Search Results

A rheumatoid arthritis kezelésében jelentős változást hoztak a biológiai készítmények. Számos randomizált, kontrollált vizsgálatban értékelték hatásosságukat. Ezekben a vizsgálatokban a beválogatott betegek jellemzői különbözőek, és az adagolás módja is eltérő lehet. A vizsgálatokban placebokontrollt alkalmaztak, hiányzik a biológiai kezeléseket közvetlenül összehasonlító eredmény. Célkitűzés: A rheumatoid arthritisben alkalmazott biológiai készítmények hatásosságának indirekt összehasonlítása a randomizált klinikai vizsgálatok eredményei alapján. Annak számszerűsítése, hogy a rheumatoid arthritis súlyosságával szoros összefüggést mutató betegségfennállás és a funkcionális állapot változói hogyan befolyásolják a terápiás hatást. Módszer: A szerző elvégzi az adatok metaanalízisét és metaregresszió alkalmazásával megvizsgálja, hogy a betegséget leíró változók hogyan befolyásolják a megfigyelt hatást. Eredmények: A rendelkezésre álló irodalom kiterjedt, a metaanalízis eredményei 32 vizsgálatban követett 18 500 beteg adatain alapulnak. Az egyes gyógyszerek placebóhoz hasonlított esélyaránya monoterápiában 3,6–20,0 között, míg kombinációban 6,4–35,5 között változott. A biológiai kezelések páronkénti indirekt összehasonlítása szerint a relatív esélyarány 0,3–5,5 között volt. A betegség fennállásának hossza és a hozzáadott hagyományos bázisterápia pozitív, míg a betegség súlyossága negatív kapcsolatban volt a biológiai szerek relatív hatásosságával. Következtetések: Az elemzés szerint a biotechnológiai gyógyszerek hatásossága hasonló. Súlyosabb betegeknél a relatív hatás kisebb, hosszabb betegségfennállás nagyobb relatív hatással jár együtt. Orv. Hetil., 2011, 152, 919–928.

First-line antihypertensive treatment’s drugs have to be able to decrease the cardiovascular morbidity and mortality. This kind of efficacy of thiazide-type diuretics has been published earlier in several studies. The efficacy of indapamide was investigated in several studies, but there is no analysis which is including all of the indapamide-studies. Objective: We conducted a meta-analysis of all relevant randomized-controlled-trials with indapamide. Efficacy of indapamide was analyzed in different cardiovascular and safety outcomes. Methods: We searched the MEDLINE database 1995–2006 for indapamide-trials. Only double-blind, parallel-group design trials were involved. Both the fixed effect model and the random effect model were used for data synthesis, results were probed with Mantel–Hanzel test and inverse variance test. Results: Data were combined from 9 trials that included 10,108 patients. Indapamide treatment of 48 patients with a history of stroke prevents one stroke (NNT = 47.8 95% CI: 29.6–126.6). Data from 5 trials including 7,085 patients show that indapamide is superior to placebo in reducing blood pressure, the differences are: 7.28 mm Hg (95% CI: 6.37–8.19) in systolic blood pressure and 3.50 mm Hg (95% CI: 2.99–4.01) in diastolic blood pressure. Data from 5 trials including 2,856 patients show that indapamide is superior to active controls in reducing systolic blood pressure, the difference is significant: 1.30 mm Hg (95% CI: 0.28–2.31). The difference in diastolic blood pressure was not significant. Data of 505 patients show that indapamide reduced left ventricular mass index significantly more than enalapril 20 mg, the difference is 6.50 g/m ² (95% CI: 0.81–12.19). Data of 6,206 patients show that the frequency of adverse drug reaction is similar in the indapamide and placebo groups (RR = 0.97 95% CI: 0.76–1.22). Conclusions: Indapamide is efficacious in the prevention of further stroke, reduces effectively the blood pressure and the left ventricular mass index. Indapamide treatment is well tolerated.

