Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Viktor Molnár x
Clear All Modify Search

Maria-Elisabeth Krautwald-Junghanns, Michael Pees, Sven Reese and Thomas Tully (editors)

Diagnostic Imaging of Exotic Pets (Atlas der bildgebenden Diagnostik bei Heimtieren). Schlütersche, Hanover, 2011. 460 pages with 1453 illustrations. Price: € 156 / £ 156 / $ 265. ISBN 978-3-89993-049-8.

Acta Veterinaria Hungarica
Author: Viktor Molnár
Restricted access

The Grey Mouse Lemur (Microcebus murinus) is a nocturnal lemur species that lives only in Madagascar. It is one of the most abundant lemur species and its native populations are not endangered, but animals belonging to this species are rarely exhibited in zoos. While tumours are quite frequently described in other primates, there are very few publications about neoplasia in lemurs. In this case report we describe a mandibular osteoblastic osteosarcoma in a Grey Mouse Lemur (Microcebus murinus). To the best of the authors’ knowledge, this is the first scientific article describing osteosarcoma in a prosimian and also reporting a tumour in the mandible in this taxon.

Restricted access

The shiitake mushroom is well known for its health-beneficial effects. In this study we examined its antimicrobial activity by use of bioautography. After bioactivity detection we identified one major antimicrobial compound by use of infrared spectroscopy and gas chromatography. It shares similarity with well-known fatty acids.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anett Illés, Péter Balicza, Anikó Gál, Klára Pentelényi, Dóra Csabán, András Gézsi, Viktor Molnár and Mária Judit Molnár

Absztrakt:

A nukleárisan kódolt POLG-gén fehérjeterméke kulcsszerepet játszik a mitokondriális DNS replikációjának fenntartásában, és hibája különböző súlyosságú, több szervrendszert érintő betegségeket okoz. A klinikai spektrum rendkívül tág, a leggyakrabban előforduló tünetek közé tartozik többek között a ptosis, a myoclonus, az epilepszia, a myopathia, a szenzoros ataxia, a parkinsonizmus, a kognitív hanyatlás és az infertilitás is. Ma már ismert, hogy a Parkinson-kór kialakulása során a mitokondriális diszfunkció is nagy jelentőséggel bír a substantia nigra dopaminerg sejtjeinek elhalásában. Ezért a POLG-génben bekövetkező változások befolyásolhatják a különböző örökletes neurodegeneratív betegségeknek, így a monogénes parkinsonizmusnak a kialakulását is. A Parkinson-kór és a POLG kapcsolatáról azonban még kevés az elérhető információ, és ez idáig a magyar populációra vonatkozó adatok sem álltak rendelkezésünkre. Vizsgálatunk során 67 magyar, a parkinsonizmus tüneteit mutató páciens esetében újgenerációs szekvenálást végeztünk, és a POLG-génben található, potenciálisan káros variánsokat elemeztük. 3 beteg esetében azonosítottunk potenciálisan kóroki eltérést. Közleményünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a parkinsonizmus differenciáldiagnózisa során az esetleges POLG genetikai érintettségét is figyelembe kell venni. Különösen olyan plusztünetek jelenlétekor, mint az ophthalmoparesis, a nem vascularis típusú fehérállományi laesiók, a pszichiátriai komorbiditás és a tünetek viszonylag korai indulása. Korábbi irodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján összefoglaltuk a POLG-asszociált parkinsonizmus lehetséges diagnosztikai megközelítését is. Orv Hetil. 2020; 161(20): 821–828.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Endre Sós, Alexandra Szigeti, Éva Fok, Viktor Molnár, Károly Erdélyi, Edina Perge, Imre Biksi and János Gál

Smaller macropodid species (commonly referred to as wallabies) are extremely susceptible to toxoplasmosis: in most cases, infection with Toxoplasma gondii leads to death within a short time. Between June 2006 and July 2010, T. gondii was detected by immunohistochemical examination in six Tammar wallabies (Macropus eugenii) that died in the Budapest Zoo and Botanical Garden; in another four specimens histopathology revealed T. gondii-like organisms (which could not be differentiated from Neospora caninum solely by morphology), and in another 11 animals toxoplasmosis as the possible cause of death could not be excluded. The current zoo population of 12 Tammar wallabies was tested for T. gondii IgG antibodies by the modified agglutination test (MAT), with negative results. We suppose that most of the deaths were due to acute toxoplasmosis resulting from a recent infection.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Viktor Molnár, Máté Jánoska, Balázs Harrach, Róbert Glávits, Nimród Pálmai, Dóra Rigó, Endre Sós and Mátyás Liptovszky

