Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Viktor Bérczi x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az arteriaanonyma-stenosisok kezelésében az intervenciós radiológia (ballonkatéteres tágítás, illetve stentbeültetés) beavatkozásai kerültek túlsúlyba a sebészi terápia helyett. A szerzők az anonymaszűkületek kezelése során nyert tapasztalataikat mutatják be az olvasóközönségnek. A nemzetközi irodalomban fellelhető két legnagyobb esetszámú retrospektív analízisük beteganyagából emelnek ki két beteget, akik példáján az arteriaanonyma-laesiók kivizsgálását, kezelését, majd utánkövetését illusztrálják. A megbeszélésben pedig részletes irodalmi áttekintéssel támasztják alá e kezelés eredményességét és biztonságosságát. A 74 éves dohányzó férfi beteg hypertonia, hypercholesterinaemia és alsó végtagi claudicatio korábbi diagnózisaival, szédüléssel és felső végtagi claudicatióval jelentkezett. Kivizsgálása során 30 Hgmm felső végtagi vérnyomáskülönbség, a carotis-Doppler-ultrahangon szignifikáns stenosisra utaló poststenoticus nyomásgörbe, az arteria vertebralisban retrográd áramlás volt kimutatható. Diagnosztikus angiográfia során 80%-os stenosist igazoltak az arteria anonymán, amit egy ülésben primer ballonkatéteres tágítással és stentbeültetéssel oldottak meg. A beteg öt hónapos utánkövetése során neurológiai komplikáció vagy szignifikáns restenosis nem igazolódott. A második beteg 59 éves, szintén dohányzó nőbeteg volt, aki ismert hypertoniában és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedett. A beteg jobb felső végtagi zsibbadással jelentkezett kivizsgálásra, amely során szubokkluzív arteriaanonyma-szűkület igazolódott. A diagnosztikus angiográfiát megelőző fizikális vizsgálat a jobb felső végtagon radialis pulzus hiányát igazolta, egyidejűleg az arteria carotis communisban proximalis, szignifikáns szűkületre utaló nyomásgörbe volt fellelhető. Primer ballontágítást követően a beteg 15 hónapos utánkövetési idő után is panasz- és tünetmentes, preoperatív tünetei nem tértek vissza, új neurológiai tünetek nem alakultak ki. Az esettanulmány két betegen illusztrálja a szerzők nagy esetszámú retrospektív tanulmányaik során nyert tapasztalatait, melyek szerint a transfemoralis arteriaanonyma-intervenció stentbeültetéssel vagy a nélkül jó sikerrátájú, biztonságos, napjainkban elsődlegesen választandó terápiás beavatkozás. Az irodalmi áttekintés adatai megerősítik, hogy az a. anonyma intervenciós radiológiai kezelése, ballonos tágítása, illetve stentelése eredményes és biztonságos. Orv. Hetil., 2011, 152, 1745–1750.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Kálmán Hüttl, Balázs Nemes, Edit Dósa, Dániel Varga, and Viktor Bérczi

Absztrakt

Szerzők a carotis stentelés indikációját, technikai részleteit valamint nemzetközi irodalmát foglalják össze. Az elmúlt 3 évben, intézetükben beültetett carotis stentelések adatait ismertetik. 2003. január 1. és 2006. július 31. között 703 betegen végeztek carotis stent beültetést (CAS). Az átlagos életkor 67 év (39–91 év) volt. A vizsgálatban 273 nő (39%) és 430 férfi (61%) vett részt. A beavatkozást megelőző fél évben 154 betegnek (22%) voltak releváns neurológiai tünetei, 549 beteg (78%) tünetmentes volt. A carotis intervenció indikációjánál tünetes betegek esetén a NASCET ajánlásokat vettük figyelembe. Tünetmentes esetben az ACST tanulmány volt a mérvadó. A szűkületek átlagos értéke 87% volt. A 703 beavatkozásból 684 (97,3%) sikeres volt. A 19 sikertelen eset többségében (n = 12) az anonyma vagy a bal a. carotis communis mélyen ülő eredése és/vagy jelentős fokú elongációja akadályozta meg a vezető katéter felvezetését. A beavatkozások során distalis embolisatio ellen védő eszközt minden esetben használtunk. A 24–48 órás perioperatív 3,11% stroke/halálozási ráta megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

Restricted access

Abstract

Aim

To assess the impact of the COVID-19 outbreak on trends in hospital admissions and number of diagnostic and therapeutic procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Patients and Methods

A retrospective analysis was carried out. The first wave of the COVID-19 pandemic occurred approximately from March 15 until June 1 in Hungary. We have compared the same period of 2020 to 2019. Electronic medical records were reviewed for the clinical status of the patients and treatment-related information.

