Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Vilmos Fülöp x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Régóta húzódó vita alakult ki, hogy vajon a dioxin, mely egy ipari toxin, lehet-e oki tényező egy alhasi fájdalommal és infertilitással járó nőgyógyászati kórkép, az endometriosis kialakulásában. Az elvégzett tanulmányok vagy nem találtak különbséget a betegek szérum-dioxinkoncentrációjában a kontrollokhoz viszonyítva, vagy nem szignifikáns emelkedést mutattak ki, illetve alacsony statisztikai erőt értek csak el. A kezdeti majomkísérletek alapján tett megállapítással szemben állnak az egérkísérletek eredményei, ahol együttes ösztrogén-dioxin kezelést kaptak az állatok. Genetikai összehasonlítások igazolják, hogy az ember a dioxinrezisztens fajok közé tartozik, így az átlagpopulációban kimutatható dioxinkoncentráció nem okozhat betegséget, különösen nem olyan ösztrogénfüggő elváltozást, mint az endometriosis.

Restricted access

Absztrakt:

A közlemény célja, hogy a biológiai háttér feltárásán túlmenően olyan új elvi és kezelési megközelítéseket tárjon fel a reprodukcióval foglalkozó klinikusok számára, amelyek a meddő és infertilis párok jobb és eredményesebb ellátását szolgálják. A humán vonatkozásban a sikertelen terhességek 75%-a eredménytelen beágyazódás következménye, és a beágyazódási kudarc a korlátja az IVF-kezelések eredményességének is. A beágyazódáshoz és a szüléshez ún. „jó”, módosított gyulladás szükséges, de a terhesség legnagyobb részében a gyulladás fenyegeti a terhesség megtartását. Ekkor a gyulladásmentes állapotnak a fenntartása rendkívül fontos, ezáltal lehetővé téve a magzaton az anyai epigenetikai hatások érvényesülését, ami az extrauterin élethez való minél jobb alkalmazkodást teszi lehetővé az utódok számára. A terhesség gyulladásmentes állapotának fenntartásában a lepény által termelt (a luteoplacentaris shift után) nagy mennyiségű progeszteron hormonnak döntő szerepe van. Többen leírták, hogy a beágyazódás alatti gyulladás az embrióra mint egy idegen testre adott ősi válaszként értelmezhető. A normálterhesség során ezt a gyulladást a trophoblastok indítják el, és magában foglalja egyrészt a természetes ölősejtek összetoborzását az implantáció helyére, a neutrofil beszűrődés gátlását, másrészt egy sor gyulladásos citokin termelését. A „beágyazódási ablak” idején a méh feltöltött állapotba kerülve több gyulladásos jelet, így prosztaglandin E2-t és számos gyulladásos citokint, köztük a TNF-t, IL6-ot és IFNγ-t termel. A fetoplacentaris egység egy félig idegennek tekinthető oltvány, ún. „szemiallograft”, és az anyai gazdaszervezet (host) részéről a terhesség felismerése, a következményes anyai immuntolerancia kialakulása elengedhetetlen része a terhesség sikeres kiviselésének és az egészséges magzat megszületésének. A keringő progeszteron mennyiségének funkcionális vagy abszolút csökkenése, hiánya miatt (a 36. terhességi hét után a fiziológiásan is „öregedő” lepény csökkenő hormontermelésének következtében) elégtelenné válnak a progeszteronhatások, ami az IL8 és egyéb gyulladásos citokinek termelését és a terminusra jellemző gyulladást már nem képes visszaszorítani, és ez a méhnyak éréséhez, a fájások megindulásához és szüléshez vezet („jó” gyulladás). Orv Hetil. 2019; 160(32): 1247–1259.

Open access

A praenatalis és postnatalis mikrobiom jelentősége és hatásai a korai egyedfejlődés időszakában és az intervenciós kezelés lehetőségei

Significance and effects of prenatal and postnatal microbiome in the period of early individual development and options for interventional treatment

