Search Results
You are looking at 1 - 10 of 85 items for
- Author or Editor: Zoltán Farkas x
- Refine by Access: All Content x
Johann Evangelist Fuss (1777-1819) war unter den Komponisten Ungarns seiner Zeit der begabteste Pfleger der Liedgattung, der sich in seinen besten Momenten an ein mit den großen Meistern vergleichbaren Niveau annäherte. Das Liedkomponieren bedeutete wohl das ergiebigste Gebiet in der Komponistenlaufbahn von Fuss. Zwischen 1808 und 1818 erschienen von ihm 10 Werke und 8 Einzelausgaben, insgesamt 36 Lieder. Bisher kennt man von ihm lediglich ein einziges Lied, das ausschließlich handschriftliche Verbreitung fand. Nach einem chronologischen Überblick der Fuss-Lieder gibt der Verfasser eine Formtypologie der Lieder unter Berücksichtigung der verschiedenen Gattungen, die innerhalb des Sammelbegriffs „Lied“ vorstellbar sind (14 Notenbeispiele).
The Path of a Hölderlin Topos
Wandering Ideas in Kurtág's Compositions
The recurrence of certain musical ideas from piece to piece can be considered as one of the main characteristic features of Kurtág's music. These recurring ideas create a web between the different groups of compositions which should span over even more decades in his oeuvre. This essay follows the path of two musical materials which are associated with Hölderlin's name in Kurtág's music and at the same time, are closely connected with each other.The members of the first group of compositions examined ('Hölderlin' the 3rd out of Four Songs to János Pilinszky's Poems, op. 11, - Study to 'Hölderlin”, Játékok IV, - Sketch to Hölderlin, Játékok VII) are homogeneous pieces characterized by the exclusiveness of the Hölderlin topos. The three compositions can be considered as variants of each other. The members of the other group (The Székely Mangle, Nr. 2 out of Three Old Inscriptions - Preface to a Bálint Exhibition, Játékok V - Lebenslauf op. 32 and the 1st movement of Stele op. 33) however, are aesthetically autonomous, independent works and the Hölderlin topos is only one of their formal constituents. The musical form itself develops from the confrontation of the toposwith a new material. This essay tries to find an answer to the question how the role of the Hölderlin toposchanges in the form and dramaturgy of each individual composition.
A társadalmi viszony fogalma meglehetősen tisztázatlan és sokértelmű fogalom a mai szociológiaelméleti irodalomban. A társadalmi viszony fogalmának a meghatározásában mi a legtágabb viszonyfogalomból indulunk ki, amely az emberek közötti területre vonatkozik, az emberi viszony fogalmából. Az emberi viszonyok bizonyos szempontok szerinti tipizálásának az eredményeként jutunk el – az emberi viszony fogalmához képest jóval szűkebben értelmezett – társadalmi viszony fogalmához. Az emberi viszonyokon belül a tipizálás első lépéseként megkülönböztetjük a motivációs viszonyokat és a szituációs viszonyokat. A tipizálás következő lépéseként a szituációs viszonyokon belül különbséget teszünk a nem intézményes és az intézményes viszonyok között. Majd az intézményes viszonyokon belül megkülönböztetjük a közösségi viszonyokat, a társadalmi viszonyokat és az intézményes testiségi viszonyokat, valamint e viszonyok további altípusait. A társadalmi viszonyok altípusaiként megkülönböztetjük a belsőleges és a külsőleges társadalmi viszonyokat, valamint az ilyen szempontból felemás társadalmi viszonyokat.
A társadalmi viszony – egy korábban megjelent tanulmányban meghatározott – fogalmához kapcsolódva, ebben a tanulmányban a társadalmi viszonyok meghatározó tényezőivel és létrehozásával foglalkozunk. A tanulmány első részében a társadalmi viszonyok létrehozásában szerepet játszó tényezőkön belül először megkülönböztetjük a társadalmi viszonyok hordozóit, illetve belső meghatározóit és a társadalmi viszonyok külső meghatározó tényezőit, majd kiemeljük a legfőbbeket. A tanulmány második részében elemezzük a társadalmi viszonyokat létrehozó mechanizmust. A társadalmi viszonyokat létrehozó valóságos folyamat igen összetett; e folyamatot alkotó leglényegesebb hatásokat emeljük ki a szóban forgó mechanizmus elemzése során: (1) az intézmények kialakítása, (2) a viszonylag állandó dologi-technikai körülmények kialakítása, (3) az ellenőrzés megvalósítása és bizonyos dologi-technikai körülmények változtatása; e hatásokkal összefüggésben (4) a két fél cselekvési lehetőségeinek és érdekeinek a létrehozása, valamint (5) a két fél társadalmi képességeinek és társadalmi erőinek a létrehozása; mindezekkel összefüggésben (6) az érdekeket és az erőket alkotó cselekvési lehetőségek és képességek összekapcsolása a két fél között.
