Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Viktória Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Copper is one of the most important raw materials in the Carpathian Basin, and its extraction, processing and trade can be traced at least from the Bronze Age to the Middle Ages and beyond. Drawing on a variety of sources and research methods, the authors explore the patterns of distribution of this raw material in Europe. The aim of the diachronic analysis is to uncover the networks of connections – commercial, cultural, and migratory – that can be traced over the long term in the Central European region. It also draws attention to other, less stable links in the Carpathian Basin, which have also influenced the history of the region in certain periods.

Open access

The 29 individuals found in 27 graves at Nagycenk were buried there in the time period between 2000–1700 BC, according to radiocarbon dates – i.e. at the beginning of the Middle Bronze Age in Hungary. The cemetery is of unique importance, both because of the richness of burial assemblages (altogether 30 bronze objects, 5 gold jewelries) and the scarcity of known Gáta–Wieselburg cemeteries. 15 percent of the ca. 180 burials in total, which relate to this culture in Hungary, are in this cemetery, and because of the few published burial sites, the cemetery at Nagycenk represents about one fourth of the materials published so far in the whole distribution area of the culture. Pottery style, typology and raw material of metal artefacts, as well as the radiocarbon dates (with the earliest among the published radiocarbon dates in context of this culture) support the dating of the cemetery section to the early phase of the Gáta–Wieselburg culture. The oval arrangement of burials around grave 55 and grave 1 suggest that each of these correspond to a household of high status men representing a few generations of the population living in the settlement excavated in the vicinity of Nagycenk.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízás társadalmi problémát jelent világszerte, amely elvezet több betegséghez, beleértve a metabolikus szindrómát, hypertoniát és a cardiovascularis betegségeket. Ismert tény, hogy a hyperurikaemia felnőttkorban összekapcsolódhat e betegségekkel. Célkitűzés: A metabolikus szindróma és a hyperurikaemia gyakoriságának és ezek összefüggésének vizsgálata elhízott serdülők körében. Módszer: A szerzők keresztmetszeti tanulmányukban 162 (100 fiú, 62 lány) túlsúlyos vagy elhízott serdülő adatait elemezték, akiket korábban a gyermekgyógyászati endokrinológiakonzultáción kivizsgáltak. Antropológiai és metabolikus paramétereket értékeltek valamennyi személynél. Kontrollként egészséges, azonos életkorú, nem elhízott 20 leány és 26 fiú adatait használták. A betegek életkora fiúknál 12±2,1 év, lányoknál 11±2,5 év, a kontrollfiúk életkora 12,9±2,5 év, a lány kontrollcsoport életkora 13,2±1,6 év volt. A szerzők lineáris regressziót alkalmaztak a húgysavszint és a metabolikus szindróma egyes klinikai és laboratóriumi eredményei közötti összefüggések vizsgálatára. Eredmények: Az elhízott személyeknél nagyobb volt a BMI-SDS (fiúknál 3,4±1,3 vs. 0,05±0,4, p<0,0001; lányoknál 3,75±1,4 vs. 0,72±0,9, p = 0,0001), a derékbőség (fiúknál 90,1±9,2 vs. 82,3±6,4 cm; lányoknál 90,2±8,6 vs. 78,1±7,2 cm, p<0,001), a szisztolés vérnyomás (fiúknál 125±14,3 vs. 118,2±10,8 Hgmm, p = 0,02; lányoknál 125,8±11,8 vs. 119,8±8,8 Hgmm, p<0,01), a diasztolés vérnyomás (fiúknál 78,4±9,1 vs. 71,2±8,0 Hgmm, p = 0,0003; lányoknál: 76,45±7,2 vs. 73,2±6,3 Hgmm, p = 0,0453), mint a kontrolloknál. A metabolikus szindróma prevalenciája 45/162 (27,8%), a hyperurikaemia prevalenciája 62/162 (38,3%) volt. A metabolikus szindrómás betegek között 30 esetben (66,7%-ban) igazoltak hyperurikaemiát. Következtetések: Megállapították, hogy a hyperurikaemia szoros összefüggésben van a metabolikus szindrómával. A húgysav magas koncentrációja előre jelzi a cardiovascularis kockázatot felnőttkorban. Fontos a gyermekgyógyászok számára, hogy meghatározzák és értékeljék a húgysavszinteket a túlsúlyos és elhízott gyermekeknél. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 888–895.

