Baleset vagy betegség következtében az emberi szervezetet érő primer károsodások (agysérülés) mellett a másodlagos károsodások határozzák meg a páciens helyreállításának lehetőségét, a rehabilitáció során elérhető maximális funkcionális állapotot és a későbbiekben a beteg életminőségét. Ezért az egészségügyi ellátás során a másodlagos károsodások kialakulásának megakadályozása legalább olyan jelentőségű, mint a primer prevenció. Célkitűzések: A súlyos agysérülést követően kialakuló legfontosabb másodlagos károsodások meghatározása, ezek rehabilitációt befolyásoló hatásának vizsgálata. Módszer: Retrospektív vizsgálat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Koponyaagy-sérültek Rehabilitációs Osztályán. Eredmények: A 2004. év folyamán kezelt 166, baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett páciens átlagéletkora 33 év (8–83) volt. A betegek többsége (125/166) közlekedési balesetben sérült meg, a többiek magasból esés, verekedés, lövés vagy robbanás következtében. Az intenzív osztályról közvetlenül 64, második helyről (például: traumatológia, idegsebészet vagy neurológia) 18 beteget vettünk át. A balesettől számolva átlagosan az 50. (21–177.) napon vettük át a betegeket rehabilitációra. Felvételkor 83 beteg hemipareticus, 54 tetra-, 1 parapareticus volt, míg 28 betegnél nem észleltünk paresist. Huszonhét beteget vegetatív, 38-at pedig minimálisan tudatos állapotban vettünk fel. A súlyos agysérült betegek felvételekor észlelt és a rehabilitáció során kezelt leggyakoribb szövődmények: ízületi contractura (47%), decubitus (35%), légúti (14%) és húgyúti (11%) infekciók, heterotop ossificatio (17%), alultápláltság (20%). A rehabilitáció során a szövődményes esetekben az önellátás terén azonos ápolási idő alatt rosszabb funkcionális eredményeket értünk el, és az ápolási idő is jelentős mértékben meghosszabbodott. Következtetések: A szövődmények kialakulásának megakadályozására irányuló tevékenységeket már a primer ellátóhelyen meg kell kezdeni. Az akut ellátás után a többszörös funkciókárosodott (motoros, kognitív, kommunikációs, pszichoszociális problémák) súlyos agysérült betegek rehabilitációját centrumokban érdemes végezni, ahol ilyen betegek ellátására specializálódott teamek dolgoznak. Optimális megoldás, ha a neurointenzív osztályokról vagy az akut osztályokról minél korábban és közvetlenül a rehabilitációs osztályokra kerülnek a betegek, így a másodlagos károsodások kialakulásának lehetősége jelentősen csökkenhet.

Az orvostudomány az elmúlt évtizedekben hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül, a szakterületek határai megváltoztak, további specializációk jöttek létre, új szakterületek alakultak. Ebbe a folyamatba illeszkedik a rehabilitációs medicina megszületése, fejlődése, jelenlegi kompetenciáinak kialakulása. Egy önálló, szemléletében egységes, új interdiszciplináris klinikai szakterület jött létre Magyarországon. A közlemény célja a rehabilitációs medicina elmúlt húsz évben történt magyarországi fejlődésének, eredményeinek bemutatása. A rehabilitációs medicina hazai közleményeinek, adatainak felhasználásával az elért eredmények leíró bemutatása történt, szisztematikus elemzés nélkül. Az elmúlt 20 évben jelentős változások történtek a rehabilitáció területén. A fekvőbeteg-ellátásban országos igényeket ellátó hálózat, a speciális feladatok ellátására szakosodott osztályok jöttek létre. Az 1980-as években még csak közel 1000 ágyon végeztek rehabilitációs tevékenységet, jelenleg már több mint 6500 rehabilitációs ágy működik az országban. A kezelt esetek száma 11 384 (1987-es év) volt, amely 2019-ben már 95 693-ra emelkedett. Rehabilitációs szakvizsgát 552 orvos szerzett a kezdetektől, de rehabilitációs tevékenység végzéséhez a többi teamtag (ápoló, mozgásterapeuta, ergoterapeuta, pszichológus, logopédus, szociális munkás) munkája is nélkülözhetetlen. A négy orvostudományi egyetemen megalakultak a rehabilitációs tanszékek, a graduális és posztgraduális képzés is összehangoltan történik. A kutatás és az oktatás központja az országos intézet maradt. A rehabilitációs szakterület fejlődésének, a kutatásoknak az eredményei Magyarországon rendezett nemzetközi konferenciákon is bemutatásra kerültek. Orv Hetil. 2023; 164(19): 722–728.