Results

The total number of diagnostic angiographies and therapeutic interventions in 2020 (N = 233) decreased significantly (P = 0.046) compared to 2019 (N = 373). The ratio of Fontaine stage I–II cases to Fontaine stage III–IV cases for both diagnostic angiographies and therapeutic interventions was significantly lower (OR, 2.11; 95% CI, 1.26–3.59; P = 0.007 and OR, 3.22; 95% CI, 1.67–6.52; P < 0.001) in 2020 (0.36 and 0.27) than in 2019 (0.77 and 0.89). There was also a negative but not significant change in the number of supra-aortic (including internal carotid artery stenting) (P = 0.128) and other vascular therapeutic interventions (superior vena caval stenting, hemodialysis access percutaneous transluminal angioplasty [PTA], visceral artery/vein PTA/stenting, embolization) (P = 0.452) in 2020 (N = 16 and N = 21) compared to 2019 (N = 39 and N = 37).

Conclusion

The first wave of the COVID-19 pandemic had a negative effect on the total number of endovascular procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dezső Ribli, Richárd Zsuppán, Péter Pollner, Anna Horváth, Zoltán Bánsághi, István Csabai, Viktor Bérczi, and Zsuzsa Unger

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A számítógépes ’mélytanulás’ (deep learning) az elmúlt két évtized számítástechnikai fejlődésének legjelentősebb ajándéka. A számítógépes mélytanulásban rejlő – egyelőre még beláthatatlan – lehetőségek megértése, befogadása és alkalmazása a medicina megkerülhetetlen feladata. Módszer: Ajándék és feladat, hiszen az exponenciálisan növekvő adatok (képalkotó vizsgálati, laboratóriumi, terápiaválasztási lehetőségek, terápia-kölcsönhatások stb.) „bitjeinek” tengerében minden vágyunk és deklarációnk ellenére mind kevésbé tudjuk a személyre és állapotra, a tumorra és környezetére szabott individuális ellátást megvalósítani. Eredmények: A jelen pillanatban felelős ellátóként – és nem kevésbé felelős finanszírozóként – azt élhetjük meg, hogy egyéni és közösségi szinten is szuboptimális folyamatokat tartunk fenn, aminek oka egyszerre az adatok bősége, ugyanakkor az ellátáshoz individuálisan fontos adatok hiánya. A számítógépes mélytanulás, a medicina lényegét adó ember–ember közti találkozás gyógyító erejét nem csorbítva – hanem inkább kiterjesztve –, ebben kínál fényt az alagútban. Következtetés: Belátva tehát saját adatintegrációs és ismereti korlátainkat, nekünk, orvosoknak és ellátásfinanszírozóknak – sajátos előítéleteinket és félelmeinket feladva – kell megtanulni a számítógépes mélytanulásban rejlő különleges lehetőségeket, melyek nemcsak a képalkotó diagnosztikában, hanem már napi realitásként a terápia területén is használhatók (immunterápia). A közlemény ehhez igyekszik kedvet csinálni. Orv Hetil. 2019; 160(4): 138–143.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Ágnes Molnár, Asztrid Apor, Róbert Gábor Kiss, István Préda, Emil Monos, Viktor Bérczi, and György László Nádasy

Az ember nem feltételezett fölegyenesedése jelentős evolúciós kihívást jelenthetett a földi gravitációs térben. Az ortosztatikus toleranciáért felelős mechanizmusok jelentős része a vénás rendszerhez kapcsolódik. Munkánkban az ezzel kapcsolatos, újabban feltárt biomechanikai jelenségek élettani és kórélettani jelentőségét tárgyaljuk. Kiemelten foglalkozunk egy viszonylag elhanyagolt területtel, a vénák falának biomechanikai tulajdonságaival. Ezek érterületenként eltérőek, de változnak a kor, a nem, a testtömeg és talán még egyéb antropológiai szempontok függvényében is. A vénák antigravitációs adaptív viselkedése többszintű, a vénafal mindhárom rétegét érintő szabályozómechanizmusok összehangolt működésének eredménye, amelyek rövid távú és hosszú távú alkalmazkodást biztosítanak. Lokális miogén és humorális mechanizmusok, a távolabbi szervek-szövetek felől pedig hormonális és idegi mechanizmusok együttesen szabályozzák a vénák adaptív viselkedését. Ezek hosszabb távon hatva a vénafal strukturális és funkcionális átépüléséhez (újabban használatos szakkifejezéssel: remodelingjéhez) vezetnek. A vénák patológiás elváltozásainak jelentős része kóros vénafal-átépüléssel jár. Hemodinamikai tényezők (nyomás és áramlás) indukálta adaptív mechanizmusok, de gyulladásos folyamatok is részt vehetnek a vénafal kóros átépülésében, megváltoztatva ezáltal a vénafal biomechanikai viselkedését. Ez circulus vitiosusként hozzájárul a vénás kórfolyamat fenntartásához, illetve progressziójához. Az újabb noninvazív humán biomechanikai technikák lehetőségeit jelzi, hogy vénás betegség szempontjából klinikailag már, illetve még aszimptomatikus személyek vizsgálatával munkacsoportunk is ki tudott mutatni kóros vascularis biomechanikai viselkedést. Így a vénák biomechanikájának diagnosztikus célú vizsgálata nemcsak a patomechanizmus feltárásához nyújthat segítséget, hanem a vénás betegségek korai felismerésében és következményeinek objektív követésében is szerepet játszhat. A kóros jelek korai felismerése lehetőséget ad arra, hogy a vénák biomechanikai adaptációs folyamataira ható preventív és terápiás eljárásokkal csökkentsük ennek a ma még igen elterjedt népbetegségcsoportnak az előfordulási gyakoriságát, valamint az általa okozott emberi szenvedést és anyagi kárt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid László Tárnoki, Ádám Domonkos Tárnoki, Zsófia Lázár, Kinga Karlinger, Andrea Ágnes Molnár, Zsolt Garami, Viktor Bérczi, and Ildikó Horváth

