Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Vilmos Bíró x
  • All content x
Clear All Modify Search

A szerző munkájában összefoglalja az elmúlt másfél évtized fontosabb, új kézsebészeti kezelési irányzatait. A kézsebészetnek mint önálló szakterületnek a kialakulását rövid történeti összefoglalás formájában tárgyalja, majd részletesen ismerteti az általa fontosnak tartott új kezelési módszereket: az ínsérülések utáni új rehabilitációs eljárásokat, a teljeskéz-átültetés jelenlegi helyzetét, a sérült bőr regenerációját elősegítő és az idegsérülések helyreállítását célzó újabb műtéteket, valamint a Dupuytren-betegség konzervatív kezelési lehetőségét. Végül ismerteti a kéz csont- és ízületi sérüléseiben alkalmazott módosított, új műtéti eljárásokat. Befejezésül megállapítja, hogy a kézsebészeti tudásanyag állandó fejlődésével újabb és újabb kezelési módszerek megjelenésével számolhatunk. Orv. Hetil., 2013, 154, 1049–1054.

Restricted access

Absztrakt:

Az autológ idegtranszplantátumokat a kézidegek defektussal járó sérüléseinél régóta alkalmazzák a klinikai gyakorlatban. A publikált végeredmények különösképpen a kevert (mozgató-érző) idegek helyreállítása során azonban korántsem bizonyultak kielégítőnek. Ezért került ez a kérdéskör a témával foglalkozó kutatók állandó figyelmébe, és irodalmi összegező közleményében a szerző is e témakör tanulmányozását és az összefüggések levonását tűzte ki célul. Az újabb vizsgálatok szerint a testazonos idegtranszplantátumok pótlása egyéb anyagokkal (idegvezető csövek, különböző allograftok [azonos speciesből nyert idegszövetek stb.]) jó végeredményeket mutattak kevert idegek esetében is, amennyiben a reszekált idegvégek közötti távolság nem haladta meg a 6 mm-t és az ideg átmérője legfeljebb 3–7 mm között volt. A módszerek használata ennél nagyobb defektus, valamint idegátmérő felett rossz eredményeket mutatott fel. Így ezeknél az eseteknél továbbra is az optimális kezelési módszer az autológ idegátültetés maradt. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1163–1167.

Restricted access

Absztrakt:

A szerző irodalmi értékelő tanulmányában röviden foglalkozik a kézallograftok átültetésének történetével, a műtét technikai alapjaival, továbbá az immungátlás gyógyszeres kérdéseivel. Leszögezi, hogy e műtét bonyolult csoportmunkát igényel: számos szakterület specialistáinak kell összedolgozniuk a sikeres végeredmény érdekében. A legtöbb problémát ma már nem a bonyolult műtét technikai kihívásai jelentik, hanem az immungátló kezelés gyakran nem kellő hatékonysága, illetve szövődményei; bár e területen is jelentős fejlődés következett be és a most zajló kutatások biztató eredményeket sugallnak. A szerző közleményében ezeket a kérdéseket tárgyalja a nemzetközi adatok tükrében. Leszögezi, hogy a sikeres kézátültetés, az érzésében és mozgásában jó hatásfokkal helyreállított kéz a beteg számára új életminőséget jelenthet, szemben a régóta alkalmazott ortézisekkel. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1483–1487.

Restricted access

A szerző irodalmi elemző tanulmányában a kéz hajlítóín-sérüléseinek helyreállításában alkalmazott újabb módszert, a szövetépítésnek (tissue engineering) nevezett, ma még csak jobbára kísérletes körülmények között vizsgált eljárást írja le. A módszer meghatározása és irodalmi előzményeinek leírása után tárgyalja az ép ínszövet gyógyulási folyamatát, a szövetépítés fontos lépését, a vázszerkezet kialakítását. Ezt követően áttekinti a pluripotens mesenchymalis őssejteknek a vázszerkezetbe történő bevitelét, e sejtek proliferációját és a csúszófelszín kialakítását. Befejezésül a kialakított ínszövet mechanikai ellenálló képességét ismerteti. Megállapítja, hogy mindaddig, amíg a kísérletes kutatási eredményeket a klinikai gyakorlatban széles körben sikeresen alkalmazni nem lehetséges, a jelenlegi, jól bevált ínhelyreállító műtétek és a posztoperatív rehabilitációs tevékenység magas színvonalú kivitelezése szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 216–220.

Restricted access

A flexor digitorum profundus inai egymással összeköttetésben állnak és kevésbé képesek különálló mozgásra, mint a flexor digitorum superficialis inak. Ezt a különbözőséget gyakran a mély hajlítók közös izomhasának tulajdonítják, azonban sokkal jelentősebbek azok az alkari és csuklótáji, haránt irányú, kötőszövetes-szalagos összeköttetések, amelyek ezen inak között ép körülmények között találhatók. A quadrigajelenségnek nevezett ezen elváltozásnak a felismerése fontos lehet egyes klinikai esetekben: így, amikor a betegeknél az inak erőkifejtését és mozgását a szindróma jelenléte gátolja, az ínsérülés helyreállítása után. A dolgozat e jelenség, illetve elváltozás anatómiai leírását, biomechanikai összefüggéseit és klinikai jelentőségét tárgyalja az irodalmi adatok tükrében. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 778–782.