This paper describes the detection of a novel herpesvirus in a Serotine bat ( Eptesicus serotinus ) in Hungary. The rescued animal showed signs of icterus and anorexia and died within a day, in spite of immediate supportive therapy. Autopsy confirmed the clinical picture by the major lesions observed in the liver. Histopathology revealed vacuolar degeneration in the hepatocytes and leukocytosis in the sinusoidal lumina. By electron microscopy, hydropic degeneration and apoptotic cells with a pycnotic nucleus were found in the liver. Bacteriological examinations gave negative results. As part of a routine screening project, detection of adeno-and herpesviruses from homogenised samples of the liver, lungs and small intestines was attempted by nested polymerase chain reaction (PCR) assays. The adenovirus PCR ended with negative results. The herpesvirus PCR resulted in an amplification product of specific size. The nucleotide sequence of the amplicon was determined and analysed by homology search and phylogenetic analysis. A novel herpesvirus was identified, which seemed to be most closely related to members of the genus Rhadinovirus within the subfamily Gammaherpesvirinae . The causative role of the detected rhadinovirus in the fatal condition of the Serotine bat could not be proven, but it is most likely that reactivation from a latent infection allowed the detection of the virus by PCR.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid László Tárnoki, Ádám Domonkos Tárnoki, Zsófia Lázár, Kinga Karlinger, Andrea Ágnes Molnár, Zsolt Garami, Viktor Bérczi and Ildikó Horváth

Bevezetés: A zigozitásbeli különbségek dohányfüst-expozíció terén még ismeretlenek ikrekben. Cél: Az aktív és passzív dohányzásbeli tulajdonságok felmérése ikrekben. Módszer: A vizsgálatban 151 egypetéjű és 62 kétpetéjű magyar és amerikai felnőtt ikerpár (életkor 43,8±16,5 év, átlag±SD) vett részt. Eredmények: Az egypetéjű ikrek 1,8 évvel korábban kezdtek dohányozni, mint a kétpetéjűek (p = 0,08). A kétpetéjűek hosszabb ideig dohányoztak (p<0,01) és több szülői dohányfüst-expozíciót szenvedtek el gyerekkorukban (p<0,05). Az egypetéjű ikrek szigorúbb dohányzási szabályokról számoltak be otthonukban és munkahelyükön (p<0,005), s kevesebb dohányfüst érte őket a beltéri közhelyeken (p<0,01). Az egypetéjű ikrek 85,7%-a dohányzott vagy dohányzik, míg a kétpetéjűek csupán 69,5%-a (p<0,01). Az egypetéjű ikrek kevésbé érzékenyek az éttermi és kávézóbeli dohányfüst-szennyezettségre egy önbecslő kérdőív szerint, mint a kétpetéjűek (p<0,05), amely különbség nem volt megfigyelhető a bárokkal, kocsmákkal és közlekedési eszközökkel kapcsolatosan. Következtetések: Eltérő pszichológiai családi orientáció lehet jelen az ikrek zigozitásától függően. Preventív szülői gondviselés szükséges a dohányfüstnek kitett ikercsaládokban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1552–1559.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Ágnes Molnár, Asztrid Apor, Róbert Gábor Kiss, István Préda, Emil Monos, Viktor Bérczi and György László Nádasy

