Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Vincze Gábor x
Clear All Modify Search
Authors: Ferenc Túry and Gábor Vincze

Az információrobbanás korában több modern kommunikációs technológia terjedt el. Ezek alapvetően befolyásolják az emberi kapcsolatokat, így a pszichoterápiás kapcsolatot is. A telemedicina az utóbbi egy-két évtizedben vált elfogadott és mind gyakrabban alkalmazott gyógyászati ágazattá. Ennek különböző formái vannak a mobil- és videotelefontól az elektronikus levelezésig, vagy az internetes önsegítő kalauzokig és a virtuális valóság felhasználásáig. A dolgozat a konzultációs-kapcsolati pszichiátria szemszögéből vizsgálja az új kommunikációs formák értékét. A vizsgálatok szerint a telemedicinának a pszichiátriában is egyre növekvő szerepe van, s ezt a konzultációs-kapcsolati pszichiátria gyakorlatában is jól fel lehet használni.

Restricted access
Authors: Kállai János, Rózsa Sándor, Hupuczi Ernő, Martin László, Vincze Gábor, Lénárd Katalin and Török Imre András

Elméleti háttér

A téri tájékozódással kapcsolatos korai vizsgálatok eredményei szerint a szabadban zajló játék során megszerzett képességek, gyermek és felnőtt korban egyaránt csökkentik az idegen helyekre vonatkozó félénkséget. A gyermekkori játéktevékenység és a felnőttkori félelmek összehasonlító vizsgálatát azonban nehezíti a játéktevékenység kulturális sokszínűsége és a hosszmetszeti vizsgálatok lebonyolításának nehézségei.

Módszer

A jelen vizsgálatban a gyermekkori játékhelyzetekre való visszaemlékezés alapján feltárt játéktípus és helyszínpreferencia adatokat a személyek felnőttkori félemeinek típusával és mértékével vetettük össze. A vizsgálatában 365 nő és férfi egyetemi hallgató vett részt. Egy korábbi hazai vizsgálat keretében azonosított, zárt helyen és szabadban zajló 21 játékaktivitás típus elemzése során statisztikai eszközökkel, a játék helyszíne alapján jól elkülöníthető csoportokat képeztünk.

Eredmények

Megállapítottuk, hogy a szabadban zajló játék, fizikai megmérettetést igénylő test-test elleni küzdelem és közösségteremtő játéktípusokra osztható. A zárt térben pedig a szerepjátékok, a szociális és kognitív konstrukciós típusú játékok a jellemzők. Fiúk a test-test elleni, a lányok a közösségépítő szabadban zajló játékokat kedvelik. A zárt térben folytatott játékok esetében fiúk a szerep, lányok inkább a konstrukciós típusú játékokat preferálják. Megállapítottuk, hogy nemtől függetlenül, a zárt helyen zajló szerepjáték preferenciák az állatokkal, szociális, és szexuális jelenetekkel kapcsolatos félelmek alacsony értékeivel mutatnak összefüggést. A szabadban zajló fizikai és társas kapcsolati kihívások preferenciája pedig alacsony agorafóbiás értékekkel jár együtt.

Következtetések

a gyermekkori játék színhelye és játéktípus preferencia mértéke, valamint a felnőttkori félelmeket kiváltó helyzetekre vonatkozó érzékenység összefügg egymással.

Restricted access
Authors: Károly Vincze, Gábor Balogh, Győző Bátor, László Kecskés, Krisztina Patak and Judit Muskát

Absztrakt

Szerzők 2 hazai mellkassebészeti osztályon malignus betegség miatt végzett pneumonectomiákat követő pulmonalis metastasectomiás gyakorlatukat ismertetik.

Hat beteget operáltak pneumonectomiát követően a residualis tüdőfélen észlelhető egy vagy több áttét miatt. A betegek átlagéletkora 52,5 év volt, köztük 3 férfi és 3 nő szerepelt. Ismertetik az alkalmazott diagnosztikai módszereket (mellkas-rtg, CT, MR, PET-CT, perfúziós tüdőscintigraphia, bronchologiai, terheléses légzésfunkciós és EKG-vizsgálat, szív-UH-, vérgáz- és laborvizsgálat). A műtétre történő kiválogatás érdemi onkológiai és cardiorespiratoricus kritériumainak felhasználásával döntöttek a műtétek elvégezhetőségéről. Ismertetik az alkalmazott műtéttechnikát (atípusos gépi resectio).

