Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Zoltán Kmetty x
  • All content x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: Durkheim fogalmazta meg elsőként a társadalmi integráció és az öngyilkosság közötti összefüggést. Vizsgálatai során azt találta, hogy az az egyén, aki lazán kötődik a társadalomhoz, nagyobb öngyilkossági kockázatnak van kitéve. A társadalmi integráció egy sajátos része, aspektusa a közösség nagyobb eseményeiben, ünnepeiben való részvétel. A társadalomba stabilan integrálódott személy nem csak elfogadja, hanem gyakorolja is közössége ünnepeit, kiemelt eseményeit, mert egy-egy ilyen alkalommal is ki tudja nyilvánítani a társadalom iránti elkötelezettségét, a közösséghez tartozás érzését. Phillips szerint ilyen társadalmi integrációt erősítő esemény az USA-ban az elnökválasztási időszak. Megfigyelése szerint a választások éveinek két hónapjában (szeptember—október) az összhalálozási ráta alacsonyabb, mint a nem választási évek azonos hónapjaiban. Ezt a jelenséget „death-dip effect”-ként írta le, melyet később több szerző az elnökválasztások előtti időszak alatt tapasztalható öngyilkossági gyakoriságra is érvényesnek talált. Cél: A parlamenti választások és az öngyilkossági események számának alakulása közötti összefüggések vizsgálata magyarországi viszonyok között. Módszer: A szerzők a magyarországi országgyűlési választások évének három hónapjában az öngyilkossági események gyakoriságáról kapott adatokat összevetették a nem választási évek megfelelő hónapjainak adataival. Vizsgálták továbbá a választás napját megelőző és követő héten, valamint a választás napján történt öngyilkos cselekmények számát. A vizsgálat során varianciaanalízist (ANOVA), Poisson-modellt és idősoros megközelítést alkalmaztak. Eredmények: 1. A hazai parlamenti választási napokon az öngyilkosságok száma magasabb volt, mint a nem választási márciusi—áprilisi—májusi vasárnapokon, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. 2. Nem jelentkezett az öngyilkosságok számának változása a választások előtti és utáni hét napjain sem. 3. Vizsgálatunk szerint nem volt kimutatható az öngyilkossági esetek számának csökkenése az országgyűlési választások két hónapjában (április—május) a többi, nem választási év azonos hónapjainak öngyilkossági eseményeivel összevetve sem. Következtetések: A vizsgálatok azt mutatták, hogy hazai viszonyok között nem bizonyítható a parlamenti választások társadalmi integrációt fokozó hatása, így a death-dip jelenség sem volt észlelhető. Figyelemre méltó eredmény ugyanakkor, hogy a választások vasárnapjain az országos öngyilkosságok számai magasabbak voltak a nem választási vasárnapokhoz képest, bár a különbség nem volt szignifikáns.

Restricted access

A szerzők az öngyilkosságok és az antidepresszív szerek forgalma közötti összefüggés problémáit vizsgálták az ökológiai vizsgálatok irodalmára koncentrálva. Több gyakorlati és elméleti problémát találtak, amelyek megkérdőjelezik az ún. antidepresszív teóriát, amely szerint egy adott populációban az antidepresszívumok (AD-k) emelkedő használata a csökkenő öngyilkossági ráták meghatározó oka lenne.

1. Az ökológiai vizsgálatokban nem ismert a populációban öngyilkossá vált depressziós személyeknél az antidepresszívum használatának ténye, ami könnyen az ún. ökológiai tévkövetkeztetés oka lehet, valótlan viszonyt jelezve.

2. Alapprobléma az ökológiai vizsgálatoknál, hogy a korreláció csak a két vizsgálandó jelenség közötti együttjárást jelzi, kauzalitást nem. A jelen esetben a helyzetet tovább bonyolítja az a tény is, hogy az AD-k nem az öngyilkosságra hatnak direkt módon, hanem egy pszichiátriai betegségre, amelynek egyik szövődménye lehet az öngyilkosság. Az antidepresszívumok tehát áttételes (indirekt), preventív hatást igyekeznek kifejteni nem ismert számú depressziós betegek ismeretlen hányadánál, nem kiszámítható hatásban és mértékben.