Restricted access

Projektalapú nyelvoktatás egyetemi hallgatók körében

Project-based Language Learning among University Students

Educatio
Authors:
Judit Török
,
András Kétyi
,
Szilvia Hukné Kiss
,
Viktória Koltányiné Vadász
,
Zsuzsanna Ugrai
, and
Ferenc Kósik

Absztrakt:

A BGE KKK Német Tanszéki Osztálya 2017 őszén bevezette a projektalapú nyelvoktatást. Ehhez kapcsolódóan három féléven át a német szaknyelvet első nyelvként (n = 65, 1. minta) és második nyelvként (n = 59, 2. minta) tanuló hallgatók körében kutatást végeztünk a problémamegoldó képesség és nyelvtanulási motiváció változásáról, valamint a tanárok közötti együttműködésről. A problémamegoldó feladatnál csak az első minta esetében volt szignifikáns különbség az elő-, illetve az utómérésben (p < 0,001). A motiváció az első mintánál nem mutatott szignifikáns különbséget, a második mintánál azonban az utómérésben a belső motivációs tényezőknél szignifikánsan alacsonyabb értéket mértünk (p < 0,005). A tanári együttműködés vonatkozásában megállapítható, hogy a munkaközösség az eltelt három szemeszter során munkacsoportból teammé alakult.

Open access

Az IGHV mutációanalízis jelentősége krónikus lymphocytás leukémiában

IGHV mutation analysis in chronic lymphocytic leukemia

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Viktória Fésüs
,
Ediz Eyupoglu
,
Richárd Kiss
,
Emma Ádám
,
András Kozma
,
Zoltán Mátrai
, and
Csaba Bödör

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt években megjelent új célzott terápiás szereknek köszönhetően nagy áttörés történt a krónikus limfocitás leukémia kezelésében, különösen a magas rizikójú betegcsoportban. Az optimális kezelés megválasztásának elősegítése céljából egyre több biomarker kerül be a nemzetközi ajánlásokba, melyek rutinszerű vizsgálata értékes prognosztikus vagy prediktív információt szolgáltat. Jelenleg a legmegbízhatóbb paraméterek közé sorolják a szérum β-2-mikroglobulin szintet, a TP53-státuszt és az immunglobulin-nehézlánc gén (IGHV) mutációs státuszt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja az IGHV mutációs státusz eloszlásának vizsgálata, továbbá, az IGHV-státusz prognosztikai és prediktív szerepének, valamint hazai rutinszerű vizsgálatának ismertetése volt. Anyag és Módszer: Az IGHV mutációanalízist Sanger-szekvenálással végeztük el 173 krónikus lymphocytás leukémiában szenvedő beteg esetében a legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően. A kapott eredményeket online platformok segítségével értékeltük. Eredmények: A betegek 54%-ában nem mutált, 40%-ában mutált és 6%-ában borderline IGHV-t azonosítottunk. A mutált IGHV génnel rendelkező betegcsoport teljes túlélésben és az első kezelésig eltelt időben egyaránt szignifikánsan kedvezőbb (p < 0,0001) kimenetellel bírt a nem mutált csoporttal összehasonlítva. Következtetések: Az IGHV mutációs státusz megbízható prognosztikus biomarker, melynek rutinszerű vizsgálata a nemzetközi ajánlásokban is kötelező elemként szerepel már. A mutációanalízis elvégzésével magas rizikójú betegek azonosíthatók, akik számára a közeljövőben ígéretes választás lehet majd az újonnan megjelent célzott terápiák egyike.

Restricted access

The Performance of Local Health Provision Networks

The Case of the Hungarian Managed Care Organizations

Society and Economy
Authors:
Viktória Bodnár
,
Dávid Dankó
,
György Drótos
,
Norbert Kiss
,
Márk Molnár
, and
Éva Révész

