. Megvizsgáltuk, hogy ha a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, akkor ez milyen kockázatot (odds ratio) jelent a halálozásra. Logisztikus regresszióval meghatároztuk, hogy a 2 héten belüli halálozás esélyhányadosa a konvencionális vágóérték hányszorosa mellett lesz szignifikáns. Eredmények: Az 51 betegből 13 halt meg a kórházba kerülést követően 2 héten belül. Megállapítottuk, hogy a tradicionális, 0,5 µg/ml FEU vágóérték mellett meghatározott D-dimer-pozitivitásnak alacsony a prediktív értéke a halálozásra. Ha azt vizsgáltuk, hogy a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, és ez milyen kockázatot jelent a halálozás szempontjából, akkor a logisztikus regresszió paraméterei 1,64-szeres emelkedést mutattak (p = 0,00183), és az esélyhányados (odds ratio) értéke 5,17 (CI 95% = 1,32–20,22) volt. A D-dimer prediktív értéke a halálozásra az életkor függvényében változik. A 13 elhunyt közül 12 idősebb volt 80 évesnél, így a 80 év feletti életkor a magas D-dimer-szintnél nagyobb kockázatot jelentett a halálozásra, odds ratio: 20,7 (CI 95% = 2,41–175,5). Következtetés: A több mint négyszeres vágóértékre emelkedett D-dimer-szint az életkor mellett COVID–19-ben előre jelezheti a 2 héten belüli halálozást. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1739–1743.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Tímea Varga, Péter Vadinszky, Péter Hajós, Katalin Vajda, Sándor Kiss, and Gábor Winkler

A Buschke–Löwenstein-tumor (verrucosus carcinoma, óriáscondyloma) az analis régió nem metasztatizáló lokálisan invazív daganata. Ritka elváltozás, annak ellenére, hogy az egyéb típusú analis carcinomák és a condylomák gyakorisága nő. A szerzők 63 éves nőbetegük esetét ismertetik, akinél perianalis elhelyezkedésű, nagy kiterjedésű, utóbb csaknem az egész kismedencét infiltráló és kétoldali vese-üregrendszeri tágulatot okozó Buschke–Löwenstein-tumort, azaz verrucosus analis carcinomát kórisméztek. Az analis carcinomák alul- vagy túldiagnosztizálása nem megfelelő kezelést eredményez, ezért fontos a megfelelő mintavétel. A szerzők felhívják a figyelmet a korrekt, mélyben történő szövettani mintavétel jelentőségére, mert a biopszia felszínes vagy a széli részeket érintő kivitelezése tévútra viheti a kórismézést. Orv. Hetil., 2011, 152, 344–348.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: István Perjés, Attila Krajcsi, Liza Lukács, Vera Zoé Szamarasz, and Zsuzsanna Vajda

Jerome Bruner: Az oktatás kultúrája (Perjés István) Pléh Csaba és Boross Ottilia (szerk.): Bevezetés a pszichológiába (Krajcsi Attila) Forgács Attila: Az evés lélektana (Lukács Liza) Kövecses Zoltán: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe (Simon Eszter - Szamarasz Vera Zoé) Peter Fónagy - Mary Target: Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében (Vajda Zsuzsanna)

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Mihály-Vajda, Imre Boncz, Diána Elmer, Tímea Csákvári, Noémi Németh, Luca Fanni Kajos, Dalma Pónusz-Kovács, József Bódis, and Zsuzsanna Kívés

Összefoglaló. Bevezetés: A méhnyakdaganatok kérdése kiemelten fontos, megoldatlan népegészségügyi probléma. A betegség terhe magas, ami elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű országokban élőknél jelentkezik. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt meghatározni a méhnyakdaganatok epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségterhét Magyarországon a 2018-as évre vonatkoztatva. Adatok és módszerek: Elemzésünket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisának 2018. évi adatai alapján végeztük az in situ (D06), a jóindulatú (D26.0) és a malignus (C53) méhnyakdaganatokra vonatkozóan. Az elemzés a NEAK által finanszírozott összes szolgáltatóra és ellátási formára kiterjed. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat betegségcsoportonként és korcsoportos bontásban, valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. Eredmények: A NEAK 2018-ban 1,276 milliárd Ft-ot (4,7 millió USD; 4,0 millió EUR) költött a méhnyakdaganatok kezelésére. A betegek és a finanszírozás döntő többsége a méhnyak rosszindulatú daganatához kapcsolható. A finanszírozásból a malignus méhnyakdaganatok részesedése 97%. Ellátási típusonként vizsgálva a legnagyobb kiadási tétel az aktívfekvőbeteg-szakellátásban jelenik meg, éves szinten 763,9 millió Ft, ami az összköltség 59,9%-a. A 100 000 lakosra jutó prevalencia az aktívfekvőbeteg-szakellátás igénybevételi adatai alapján 26/100 000 lakos. Következtetés: A méhnyakdaganatok kezelésének meghatározó költségeleme az aktívfekvőbeteg-szakellátás. Hazánkban a szervezett méhnyakszűrés korszerűsítéseként az új szűrési stratégiát megfelelő finanszírozási támogatással célszerű bevezetni, a szűrővizsgálatoknak, a hozzájuk kapcsolódó további diagnosztikus kivizsgálásnak és terápiának a teljesítményvolumen-korlát alóli mentesítésével. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Summary. Introduction: Cervical cancer is a particularly important, unresolved public health problem. The burden of the disease is high, primarily in those living in low- and middle-income countries. Objective: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and health insurance cost of cervical cancer in Hungary in 2018. Data and methods: Our analysis was made according to the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018, which covers all service providers and maintenance forms financed by NHIFA. We analysed the in situ (D06), the benignant (D26.0) and the malignant (C53) cervical tumours. The data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population furthermore annual health insurance costs calculated for disease and age groups. Results: In 2018, NHIFA spent 1.276 billion HUF (4.7 million USD, 4.0 million EUR) on the treatment of patients with cervical cancer. The majority of patients and funding can be linked to malignant cervical cancer (97%). Acute inpatient care was the major cost driver: 763.9 million HUF (59.9% of the total health insurance expenditures) annually. The prevalence is 26 per 100 000 population based on acute inpatient care data. Conclusion: Acute inpatient care was the major cost driver. In Hungary, as a modernization of organized cervical screening, it is appropriate to introduce a new screening strategy with appropriate financial support, by exempting screening tests, associated additional diagnostic testing, and therapy from the performance volume limit. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Open access