Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Valéria Jósa x
Clear All Modify Search

A világon az egészségügyi technológiai ipar évente több ezer új eszközt hoz forgalomba. Ugyanakkor nagy szakadék van az egészségügyi műszerek elfogadásának folyamatában és a forgalomba hozatal utáni ellenőrzésben. Bár a gyógyszerek ezrei csak akkor használhatók a klinikumban, ha randomizált, kontrollált vizsgálaton esnek át, világviszonylatban viszonylag kevés eszköznél, új eljárásnál történik hasonló vizsgálat. A sebészet veszélyes üzem, az új technológiáknak komoly betegbiztonsági kockázatuk lehet. Orv. Hetil., 2011, 152, 2091–2095.

Full access

A trachearuptura ritka szövődménye az endotrachealis intubációnak. A sérülés leggyakoribb oka, hogy a tubus mandzsettáját túlfújják. A szerzők egy 45 éves férfi beteg esetéről számolnak be, akinél mesohypopharynx-tumor miatt végzett műtét során intubáció okozta 6 cm hosszú tracheasérülést észleltek. Primer ellátással sikeres rekonstrukciót és teljes gyógyulást értek el. Az eset jól szemlélteti az azonnali diagnózis és a szakszerű ellátás jelentőségét, amellyel feltehetően egy életen át tartó komplikációt vagy halált sikerült megelőzni.

Full access

A szerzők 29 éves, késsel hasba szúrt nőbeteg esetét ismertetik. A megkezdett sokktalanítás és tájékozódó jellegű képalkotó vizsgálatok után a hasüregben kimutatott folyadék és hypovolaemiás keringésmegingás miatt azonnali laparotomiát, gyomorvarratot és a lép eltávolítását végezték. A hasüreg átvizsgálásakor észlelték a bal rekesz centrális sérülését. A műtétet indikáló mellüregi szervsérülések kizárására, az explorativ thoracotomia elkerülésére intraoperatív szonográfiát végeztek. A transzducert és az akusztikus gélt steril plasztikzsákba helyezve, a hasüreg felől tekintették át a rekesz feletti szerveket. Az eljárással egyértelműen ki lehetett zárni a rekesz közeli intrathoracalis sérülést.

Full access

A sugárkezelés által okozott bélgyulladás a hasi és kismedencei irradiáció egyik legrettegettebb szövődménye. Az incidencia 0,5–5% között változik. Nemegyszer előfordul, hogy a progrediáló kórkép a beteg halálát okozza. A szerzők 13 éves periódus alatt 24 betegről számolnak be, akiknél irradiációs enteritis szövődménye miatt műtétet végeztek. A különféle műtéti megoldások ellenére az esetek 25%-ában reoperáció volt szükséges, végül négy beteg meghalt. Az esetek elemzése kapcsán a kórkép kialakulását előidéző hajlamosító tényezők és a különböző terápiás lehetőségek kerülnek bemutatásra. A sugárkezelés által okozott krónikus bélgyulladás terápiás lehetőségei korlátozottak, azonban célzott kezeléssel jelentősen jobb eredmények érhetők el. A megfelelő terápiás terv felállításához az onkológus, a gasztroenterológus és a sebész együttműködésére van szükség. Orv. Hetil., 2011, 152, 1120–1124.

Full access

Abstract

A műtéti fertőzések a sebészeti beavatkozások súlyos szövődményei, és az egyik legfontosabb betegbiztonsági problémát jelentik. Növelik a morbiditást, a mortalitást, rontják a beteg életminőségét, és növelik az ellátás költségét, rombolják a sebész szakmai presztízsét és a beteg bizalmát. Az infekciók megelőzése céljából figyelembe kell venni a preoperatív, intraoperatív és posztoperatív tényezőket, és meg kell választani azokat a beavatkozásokat, intézkedéseket, módszereket, anyagokat, amelyekkel a leghatásosabban lehet csökkenteni a műtéti terület fertőzéseinek a számát. A szakirodalom fentiekre vonatkozó ajánlásait vettük számba.