Összefoglaló. Bevezetés: Az időalku (time trade-off) egy nemzetközileg széles körben alkalmazott életminőség- és egészséghasznosság-mérési módszer. Az időalkuval mért hasznosságértékek az egészségügyi technológiák költséghatékonysági vizsgálatakor az életminőséggel korrigált életév (quality-adjusted life year, QALY) mutatószám számítására használhatók. Kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy Magyarországon milyen betegségekben állnak rendelkezésre időalkuval mért hasznosságértékek. Célkitűzés: Célunk szisztematikus irodalmi áttekintés keretében összefoglalni és katalogizálni az időalku módszerrel mért hasznosságértékeket közlő publikációkat Magyarországon. Módszer: 2020 januárjában szisztematikus folyóirat-keresést végeztünk a PubMed, Web of Science és Matarka elektronikus adatbázisokban. Beválogatási kritériumaink a következők voltak: (1) eredeti közlemények, melyek (2) időalku módszerrel mértek hasznosságértéket, és (3) magyarországi mintán mért adatokat közöltek. Eredmények: 9 eredeti közleményt válogattunk be, amelyek összesen 7 krónikus betegségben (Crohn-betegség, időskori maculadegeneratio, krónikus migrén, pemphigus, psoriasis, primer dysmenorrhoea és rheumatoid arthritis) 23 egészségi állapot hasznosságát határozták meg. A kutatások mintanagysága 108 és 1996 fő között alakult. Két kutatás betegcsoportokat vizsgált, kettő az általános populációt, és három vizsgálatban szerepelt mindkettő. Hat kutatás használta a hagyományos időalku valamelyik formáját, egy pedig az összetett időalku módszert. Egy kutatásban szerepelt ’rosszabb a halálnál’ válaszlehetőség. A leggyakrabban alkalmazott időtáv a standard 10 év volt (71%). Az egyes állapotok hasznosságának átlaga 0,34 (kezeletlen pemphigus vulgaris) és 0,94 (enyhe primer dysmenorrhoea) között változott. A ’non-traderek’ aránya az egyes kutatásokban 0 és 29% között változott. Következtetések: Egyre több krónikus betegségben elérhetők a magyar társadalom vagy betegek preferenciáin alapuló egészséghasznosság-értékek. A hazai időalku-vizsgálatok többsége megfelel a nemzetközi minőségi követelményeknek. Az időalku módszer alkalmazása javasolt más krónikus állapotokban is, a felmért hasznosságértékek segíthetik az egészségügyi technológiákkal kapcsolatos finanszírozói döntéshozatalt. Orv Hetil. 2021; 162(14): 542–554.

Summary. Introduction: Time trade-off (TTO) is a widely used method to assess health-related quality of life and health utilities for economic evaluations of health technologies. Little is known about the use of TTO in the Hungarian context. Objective: To systematically summarize the existing literature on the method in Hungary. Method: In January 2020, we conducted a systematic literature search in three electronic databases (MEDLINE, Web of Science and the Hungarian Periodicals Table of Contents Database). Our inclusion criteria were: (1) original publications, which (2) measured utilities by using TTO, (3) from a Hungarian sample. Results: Nine publications containing seven original studies were included that reported utilities for 23 different health states in seven chronic diseases (age-related macular degeneration, chronic migraine, Crohn’s disease, pemphigus, primary dysmenorrhoea, psoriasis and rheumatoid arthritis). Sample sizes ranged from 108 to 1996 respondents. Two studies used general population samples, another two used patient groups and three studies used both. Six studies used a form of conventional TTO and one used composite TTO method. The most frequent timeframe was 10 years (71%). The lowest mean utility was 0.34 (uncontrolled pemphigus vulgaris), while the highest was 0.94 (mild primary dysmenorrhoea). The overall proportion of non-traders ranged between 0 and 29% across studies. Conclusions: A growing number of studies are using TTO to assess utilities for chronic conditions from the general population or patients in Hungary. The majority of Hungarian TTO studies have met international quality standards. The assessment of TTO utilities is recommended also in other chronic conditions to assist health technology assessment. Orv Hetil. 2021; 162(14): 542–554.

Bevezetés: Az első vonalba tartozó vérnyomáscsökkentőktől elvárható, hogy csökkentsék a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A thiazid vízhajtók ez irányú hatékonyságát több metaanalízisben leírták. Az indapamid hatásosságát bár számos tanulmány vizsgálja, eddig nem készült az összes adatot összefoglaló elemzés. Célkitűzés: az indapamid hatásosságát vizsgáló összes randomizált kontrollált vizsgálat adatainak szintézise. A tanulmányok eredményeit a különböző cardiovascularis és biztonsági végpontok szerint elemezzük. Módszer: A MEDLINE adatbázisban megkerestük az összes randomizált kontrollált indapamidvizsgálatot 1995 és 2005 között. Csak a kettős vak-, párhuzamos lebonyolítású vizsgálatokat vontuk be. Az adatok metaanalízisét állandó és véletlen hatású modellekben is elvégeztük, az eredményeket Mantel–Haenzel-próbával, inverz varianciapróbával teszteltük. Eredmények: 9 vizsgálat és 10 108 beteg adatait elemeztük. 48, stroke-on átesett beteg indapamidkezelésével megelőzhető egy újabb stroke-esemény (NNT = 47,8; 95%; KI: 29,6–126,6). 5 vizsgálatban 7085 beteg adatai alapján az indapamid a szisztolés vérnyomást 7,28 (95%; KI: 6,37–8,19), a diasztolés vérnyomást 3,50 Hgmm-rel (95%; KI 2,99–4,01) nagyobb mértékben csökkentette, mint a placebo. 5 vizsgálatban 2856 beteg szisztolés vérnyomását az indapamid 1,30 Hgmm-rel (95%; KI: 0,28–2,31) nagyobb mértékben csökkentette, mint az aktív kontroll, a diasztolés vérnyomáscsökkentés esetében nem volt szignifikáns különbség. 505 beteg adatai alapján az indapamid 6,50 g/m ² -rel (95%; KI: 0,81–12,9) nagyobb mértékben csökkenti a bal kamrai izomtömegindexet, mint az enalapril. 6206 beteg követése során a gyógyszerhez köthető mellékhatások előfordulásának gyakorisága hasonló a placebóéhoz (rr = 0,97; 95%; KI: 0,76–1,22). Következtetések: Az indapamid hatásos az újabb stroke megelőzésében, hatékonyan csökkenti a vérnyomást és a bal kamrai izomtömegindexet. A kezelés biztonságosan alkalmazható.