3. A szerzők nem találtak adatot az irodalomban a depressziós és nem-depressziós betegek által használt AD-mennyiség megoszlásáról. Egy hivatalos hazai adatbázis vizsgálatára volt módjuk. Az OEP 4 éves (2007–2010) ambuláns AD-forgalmában szétválogatták az egyes BNO kódokkal jelzett betegek csoportjait: F00-F03; F063; F25; F30-39; F40-48; F50 és Egyéb kategóriák szerint. Az analízis során kiderült, hogy az AD-k 53,93%-át használták csak a valóban magas öngyilkossági rizikót magukban hordozó (F25 és F 30-39) betegek, míg az AD-k közel másik felét (46,07%) minden más (magas rizikót nem hordozó) pszichiátriai vagy nem pszichiátriai kódot kapott betegek. Az AD-k gyógyszertári forgalma tehát nem lehet indikátora a valóban kezelt depressziós betegeknek, illetve kezeléseik számának.

4. A szerzők több olyan ökológiai vizsgálatot találtak, amelyek közül több nem tudta bizonyítani az AD-k használata és az öngyilkossági ráták közötti inverz kapcsolatot, vagy nem konzekvens, vegyes eredmények jelentkeztek.

Restricted access

Elméleti háttér

Az öngyilkosság-kutatások nagyon széles bázison vizsgálják a lehetséges rizikófaktorokat. Már az 1960-as években megjelentek olyan kutatások, amelyek a holdciklus öngyilkosságra gyakorolt lehetséges hatását próbálták meg feltárni. Az ezzel foglalkozó eddigi munkák felemás eredményt hoztak, de inkább arra mutattak, hogy a vizsgálatok középpontjába állított teliholdnak nincsen összefüggése a vizsgált kérdéssel. A különböző naptevékenységek (napkitörés) és ezek földi hatása (mágneses vihar) már kevésbé kutatott téma az öngyilkosság szempontjából. Az eddig eredmények viszont arra mutattak, hogy lehet összefüggés a jelenségek között, bár a csatolási mechanizmust már nem érintették ezek a munkák.

Cél

A tanulmány célja megvizsgálni a holdciklus a napkitörések és a mágneses viharok együtt járását az öngyilkossági gyakoriságokkal. A tanulmányunkban felhasznált több mint 30 évnyi napi magyar öngyilkossági idősor lehetőséget teremt számunkra, hogy más munkákhoz képest sokkal részletesebben tudjuk körbejárni a kérdéskört.

Módszer

Tanulmányunkban az 1976 és 2010 közötti magyarországi öngyilkosságok számának napi normált számát (12784 nap) vizsgáljuk meg a holdciklusok, a napkitörések és a mágneses viharok aspektusából. Az öngyilkossági idősor esetében az évi lakosságszámra normált számok mellett a szezonálisan dekomponált idősorokat is vizsgáljuk (amelyekből a trend- és szezonhatásokat már eltávolítottuk). A holdciklus esetében elsősorban a teliholdra koncentrálunk, a napkitörés esetében külön vizsgáljuk az összes mérhető napkitörést és az erősebb (M/X) napkitöréseket, míg a mágneses viharok esetében a közepes (Ap > 39) és erős (Ap > 100) mágneses viharokat különítjük el. Az egyes jelenségek által érintett és nem érintett napok átlagainak különbségét, Student-féle t-próbával, Welch-féle d-próbával, és ezek rang változataival vizsgáljuk.

Eredmények

A telihold esetében az eredményeink arra mutatnak, hogy a jelenség nem függ össze az öngyilkossággal (csak a nők esetében mutatkozik egy gyenge kapcsolat, és az is csak a normált modellekben). A napkitörések és mágneses viharok vizsgálata már több szignifikáns ösz- szefüggést mutatott, mind a teljes, mind a női és férfi idősorban. Ezt azonban okozhatta a szezon komponens együttmozgása is, mivel a detrendelt és deszezonalizált öngyilkossági idősor esetében ezek az összefüggések már nem voltak azonosíthatók.

Következtetés

A napkitörések és mágneses viharok esetében érdemes tovább folytatni a vizsgálatokat komplexebb statisztikai modellekkel is.

Restricted access