Full access

A daganatos betegségek ellátása során végzett sugárkezelések száma világszerte növekszik. A kismedencei és a hasüregi daganatok sugárkezelése során a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak különböző súlyosságú bélgyulladások. A kismedence sugárkezelése közben vagy után megközelítőleg a kezelések felében lép fel a kezeléssel összefüggésbe hozható akut, az esetek egynegyedében krónikus, elhúzódó vékonybél-, illetve vastagbélgyulladás. A sugárterápiát követő krónikus enteritis számos diagnosztikai és terápiás problémát vet fel, amelyek megoldásához a társszakmák összefogása szükséges. A szerzők a sugárkezelés után kialakult bélgyulladások kezelésével kapcsolatban adnak rövid áttekintést.

Full access

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A preoperatív thrombocytosist mint negatív prognosztikai markert több szolid tumorban igazolták. Azonban a colorectalis daganatok esetében a szakirodalom nem egységes. Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy a thrombocytosis független rizikófaktora-e a metastasisképződésnek és a túlélésnek colorectalis daganatokban. Anyag és módszerek: A 2001 és 2011 közötti időszakból retrospektív módon 336 colorectalis tumor (CRC) és 118 colorectalis tumor eredetű májáttét (mCRC) miatt resecált beteg klinikopatológiai adatát gyűjtöttük ki. A thrombocytosist 400 G/l < vérlemezkeszámnál definiáltuk. A betegségmentes túlélést (DFS) és a teljes túlélést (OS) Kaplan–Meier- és log-rank módszerrel határoztuk meg. Eredmények: Mind a CRC-, mind a mCRC-csoportban az OS szignifikánsan rosszabb volt azoknál a betegeknél, akiknek emelkedett volt a vérlemezkeszámuk (HR = 2,2, p < 0,001 és HR = 2,9, p = 0,018). A többváltozós elemzés azt mutatta, hogy az emelkedett thrombocytaszám független prognosztikai faktor CRC-ben (HR = 1,7, p = 0,035) és mCRC-ben egyaránt (HR = 3,1, p = 0,017). A DFS szignifikánsan rosszabb volt a CRC-csoport azon betegeinél, akiknek magasabb volt a vérlemezkeszámuk (HR = 2,0, p = 0,011). Következtetések: A thrombocytaszám értékes és viszonylag olcsón elérhető prognosztikai faktor a túlélés vonatkozásában a CRC-ben és az mCRC-ben szenvedő betegeknél.

Full access

Absztrakt:

A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforatio napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A háttérben álló kiváltó okok, a kísérő betegségek, a lokalizáció és a kialakuló gyulladás eltérő mértéke miatt néha váratlan szituációval találkozik a sebész. Az 58 éves nőbetegnél a gyomor mellűri inkarcerált herniája miatt kialakult oesophagusperforatio és a következményes nekrotizáló mediastinitis miatt végeztünk oesophagusexstirpatiót, cervicalis oesophagostomiát alakítottunk ki. A tápcsatorna rekonstrukciója során a nyelőcsőcsonk ismeretlen eredetű, teljes hosszát érintő „zsugorodását” találtuk. A csőgyomrot a hypopharynxra anasztomizáltuk, a kialakult insufficientia konzervatív terápiára szanálódott. A beteg komplex nyelésterápia után visszanyerte részleges nyelési képességét. A nem tumoros alapbetegség miatt képzett hypopharyngogastrostoma irodalmi ritkaság. Kényszerhelyzetben, mint amilyen az esetünk is volt, választható műtéti megoldás. A beavatkozást azonban teammunkán alapuló rehabilitációnak kell követnie, amelynek során kiemelt szerepe van a nyelési terápiának. Orv Hetil. 2020; 161(18): 756–760.

Open access

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.

Open access