A társadalmi helyzet fogalma meglehetősen tisztázatlan és sokértelmű fogalom a mai szociológiaelméleti irodalomban. E tanulmány első részében röviden a szociológia klasszikusainak, nevezetesen Marxnak és Webernek a felfogására utalunk. A második részben azt hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi helyzet fogalmának különböző értelmezései szorosan kapcsolódnak a különböző szociológiai szemléletmódokhoz; és ebből a szempontból megkülönböztetjük a társadalmi helyzet fogalmának normativista, a strukturalista szemléletmódra jellemző kategoriális és konfliktuselméleti, kreativista, racionalista és hálózatelméleti értelmezését. Az egymástól nagyon különböző felfogások általában értelmezhetők úgy, hogy a társadalmi helyzet bizonyos értelemben a társadalmi viszonyok rendszerében elfoglalt helyzet. Azonban ahogyan a különböző szemléletmódokat képviselő szerzők különbözőképpen értelmezik a társadalmi viszony fogalmát, különbözőképpen értelmezik a társadalmi helyzet fogalmát is.
Ez a tanulmány két nagyobb részből áll, amelyekben a társadalmi viszonyok fő típusaival és az egyes típusok által meghatározott társadalmi kölcsönhatásokkal foglalkozunk. A tanulmány első részében először felvázoljuk a társadalmi viszonyok tipizálásának és a társadalmi kölcsönhatások magyarázatának szempontjait. Majd az egybeesési társadalmi viszonyokkal foglalkozunk, e viszonyokon belül megkülönböztetve a közvetlenül magánjószágra vonatkozó és a közvetlenül közjószágra vonatkozó egybeesési viszonyokat. A tanulmány második részében, amely a folyóirat következő számában jelenik majd meg, először az ellentétes társadalmi viszonyokat elemezzük, e viszonyokon belül külön tárgyalva az olyan viszonyokat, amelyekben érdekellentét és hatalmi viszony van a felek között, és amelyekben érdekellentét és kiegyenlített erőviszony van a felek között. Ezt követően az azonossági társadalmi viszonyokkal foglalkozunk, e viszonyokat egyértelműen megkülönböztetve az egybeesési társadalmi viszonyoktól. Végül az egyoldalúan külsőleges társadalmi viszonyokat tárgyaljuk, e viszonyokon belül is megkülönböztetve az egybeesési és az ellentétes társadalmi viszonyokat.
Ez a tanulmány két nagyobb részből áll, amelyekben a társadalmi viszonyok fő típusaival és az egyes típusok által meghatározott társadalmi kölcsönhatásokkal foglalkozunk. A tanulmány első részében, amely a folyóirat előző számában jelent meg, először felvázoltuk a társadalmi viszonyok tipizálásának és a társadalmi kölcsönhatások magyarázatának szempontjait. Majd az egybeesési társadalmi viszonyokkal foglalkoztunk, e viszonyokon belül megkülönböztetve a közvetlenül magánjószágra vonatkozó és a közvetlenül közjószágra vonatkozó egybeesési viszonyokat. A tanulmány második részében először az ellentétes társadalmi viszonyokat elemezzük, e viszonyokon belül külön tárgyalva az olyan viszonyokat, amelyekben érdekellentét és hatalmi viszony van a felek között, illetve amelyekben érdekellentét és kiegyenlített erőviszony van a felek között. Ezt követően az azonossági társadalmi viszonyokkal foglalkozunk, e viszonyokat egyértelműen megkülönböztetve az egybeesési társadalmi viszonyoktól. Végül az egyoldalúan külsőleges társadalmi viszonyokat tárgyaljuk, e viszonyokon belül is megkülönböztetve az egybeesési és az ellentétes társadalmi viszonyokat.
