Search Results

The ultrapower T* of an arbitrary ordered set T is introduced as an infinitesimal extension of T. It is obtained as the set of equivalence classes of the sequences in T, where the corresponding relation is generated by a free ultrafilter on the set of natural numbers. It is established that T* always satisfies Cantor’s property, while one can give the necessary and sufficient conditions for T so that T* would be complete or it would fulfill the open completeness property, respectively. Namely, the density of the original set determines the open completeness of the extension, while independently, the completeness of T* is determined by the cardinality of T.

A kórházi ellátás egyik kiemelten fontos és veszélyes területe a gyógyszeres terápia, ezért számtalan erőfeszítés történik világszerte ennek a folyamatnak a javítására, a hibák-tévedések elkerülésére. A magyarországi kórházakban az elmúlt húsz évben minőségügyi rendszereket vezettek be, de ezek többsége nem szakmaspecifikus rendszer. A minőségügyi rendszer kiemelten fontos eleme a szakmai, belső audit, ami a biztonságosabb betegellátást szolgálja. A manapság már Magyarországon is jól ismert és széles körben alkalmazott klinikai auditot e célra külföldön is ritkán alkalmazzák, ilyen jellegű közlemény alig lelhető fel. Cél és módszerek: A szerzők az intézetükben több mint egy évtizede folyó gyógyszerauditok tapasztalatairól számolnak be. Eredmények: Részletesen ismertetik a gyógyszerauditok módszertanát, a leggyakrabban előforduló problémákat. Az eredmények azt mutatják, hogy a rehabilitáció során is az irodalomban gyakran jelzett, a beteg számára veszélyeket rejtő terápiás hibák a jellemzőek. Következtetés: A gyógyszerauditok az orvosok gyógyszeres terápiás ismereteinek javításával elősegítik a továbbképzést, javítják a betegbiztonságot, emellett lehetőséget nyújtanak egyéb, nem terápiás jellegű ellátási probléma megvitatására. Orv. Hetil., 2012, 153, 997–1002.

During intestinal ischaemia-reperfusion, endotoxin can be translocated. Pretreatment with sublethal doses of endotoxin develops tolerance to ischaemia-reperfusion in different organs; however, the tolerance to intestinal ischaemia-reperfusion in the lung has rarely been investigated. Our aim was to study the role of endotoxin pretreatment in the mechanical responses and inflammatory activation induced by intestinal ischaemia-reperfusion in the lung. Wistar rats were preconditioned with a sublethal dose of endotoxin on day −3 or −1. On day 0, anesthetized, paralyzed and mechanically ventilated rats were subjected to a 60-min occlusion of the superior mesenteric artery and a subsequent 240-min reperfusion. The low-frequency forced oscillation technique was employed to characterize the separate mechanical responses of the airways and respiratory tissues. Intestinal ischaemia-reperfusion caused a significant decrease in airway resistance and increases in tissue resistance and elastance, nitric oxide synthase and myeloperoxidase activities. Pretreatment with endotoxin modified both the pulmonary mechanical responses and the inflammatory markers in the lung during intestinal ischaemia-reperfusion. We conclude that endotoxin or the endotoxin-induced processes (and humoral mediators) have significant roles in the pathomechanism of the remote pulmonary effect of intestinal ischaemia-reperfusion.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az arteria iliaca aneurysmák az összes aneurysmák 2%-át teszik ki. Optimális kezelésük nem egyértelmű, sebészi kezelésük eredményeiről alig áll rendelkezésre hazai adat. Célkitűzésünk volt az arteria iliaca aneurysma miatt operált betegek mortalitásának és perioperatív morbiditásának elemzése, valamint az elektív nyitott műtéten és stentgraft-implantáción (EVIAR) átesett betegcsoportok eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Egy intézményben 2005. január 1. és 2014. december 31. között arteria iliaca aneurysma miatt műtéten átesett betegek retrospektív vizsgálata. Eredmények: Tíz év alatt 62 betegnél végeztünk elektív műtétet arteria iliaca aneurysma miatt (54 férfi [87,1%]). A betegek átlagéletkora 68,9 év (19–89 év) volt. Tíz esetben végeztünk akut műtétet aneurysma ruptura miatt (13,9%), ezek közül 3 beteg halt meg a perioperatív időszakban (30%). Az anatómiai lokalizációt tekintve többségében az arteria iliaca communison (80,6%) alakult ki értágulat. Elektív beavatkozásként nyitott műtétet 35 esetben (56,5%), EVIAR-t 25 esetben (40,3%), egyéb endovascularis intervenciót 2 esetben (3,2%) végeztünk. A posztoperatív szövődmény (1 fő [4,0%] vs. 17 fő [48,5%]; p<0,001) és az intenzív osztályos kezelés [29 fő (82,8%) vs. 2 fő (8,0%); p<0,001] szignifikánsan ritkább EVIAR-t követően, mint nyitott műtét esetén. Továbbá szignifikánsan kevesebb a posztoperatív kórházi ápolási napok száma (4,7 ± 2,3 nap vs. 11,8 ± 12,2 nap; p = 0,006) és a transzfúziós igény (1 fő [4,0%] vs. 26 fő [74,2%]; p<0,001) EVIAR végzése során. A hosszú távú túlélési arány a két módszer között nem különbözött jelentős mértékben (81,4% vs. 71,4%; p = 0,95). Következtetés: Az arteria iliaca tágulat sebészi kezelésének szükségessége esetén, alacsonyabb szövődményrátája és kórházi ápolásigénye miatt, az endovascularis műtétet ajánljuk elsősorban. Orv Hetil. 2018; 159(13): 520–525.

