Search Results
You are looking at 1 - 10 of 23 items for
- Author or Editor: Viktor Nagy x
- Refine by Access: All Content x
Az elmúlt évtizedek során a 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás alkalmazása fontos része lett a hypertonia diagnosztikájának és a terápiás döntések irányításának. Míg korábban a klinikumban elsősorban a fehérköpeny-hypertoniások meghatározására használták az ambuláns vérnyomás-monitorozást, egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról is, hogy a rendelői vérnyomásnál pontosabban jelzi előre a célszervkárosodások fellépésének kockázatát. Az automata készülékkel történő ambuláns vérnyomásmérés számos egyéb esetben is igazolta hasznosságát, például terápiarezisztens hypertoniában, borderline hypertoniában vagy terhességi hypertoniában. A hypertoniakutatás és -kezelés várható jövendő iránya a vérnyomás cirkadián ciklusának pontos feltárása, a kezelés okozta vérnyomás-variabilitás leírása, valamint a mindennapi életvitel okozta vérnyomásváltozás mértékének megismerése. Orv. Hetil., 2010, 44, 1823–1833.
Az új évezredben a hipertónia és a cukorbaj fenyegeti világszerte a leginkább a populáció egészségi állapotát. A cukorbaj (hemoglobin-A1c < 6,5%) és a hipertónia (vérnyomás < 130/80 Hgmm) együttes beállítása központi helyet foglal el a cukorbetegek macro- és microvascularis betegségének megelőzésében. Az „Action in Diabetes and Vascular Disease: PreterAx and DiamicroN” tanulmány az első nagy prospektív, multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálat, amelyben 2 × 2 faktoriális elrendezésben állapítják meg a vérnyomáscsökkentés (perindopril/indapamid kombináció) és a gliclazide-MR-en alapuló intenzív vércukor-beállítás hasznosságát a macro- és microvascularis kimenetelre.
Az ADVANCE- (Action in Diabetes and Vascular disease: preterAx and diamicroN-MR Controlled Evaluation) tanulmány széles körben vizsgálta a vérnyomáscsökkentés és az intenzív vércukorcsökkentés hasznát 2-es típusú diabetes mellitusban. Átlagosan 4,3 év követési idő után az aktív kezelésre kijelöltek 73%-a, a kontrollkezelésre kijelöltek 74%-a tartotta meg a randomizációkor kapott kezelést. A placebokezelésre kijelölt betegekkel összehasonlítva, az aktív kezelés a vérnyomást 5,6/2,2 Hgmm-rel csökkentette. A major macrovascularis és microvascularis események relatív kockázata 9%-kal csökkent (aktív: 861 [15,5%] vs placebo 938 [16,8%]; esélyhányados 0,91, 95% CI 0,83–1,00, p = 0,04). A perindopril és indapamide fix kombinációja ezért meglehetősen jó hatással védheti ki a hipertónia szövődményeit 2-es típusú diabéteszes betegekben.
A krónikus szívelégtelenség magyarországi prevalenciája 1,6% a felnőtt populációban. Nyolcvanéves kor felett a prevalencia már 15–20%. A szívelégtelenség kezelésének alapja a neurohumorális blokád. Ennek részei az angiotenzinkonvertáló enzim gátlószere (intoleranciában az angiotenzinreceptor-blokkoló), a béta-receptor-blokkoló és a mineralokortikoidreceptor-antagonista gyógyszercsoportok. A béta-receptor-blokkolókat negatív inotrop hatásuk miatt sokáig mellőzték a szívelégtelenség kezeléséből. Az elmúlt évtizedek során végzett tanulmányok azonban szívelégtelenségben igazolták a béta-receptor-blokkolók mortalitást csökkentő hatását. A bisoprolol kedvező hatékonyságát szintén számos nagy tanulmány eredménye támasztja alá. Orv. Hetil., 2013, 154, 1731–1734.
Absztrakt:
A diuretikumok a vérnyomáscsökkentő kezelés alapvető gyógyszerei. Kedvezően csökkentik a vérnyomást és a cardiovascularis eseményeket. A tiazidok és tiazidanalógok dózisának növelése nem eredményez további erőteljes vérnyomáscsökkenést és cardiovascularis morbiditás- és mortalitáscsökkenést. A dózisnövelés azonban a mellékhatásokat egyértelműen megemeli. Emiatt a legkisebb hatékony dózis adását kell előtérbe helyezni, valamint a fix kombinációs kezelést. Hypertoniában alkalmazásuk különösen kedvező eredményhez vezet időskorban, izolált szisztolés hypertoniában, szívelégtelenségben, korábban elszenvedett szélütésben és fekete bőrű populációban. Kacsdiuretikumok adása vérnyomáscsökkentőként csak beszűkült vesefunkció esetén jöhet szóba. Az aldoszteronantagonisták adása pedig szívelégtelenségben és pitvarfibrilláció prevenciójára különösen előnyös lehet, valamint kombinációs kezelés során csökkentik a hypokalaemia veszélyét. A hypertoniában alkalmazott diuretikus, valamint thiaziaddal való kombinációs kezelés ezért manapság a reneszánszát éli. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 403–408.