In the past few years, several papers have been published in the international literature on the impact of the economic crisis on health and health care. However, there is limited knowledge on this topic regarding the Central and Eastern European (CEE) countries. The main aims of this study are to examine the effect of the financial crisis on health care spending in four CEE countries (the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia) in comparison with the OECD countries. In this paper we also revised the literature for economic crisis related impact on health and health care system in these countries. OECD data released in 2012 were used to examine the differences in growth rates before and after the financial crisis. We examined the ratio of the average yearly growth rates of health expenditure expressed in USD (PPP) between 2008–2010 and 2000–2008. The classification of the OECD countries regarding “development” and “relative growth” resulted in four clusters. A large diversity of “relative growth” was observed across the countries in austerity conditions, however the changes significantly correlate with the average drop of GDP from 2008 to 2010. To conclude, it is difficult to capture visible evidence regarding the impact of the recession on the health and health care systems in the CEE countries due to the absence of the necessary data. For the same reason, governments in this region might have a limited capability to minimize the possible negative effects of the recession on health and health care systems.

Bevezetés: A magas vérnyomásban szenvedők 14%-ánál fordulhat elő perifériás verőérbetegség, közülük 1–3% a krónikus kritikus végtagischaemiában szenvedők aránya. Kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre a Fontaine-stádiumok szerinti életminőségről. Cél: A kutatás célja a magyarországi Fontaine II–IV. stádiumba tartozó betegek életminőségének felmérése. Módszer: A szerzők négy angiológiai centrumban keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztek. A vizsgálatban 102 beteg (43% nő) vett részt, átlagéletkoruk 70 (SD = 10) év volt. Eredmények: A betegek életminősége az EQ-5D index alapján stádiumonként átlagosan 0,66; 0,35; 0,18, az EQ-5D értékek alacsonyabbak a korra illesztett átlaglakosság értékeinél. A fájdalom vizuális analóg skála eredménye 38, 65, 71 mm, az EQ-5D-vel szoros korrelációt mutat (R = –0,68). A Fontaine IV betegek között szignifikánsan rosszabb azok életminősége, akiknél nyugalmi fájdalom és ulcus egyaránt fennáll. Következtetések: A betegség jelentős életminőség-csökkenéssel jár, EQ-5D-vel jól mérhető, a Fontaine-stádiumok mentén rosszabbodik. A Fontaine IV. stádiumban az egészségnyereség mérésekor célszerű figyelembe venni a nyugalmi fájdalom csökkenéséből és az ulcus részleges gyógyulásából származó nyereséget. Orv. Hetil., 2013, 154, 464–470.

Bevezetés: Az endometriosis az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség, több mint 70 millió felnőtt és serdülő nőt érint világszerte. Célkitűzés: A szerzők az endometriosis diagnosztikus késedelmi idejének meghatározását, a sebészi, illetve kombinált műtéti kezelés hatékonyságának vizsgálatát, valamint a betegek életminőségének felmérését tűzték ki célul. Módszer: A beválogatási kritériumoknak megfelelő 240, endometriosisban szenvedő nőből 84 vett részt a retrospektív és prospektív kérdőíves felmérésben. Eredmények: A tünetek kezdetétől a diagnózisig átlagosan 3,9 év telt el. A tünetek fellépésekor a betegek 89%-a, a kezelést követő prospektíven vizsgált hónapokban 28%-a panaszkodott fájdalomról (p = 0,025). A sebészi kezelés és a műtéti terápiával kombinált konzervatív kezelés hatékonysága között nem találtak szignifikáns különbséget (p = 0,85). A munkahelyi teljesítmény csökkenéséről a betegek 47%-a, míg a személyes kapcsolatok kedvezőtlen alakulásáról a vizsgálatban részt vevők 40%-a számolt be. Az életminőségre standardizált életévveszteség egy év alatt 0,147 volt. Következtetések: Jelen felmérés az első hazai prospektív, az endometriosis életminőségre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmány. A betegségre hosszú diagnosztikus késés jellemző. Az endometriosis jelentősen rontja az életminőséget, de adekvát kezeléssel a panaszok csökkenthetők. Orv. Hetil., 2013, 154, 1426–1434.

