Search Results

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós károsodása – mely az arteria mesenterica superior occlusiója vagy keringési redistributio során jelentkezik leggyakrabban – jelentős mortalitású kórkép. Kísérletünk során a posztkondicionálás felmerülő protektív hatását vizsgáltuk patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszer: Hím Wistar-patkányokon az arteria mesenterica superior 60 perces kirekesztését végeztük. Az állatokat négy – áloperált, kontroll- és két posztkondicionált csoportra osztottuk. A posztkondicionált csoportokban a kirekesztést követően háromszor 1 perces, illetve 10 másodperces reperfusiós-reocclusiós ciklusok ismétlése után került sor 60 perc reperfusióra. A vékonybél microcirculatióját laser Doppler-flowmeterrel detektáltuk. A reperfusio első órájának végén vér- és szöveti mintavétel történt. Szérum-necroenzim- és IL-6-szinteket, fénymikroszkópos szöveti képet, mesenterialis vénás vérgázértékeket és nyálkahártya-antioxidáns-statust vizsgáltunk. Eredmények: A microcirculatiót jellemző paraméterek mindkét posztkondicionált csoportban szignifikánsan javultak. A gyulladásos válaszjelenségek és a szövetkárosodás mértéke szignifikáns módon csökkent, mely a necroenzimszint-csökkenéssel is korrelált. Megfigyelhető volt továbbá az antioxidáns-statusra gyakorolt kedvező hatás és a pH késleltetett normalizálódása is. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas sebésztechnikai módszer lehet a vékonybél túlélési esélyének javítására arteria mesenterica superior occlusiója során kialakuló ischaemiás-reperfusiós károsodás esetén.

Bevezetés: A transzmetilezés térszerkezet-módosító szubsztitúciós folyamat. Feladata az élő szervezetekben, többek között, a fehérje- és génműködés szabályozása. A táplálékláncon keresztül szervezetbe juttatott metildonor vegyületek hasznosulása, illetve a könnyen mobilizálható metilpool analitikai módszerekkel nyomon követhető. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki néhány növényi (búza, bab, cékla, káposzta) és állati (baromfi- és nyúlmáj) eredetű táplálék könnyen mobilizálható metilcsoportjainak koncentrációmérését, a transzmetilezés és a redox-homeosztázis kapcsolatának vizsgálatát baromfi- és nyúlmájban, valamint e paraméterek tanulmányozását kísérletes zsírmájban, patkányban. Módszer: Patkánykísérletben a tápot koleszterin, napraforgóolaj és kólsav eltérő koncentrációival dúsították. A könnyen mobilizálható metilcsoportok meghatározása túlnyomásos rétegkromatográfiás módszerrel, a hidrogéndonor-aktivitás mérése 1,1-difenil-2-pikrilhidrazil stabil szabad gyök alkalmazásával, spektrofotometriásan történt. Eredmények: A vizsgált növényi minták közül a legjelentősebb metilpoollal a babmagok rendelkeztek. A baromfimáj a nyúlmájnál szignifikánsan nagyobb könnyen mobilizálható metilcsoportszintet és hidrogéndonor-aktivitást mutatott. Patkányokban, súlyos zsírmájban csökkent a hidrogéndonor-aktivitás, és szignifikánsan csökkent a könnyen mobilizálható metilcsoportszint. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a táplálkozás jelentőségére, különösen az elhízással összefüggő megbetegedések kapcsán. Orv. Hetil., 2013, 154, 1180–1187.

A redox-homeosztázis változása a citokinek és szabad gyökök változásával jár és számos intracelluláris jelátviteli utat befolyásolhat különböző májbetegségekben. A liofilizált cékla+répa készítmény (GPS Powder Kft. 1361/004/ 2003BFÁÉÉÁ) bioaktív komponensei, mint például a betain, betaninok, betaxantinok, flavonoidok, polifenolok, glutamin, β-karotin, vitaminok és folsav megváltoztathatják a különböző sejtfolyamatokat. Célok: A szerzők célul tűzték ki a cékla+répa liofilizált készítmény bioaktív hatóanyagai védőhatásának vizsgálatát experimentális zsírmájban. Módszer: Hím Wistar patkányokat etettek standard és zsírdús táppal (a standard tápot kiegészítették 2% koleszterinnel, 0,5% kólsavval és 20% napraforgóolajjal) és a kezelt csoportoknak az etetéssel együtt 0,1 vagy 1 g/ttkg/nap természetes készítményt adagoltak. Az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és a tumornekrózis-faktor-α mRNS-szinteket molekuláris-biológiai módszerekkel határozták meg. A szabad gyököket, a H-donor-aktivitást, a redukálóképességet és a szabad SH-csoport-koncentrációt luminometriás vagy spektrofotometriás eljárással mérték. A mobilizálható metilcsoportokat túlnyomásos folyadék-kromatográfiával tanulmányozták. Eredmények: A nagyobb dózisú természetes készítmény jobban csökkentette az indukált szabadgyök-reakciókat, az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és tumornekrózis-faktor-α mRNS-szintjeit, mind egészséges májszövetben, mind zsírmájban. Bár a kezelés nem gyakorolt szignifikáns változásokat az összes globális antioxidáns-paraméterre, zsírmájban a kezelés után megnövekedett mobilizálható metilcsoport-koncentrációkat észleltek és kedvező tendenciát találtak a máj redox-homeosztázisában is. Következtetések: A vártnak megfelelően a mérsékelt dózisú cékla+répa liofilizátum „funkcionális élelmiszernek” bizonyult az élelmi zsír által indukált experimentális zsírmájban. Lehetséges, hogy e kedvező hatás a klinikumban is hasznosulást nyerhet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042.