A társadalmi viszonyokra vonatkozó felfogásunkhoz kapcsolódva, ebben a tanulmányban a társadalmi viszony fogalmához képest eltérő fogalomként határozzuk meg a társadalmi kapcsolat fogalmát. A társadalmi kapcsolat kifejezett vagy hallgatólagos megegyezés által kialakított kölcsönös elvárás és elkötelezettség adott egyének között abban a vonatkozásban, hogy elősegítik egymás érdekeinek az érvényesítését. Az adott kapcsolatokat kialakító szabályrendszer formája, illetve az adott kapcsolatokat alkotó kötelezettségek, valamint e kötelezettségekhez kapcsolódó ellenőrzés szabályozottsága szempontjából a társadalmi kapcsolatokon belül különbséget teszünk a szoros és a laza társadalmi kapcsolatok között. A laza társadalmi kapcsolatokon belül a normatív egyenlőség vagy egyenlőtlenség szempontjából megkülönböztetjük egymástól a partneri kapcsolatokat és a hűségi kapcsolatokat.
Ebben a tanulmányban főleg a szociológia szempontjából elemezzük a piaci társadalmi viszonyok és a teljes társadalmi viszonyok közötti legfőbb összefüggéseket, elfogadva a piaci viszonyok természetére vonatkozó hagyományos közgazdaságtani felfogást. Különbséget teszünk a játszmaszerű és a csereszerű társadalmi kölcsönhatások között, és meghatározzuk a társadalmi csere fogalmát. A társadalmi viszony fogalmához kapcsolódva meghatározzuk a piaci viszonyokat mint társadalmi viszonyokat, valamint — a részleges társadalmi viszonyok és a teljes társadalmi viszonyok közötti megkülönböztetéshez kapcsolódva — a piaci viszonyokon belül különbséget teszünk a tiszta piaci viszonyok és az összetett piaci viszonyok között. Elemezzük a piaci társadalmi viszonyok és a nem piaci társadalmi viszonyok közötti legfőbb összefüggéseket; rámutatunk arra, hogy felfogásunk szerint a piaci viszonyok elemzése és a piaci csere magyarázata mennyiben esik a közgazdaságtan és mennyiben a szociológia érdeklődési körébe.
Egy korábban megjelent tanulmányban a társadalmi képesség fogalmával és a társadalmi képességek típusaival foglalkoztam. Ebben a tanulmányban ehhez kapcsolódva határozom meg a társadalmi erő fogalmát. Egy pozitivista erőfogalom kidolgozására vállalkozom, amely szerint a társadalmi erő a társadalmi jelenségek oksági magyarázatában – általában más meghatározó tényezőkkel együtt – a társadalmi jelenségek okának tekinthető. A tanulmány első részében meghatározom a társadalmi erő fogalmát, amely szerint a társadalmi erő az adott egyén (vagy csoport) társadalmi képességeinek az a mértéke, amelyben ezek a képességek egy másik egyén (vagy csoport) mint objektum számára a szükségletkielégítés eszközeit vagy feltételeit képezik. A második részben felvázolom a társadalmi erő meghatározó tényezőit, és elemzem a társadalmi erőt létrehozó mechanizmust. Adott szubjektum számára a társadalmi erő létrehozásában szerepet játszó létezőkön belül megkülönböztetem az erő hordozóit, illetve az erő belső és külső meghatározó tényezőit. A társadalmi erőt létrehozó valóságos folyamat igen összetett, e folyamatot alkotó leglényegesebb hatásokat emelem ki a szóban forgó mechanizmus elemzése során. A harmadik részben rátérek annak a kérdésnek a tárgyalására, hogy következményként milyen jelenséget vagy milyen jelenségeket tulajdonítok a társadalmi erőnek. A társadalmi erő közvetlenül abban a következményben nyilvánul meg, hogy az erő az adott egyénnek (vagy csoportnak) aktuálisan lehetőséget nyújt más egyén (vagy csoport) bizonyos mértékű társadalmi befolyásolására, azaz mások érdekei érvényesülésének az elősegítésére vagy akadályozására.