Az ember nem feltételezett fölegyenesedése jelentős evolúciós kihívást jelenthetett a földi gravitációs térben. Az ortosztatikus toleranciáért felelős mechanizmusok jelentős része a vénás rendszerhez kapcsolódik. Munkánkban az ezzel kapcsolatos, újabban feltárt biomechanikai jelenségek élettani és kórélettani jelentőségét tárgyaljuk. Kiemelten foglalkozunk egy viszonylag elhanyagolt területtel, a vénák falának biomechanikai tulajdonságaival. Ezek érterületenként eltérőek, de változnak a kor, a nem, a testtömeg és talán még egyéb antropológiai szempontok függvényében is. A vénák antigravitációs adaptív viselkedése többszintű, a vénafal mindhárom rétegét érintő szabályozómechanizmusok összehangolt működésének eredménye, amelyek rövid távú és hosszú távú alkalmazkodást biztosítanak. Lokális miogén és humorális mechanizmusok, a távolabbi szervek-szövetek felől pedig hormonális és idegi mechanizmusok együttesen szabályozzák a vénák adaptív viselkedését. Ezek hosszabb távon hatva a vénafal strukturális és funkcionális átépüléséhez (újabban használatos szakkifejezéssel: remodelingjéhez) vezetnek. A vénák patológiás elváltozásainak jelentős része kóros vénafal-átépüléssel jár. Hemodinamikai tényezők (nyomás és áramlás) indukálta adaptív mechanizmusok, de gyulladásos folyamatok is részt vehetnek a vénafal kóros átépülésében, megváltoztatva ezáltal a vénafal biomechanikai viselkedését. Ez circulus vitiosusként hozzájárul a vénás kórfolyamat fenntartásához, illetve progressziójához. Az újabb noninvazív humán biomechanikai technikák lehetőségeit jelzi, hogy vénás betegség szempontjából klinikailag már, illetve még aszimptomatikus személyek vizsgálatával munkacsoportunk is ki tudott mutatni kóros vascularis biomechanikai viselkedést. Így a vénák biomechanikájának diagnosztikus célú vizsgálata nemcsak a patomechanizmus feltárásához nyújthat segítséget, hanem a vénás betegségek korai felismerésében és következményeinek objektív követésében is szerepet játszhat. A kóros jelek korai felismerése lehetőséget ad arra, hogy a vénák biomechanikai adaptációs folyamataira ható preventív és terápiás eljárásokkal csökkentsük ennek a ma még igen elterjedt népbetegségcsoportnak az előfordulási gyakoriságát, valamint az általa okozott emberi szenvedést és anyagi kárt.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Krisztin Szőke, Attila D. Sándor, Sándor A. Boldogh, Tamás Görföl, Jan Votýpka, Nóra Takács, Péter Estók, Dávid Kováts, Alexandra Corduneanu, Viktor Molnár, Jenő Kontschán and Sándor Hornok

Kinetoplastids are flagellated protozoa, including principally free-living bodonids and exclusively parasitic trypanosomatids. In the most species-rich genus, Trypanosoma, more than thirty species were found to infect bats worldwide. Bat trypanosomes are also known to have played a significant role in the evolution of T. cruzi, a species with high veterinary medical significance. Although preliminary data attested the occurrence of bat trypanosomes in Hungary, these were never sought for with molecular methods. Therefore, amplification of an approx. 900-bp fragment of the 18S rRNA gene of kinetoplastids was attempted from 307 ixodid and 299 argasid ticks collected from bats, and from 207 cimicid bugs collected from or near bats in Hungary and Romania. Three samples, one per each bat ectoparasite group, were PCR positive. Sequencing revealed the presence of DNA from free-living bodonids (Bodo saltans and neobodonids), but no trypanosomes were detected. The most likely source of bodonid DNA detected here in engorged bat ectoparasites is the blood of their bat hosts. However, how bodonids were acquired by bats, can only be speculated. Bats are known to drink from freshwater bodies, i.e. the natural habitats of B. saltans and related species, allowing bats to ingest bodonids. Consequently, these results suggest that at least the DNA of bodonids might pass through the alimentary mucosa of bats into their circulation. The above findings highlight the importance of studying bats and other mammals for the occurrence of bodonids in their blood and excreta, with potential relevance to the evolution of free-living kinetoplastids towards parasitism.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zsuzsa Nagy, Zoltán Oláh, Judit Kókai, Anna Barbara Molnár, Ágnes Laczkó, Gábor Viktor Szabó, Viktória Juhász, Dávid Garbaisz, Márton Berczeli, Zsófia Sztupinszky and Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access