Public management literature, using network theories, is basically directed at examining and explaining how policy networks work. Much less attention is paid to analyze local service provision networks. In our paper we explore how a network management model can be used to describe local health provision networks, how the performance of local networks is influenced by network characteristics, and how these local networks can be connected to policy networks. We use the framework created by Benson (1975; 1982) and “rediscovered” by Hudson (2004) to examine the case of Hungarian managed care organizations. We find that this model can be applied to examine the perform­ance of local service provision networks as well as the policy level factors behind them.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Magyar
,
Viktória Zsiros
,
Anna L. Kiss
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Bevezetés: A caveolák a plazmamembrán palack alakú, nem klatrinasszociált, 50–100 nanométer nagyságú befűződései, melyeknek legfontosabb integráns membránfehérjéje a caveolin-1. A caveolák kiemelt szerepet töltenek be a sejtek működésében – a vesicularis transzportban, a sejtciklus szabályozásában –, és platformként szolgálnak klasszikus és alternatív jelátviteli folyamatokhoz. Célkitűzés: Vizsgálataink célja a caveolák morfológiai és a caveolin-1 fehérje immunhisztokémiai kimutatása és összehasonlítása fiatal, kontroll (myop, hypermetrop) és szürke hályogos humán szemlencse elülső lencsetokjának epithelialis sejtjeiben. Így arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a caveoláknak lehet-e szerepük a szürkehályog-kialakulás folyamatában. Módszer: A nagy myop és hypermetrop (kontroll-), valamint idős, elszürkült lencsével rendelkező betegek refraktív célból végzett műtétje során nyert elülső lencsetokokat mint szövetmintákat vizsgáltuk. Mindkét vizsgálati csoportban az elülső lencsetokok ultravékony metszeteit transzmissziós elektronmikroszkópiával tanulmányoztuk, valamint a szövetminták félvékony metszetein immunhisztokémiai jelölést végeztünk polyclonalis caveolin-1- és cavin-1-ellenes antitestekkel. Eredmények: Az immunhisztokémiai eredmények alapján a kontrollcsoportban a lencseepithelsejtekben jelentős caveolin-1-jel mellett alacsony cavin-1-jelet mértünk. A szürke hályogos mintákban azonban erőteljes cavin-1-expresszió és a kontroll- (myop) sejtekben tapasztalt mértékű caveolin-1-szignál volt megfigyelhető. Az elektronmikroszkópos képeken kontrollesetben caveolák gyakorlatilag nem voltak kimutathatók, míg a cataractás metszeteken emelkedett mennyiségű caveolát figyeltünk meg. Következtetés: Mivel a cavin-1 szükséges a caveolin-1 mellé, hogy a caveolák jellegzetes morfológiája kialakuljon, feltételezzük, hogy a cavin-1-expresszió változása tehető felelőssé az elektronmikroszkópos felvételeken megfigyelhető eltérésekért. Ezen eredmények utalhatnak arra, hogy a caveolák szerepet játszhatnak a szürkehályog-képződés folyamatában. Orv Hetil. 2019; 160(8): 300–308.

Open access

Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis

Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Eszter Nagy
,
Andrea Ceglédi
,
Bálint Gergely Szabó
,
Botond Lakatos
,
Viktória Kiss Anita
,
András Kozma
,
Attila Balogh
,
Hajnalka Rajnai
,
Péter Reményi
, and
Gábor Mikala

Bevezetés

Myeloma multiplexben és társuló plazmasejtes leukémiában szenvedő 63 éves nőbetegünk másodvonalbeli carfilzomib-lenalidomid-dexamethason mentőkezeléssel komplett remissziót ért el, melyet autológ őssejt-átültetéssel konszolidáltunk. A transzplantációt követően gyors relapszusa alakult ki, melyre harmadvonalbeli daratumumab-lenalidomid-dexamethason kezelést indítottunk.

A kezelések szövődményeként Clostridioides difficile okozta pseudomembranosus colitis jelentkezett, mely során intenzív osztályra került, így a kúrát felfüggesztettük. Osztályunkra visszavéve szótalálási nehézséget, jobb oldali felső végtagi túlsúlyú hemiparesist, ködös tudatállapotot észleltünk. Az elvégzett koponya MRI-vizsgálat a capsula interna-thalamus határán 28 × 25 mm-es térfoglalást igazolt, perifokális ödémával, bal oldali oldalkamra kompresszióval és középvonali áttolással. A kép myeloma multiplex agyi relapszusának alapos gyanúját keltette, de felmerült gyulladásos folyamat lehetősége is. Idegsebészeti javaslatra sztereotaxiás biopsziás mintavétel történt, melynek szövettana toxoplasmosist igazolt. Infektológiai megbeszélés alapján pyrimethamin, sulfadiazin és folinsav kombinációt kezdtünk, melyre a beteg jól reagált, az ágyból kikelt, sétált, tudata feltisztult. A klinikai javulást képalkotó vizsgálat is megerősítette. Közben a myeloma multiplex betegség progressziója alakult ki, ezért a daratumumab adását újrakezdtük. Sajnos a beteg klinikai állapota hanyatlott, újból ágyhoz kötötté vált, Klebsiella pneumoniae véráram-infekció miatt ismételten intenzív osztályos ellátást igényelt. A kontroll koponya-MRI újabb agyi góc megjelenését igazolta.