A kórházi ellátás egyik kiemelten fontos és veszélyes területe a gyógyszeres terápia, ezért számtalan erőfeszítés történik világszerte ennek a folyamatnak a javítására, a hibák-tévedések elkerülésére. A magyarországi kórházakban az elmúlt húsz évben minőségügyi rendszereket vezettek be, de ezek többsége nem szakmaspecifikus rendszer. A minőségügyi rendszer kiemelten fontos eleme a szakmai, belső audit, ami a biztonságosabb betegellátást szolgálja. A manapság már Magyarországon is jól ismert és széles körben alkalmazott klinikai auditot e célra külföldön is ritkán alkalmazzák, ilyen jellegű közlemény alig lelhető fel. Cél és módszerek: A szerzők az intézetükben több mint egy évtizede folyó gyógyszerauditok tapasztalatairól számolnak be. Eredmények: Részletesen ismertetik a gyógyszerauditok módszertanát, a leggyakrabban előforduló problémákat. Az eredmények azt mutatják, hogy a rehabilitáció során is az irodalomban gyakran jelzett, a beteg számára veszélyeket rejtő terápiás hibák a jellemzőek. Következtetés: A gyógyszerauditok az orvosok gyógyszeres terápiás ismereteinek javításával elősegítik a továbbképzést, javítják a betegbiztonságot, emellett lehetőséget nyújtanak egyéb, nem terápiás jellegű ellátási probléma megvitatására. Orv. Hetil., 2012, 153, 997–1002.

Kevés adat áll rendelkezésre az orvostanhallgatók és szakorvosok rehabilitációs alapismereteiről. Célkitűzés: A rehabilitációs ismeretek felmérése szigorló orvostanhallgatók és kórházban dolgozó szakorvosok körében. Módszer: Kérdőíves felmérés, kérdezőbiztosokkal. A kérdőív a rehabilitáció tárgyköréből hét egyszerű választásos kérdést és három fogalommeghatározást tartalmazott. A válaszadók traumatológus, neurológus, idegsebész szakorvosok, a Semmelweis Egyetem hatodéves orvostanhallgatói és rehabilitációs szakorvosjelöltek voltak. Eredmények: A kérdőívet 42 hallgató, 40 szakorvos és 39 rehabilitációs szakorvosjelölt töltötte ki. A kérdések közül a szigorlók közel fele adott helyes választ a szakképesítés ismerete, a tanszék léte, a fogyatékos emberek száma, a betegek rehabilitációra irányításának feladatáról. A rehabilitációs ágyak számát szinte senki, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt mindenki ismerte. Az alapfogalmak (fogyatékosság, rehabilitáció) meghatározására nem voltak képesek. A kórházi szakorvosok rehabilitációs alapismereteit nem találtuk jobbnak a szigorlókénál. Következtetések: A szigorlók rehabilitációs ismeretei alacsony szintűek, ez orvosi munkavégzésükhöz nem elegendő. A szerzők szükségesnek tartják a hallgatók rehabilitációs ismereteinek bővítését. A szakorvosok rehabilitációs alapismereteit sem tartják elégségesnek a mindennapi munkavégzéshez. Képzésüket tanfolyamon és a rehabilitációs konzíliumok során kialakult munkakapcsolatokban tartják lehetségesnek. Orv. Hetil., 2012, 153, 954–961.

Bevezetés: Az anális carcinoma incidenciája az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett, különösen a humán immundeficientia vírussal fertőzött homoszexuális populációban. Az anális laphámrák potenciális prekurzora az anális intraepithelialis neoplasia, amelynek elődleges szűrőtesztje a citológiai vizsgálat. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Országos STD Centrumában humán immundeficientia vírus pozitív betegeknél végzett anális citológiai vizsgálatok eredményének értékelését tűzték ki célul. Módszer: 2011. november 1. és 2014. augusztus 31. között a klinikán 140 betegnél 155 anális citológiai vizsgálat történt. Eredmények: A betegek 44%-ánál találtak anális dysplasiát, és mindössze 1,6%-ban high grade laesiót. Nagyobb betegszámú vizsgálatokkal összehasonlítva ez az arány alacsonyabb. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet a kockázati csoportban végzett rendszeres szűrővizsgálat fontosságára. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 24–27.

Összefoglaló. Bevezetés: Még nem rendelkezünk olyan malnutritiodiagnosztikai módszerrel, amellyel a rehabilitációs intézetek betegeinek tápláltsági állapotát és annak változását objektív, pontos, reprodukálható módon követni tudjuk. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet pácienseinek malnutritiorizikó-szűrése mellett a bioimpedancia-alapú testösszetétel meghatározása a megfelelő táplálás kialakítása érdekében. Módszer: Malnutritiorizikó-szűrésre a Nutrition Risk Screening 2002 kérdőívet használtuk. A testösszetétel-analizálást a multifrekvenciás bioimpedancia-alapú seca mBCA 525 készülékkel végeztük. Eredmények: 41 beteg felvételt követő, validált szűrőmódszerrel mért malnutritiorizikójának összefüggése a testtömegindexszel való evidens kapcsolatához (r = –0,662, p<0,001) képest gyengült a zsírmentes testtömegindexszel (r = –0,487, p = 0,001) és a vázizomtömeggel (r = –0,476, p = 0,002). A malnutritiorizikó a zsírtömeggel nem mutatott korrelációt. A testtömegindex erős összefüggései a testösszetétellel agysérültek esetében lényegesen gyengültek. A vázizom- és a zsírtömeg között erős összefüggést tapasztaltunk valamennyi esetben. A testtömegindex csak agysérültek esetén mutatott összefüggést az extracelluláris és a teljes testvíz arányával. A vízterek minden esetben erős összefüggést prezentáltak a fázisszöggel (r = –0,711, p<0,001). A fázisszög agysérültek esetében mutatta a legerősebb korrelációkat a zsírmentes testtömegindexszel (r = 0,638, p<0,001), valamint a vázizom- (r = 0,544, p<0,001) és zsírtömeggel (r = 0,588, p<0,001). Következtetés: A malnutritiót mérő skálák nem elég szenzitívek a rehabilitációs intézetek betegcsoportjaira, a testtömegindex-kalkulációval pedig kevesebb rizikós beteg szűrhető ki, mint a testösszetétel-mérésekkel. A rehabilitációs kórházak számára alkalmas módszernek tartjuk a szűrés kombinálását bioimpedancia-alapú testösszetétel-analizálással. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.