Absztrakt

Bevezetés: A posztkondicionálás – amely egy ischaemizált szerven a reperfusio első perceiben alkalmazott több ciklusban ismétlődő, rövid idejű reocclusio – mérsékelni képes az ischaemiás-reperfusiós szervkárosodást. Az aorta és/vagy alsó végtagi verőerek kirekesztése kapcsán a végtag ischaemiás-reperfusiós károsodást szenved, illetve esetenként nagyfokú keringési redistributióhoz vezet. A műtét szövődményei – távoli szervi dysfunctiókban, szisztémás gyulladásos válaszreakcióban, illetve akár shockban megnyilvánuló – ún. reperfusiós syndroma képében jelentkezhetnek. Kísérletünkben a posztkondicionálás hatását vizsgáltuk aortakirekesztéssel járó érsebészeti állatmodellben. Anyagok és módszerek: Hím Wistar-patkányokon 180 perces infrarenalis aortakirekesztést hoztunk létre; az állatok egyharmadánál a reperfusio első 2 percében végzett posztkondicionálással (10 s felengedés + 10 s reocclusio, 6 ciklusban). A haemodynamicai paramétereket invazív artériás nyomásmérővel, a microcirculatiós változásokat lézer-Doppler-áramlásmérővel detektáltuk. A 4. posztoperatív órában vizelet-, plazma-, illetve szövettani mintavétel történt, laboratóriumi és morfológiai vizsgálatok céljából. Eredmények: A reperfusio kezdetekor a 180 perces kirekesztés szignifikáns különbséget okoz a haemodynamicai paraméterekben, posztkondicionálás hatására a microcirculatiót jellemző áramlási görbék karaktere megváltozott, az áramlás hyperaemiával stabilizálódott. A gyulladásos válasz szignifikáns mértékben csökkent (TNF-α, szabadgyök-szintek) a posztkondicionált csoportban. A posztkondicionálás a reperfusiós syndroma részjelenségeként megjelenő távoli szervhatásokat (vese, tüdő) szöveti és laboratóriumi paraméterek tekintetében egyaránt csökkentette. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas módszernek tűnik a hosszú idejű, alsó végtagi keringésleállások okozta szervkárosodások enyhítésére érsebészeti műtétek során.

Bevezetés: Az ischaemiás-reperfúziós károsodások mérséklésére kipróbált módszerek között újszerű elképzelés a célszervi ischaemia alatt alkalmazott távoli szervi ischaemiás perkondicionálás. Célkitűzés: Patkánymáj ischaemiás-reperfúziós modellben alkalmazni ezen újszerű kondicionálási technikát. Módszer: Hím Wistar patkányok (n = 30, 10/csoport) 60 perc parciális ischaemiában, majd 60 perc reperfúzióban részesültek. Egy csoportban perkondicionálás került alkalmazásra a májischaemia utolsó 40 percében, az infarenalis aortán. A máj és az alsó végtag mikrokeringésének regisztrálása lézeres Doppler-áramlásmérővel történt. A reperfúziót követően a máj szövettani elváltozásainak analízise és a májszöveti hősokkfehérje-72-expresszió mérése mellett a szérumtranszamináz-aktivitások, továbbá a redox-homeosztázis állapotának meghatározása történt. Eredmények: A máj és az alsó végtag mikrocirkulációt jellemző paraméterei szignifikáns (p<0,05) javulást mutattak a perkondicionált csoportban a kontrollhoz képest. A szérum-alanin-transzamináz-aktivitás és a májszövettani vizsgálatok, továbbá a májszöveti redox-homeosztázis vonatkozásában egyaránt szignifikánsan enyhébb károsodás volt megfigyelhető a perkondicionált csoportban a kontrollhoz képest. Következtetés: A perkondicionálás alkalmas lehet a máj ischaemiás-reperfúziós károsodásának mérséklésére. Orv. Hetil., 2012, 153, 1579–1587.

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.