Bevezetés: A zigozitásbeli különbségek dohányfüst-expozíció terén még ismeretlenek ikrekben. Cél: Az aktív és passzív dohányzásbeli tulajdonságok felmérése ikrekben. Módszer: A vizsgálatban 151 egypetéjű és 62 kétpetéjű magyar és amerikai felnőtt ikerpár (életkor 43,8±16,5 év, átlag±SD) vett részt. Eredmények: Az egypetéjű ikrek 1,8 évvel korábban kezdtek dohányozni, mint a kétpetéjűek (p = 0,08). A kétpetéjűek hosszabb ideig dohányoztak (p<0,01) és több szülői dohányfüst-expozíciót szenvedtek el gyerekkorukban (p<0,05). Az egypetéjű ikrek szigorúbb dohányzási szabályokról számoltak be otthonukban és munkahelyükön (p<0,005), s kevesebb dohányfüst érte őket a beltéri közhelyeken (p<0,01). Az egypetéjű ikrek 85,7%-a dohányzott vagy dohányzik, míg a kétpetéjűek csupán 69,5%-a (p<0,01). Az egypetéjű ikrek kevésbé érzékenyek az éttermi és kávézóbeli dohányfüst-szennyezettségre egy önbecslő kérdőív szerint, mint a kétpetéjűek (p<0,05), amely különbség nem volt megfigyelhető a bárokkal, kocsmákkal és közlekedési eszközökkel kapcsolatosan. Következtetések: Eltérő pszichológiai családi orientáció lehet jelen az ikrek zigozitásától függően. Preventív szülői gondviselés szükséges a dohányfüstnek kitett ikercsaládokban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1552–1559.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Csanád Várallyay, György Balázs, Zsuzsanna Lénárd, Viktor Bérczi, Zorán Belics, Gábor Bajzik, Paul Wragg, Kálmán Hüttl, and Ferenc Jolesz

Abstract

Rationale and Objectives: MR-guided Focused Ultrasound Surgery (MRgFUS) is an evolving thermoablative technique for treatment of benign and malignant soft tissue tumors. The feasibility and effectiveness of this non-invasive method has been tested by several investigators by treating uterine fibroid. The aim of the present study was to evaluate early and mid-term efficacy of MRgFUS treatment using MR imaging follow-ups. Materials and Methods: 38 patients with uterine fibroids were enrolled and treated by MRgFUS in a single center. MRI follow-up exams were performed 3 and 6 months after the procedure. Total fibroid volumes (FV) and non-perfused volumes (NPV) were compared and evaluated over time. Results: There was a significant reduction of FV at 3- and 6-month follow-ups (10±19%, p=0.022 and 19±29%, p<0.001, respectively). In the subgroup of fibroids smaller than 5.4 cm in diameter a 35±18% volume reduction was found after 6 months. There was also a positive correlation found between the early NPV and the FV decrease at 3- and 6-months follow-ups. Conclusion: This study suggests that MRgFUS can effectively coagulate uterine fibroid tissue. Smaller UFs can be most effectively treated within reasonable time with the used equipment.

Restricted access
Imaging
Authors: Bettina Katalin Budai, Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

Artificial Intelligence and the use of radiomics analysis have been of great interest in the last decade in the field of imaging. CT texture analysis (CTTA) is a new and emerging field in radiomics, which seems promising in the assessment and diagnosis of both focal and diffuse liver lesions. The utilization of CTTA has only been receiving great attention recently, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. Radiomics, combined with machine learning techniques, offers a promising opportunity to accurately detect or differentiate between focal liver lesions based on their unique texture parameters. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics in the diagnostics and prognostication of both focal and diffuse liver lesions. We also provide a brief review of radiogenomics and summarize its potential role of in the non-invasive diagnosis of malignant liver tumors.

Open access
Imaging
Authors: Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bettina Katalin Budai, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.

Open access