In this study PTEs, [potentially toxic elements (Cr, Cu, Mn, Ni, Pb, and Zn)] were investigated in the upper layer of floodplain soils that occurred as a result of accident in the area of two mine tailings in Northwestern Romania. A large amount of sediment was deposited on the soil of floodplains along the Hungarian section of River Tisza, which could represent a threat to the environment. Floodplain soil samples were collected from four locations in Hungary from an area of the river stretching to about 250 km. BCR (Bureau Communautaire de Référence) sequential extraction method was used to analyze both post-flood and present samples. Most of the analyzed elements (Cd, Cr, Cu, Ni, Pb, Zn) were found in the residual fraction, but there is a notable soluble amount in hydroxylammonium chloride extractable fraction. The results allow a comparison of the changes that have taken place over time, in addition to serving as a basis for further studies.

Abstract

The lipase catalyzed kinetic resolution of three trans-1-(2-hydroxycyclohexyl)-indoles in both batch and continuous-flow systems is reported. Ring opening of cyclohexene oxide by the corresponding indole followed by enzymatic acylation with vinyl acetate resulted in novel, highly enantioenriched indole-substituted cyclohexanols and cyclohexyl acetates. The effect of the temperature on enantiomeric ratio (E) and productivity (specific reaction rate, r _flow) in the continuous-flow mode acylation was studied at analytical scale in the 0–70 °C range. Preparative scale kinetic resolution of the three indole derivatives was performed in mixed continuous- and recirculation-flow mode resulting in almost complete conversion and good to excellent enantiomeric purity of the products.

Bevezetés: Jelenleg nincsenek egyértelmű ajánlások a nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák sebészi kezelésének ideális technikájáról. Célkitűzés: Jelenlegi vizsgálatunk célja volt elemezni az intakt fallal rendelkező, nem infrarenalis abdominalis aortaaneurysmák miatt nyitott műtéten átesett betegek mortalitását és a proximalis aortakirekesztés szintjének a posztoperatív eredményekre gyakorolt hatását. Módszer: Retrospektív egyközpontú vizsgálatunk az intakt, nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák miatt 2005 és 2017 között a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján nyitott műtéten átesett betegek eredményeit tekinti át. A tanulmány elsődleges végpontja a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás, másodlagos végpontjai a posztoperatív akut vesekárosodás, valamint a súlyos posztoperatív szövődmények voltak. Az adatokat két csoportban elemeztük a műtét során alkalmazott proximalis aortakirekesztés helye alapján: juxta/pararenalis aortaaneurysmák; inter/suprarenalis aortakirekesztés, suprarenalis aortaaneurysmák; supracoeliacalis kirekesztés. Eredmények: Klinikánkon 94 páciens esett át nyitott aortaműtéten, amely legalább az egyik veseartéria szintje feletti aortakirekesztéssel járt. Az utánkövetési idő 3,14 (IQR: 1,55–5,00) év, a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás 9%, 20%, 27% és 48% volt. A 30 napos és 1 éves mortalitás szignifikánsan alacsonyabb volt a juxta/pararenalis aortaaneurysma miatt operált betegek között. Szignifikánsan többször fordultak elő súlyos posztoperatív szövődmények a suprarenalis aneurysma miatt kezelt páciensek körében a juxta- és pararenalis aneurysma miatt operáltakhoz képest. Az akut vesekárosodás perioperatív incidenciája 54%, a kórházi elbocsátáskor 30% volt. A kórházi bent fekvés ideje alatt jelentősen több akut veseműködési zavart észleltünk a suprarenalis aneurysma miatt operált pácienseknél, a betegek hazabocsátásakor azonban a két csoport között már nem volt szignifikáns különbség. Következtetés: A suprarenalis aortaaneurysmák nyitott műtéte nagyobb morbiditással, korai és középtávú mortalitással jár, mint a juxta/pararenalis aortaaneurysmáké. A preoperatív krónikus veseelégtelenség és a súlyos posztoperatív szövődmények a közép- és hosszú távú mortalitás független prediktív tényezői. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1472–1480.

