Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Xénia Gonda x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The serotonin transporter gene plays a key role in the background of affective disorders and the neuroticism trait. Our aim was to investigate the association of the 5-HTTLPR polymorphism of the serotonin transporter gene and such components of neuroticism as depression, anxiety and affective lability in a psychiatrically healthy population. Participants completed the State-Trait Anxiety Inventory (STAI), the Zung Self-rating Depression Scale (ZSDS) and the TEMPS-A questionnaire. 5-HTTLPR genotype was established using PCR. Test scores were compared using ANOVA. Subjects carrying the s allele had a significantly higher score on the ZSDS, the state anxiety scale of the STAI and on those affective temperament scales which carry a depressive component. Our results indicate that components of neuroticism are independently associated with 5-HTTLPR suggesting that it is a unified and solid construct. Our results point to the importance of future research aimed at delineating the genetic background of personality traits observable in the healthy population, as these can serve as endophenotypes for neuropsychiatric disorders in future research.

Restricted access

Az 5-HTTLPR-polimorfizmus kiemelt szerepet játszik a hangulatzavarok és a neuroticismus hátterében. Vizsgálatunk célja az 5-HTTLPR és a neuroticismus komponensei közül a szorongásra és a depresszióra való hajlam és az affektív labilitás összefüggésének vizsgálata volt pszichiátriailag egészséges populációban. A vizsgálat résztvevői a Spielberger-féle vonás- és állapotszorongás kérdőívet (STAI), a Zung-féle önértékelő depresszióskálát (ZSDS), valamint a TEMPS-A kérdőívet töltötték ki. Az 5-HTTLPR genotípust PCR segítségével határoztuk meg. A pontszámokat a különböző csoportokban ANOVA segítségével hasonlítottuk össze. Az s allélt hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot kaptak a ZSDS és a STAI állapotszorongás-skálán, valamint a depresszív komponenst hordozó affektívtemperamentum-skálákon is. Eredményeink szerint a neuroticismus komponensei önállóan is összefüggést mutatnak az 5-HTTLPR-polimorfizmussal, ami a vonás egységességét támasztja alá. Eredményeink rámutatnak további kutatások szükségességére az egészséges populációban megfigyelhető vonások genetikai hátterének feltárásával kapcsolatban, mivel ezek a neuropszichiátriai betegségek endofenotípusaiként a jövőbeli kutatások alapvető építőkövei lehetnek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ajándék Eőry, Xénia Gonda, Péter Torzsa, László Kalabay, and Zoltán Rihmer

A major affektív kórképek diagnosztizálásában, a prognózis megállapításában és a terápiás válasz előrejelzésében egyaránt nagy klinikai jelentőségűvé vált az affektív temperamentumok vizsgálatára kifejlesztett, 2005-ben publikált önjellemző kérdőív (Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire [TEMPS-A]). Az életkor során stabilan megmaradó temperamentumok azonban nemcsak betegségre hajlamosító, hanem az egyes kultúrák jellegzetességét megőrző pozitív tulajdonságokat is hordoznak magukban. Az önjellemző kérdőívvel végzett, dinamikusan fejlődő kutatások eredményeként pedig a pszichiátriai határterületek és a nem pszichiátriai betegségek háttere is vizsgálhatóvá válik, új értelmet adva a pszichoszomatikus betegség fogalmának. Összefoglaló közleményükben a szerzők áttekintik az affektív temperamentumok neurobiológiai hátterét és klinikai vonatkozásait, kitekintve a kutatás jövőbeli irányvonalaira. Orv. Hetil., 2011, 152, 1879–1886.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kirilly, Xénia Gonda, Gabriella Juhász, and György Bagdy

Annak ellenére, hogy számos szomatikus betegség kezelésére alkalmazott – például daganatellenes, antimikrobás, immunmoduláns, neurológiai, illetve hormonháztartásra ható – gyógyszer hathat negatív irányban a hangulatra, ezt egészen a rimonabant 2008-ban emiatt történt visszavonásáig nem kezelték jelentőségének megfelelően. A szerzők a teljes gyógyszerpalettát áttekintve tárgyalják a szorongást és a depressziót, mint gyógyszer-mellékhatásokat. A gyógyszerválasztásnál minden esetben figyelembe kell venni, ha a betegeknél magas a depresszió kialakulásának a kockázata, például, ha már korábban előfordult vagy jelenleg is fennáll a depressziós epizód vagy betegség, ha a családi anamnézisben előfordul depresszió, illetve ha a betegnél olyan neurotikus személyiségvonások állnak fenn, amelyek következtében sérülékenyebb a depressziót kiváltó hatásokkal szemben. A veszélyt jelentő gyógyszerek felírása előtt emellett célszerű figyelembe venni az alkalmazni kívánt szer hatékonyságát, a rendelkezésre álló alternatív gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiás lehetőségeket, és minden esetben biztosítani kell a beteg monitorozását a kezelés során az esetleges depressziós vagy szorongásos tünetek mihamarabbi észlelése érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1327–1336.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: L. János Kálmán, Xénia Gonda, Lajos Kemény, Zoltán Rihmer, and Zoltán Janka