Abstract
Intrahepatic cholestasis of pregnancy is characterized by pruritus, raised maternal liver enzymes and bile acids. It usually presents in the third trimester and rarely before 25 weeks. Ursodeoxycholic acid is the most promising therapy to alleviate symptoms and prevent fetal risk. However, its administration has been restricted for the last trimester as its embryotoxic effect is undetermined. We report here a case of an extremely rare, severe obstetric cholestasis with early onset treated by ursodeoxycholic acid from the 9th week of pregnancy, the earliest ever reported in the literature. The treatment was well tolerated. At the 32nd week urgent caesarean section was performed due to intolerable symptoms, worsening laboratory results and signs of fetal distress. A healthy newborn was delivered. It is concluded that ursodeoxycholic acid in case of a severe early-onset intrahepatic cholestasis may be started in the early pregnancy to improve maternal condition and prevent fetal complications.
Absztrakt:
Bevezetés: A trimetazidin olyan metabolikus hatású anyag, amelynek hatékonysága igazolást nyert a stabil koszorúér-szindróma kezelésében. Az ajánlás szerint a trimetazidin második vonalbeli kezelésként megfontolandó az angina gyakoriságának csökkentésére és a terhelési tolerancia javítására azokban a betegekben, akiknek a tünetei nem kontrollálhatók megfelelően béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók és tartós nitrátok adása mellett. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a különböző adagolású (3 × 20 mg, 2 × 35 mg, 1 × 80 mg) trimetazidinkészítmények hatékonyságát kívántuk tisztázni stabil angina pectorisban. Az elsődleges klinikai célváltozók a következők voltak: heti anginaszám, valamint a heti rövid hatástartamú sublingualis nitrátfogyasztás. Módszer: Mindketten adatgyűjtést végeztünk a PubMed, a Cochrane Library és a Cochrane Central Register of Controlled Trials adatbázisokban az 1967-től 2019. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A statisztikai elemzést standard metaanalízis-módszerekkel hajtottuk végre. Eredmények: Összesen 31 randomizált, kontrollált, illetve obszervációs tanulmány került bevonásra. 9856 beteg (átlagéletkor: 59,6 év, férfi: 61,6%) kezelését értékeltük. A trimetazidin a randomizált tanulmányokban a placebóval összehasonlítva csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –1,84, 95% CI: –2,39; –1,30; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–1,65, 95% CI: –2,17; –1,14; p<0,0001). A trimetazidin a kiinduláshoz képest a kombinációs és az obszervációs vizsgálatokban csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –3,73, 95% CI: –4,53; –2,92; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–3,23, 95% CI: –4,23; –2,24; p<0,0001). A három kezelési dózis között az anginaszám csökkenésében és a nitroglicerin-fogyasztásban nem lehetett különbséget kimutatni (p = 0,57, illetve p = 0,48). További eredményeink: a két primer változó vizitről vizitre csökkent; nagyobb beválasztási anginaszám a rövidebb időtartamú tanulmányokban és a kisebb adagú trimetazidint kapók között fordult elő gyakrabban, és ezek a betegek a többieknél fiatalabbak voltak. A rövidebb időtartamú tanulmányokban a kezdeti nitroglicerin-igény, illetve a -csökkenés nagyobb volt a hosszabb időtartamúakhoz képest. Következtetések: A trimetazidin kedvező klinikai hatású stabil angina pectorisban, az alkalmazott adagtól függetlenül. Új megállapításunk az, hogy a súlyosabb állapotú, fiatalabb betegek kezelésének klinikai haszna a legnagyobb. Orv Hetil. 2020; 161(16): 611–622.
First-line antihypertensive treatment’s drugs have to be able to decrease the cardiovascular morbidity and mortality. This kind of efficacy of thiazide-type diuretics has been published earlier in several studies. The efficacy of indapamide was investigated in several studies, but there is no analysis which is including all of the indapamide-studies. Objective: We conducted a meta-analysis of all relevant randomized-controlled-trials with indapamide. Efficacy of indapamide was analyzed in different cardiovascular and safety outcomes. Methods: We searched the MEDLINE database 1995–2006 for indapamide-trials. Only double-blind, parallel-group design trials were involved. Both the fixed effect model and the random effect model were used for data synthesis, results were probed with Mantel–Hanzel test and inverse variance test. Results: Data were combined from 9 trials that included 10,108 patients. Indapamide treatment of 48 patients with a history of stroke prevents one stroke (NNT = 47.8 95% CI: 29.6–126.6). Data from 5 trials including 7,085 patients show that indapamide is superior to placebo in reducing blood pressure, the differences are: 7.28 mm Hg (95% CI: 6.37–8.19) in systolic blood pressure and 3.50 mm Hg (95% CI: 2.99–4.01) in diastolic blood pressure. Data from 5 trials including 2,856 patients show that indapamide is superior to active controls in reducing systolic blood pressure, the difference is significant: 1.30 mm Hg (95% CI: 0.28–2.31). The difference in diastolic blood pressure was not significant. Data of 505 patients show that indapamide reduced left ventricular mass index significantly more than enalapril 20 mg, the difference is 6.50 g/m 2 (95% CI: 0.81–12.19). Data of 6,206 patients show that the frequency of adverse drug reaction is similar in the indapamide and placebo groups (RR = 0.97 95% CI: 0.76–1.22). Conclusions: Indapamide is efficacious in the prevention of further stroke, reduces effectively the blood pressure and the left ventricular mass index. Indapamide treatment is well tolerated.