Orvosi Hetilap
Authors:
Vilmos Fülöp
,
János Demeter
, and
Áron Cseh

Összefoglaló. A humán mikrobiom az emberi szervezetben és az emberi testfelszínen élő mikrobaközösségek összessége, amelyek többsége a gyomor-bél rendszerben él. Ezek a mikrobaközösségek számos és sokféle baktériumot tartalmaznak, gombákat, vírusokat, archeákat és protozoonokat. Ez a mikrobiális közösség, vagy mikrobiota, a gazdaszervezetben nagyrészt egymással kölcsönösségi viszonyban tenyészik, és gondoskodik a bélben a tápanyagok anyagcseréjéről, kalibrálja az anyagcsere-működést, tanítja az immunrendszert, fenntartja a közösség integritását, és véd a kórokozók ellen. A majdan megszületendő magzat a megfelelő tápanyagellátását az anyai véráramból kapja, és így az anyai szervezetben a mikrobiota indukálta baktériumkomponensek vagy metabolitok hatékonyan átvihetők a magzatba. Az anyai mikrobiális közösségek – ideértve a praenatalis bélrendszeri, hüvelyi, száj- és bőrmikrobiomot – a terhesség alatt valójában kifejezett változásokon mennek keresztül, amelyek befolyásolhatják az egészség megőrzését, és hozzájárulhatnak a közismert betegségek kialakulásához. A magzat nem steril, és immunológiai szempontból sem naiv, hanem az anya révén környezeti ingerek hatásaitól befolyásolva kölcsönhatásba lép az anyai immunrendszerrel. Számos anyai tényező – beleértve a hormonokat, a citokineket és a mikrobiomot – módosíthatja az intrauterin környezetet, ezáltal befolyásolva a magzati immunrendszer fejlődését. A fokozott stresszben élő anyák csecsemőinél nagyobb az allergia és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek aránya. A várandós étrendje is befolyásolja a magzati mikrobiomot a méh közvetítésével. A bélflóránk, vagyis a mikrobiom, a belünkben élő mikrobák összessége és szimbiózisa, amelynek kényes egyensúlya már csecsemőkorban kialakul, és döntően meghatározza az intestinalis barrier és a bélasszociált immunrendszer működését. A probiotikumok szaporodásához szükséges prebiotikummal is befolyásolható a bélflóra. A pre- és a probiotikum kombinációja a szimbiotikum. Az anyatej a patogénekkel szemben protektív hatású, részben azáltal, hogy emeli a Bifidobacterium-számot az újszülött bélflórájában. A dysbiosis a kommenzális, egészséges bélflóra megváltozása. Ennek szerepét feltételezik funkcionális gastrointestinalis kórképekben, egyre több pszichiátriai és neurológiai kórképben is, mint az autizmus-spektrumzavar. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731–740.

Summary. The human microbiome is the totality of microbe communities living in the human body and on the human body surface, most of which live in the gastrointestinal tract. These microbe communities contain many and varied bacteria, fungi, viruses, archaea and protozoa. This microbial community or microbiota in the host is largely reciprocal and takes care of nutrient metabolism in the gut, calibrates metabolism, teaches the immune system, maintains community integrity, and protects against pathogens. The fetus to be born is adequately supplied with nutrients from the maternal bloodstream, and thus microbial-induced bacterial components or metabolites can be efficiently transferred to the fetus in the maternal body. Maternal microbial communities, including prenatal intestinal, vaginal, oral, and dermal microbiomes, actually undergo pronounced changes during pregnancy that can affect health maintenance and contribute to the development of well-known diseases. The fetus is not sterile or immunologically naïve, but interacts with the maternal immune system through the effects of environmental stimuli through the mother. Many maternal factors, including hormones, cytokines, and the microbiome, can modify the intrauterine environment, thereby affecting the development of the fetal immune system. Infants of mothers under increased stress have higher rates of allergies and gastrointestinal disorders. The diet of the gravida also affects the fetal microbiome through the uterus. Our intestinal flora, or microbiome, is the totality and symbiosis of the microbes living in them, the delicate balance of which is established in infancy and decisively determines the functioning of the intestinal barrier and the intestinal associated immune system. The prebiotic required for the proliferation of probiotics can also affect the intestinal flora. The combination of pre- and probiotic is symbiotic. Breast milk has a protective effect against pathogens, in part by raising the number of Bifidobacteria in the intestinal flora of the newborn. Dysbiosis is a change in the commensal, healthy gut flora. Its role is hypothesized in functional gastrointestinal disorders, as well as in more and more psychiatric and neurological disorders such as the autism spectrum disorder. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731–740.

Open access

A decidualizáció klinikai vonatkozásai

Clinical aspects of decidualization

Orvosi Hetilap
Authors:
Vilmos Fülöp
,
Kornél Lakatos
,
János Demeter
,
György Végh
, and
Éva Pállinger

A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.

Open access

A természetes ölősejtek szerepe az anyai-magzati immunhomeostasis fenntartásában

The role of natural killer cells in the immune homeostasis of the maternal fetal interface

Orvosi Hetilap
Authors:
Kornél Lakatos
,
Kevin M. Elias
,
Ross S. Berkowitz
,
Kathleen Hasselblatt
,
György Végh
, and
Vilmos Fülöp

Összefoglaló. A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati–anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.

Summary. Successful conception, implantation and pregnancy require a complex and organized communication between the embryonal (allograft) and the maternal (host) immune system. Different leukocyte subsets have an important role in orchestrating the immune response at the fetal-maternal interface. There are certain similarities between the immune invasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. The decidual natural killer cells are a special subset of natural killer cells and alongside with macrophages and dendritic cells, they are part of the innate immune system therefore they are the first immune cells contacting any intruder whether it is a tumor or embryonic tissue. Interestingly decidual natural killer cells not only do not eliminate invasive trophoblastic cells, but specifically promote their progression. Their angiogenic activity facilitates and coordinates local vascular remodeling of the forming placenta. In this article we review the different nature of trophoblastic cell and decidual natural killer cell interaction, the role of decidual natural killer cells in the vascularization and immune homeostasis of the decidua. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.

Open access