Summary. Introduction: We do not have a diagnostic method for malnutrition yet that can monitor the nutritional status of patients in rehabilitation institutions and its changes in an objective, accurate, reproducible way. Objective: The aim of this study was to determine the risk of malnutrition in patients at the National Institute for Medical Rehabilitation of Hungary completing with bioimpedance-based body composition in order to develop adequate nutrition therapy. Method: The Nutritional Risk Screening 2002 questionnaire was used. Body composition analysis was determined by the multifrequency bioimpedance-based seca mBCA 525 device. Results: The association between the risk of malnutrition measured by a validated screening method of 41 patients was weaker with fat-free mass index (r = –0.487, p = 0.001) and skeletal muscle mass (r = –0.476, p = 0.002) than with body mass index (r = –0.662, p<0.001). It was not correlated with fat mass. Strong correlations of body mass index with body composition were significantly weakened in the case of brain injuries. A strong correlation between skeletal muscle and fat mass was observed in all cases. Body mass index correlated with extracellular and total body water ratio only in the case of brain injuries. The extracellular and total body water ratio presented a strong correlation with the phase angle in each case (r = –0.711, p<0.001). Phase angle showed the strongest correlations with fat-free mass index (r = 0.638, p<0.001), skeletal muscle (r = 0.544, p<0.001) and fat mass (r = 0.588, p<0.001) in the case of brain-injured patients. Conclusion: Malnutrition screening tools are not sensitive enough for patient groups of rehabilitation institutions, and with body mass index, less risky patients can be screened out than with body composition analysis. Combining screening with bioimpedance-based body composition analysis is a suitable method for rehabilitation hospitals. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.

A semiquantitative OPLC purity test has been developed for inprocess control of nandrolone and compared with other chromatographic methods. TLC was not sufficiently selective, a key impurity with low UV absorption could not be detected by HPLC, and nandrolone was slightly degraded during gas chromatography. OPLC proved to be a suitable means of testing for all potential impurities in nandrolone. The separation was performed by multiple development on fine-particle silica gel with cyclohexane-ethyl acetate-chloroform, 50 + 25 + 25 ( v/v ), as mobile phase. After spraying the chromatograms with sulfuric acid, then heating, the impurities could be sensitively detected by visual inspection in long-wave UV light. Detection limits were ≤0.01 μg.

Absztrakt

Májtranszplantáció után a graft subcapsularis haematomája és/vagy rupturája, mely kialakulhat spontán, sérülés vagy invazív radiológiai beavatkozásokat követően, ritkán előforduló, súlyos szövődmény. Szerzők 350 májátültetés során észlelt négy esetből három ismertetésével illusztrálják a szövődmény súlyosságát. Az első esetben graftbiopszia utáni álaneurysma halálos kimenetelű májrupturát eredményezett. A második esetben a donormáj felszínes sérülésének transzplantáció után mély ruptura lett a következménye, amely miatt májresectiót kellett végezni. A beteg septicus állapotban meghalt. A harmadik beteg műtét során észlelt subcapsularis haematomáját sikeresen kezelték, és a beteg meggyógyult. Eddigi tapasztalataik és az irodalmi ajánlások alapján a szerzők javaslatot fogalmaznak meg a műtét során keletkező májtok alatti vérömlenyek kezelésére, melynek lényegi részét képezi az argon-diathermia és a fibrinogennel és thrombinnal bevont kollagénszivacs alkalmazása.

A short alternative open reading frame named ORF7a has recently been discovered within the nucleocapsid gene of the porcine reproductive and respiratory syndrome virus (PRRSV) genome. Proteins (7ap) translated from the ORF7a of two divergent strains — a type I and a type II — are able to completely reduce the motility of nucleic acids at relatively high molar charge ratios in gel retardation assays indicating strong dsDNA- and ssRNA-binding capability. Conserved RNA- and DNA-binding properties suggest that nucleic acid binding is a functional property of the divergent 7aps, and not an arbitrary consequence of their net positive charge. Sera from Hu7ap-immunised pigs and mice did not react with Hu7ap or Hu7ap-GFP; however, antinuclear antibodies were detected in the sera of the immunised animals, suggesting an ability of Hu7ap to interact with or mimic autoantigenic macromolecules.