Absztrakt:

Bevezetés: A humán parechovírus (HPeV, Picornaviridae víruscsalád) okozta fertőzések többsége tünetmentes, de gyermekeknél hasmenéssel járhatnak. Újabb megfigyelés, hogy a HPeV-ok a csecsemők körében súlyos, központi idegrendszeri megbetegedést és szepszisszerű kórképet is okozhatnak. A HPeV-ok szerepe a hazai klinikumban nem ismert. Célkitűzés: A HPeV-ok kimutatása, meghatározása gyermekektől származó székletmintákból és a klinikai tünetek elemzése. Módszer: A HPeV-ok kimutatása és tipizálása a reverz transzkripció–polimeráz-láncreakció és a szekvenálás módszereivel történt három betegcsoportban: A) 10 év alatti kórházban kezelt, n = 75; B) 1 év alatti, n = 237; és C) szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató hasmenéses gyermekek (<18 év), n = 105 székletmintáiból. Eredmények: Az A csoportban 4% (3/75) volt a HPeV-pozitív minták aránya (két HPeV1, egy nem tipizálható HPeV), mind gastroenteralis tüneteket mutató csecsemőkből (7–11 hónapos). A B csoportban a HPeV-fertőzések aránya 6,8% (16/237) volt, melyek közül öt HPeV1, hat HPeV3 és öt nem tipizálható HPeV volt. E csoportban a HPeV1-fertőzések többsége (4/5) nem igényelt kórházi ellátást, míg a HPeV3-fertőzéses esetek 83%-a (5/6) igényelte azt. A szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató betegekből (C csoport) azonosított HPeV-pozitív minták (4,8%) két genotípusba tartoztak (három HPeV1 és két HPeV3), és mind kórházban kezelt fiatal (≤2 hónapos) csecsemőktől származtak. Következtetés: A HPeV1-fertőzések általában enyhébb lefolyásúak, és ritkábban igényelnek kórházi ellátást. A HPeV1-fertőzés vezető tünete a hasmenés, azonban 1–2 hónapos csecsemőknél idegrendszeri érintettség (aluszékonyság, bágyadtság) is tapasztalható volt. Az újszülöttek körében a HPeV3-megbetegedések gyakoribbak. A súlyos HPeV3-fertőzésre jellemzőek a gastroenteralis tünetek (7/8), a ≥38 °C-os láz (6/7), az étvágytalanság (6/7), az exanthema (4/7), az aluszékonyság/bágyadtság (3/7), a szepszisszerű állapot (3/7) és a légzőszervi tünetek (2/7). Orv Hetil. 2019; 160(10): 386–395.