A pikkelysömör kialakulásában és progressziójában a betegek és az orvosok jelentős hányada a stresszt tartja az egyik legfontosabb rizikótényezőnek. Mivel a stresszor és hatásai is egyaránt szubjektumfüggőek és így nehezen mérhetőek, sokáig csupán kevés, a stressznek a betegség kialakulásában játszott szerepét vizsgáló tanulmány készült. Az elmúlt években azonban egyre több nívós, objektív mérésekkel alátámasztott vizsgálat született, amelyek új, értékes adatokkal szolgáltak a háttérben zajló patofiziológiai folyamatok megértéséhez. A szerzők a szakirodalomban fellelhető stresszexpozíciót és -percepciót befolyásoló pszichológiai (alexithymia, személyiség, hangulat) és a stresszválaszt szabályozó biológiai (kortizol-, adrenalinszintek, neurogén gyulladás) tényezőket elemző vizsgálatokat integratív, pszichoszomatikus szemlélettel tekintik át, és bemutatják, hogy az eddig főleg csak tapasztalati szinten bizonyított kapcsolatot egyre több modern, magas színvonalú kutatási eredmény igazolja. Ismerve a stresszcsökkentő pszichofarmakológiai és pszichoterápiás intervenciók sikerességét a pikkelysömör kezelésében és a betegek életminőségének javításában, a szerzők bíznak abban, hogy tanulmányuk hozzájárul a pszichoszomatikus szemlélet szélesebb körű elterjedéséhez a mindennapi bőrgyógyászati gyakorlatban. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 939–948.

Open access

A szorongás és a diabetes közti kapcsolat

The relationship between anxiety and diabetes

Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Xénia Gonda, Bernadett Márkus, Zsófia Sipkovits, Krisztián Vörös, László Kalabay, Zoltán Rihmer, and Péter Torzsa

Összefoglaló. A cukorbetegség és a depresszió kapcsolatáról számos tanulmány született. A szorongás és a diabetes közti összefüggést már kevesebben vizsgálták, pedig jelentős szerepük van a szorongásos kórképeknek is, hiszen nagyon gyakori a két betegség együttes előfordulása. A diabetes már önmagában is nagy betegségterhet jelent a betegek számára, a társuló pszichiátriai kórképek pedig tovább rontják a kezelés minőségét, ezért fontos a korai felismerésük és kezelésük. Jelen összefoglaló közleményünk célja a szorongásos kórképek és elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség közti összefüggés feltárása. Több elmélet született a köztük lévő kapcsolat magyarázatára. Egyesek szerint szerepet játszhat benne a közös etiológiai háttér, mások szerint a cukorbetegség diagnózisa és a gondozásával kapcsolatos feladatok vezetnek szorongáshoz. Megint mások pedig ellentétes irányból vizsgálva a köztük lévő kapcsolatot, arra a megállapításra jutottak, hogy a szorongás különböző fiziológiai mechanizmusokon keresztül vezethet cukorbetegséghez. A szorongás és a diabetes közti kapcsolat irányától függetlenül javasolt a depresszió mellett a szorongásnak a szűrése és minél korábbi kezelése a cukorbetegek körében, így csökkennének a komorbiditásból származó szövődmények, a kezelési nehézségek, javulna a betegek életminősége és a terápiával való együttműködésük. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Summary. The relationship between diabetes and depression has been evaluated in numerous studies. The association between diabetes and anxiety was less investigated, although the importance of anxiety disorders is underlined by its frequent co-occurrence with diabetes. Diabetes alone carries a significant disease burden for patients. Comorbidity with psychiatric disorders deteriorates the quality of care, therefore early treatment and diagnosis of these conditions are essential. The aim of the present review is to outline the relationship between anxiety and mainly type 2 diabetes. There are several theories to explain the relationship between them. Some researchers suggest that common etiological background may play a role in their co-occurrence, some believe that the diagnosis of diabetes and the burden of self-management lead to anxiety, while others – investigating the relationship from the opposite direction – suggest that anxiety leads to diabetes through physiological mechanisms. Independently of the direction of the relationship, screening for anxiety and timely treatment among diabetic patients may decrease the risk of complications, the difficulty in treatment arising from the co-occurrence of these two conditions and may improve patients’ quality of life and adherence to therapy. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Open access