Restricted access

A szerző munkájában összefoglalja az általa legfontosabbnak tartott irodalmi adatok, továbbá saját tapasztalatai alapján a kéz idegsérülései helyreállító műtéteinek az elmúlt évtizedekben tapasztalható fejlődését. Megállapítja, hogy ezen időszak alatt a perifériás idegek mikro- és makroanatómiai felépítésének, az idegregeneráció lezajlásának, az ideg-helyreállító műtétek technikai feltételeinek vonatkozásában jelentős számú, új ismeretanyag vált közkinccsé, amelyeknek a biztos tudása a kézsebészek számára mindenképpen alapfeltétel, hogy ideg-helyreállító műtéteiket valóban a napjainkban megkívánt magas szinten és optimális eredménnyel végezhessék. A témakör irodalmának kritikus elemzését követően a szerző saját tapasztalatai alapján vázolja a jövő lehetséges útjait. A dolgozat végén az érdeklődők részére bőséges irodalomjegyzéket mellékelt. Orv. Hetil., 2012, 153, 1767–1778.

Restricted access

A hajlítóín-sérülések sikeres helyreállítása még manapság is a kézsebészet egyik legnehezebb feladata, mivel a posztoperatív végeredmények gyakran kedvezőtlenek. A szerző irodalmi elemző tanulmányában tárgyalja a hajlítóín-sebészet történetét, majd leírja az anatómiai, az ínszövet tápláltatási viszonyai és az íngyógyulási ismeretek fejlődését a kezdetektől napjainkig. Ezt követően ismerteti a varróanyagok és a varrattechnika, a primer és a szekunder ínhelyreállító műtétek, a posztoperatív kezelési eljárások és a műtét utáni eredmények értékelésének fejlődését. Befejezésül véleményt nyilvánít, hogy milyen fejlődés várható e területen a közeljövőben, majd a nemzetközi és a hazai kézsebészet jelenlegi helyzetéről fejti ki gondolatait. Munkájához az érdeklődők számára bőséges publikációs listát mellékel. Orv. Hetil., 2012, 153, 811–820.

Restricted access

A kéz idegsérüléseinek helyreállító műtétei után napjainkban a végeredmények korántsem mondhatók egyértelműen kedvezőknek. Úgy tűnik, hogy e sérülések magas szintű rekonstrukciós lehetőségeinek végső határához érkeztünk, ezért nem véletlen, hogy évek óta folynak – jelenleg legnagyobbrészt kísérletes – kutatások az eredmények javítására. Ennek egyik módszere a sejtkultúrában kezelt pluripotens mesenchymalis őssejtek, szövetindukáló polipeptidek (növekedési faktorok) és a fenti sejtek megtapadására szolgáló vázszerkezetek együttes felhasználása (úgynevezett tissue engineering) az új idegszövet kialakítása céljából. Az új szövetféleség létrejöttének feltételei géntechnikával tovább javíthatók. A szerző dolgozatában összefoglalja az újabb irodalmi adatok alapján a módszer idegsérülésekre vonatkozó kísérletes alapjait, alkalmazásának lehetőségeit és utal az eljárás lehetséges klinikai felhasználására. Megállapítja, hogy bár a jövő útja minden bizonnyal az őssejtek szélesebb körű felhasználása felé vezet, mindaddig, amíg a klinikai gyakorlat számára egyértelműen kedvezőbb tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, a jelenleg ismert és bevált műtéti és utókezelési módszerek magas szintű kivitelezése szükséges. Orv. Hetil., 2013, 154, 574–580.

Restricted access

Absztrakt:

Az elmúlt tíz esztendőben a szövetépítési (tissue engineering) módszerek fejlődésének exponenciális gyorsulását figyelhettük meg. Ez a felgyorsult növekedés a kézsebészetben is tapasztalható; e területen is felhasználásra kerültek a különböző vázszerkezetek segítségével végrehajtott szövetpótlások. A szerző irodalmi áttekintést nyújtó munkájában röviden tárgyalja a szövetépítés jelenlegi lehetőségeit az inak, a szalagok, az idegek, a csont- és porcszövetek, végül az erek sérüléseinek, illetve károsodásainak eseteiben. Véleménye szerint – tekintetbe véve az eddigi, igen intenzív, eredményes, úttörő jellegű (főként experimentális) tudományos kutatásokat – az újabb szövetépítési eljárások már a közeljövőben jelentős szerepet játszhatnak a helyreállító kézsebészetben. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1385–1389.

Restricted access

Absztrakt

A kéz hajlítóín-sérüléseinek helyreállításában alapvető jelentőségű az optimális varratforma megválasztása, amely lehetővé teszi a korai, aktív posztoperatív mobilizáció mielőbbi megkezdését és ezzel a lehető legjobb végeredmények elérését. A szerző irodalmi elemző tanulmányában áttekinti az elmúlt tizenöt esztendőben történt fejlődést a hajlítóín-sérülések varrattechnikájában és az ezzel elért eredményeket a kísérletes ínhelyreállításban, továbbá a klinikai végeredményekben. A különböző, újabb varratféleségek kivitelezésének leírása mellett tárgyalja az ujjak gyűrűszalagrendszerének, az ínvarratoknak az ínvégek közötti feszülésének, valamint a helyreállított ín mozgásirányának jelentőségét. Befejezésül megállapítja, hogy a tárgyalt, korszerű ínvarratok minél szélesebb körű alkalmazása szükséges a jobb műtét utáni végeredmény eléréséhez. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 212–218.

Restricted access