Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zoltán Banai x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Egy fiatal (34 éves) nőbeteg esetét szeretnénk bemutatni, akit hospitalizációja előtt egy héttel fokozatosan tűrhetetlenné váló, görcsös hasi fájdalom miatt vettünk fel osztályunkra. Az elvégzett vizsgálatok – ebben az életkorban műtéti előzmény nélkül szokatlan módon – mechanicus ileust igazoltak. Az urgens műtét során hasfalba törő, stenotizáló, descendens–sigma határon lévő tumort találtunk, kismedencei carcinosissal. Az extrém colontágulat és serosarepedések miatt subtotalis colectomiát végeztünk, ileosigmoidealis anastomosis képzésével. Az operáció során kismedencei peritonectomia is történt. A resecatum kórszövettani vizsgálata a várt, descendens–sigma határ adenocarcinomáján kívül egy másik, eltérő hisztológiai szerkezetű malignus tumor (jól differenciált neuroendokrin carcinoma [NEC]) egyidejű jelenlétét is igazolta, amelyet intraoperatívan látni, tapintani nem lehetett. A peritonealis áttétképződésért azonban ez a tumor volt felelős.

Full access
Authors: Zoltán Banai, Ádám Bartók and Ricardo Zoltán Renteria-Delgádó

Bevezetés: A vastagbélrák Magyarországon a második leggyakoribb daganatos halálozási ok. Célkitűzés: A szerzők néhány tragikus sorsú fiatal beteg történetét ismerve az általuk operált betegek körében az 50 éven aluliak arányának, illetve további sorsának elemzését tűzték ki célul. Módszer: 2006. január 1. és 2012. június 15. között összesen 667 beteget operáltak colorectalis carcinoma miatt. Közülük 44 beteg (6,6%) volt 50 éven aluli. A műtétek 22,2%-át sürgősséggel végezték, míg 78,8%-a tervezett volt. Elemezték a műtétre került betegek műtéti megoldásait, a daganatok TNM-stádiumát, differenciáltsági fokát, a daganatok lokalizációját, az esetleges kedvezőtlen prognózisú szövettani típusokat. Az 50 éven aluli betegek kockázati tényezőinek felmérésére kérdőíveket küldtek ki. Eredmények: Mind az 50 év feletti, mind az 50 éven aluli korcsoportban az előrehaladott stádiumú esetek túlsúlyban voltak. A betegek együttműködési készsége csekély volt, mivel a kérdőívek alig több mint fele érkezett vissza. Következtetések: A követés korlátai miatt egyértelműen nem megválaszolható, hogy fiatal életkorban milyen kockázati tényezők játszhatnak szerepet a colorectalis carcinoma kialakulásában. Orv. Hetil., 2013, 154, 1345–1351.

Full access
Authors: Zoltán Banai, Zsigmond Harkai, László Király, Pál Szekeres and István Ottlecz

Absztrakt:

Bevezetés: A HAL-RAR az aranyerek kezelésének minimál invazív műtéti technikája, amikor is Doppler-vezérelten azonosítjuk és aláöltjük a haemorrhoidealis artériákat (HAL = Hemorrhoidal Artery Ligation), majd a prolabálódó mucosa mucopexiáját (RAR = Recto Anal Repair) végezzük. Betegek és módszer: A HAL-RAR-műtétet a „hagyományos”, haemorrhoidectomia alternatívájaként végeztük III. fokú, illetve válogatott esetben néhány II. fokú nodusnál. A vizsgált időszakban 45 műtétet végeztünk a fenti módszerrel. Valamennyi műtét általános vagy spinális érzéstelenítésben történt. Eredmények: Három betegnél észleltünk műtét utáni szövődményt, valamennyinél az elbocsátásuk után. Egy betegnél perianalis thrombosis jelentkezett a műtét utáni 7. napon, míg egy betegnél műtét utáni vérzést észleltünk a műtétet követő 17. napon, mindkét beteget újra operáltuk. A harmadik betegnél a műtét utáni negyedik napon subfebrilitas jelentkezett, antibioticum adását követően panaszmentessé vált. Egy anticoagulált beteg kivételével valamennyi beteget egynapos sebészet keretében láttuk el. A HAL-RAR-műtét után a betegek kisebb műtét utáni fájdalomról számolnak be, és elégedettek a műtéti eredménnyel 1 évvel a műtét után is. Következtetések: A HAL-RAR-műtét egynapos sebészeti ellátásra ideális, minimálisan invazív eljárás tartósan jó eredményekkel.

Full access
Authors: Zoltán Banai, Béla Lestár, Lajos Berczi, József Földi, Zsigmond Harkai and Tibor Karácsony

Absztrakt

Bevezetés: Osztályunkon 2007. január 1. és 2014. december 31. között 203 végbéldaganatos betegen végeztünk reszekciós műtétet. Betegek és módszerek: A vizsgálatba azokat az elektíven operált betegeket vontuk be, akiknek daganata az anusnyílástól 16 cm-re, illetve az alatt helyezkedett el. Összesen 73 beteg kapott műtét előtti onkológiai kezelést, míg 130 beteg primer műtéti ellátásban részesült. Neoadjuváns radiokemoterápia történt 69 betegnél, míg négy beteg csak kemoterápiát kapott. A műtéti preparátumok szövettani feldolgozása során a Dworak, illetve a Rödel szerinti regressziós gradus alapján értékeltük a regresszió mértékét. Eredmények: 45 betegnél találtunk kifejezett szövettani regressziót, közülük három betegnél észleltünk teljes szövettani regressziót. A 2007–2009. december 31-ig operált betegek között megnéztük az ötéves túlélési arányt a műtét előtti kezelésben részesült, illetve azt nem kapott betegek között. Érdemi eltérést a túlélési adatokban nem találtunk, azonban az megfigyelhető volt, hogy a neoadjuváns kezelésre jól reagáló betegeknél jelentősen nőtt az ötéves túlélés is. A neoadjuváns radiokemoterápiát kapott betegeknél a lokális recidíva aránya jelentősen kisebb volt, mint a primer műtétes csoportban. Áttekintettük, hogy a műtét utáni sebészi szövődmények összefüggésbe hozhatók-e az előzetes onkológiai kezeléssel.

Full access