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos országban jelentős mértékben változott a hasi aortaaneurysmák sebészi kezelése az eredményesebb ellátás céljából: endovascularis beavatkozások terjedése, nagy betegforgalmú aortacentrumok kialakítása. Célkitűzés: A Magyarországon, infrarenalis aortaaneurysmák miatt végzett beavatkozások rövid távú eredményeinek elemzése elsősorban műtéti technika (endovascularis vs. nyitott aortareconstructio), intézeti betegforgalom (kis vs. nagy betegforgalmú intézet) és időszak (2010–2014 vs. 2015–2019) alapján. Módszer: A Nemzeti Érsebészeti Regiszterben 2010. 01. 01. és 2019. 12. 31. között prospektíven rögzített multicentrikus adatok retrospektív feldolgozása. Eredmények: A regiszterben 3206 infrarenalis aortaaneurysma-műtétet rögzítettek. A második öt évben jelentősen nőtt az endovascularis aortareconstructio aránya a nyitotthoz képest (p<0,0001), illetve a nagy betegforgalmú intézetek szignifikánsan több rupturált aortaaneurysmát láttak el, mint a kis betegforgalmú intézetek (p<0,0001) az első öt évhez viszonyítva. A perioperatív mortalitás rupturált aortaaneurysma miatt a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekkel szemben az első öt évben (p = 0,0011), illetve a nagy betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a nyitottal szemben a második öt évben (p = 0,029). A nem rupturált aortaaneurysma-műtétek perioperatív mortalitása a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekhez képest az első és a második öt évben is (p = 0,0007; p = 0,004). Mind a nagy, mind a kis betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a perioperatív mortalitás a második öt évben (p<0,0001; p<0,0001). A rupturált és a nem rupturált aortaaneurysmák perioperatív mortalitásának független rizikófaktora az intézetek betegforgalma (p = 0,006; p = 0,004), a betegek életkora (p<0,0001; p = 0,001), a preoperatív renalis megbetegedés (p = 0,007; p = 0,007), a transzfúzióigény (p<0,0001; p<0,0001), illetve nem rupturált aortaaneurysmák esetében a műtéti technika (p<0,0001) is. Következtetés: Endovascularis aortareconstructio és nagy betegforgalmú intézetek esetében szignifikánsan alacsonyabb perioperatív mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Summary. Introduction: The organisation of aortic disease care has changed significantly in many countries over the last decade: centralized, high-volume centers were established. Objective: To analyse the perioperative mortality and the number of the infrarenal aortic aneurysm repairs according to the type of procedure (endovascular vs. open), patient volume (low vs. high) and time period (2010–2014 vs. 2015–2019). Methods: The multicentric data registered prospectively in the Hungarian National Vascular Registry between 01. 01. 2010 and 31. 12. 2019 were analysed retrospectively. Results: 3206 infrarenal aortic aneurysms were recorded. The endovascular-open repair rate was significantly higher (p<0.0001) and the high-volume institutes managed significantly more ruptured aneurysms (p<0.0001) in the second period. The perioperative mortality of the open repair of ruptured aneurysms was significantly lower in the high-volume institutes than in the low-volume ones in the first period (p = 0.0011), and the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair in the high-volume institutes in the second period (p = 0.029). The perioperative mortality of the open repair of non-ruptured aneurysm was significantly lower in the high-volume institutes in both periods (p = 0.0007; p = 0.004). Furthermore, the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair both in the high- and the low-volume institutes in the second period (p<0.0001; p<0.0001). Patient volume (p = 0.006; p = 0.004), age (p<0.0001; p = 0.001), preoperative renal insufficiency (p = 0.007; p = 0.007) and the need of blood transfusion (p<0.0001; p<0.0001) were independent risk factors of the perioperative mortality of ruptured and non-ruptured aneurysms. Type of the procedure was also an independent risk factor in the case of non-ruptured aneurysms (p<0.0001). Conclusion: Endovascular repair and aortic surgery in the high-volume institutes result in significantly lower perioperative mortality. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Absztrakt:

A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma ritka, magas mortalitású daganat, mely lokalizációja miatt a pulmonalis embolia, valamint a tüdőgyulladás tünettanát utánozhatja. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kiválasztása körül számos kérdés merülhet fel. Egy 46 éves, korábban hereseminoma, pulmonalis embolia, asztma, valamint pollenallergia miatt kezelés alatt álló férfi kontroll mellkasi CT-felvételén bal oldalon a mediastinalis pleurát infiltráló, az arteria pulmonalist teljesen elzáró, összességében 7–8 cm-es térfoglaló folyamatot írtak le. A hörgőbiopsziás mintából orsósejtes tumor diagnózisa született, illetve leiomyoma, leiomyomatosus hyperplasia, illetve leiomyosarcoma lehetőségét vetették fel. A fennálló obstrukció miatt a beteg bal oldali tüdőeltávolításon esett át. A szövettani vizsgálat a pulmonalis artériákban terjedő, orsósejtes daganatot kórismézett, immunhisztokémiailag diffúz SMA- és fokális MDM2-pozitivitással, valamint magas proliferációs aktivitással. A h-caldesmon, az S100 protein, az ERG, valamint a pancitokeratin-immunfestések negatívnak bizonyultak. Fluoreszcens in situ hibridizációval a tumorsejtek mintegy 10%-ában polysomiát, illetve MDM2-amplifikációt lehetett igazolni, aminek alapján a „high-grade” pulmonalis arterialis intimalis sarcoma diagnózisa megerősítésre került. Féléves követés alatt a betegség nem újult ki. A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma pontos incidenciája nem ismert. Egyes források szerint a krónikus pulmonalis hypertoniás betegek 1–4%-ánál fordul elő. A tünetek közül a fogyás kelti fel a leginkább a daganatos betegség gyanúját. A képalkotó és a kórszövettani vizsgálatoknak kulcsszerepük van a diagnózis felállításában. A daganat rossz kórjóslata miatt a minél korábbi felismerés és a kemoterápiával kombinált sebészi kezelés javíthatja a túlélési lehetőségeket. Orv Hetil. 2020; 161(6): 232–236.