Magyarországon jelentős az akut myocardialis infarctust szenvedett betegek száma, ezért elengedhetetlen a betegségteher (disease burden) pontosabb megismerése. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy mekkora a finanszírozót érintő teher a hospitalizált, szívinfarktust szenvedett betegek esetén, az aktív és a krónikus kórházi ellátásban, valamint a járóbeteg- és az alapellátás területén, illetve felbecsüljük, hogy mekkora a társadalmat érintő indirekt költség. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa alapján elemeztük az „új” infarktust szenvedett betegek aktív és krónikus kórházi ellátásának költségeit a 25 évnél idősebb populáció körében a 2003. májusi megbetegedést követő 12 és 24 hónapban. A betegeket nemek szerinti, és 25–44, 45–64, 65+ éves alcsoportokba osztottuk. Egyéb költségelemként figyelembe vettük a házi-, szakorvosi vizitek, betegszállítás, valamint a munkából való kiesés átlagköltségeit. Eredmények: Az akut myocardialis infarctus aktív kórházi ellátásának átlagos egészségbiztosítási költsége a megbetegedést követő 12 hónapban a nőknél általában magasabb, mint a férfiaknál: 476,3 ezer Ft vs 391,1 ezer Ft (65+ év); 429,1 Ft vs 389,4 ezer Ft (45–64 év) és 229,5 ezer Ft vs 240,6 ezer Ft (25–44 év). A krónikus ellátás terhe betegenként 15–40 ezer Ft az első évben, és az aktív ellátás költsége is hasonló nagyságrendű (22–54 ezer Ft/fő) az infarktus után 13–24 hónappal. Következtetések: Becslésünk szerint az évente közel 12 ezer hospitalizált infarktust szenvedett beteg direkt egészségügyi költségeire a biztosító 4,4 Mrd Ft-ot költött a betegséget követő első 12 hónapban, 3,6 Mrd Ft-ot aktív és 370 millió Ft-ot a krónikus kórházi ellátásban. Egy AMI elkerülésével 345–565 ezer Ft (kor és nem szerint különbözően) direkt egészségügyi költség takarítható meg az első 12 hónapban. Becslésünk szerint az AMI indirekt költsége a munkaképes korúak körében meghaladja a 840 millió Ft-ot egy évben (177 829 Ft/fő).

Bevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer $, 2004) esetén volt magasabb. A terápiás fázisok szempontjából Európában a kezdeti terápia (6,4 ezer €/6 hónap, 2008), az Egyesült Államokban pedig a végstádium (életkortól függően: 62,2–93,4 ezer $, 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.

Absztrakt

Bevezetés: Az osteoporosis-ellátás kulcskérdése a fokozott csonttörési kockázatú betegek azonosítása és kezelése. Célkitűzés: A hazai osteoporosis-szakellátásban megjelenő osteoporosisos nők törési kockázatának felmérése. Módszer: A szerzők keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek 2009-ben 11 osteoporosis-centrumban ≥50 éves osteoporosisos nőbetegek körében. Felmérték a főbb törési kockázati tényezőket, a FRAX^® kalkulátor magyarországi változatával kiszámolták a 10 éves törési kockázatot. Az egészségi állapotot EQ VAS-sal vizsgálták. Eredmények: Az 1301 beteg átlagéletkora 68,5 (SD = 8,3) év, az EQ VAS 62,0 (SD = 17,2) volt, 690 (53%) betegnek volt már törése. A major osteoporosisos törési és a csípőtörési FRAX^® átlagosan 20,1 (SD = 13,9), illetve 10,6 (SD = 12,5) volt (10 éves korcsoportonkénti átlagok: 18,5/9,3; 16,2/6,7; 23,0/13,5; 28,9/18,3). A törésen átesettek értékei szignifikánsan magasabbak voltak (p<0,05). Következtetések: Megközelítően azonos a primer és szekunder törésprevenciós kezelésre járó betegek aránya. Az osteoporosis miatt gondozásban részesülők major osteoporoticus törési FRAX^®-értéke jelentős többségben magasabb az Egyesült Királyságban minimumként javasolt 7%-nál. A kutatás alapadatokkal szolgál költséghatékonysági elemzésekhez és a magyarországi intervenciós küszöbértékek kialakításához. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 146–153.