A műtétek után az intenzív ápolás tartama 3–7 nap volt (átlag 5 nap). A kórházi ápolás ideje 13–18 nap (átlag 15,2 nap). Egy beteg szorult átmeneti – 5 napig tartó – mesterséges gépi lélegeztetésre. Két elveszített betegük 18, illetve 25 hónappal élte túl a tüdőáttétel eltávolítását. A 4 jelenleg is élő beteg átlag túlélése 33,5 hónap. Onkológiai ellenőrzés, illetve kezelés alatt állnak, állapotuk, életvitelük megfelelőnek mondható.

A ritkán, nagyfokú szelekciót követő metastasectomiák sikerének titka a betegek teherbíró képességének gondos, egyénre szabott megtélése, melyben a betegek “thoracotomiaképes” állapota, stabil cardiopulmonalis funkciói, a residualis tüdőfél épsége meghatározó jelentőségű. A gyors, kíméletes atípusos gépi resectio, valamint az anaesthesiologiai és intenzív terápiás szakemberek összehangolt munkája vezethet sikerre, s adhat reményt a megoperáltak számára elfogadható életminőségű és időtartamú túlélésre.

Restricted access
Authors: Géza Fontos, Zsolt Piróth, Sándor Szőke, Gábor Tóth, Dóra Vincze, Margit Szegedi, Krisztina Szüts, András Temesvári, Gabriella Hódi, László Székely, Luha Olev and Péter Andréka

Panaszos aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegek számára a billentyűcsere felbecsülhetetlen prognosztikai előnyt jelent. A thoracotomia, az aortotomia és a szívmotor alkalmazásából adódó morbiditás és mortalitás alternatív megoldások kereséséhez vezetett. A transzkatéteres endovascularis aortabillentyű-beültetéssel szerzett kezdeti tapasztalatok igazolták az eljárás megvalósíthatóságát és hatékonyságát, az akkori eszközökkel azonban a beavatkozás meglehetősen nehézkes volt. Időközben az eszközök és a beültetés technikája látványos fejlődésnek indultak, az operatőrök is egyre gyakorlottabbakká váltak. Megjelentek a ballonnal kinyitható és az önmaguktól kinyíló endoprotézisek, a perkután transfemoralis és a transapicalis megközelítés is megtalálni látszik a helyét előnyös és kedvezőtlen tulajdonságaiknak köszönhetően. A beavatkozás sikeraránya és klinikai kimenete folyamatosan javul. A közelmúltban zárult tanulmányok azt mutatják, hogy a magas kockázatú, idős betegeknél, a perkután módszer morbiditása és mortalitása a hagyományos sebészi technikáénál lényegesen kedvezőbb. Több mint egy év alapos előkészületeit követően, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2008. november 11-én, Kelet-Közép-Európában először sikeres perkután aortabillentyű-beültetést végeztünk két idős, kritikus aortabillentyű-szűkületes betegnél. A betegek hétnapos kezelés után, nagyon jó általános állapotban hagyták el az intézetet.

Restricted access
Authors: Mariann Rutka, Anita Bálint, Klaudia Farkas, Károly Palatka, Lilla Lakner, Pál Miheller, István Rácz, Gábor Hegede, Áron Vincze, Gábor Horváth, Andrea Szabó, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Zoltán Gábor, Ferenc Zsigmond, Ágnes Zsóri, Márk Juhász, Ágnes Csontos, Mónika Szűcs, Renáta Bor, Ágnes Milassin and Tamás Molnár

Absztrakt

Bevezetés: Európában 2012 óta engedélyezett adalimumab alkalmazása terápiarefrakter colitis ulcerosa kezelésére. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy colitis ulcerosás betegek körében országos szinten felmérjék az adalimumab hatásosságát és biztonságosságát. Módszer: Prospektív tanulmányban felmérték a tartós klinikai válasz, a teljes remisszió, illetve elsődleges vagy másodlagos hatásvesztés arányát a kezelés 12., 30. és 52. hetében. Értékelték az 52. héten a nyálkahártya-gyógyulás megoszlását. Eredmények: A vizsgálatba 73 aktív colitis ulcerosás beteget vontak be. Rövid távú klinikai válasz a betegek 75,3%-ában alakult ki a 12. hétre. Az adalimumabkezelés fenntarthatóságának valószínűsége az 52. hétig 48,6% volt, amelyet tartós klinikai válasz kísért a betegek 92%-ánál. Nyálkahártya-gyógyulás a betegek 48,1%-ában volt kimutatható az 52. héten. A betegek 17,6%-ánál terápiamódosításra, 5,4%-ánál colectomia elvégzésére került sor az egyéves időszak alatt. Következtetések: A colitis ulcerosa a kezdetektől hatékony kezelést igényel, ezzel megelőzve a szövődményeket. Az eredmények alapján az adalimumab kedvező rövid és hosszú távú hatást mutat colitis ulcerosás betegeknél. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 706–711.

Open access
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access