Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Vivien Herpai x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Berki, Elemér Mohos, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, József Mohay, Sándor Horváth, Gábor Bognár, Krisztina Bene, Myroslav Horzov, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Petra Mohos, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Attila Nagy

Absztrakt

Célkitűzés: Akár colitis ulcerosa (CU), akár familiaris poliposis (FAP) miatt történik a J-pouchcsal rekonstruált proctocolectomia, a késői komplikációk vonatkozásában lényeges a colonnyálkahártya teljes eltávolítása, ugyanakkor a hosszú távú funkcionális eredmények érdekében nagy jelentőségű a minél kisebb traumával járó műtéti technika. Mindkét szempontnak megfelelni látszik az általunk 2000 óta alkalmazott, procedure for prolaps and haemorrhoids (PPH) géppel készített ileoanalis anastomosis. Betegek és módszer: 1990. márciustól 2016. szeptemberig 117 beteg került osztályunkon CU vagy FAP miatt J-pouchcsal készített és ileoanalis anastomosissal rekonstruált proctocolectomiára. Az első időszakban kézi anastomosist készítettünk (29 beteg), majd 2000-től használtuk rutinszerűen a PPH-gépet (88 beteg). Tehermentesítő ileostomát többnyire alkalmaztunk. A 117 beteg adatait kórházunk adatbázisából dolgoztuk fel, közülük 45 jelent meg kontrollvizsgálaton és további 31-et telefonon értünk el, így 76 beteg (65%) volt utánkövethető. Detektáltuk a székletürítés gyakoriságát, a loperamidszedést, az inkontinencia fokát (Wexner-score), valamint a perianalis dermatitist. Az átlagos követési idő a kézi varrattal készített anastomosis csoportban 18,6 év, a PPH-géppel készített csoportban 7,6 év volt. Eredmények: A kézzel varrt anastomosis csoportban 4/29 betegnél (13,8%) kényszerültünk a pouch exstirpatiójára és végleges ileostoma készítésére (két pouchitis, egy pouchelhalás és egy recidív rectumtumor), a napi átlagos székletürítés száma: 4,3, a Wexner-score 8,5 volt, 2/15 beteg él (13,3%) inkontinencia miatt ileostomával. A PPH-géppel készített anastomosis csoportban 4/88 betegnél (4,5%) távolítottuk el a pouchot (pouchitis), átlagosan 4,0 alkalommal volt naponta székletük, az inkontinenciascore 7,6 volt, 4/61 betegnél (6,6%) maradt inkontinencia miatt az ileostoma végleges. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a PPH-géppel készített anastomosis technikailag jól kivitelezhető, elvi okok miatt a rectumnyálkahártya eltávolításának vonatkozásában hatékony, a funkcionális eredmények szempontjából pedig jobb eredményt észleltünk, mint a kézzel varrt anastomosis esetén. Adataink a kis esetszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Elemér Mohos, Attila Nagy, György Szabados, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, Csaba Berki, József Mohay, Lóránt Szabó, Krisztina Bene, Gábor Bognár, Myroslav Horzov, Petra Mohos, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán and Vivien Herpai

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Tas Gurdon, Erika Ligeti, György Réti, Myroslav Horzov, Gábor Bognár, Tamás Kovács, Csaba Berki, Zoltán Jánó, József Mohay, Erzsébet Krisztina Bene, Petra Mohos, Gábor Tornai, Gábor Sándor, Péter Szenkovits, Tibor Sándor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Elemér Mohos

Absztrakt:

Bevezetés: Osztályunkon 2017-ben két esetben is a végleges szövettani feldolgozást követően idiopátiás granulomatózus mastitis diagnózisa született. Az idiopátiás granulomatózus mastitis az emlő ritka, jóindulatú, gyulladásos elváltozása, mely klinikai képében malignitást utánozhat.

Osztályunkon előforduló esetek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet erre a differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképre.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Elemér Mohos, Attila Nagy, György Szabados, Lóránt Szabó, László Szabó, Béla Gál, Miklós Kiss, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, Csaba Berki, József Mohay, Krisztina Bene, Gábor Bognár, Myroslav Horzov, Petra Mohos, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán and Vivien Herpai

Absztrakt

Bevezetés: A kóros elhízás és az okozott társbetegségek, elsősorban a 2-es típusú diabetes prevalenciája az elmúlt évtizedekben rohamos növekedésnek indult. Miután a konzervatív kezelési módszerek (diéta, tréning) legtöbbször nem hoznak megoldást, egyre nagyobb az igény a metabolikus sebészeti beavatkozásokra. Módszer: Osztályunkon az elmúlt hat és fél évben 514 laparoszkópos Roux Y gyomorbypassműtétet (LRYGB) és 54 laparoszkópos gyomorsleeve-reszekciót (LGSR) végeztünk. Random kiválasztott 40, gyomorbypassműtéten és 15 sleeve-reszekción átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Ismertetésre kerülnek az alkalmazott indikációs kritériumok, a pre- és posztoperatív rutineljárások, az elért eredmények, illetve a komplikációk típusa és aránya. Eredmények: Tapasztalataink alapján mindkét műtéti beavatkozás relatív alacsony szövődményráta mellett végezhető és hosszú távon is hatékony mind a testsúlycsökkenés, mind a társbetegségek javulásának vonatkozásában. Gyomorbypass után nagyobb mértékű fogyást (testsúlyfelesleg-csökkenés 88% vs. 68%) és a 2-es típusú diabetes, a hypertonia és a gastrooesophagealis reflux magasabb arányú javulását tapasztaltuk a sleeve-reszekcióhoz viszonyítva. Konklúzió: Eredményeink alapján az LRYGB-t részesítjük előnyben, sleeve-reszekciót akkor indikálunk, amikor bypass végzésére nincs, illetve csak magas rizikó mellett volna lehetőség, természetesen figyelembe véve a beteg ez irányú, egyénre szabott igényeit is.

Restricted access