Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zoltán Balikó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

In advanced cases of non-small cell lung cancer cytostatic treatment has small but assessable effect on patient survival as opposed to only symptomatic therapy. Cytostatic drugs, however, are known to have numerous side effects including neurotoxicity, nephrotoxicity and myelosuppression. Better knowledge of tumor biology has led to the discovery of several key molecular pathways. Thanks to their beneficial effect and side effect profile EGFR tyrosine kinase inhibitors (gefitinib, erlotinib) have now been included in clinical practice in the treatment of NSCLC. The predictive characteristics for the indication of these drugs have not yet been cleared up and require further clinical studies. Under EAP (Expanded Access Program) it has become possible to give patients with advanced non-small cell lung cancer (stages III/B and IV) EGFR tyrosine kinase inhibitor erlotinib. We are to present two cases of our patients here to illustrate the beneficial effect of the drug when used as second or third line therapy. A more detailed study of the histological specimen (EGFR expression as well as EGFR gene mutation) will provide further information as to the anticipated efficacy of erlotinib.

Restricted access

A nem kissejtes tüdőrák előrehaladott eseteiben a citosztatikus kezelésnek a betegek túlélésére a csak tüneti kezeléssel szemben kicsiny, de értékelhető hatása van. A citosztatikus gyógyszereknek azonban számos mellékhatásuk van, többek között neuro-, nephrotoxicitás, myeloszuppresszió. A daganatbiológia jobb megismerése során a daganat növekedésében számos kulcsfontosságú molekuláris útvonal vált ismertté. A nem kissejtes tüdőrákban az epidermális növekedésifaktor-receptor tyrosin kinase gátlók (gefitinib, erlotinib) a kedvező hatás- és mellékhatásprofiljuk miatt már a klinikai gyakorlatba kerültek. A betegség jellemző paraméterei, melyek ezeknek a gyógyszereknek a várható hatását megjósolják, még nem teljesen tisztázottak, ezek meghatározása érdekében további klinikai vizsgálatokra van szükség. Az Expanded Access Program keretében lehetővé vált előrehaladott (III/B és IV. stádium) nem kissejtes tüdőrákos betegeknél az erlotinib adása. A szerzők betegeik közül két olyan esetet mutatnak be, melyek jól szemléltetik a gyógyszer második, illetőleg harmadik vonalbeli alkalmazásának kedvező hatását. A szövettani minták részletesebb (epidermális növekedésifaktor-receptor expresszió mellett epidermális növekedésifaktor-receptor gén mutáció) vizsgálatának eredményei további adatokkal szolgálnak az erlotinib várható hatásossága tekintetében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Maász, Zoltán Szolnoki, László Balikó, and Béla Melegh

Az agyi érbetegségek magas előfordulási aránya indokolja a megkülönböztetett figyelmet, hiszen a stroke-ot a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálozási okként tartják számon világszerte. Az utóbbi évtizedekben jelentős progresszió volt tapasztalható a stroke és általában a cerebro- és cardiovascularis betegség hátterében álló genetikai variánsok azonosításában. Ezeknek a variánsoknak a vizsgálata újfajta szemlélet felé nyitott a betegségek patogenezisének megismerésében; hozzájárulhat a betegség rizikófaktorai elleni küzdelemhez, az optimális jövőképünk szerint a stroke-ra hajlamos egyének kiszűréséhez és gondozásához. Ischaemiás stroke hátterében számos, a haemostasis, a renin-angiotenzin rendszer vagy a lipidmetabolizmus fontos fehérjéit kódoló génekben lokalizálódó genetikai variánst vizsgáltak. Ezeknek a variánsoknak a száma a robusztus genomi asszociációs vizsgálatok megjelenésével és napjainkban is tartó terjedésével ugrásszerűen megnőtt. A szerzők tanulmányukban olyan kutatási eredményeket foglalnak össze, amelyek a személyre szabott medicina és a stroke prevenciója számára fontos mérföldkövek lehetnek. Orv. Hetil., 2011, 152, 455–463.

Restricted access

A műtét szerepe az időskori tüdőrák kezelésében

Surgery for lung cancer in elderly patients

Magyar Sebészet
Authors: István Benkő, Örs Péter Horváth, Klára Nagy, Veronika Sárosi, Zoltán Balikó, László Potó, and Tamás Molnár F.

Absztrakt

A világszerte vezető halálokként szereplő tüdőrák komplex kezelésében jelentős szerep jut a sebészi resectiónak, mely az átlagéletkor kitolódásával egyre idősebb embereken történik. Dolgozatunkban a 75 év feletti korosztály speciális problémáira szeretnénk rávilágítani az eredmények tükrében. Az 1995–2005 közötti 10 évben klinikánkon 908 beteget operáltunk meg nem kissejtes tüdőrák miatt, és 884 resectiós műtétre került sor. Ezen 75 év feletti betegcsoport adatainak retrospektív analízisét végeztük el. A betegeink közül 75 év feletti 54 volt, és közülük 80 év feletti pedig 12, átlagéletkoruk 77,5 év (75–85). Műtéti típusok: pneumonectomia (2), bilobectomia (2), lobectomia (41), segmentectomia (2), wedge resectio (5), lobectomia + mellkasfali resectio (2). Az átlagos ápolási idő 11,4 (8–36) nap. A 30 napon belüli mortalitás: 4 (7,4%). Posztoperatív szövődményt 28 betegnél (52%) észleltünk, melyek az alábbiak: váladékretentio 23 (43%), arrythmia 18 (33%), tágulási zavarok 8 (15%), hörgőcsonkkinyílás 2 (4%), reoperatio 3 (5%). Átlagos követés 32 hónap. Az 5 éves túlélés 33,7% (átlag 43 hónap). Többváltozós analízissel a kiterjesztett resectio, a férfinem és a 80 év feletti életkor adódott predilectiós tényezőnek a halálozásra. A hosszabb túlélést elősegítette a női nem, az IA stádium és a lobectomia. Mindezekből arra következtetünk, hogy a megfelelő betegkiválasztás (ASA 3 alatti, IA–IIA stádium) és a gondosan kivitelezett posztoperatív kezelés (monitorozás, fizioterápia) mellett megfelelő eredménnyel operálhattak egyre idősebb korú betegeink is.

Restricted access