A beteget progresszív myeloma multiplex és agyi toxoplasmosis együttes fennállásában elveszítettük. Esetünk legfontosabb tanulsága, hogy agyi toxoplasmosis lehetőségére immunszupprimált, myelomás betegeink agyi plasmocytomának megfelelő képe esetén is gondolnunk kell.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Roland Nagy
,
János András Jarabin
,
Balázs Dimák
,
Ádám Perényi
,
Ferenc Tóth
,
Viktória Szűts
,
József Jóri
,
József Géza Kiss
, and
László Rovó

Absztrakt:

A hallássérült betegek rehabilitációjában alkalmazott cochlearis implantáció során a residualis hallás posztoperatív megőrzése és a hallási teljesítmény maximalizálása az elektródaprofil implantációjakor kialakult trauma minimalizálásától függ. Ennek megvalósításához minimálinvazív módszerek, továbbá vékonyabb, atraumatikus elektródasorok alkalmazására volt szükség. Célunk a posztoperatív akusztikai hallásmaradvány-megőrzés lehetőségének audiológiai nyomon követése volt. Betegünk veleszületett halláscsökkenése miatt gyermekkora óta hagyományos, légvezetéses hallásjavító készüléket viselt mindkét fülén. A cochlearis implantációt 6 hónappal megelőzően halláscsökkenésében mindkét oldalon kifejezett progressziót mértünk, ezért cochlearis implantátum beültetése mellett döntöttünk. A beteg a műtétet megelőzően mindkét fülén rendelkezett residualis hallással, ezért Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar implantátumot alkalmaztunk. A minimálisan invazív műtétet a beteg jobb fülén végeztük el kerekablak-behatoláson keresztül. A preoperatív hallásküszöbhöz (átlag 85 dBHL) viszonyítva a 4. posztoperatív héten 0,25–1,0 kHz között 5–10 dBHL, míg 2,0–4,0 kHz-en 20–25 dBHL mértékű iniciális hallásküszöbromlást tapasztaltunk. A 6. hónapban mért hallásküszöb az 1 kHz feletti tartományban további kisfokú progressziót mutatott, ugyanakkor a 12. hónapban a hallásküszöb javult, a 4. héten kapott eredményekkel megegyezett. A cochlearis implantáció residualis hallásra gyakorolt hatásait több tanulmány is vizsgálta, melyekben számos sebészi és technikai tényező kulcsszerepét meghatározták. A CI532 Slim Modiolar eletródaprofil modiolushoz közeli elhelyezkedése várhatóan kisebb endocochlearis hidrodinamikai terhelést jelent, mindemellett lehetővé teszi, hogy a ganglion spirale szomszédos idegelemeit alacsonyabb áramintenzitással, kisebb felületen ingerelhessük, ami neuroprotektív hatású lehet. Az akusztikai hallásmaradvány cochlearis implantáció kapcsán történő megőrzése javítja a beteg beszédértését és hanglokalizációs képességét, különösen nehezített körülmények között. A residualis hallás hosszú távú megőrzése kiemelkedő fontosságúnak bizonyulhat továbbá a későbbi regeneratív eljárások, gyógyszeres kezelések megvalósíthatósága kapcsán is. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1680–1688.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Szepes
,
Mariann Dobra
,
Csaba Góg
,
Edit Zábrák
,
Éva Makula
,
László Tiszlavicz
,
Tamás Kiss
,
Tamás Molnár
,
Ferenc Nagy
,
László Czakó
,
Viktória Terzin
, and
Tibor Wittmann

A pancreatogen sárgaság differenciáldiagnosztikája során a hagyományos, kevésbé érzékeny radiológiai vizsgálatokkal (ultrahang, komputertomográfia) gyakran pontatlan a diagnózis. A gyulladásos eredetű gócok daganat képét utánozhatják, a valódi tumor pedig perifokális gyulladással jár téves szövettant eredményezve. A képet színezi a krónikus pancreatitisszel és sajátos formájával, az autoimmun pancreatitisszel járó magasabb rákkockázat. Magyarországon az utóbbi években elterjedő diagnosztikus, radiális endoszonográfia többek között a hasnyálmirigy képalkotásában hozott áttörést. Tanulmányok alapján kitüntetett jelentőségű a pancreas gócos (jó- és rosszindulatú) betegségeinek diagnosztikájában, lokalizálásában, a környező szervekhez, erekhez való viszonyának megítélésében, a tumor stádiumbesorolásában. A szerzők három esetében közös, hogy a hagyományos képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, komputertomográfia, endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia) diagnosztizált hasnyálmirigy-daganatot a radiális endoszonográfia cáfolta vagy erősítette meg, utóbbinál a vastagtű-biopsziával szemben állva. A szerzők véleménye szerint a radiális endoszonográfia nélkülözhetetlen a hagyományos radiológiai vizsgálatok mellett a pancreas képalkotásában, a tumor stádiumbesorolásában. Elkerülhetőek felesleges műtétek, ami előny a betegnek és költségcsökkentő tényező a forráshiányban szenvedő egészségügynek. Orv. Hetil., 2013, 154, 62–68.

Restricted access