Search Results

You are looking at 1 - 1 of 1 items for

  • Author or Editor: Virág Barcza x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A tanulmány az érzelmi fejlődés és a nyelvelsajátítás egymással összefonódott folyamatait vizsgálja. Elsőként az érzelmek és az érzelmi fejlődés elemzésére általunk alkalmazott elméleti keret, az érzelmek szociális konstruktivista elképzelése kerül bemutatásra. Ezután ismertetjük, hogy a vonatkozó keretbe miként illeszthető be az érzelmi nyelvhasználat általában, és a diminutívák speciálisan. Az elemzés ezt követően szűkül le az érzelmi nyelvhasználat részeként interpretált morfológiai rendszerre, a kicsinyítő képzők rendszerére. Az elméleti alapvetést követi a tanulmány empirikus része, mely a magyar kicsinyítő képzők elsajátításának longitudinális vizsgálatát mutatja be két gyermek longitudinális adatbázisán, kétévestől hároméves korig. A vizsgált korpuszok bemutatását követő elemzésünkből kitűnik, hogy a két vizsgált gyermek külön-külön utat járt be a diminutív szuffixumok elsajátítása során. A grammatikai produktivitásnak nem volt egyértelműen kimutatható hatása az elsajátítás sorrendjére: az első kicsinyített szavakban mindkét gyermeknél a terméketlen -u, -ó képzők, illetve a termékeny -kA és a részben termékeny -i jelentek meg először, míg a legtermékenyebb -cskA képzőt produkálták utoljára. Eredményeink arra is engednek következtetni, hogy a kicsinyítő képzők szemantikai funkcióknak való egyértelmű megfeleltetése valószínűleg egy viszonylag késői fejlemény: a diminutív szuffixumok kicsinység jelentése egyáltalán nem mutatható ki az általunk elemzett anyagból. A diminutívák használatának érzelmi, pragmatikai szerepe, azaz a szóban forgó dologhoz/személyhez való pozitív érzelmi viszonyulás pragmatikai funkciója is csak a vizsgált időszak vége felé válik egyértelműen kimutathatóvá.

A tanulmányban ismertetett vizsgálódás az érzelmi fejlődés és a nyelvelsajátítás egymással összefonódott folyamatait vizsgálja, s a pszichológia társas konstruktivista szemléletén alapul, melyre a továbbiakban olykor egyszerűen konstruktivista megközelítésként hivatkozunk. Kiindulásként a tanulmány elméleti keretét rögzítendő bemutatjuk az érzelmek társas konstruktivista elméletét (magyarul lásd Harré, 1997; illetve megvitatásához: Kónya, 1997; Kövecses, 1997; Orthmayr, 1997; Pléh, 1997; Pólya, 1997; Bodor, 1997a), majd felvetjük az érzelmi nyelvhasználat kérdését, és ismertetjük az érzelmi nyelvhasználat általunk kidolgozott konstruktivista felfogását. Ezután ismertetjük, hogy a vonatkozó keretbe miként illeszthető be az érzelmi nyelvhasználat általában, és a diminutívák speciálisan. Az elemzés ezt követően szűkül le az érzelmi nyelvhasználat részeként interpretált morfológiai rendszer, a kicsinyítő képzők rendszere elsajátításának feltárására. Az elméleti alapvetést követi a tanulmány empirikus része, mely a magyar kicsinyítő képzők elsajátításának longitudinális vizsgálatát mutatja be két gyermek longitudinális adatbázisán, kétévestől hároméves korig.

Restricted access