Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zoltán Kondé x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A visszaható gátlás (n-2 ismétlési veszteség) a feladatváltás folyamatában közreható gátlási mechanizmusok demonstrációja — és feltételezés — szerint a kontrollált információfeldolgozás top-down aspektusaihoz kapcsolódik. Ugyanakkor rendszerint érzéketlennek bizonyul olyan tényezők manipulálásakor (felkészülési idő, előzetes ismeretek a célfeladatról), melyek a célirányos feladatpreparáció lehetőségét befolyásolják. Vizsgálatunkban három szelektív reakcióidő feladatot előre meghatározott szekvenciális rendben kellett végrehajtani. A próbák egy részében előzetes információ nem állt rendelkezésre a soron következő feladatra nézve, és egy feladatspecifikus jelzés határozta meg a feladatot (random feltétel). A próbák más részében a feladatjelzéstől függetlenül a feladat implicit módon ismert volt (bejósolható feltétel). Mindkét feltételben a feladat vagy megegyezett a két próbával (korábbi feladattal) (random és bejósolható n-2 ismétlés), vagy nem egyezett meg (random és bejósolható n-2 váltás). Az n-2 ismétlési veszteséget vizsgáltuk a bejósolhatóság feltételei között az explicit felkészülési idő (feladatjelzésinger intervallum) függvényében. Az eredmények szerint amikor az explicit feladatpreparáció lehetősége minimális volt (rövid felkészülési idő, random feltétel), az érvénytelen akcióséma gátlása elmaradt vagy az inger megjelenése után történt meg, így az n-2 ismétlési veszteség eltűnt. Amikor az explicit feladatpreparáció lehetősége maximális volt (hosszú felkészülési idő) vagy a feladatpreparáció implicit módon történt meg, markáns n-2 ismétlési veszteség jelentkezett. Ez arra utal, hogy a visszaható gátlás kialakulásához a célreleváns információ — akár implicit — hozzáférhetősége szükséges, és ebben az értelemben a gátlási kontroll top-down jellegű.

Restricted access

Absztrakt

A feladatváltás paradigma a figyelmi váltás és így a végrehajtói kontrollműködés egy aspektusa tanulmányozásának egyik legfontosabb módszere. A váltási veszteség (a reakcióidő, illetve a hibaszám megnövekedése a feladat megváltozását követően) hagyományosan az ellenőrző-figyelmi rendszer működési hatékonyságának mérőszáma, ugyanakkor az értelmezése vitatott. A rekonfigurációs magyarázatok szerint a váltási veszteség a váltást kontrolláló folyamatok időigényét jelzi. Az interferencia magyarázatok szerint a veszteség a két feladatséma interferenciájából származik, és valamelyik komponens folyamat, például a válaszszelekció megnyúlását tükrözi. Vizsgálatunk célja a válaszszelekció magyarázat előrejelzéseinek ellenőrzése olyan feladatváltási elrendezésben, amelyben manipuláltuk a válaszszelekciós interferencia nagyságát. Két kísérletben a feladatváltás feladat egy NoGo-szignál paradigmával kombinált változatát használtuk, és a váltakozó feladatok szabályainak (inger-válasz kapcsolatainak) átfedését variáltuk. A legfontosabb kérdés az volt, hogy a váltási veszteség, illetve a feladatbeállítódás gátlásának hatása a váltási teljesítményre változik-e az inger-válasz interferencia mértékének függvényében (átfedő elrendezés: nagy interferencia, nagy veszteség, jelentős veszteségmódosulás; elkülönülő elrendezés: alacsony interferencia, kis veszteség, nem jelentős veszteségmódosulás). A várttal ellentétben a feladatbeállítódás gátlásának jelentősebb hatását (kisebb veszteség NoGo jelzés után) tapasztaltuk alacsony interferencia helyzetben. A várt hatások elmaradásának magyarázatakor az átfedésben lévő feladatsémák között érvényesülő kölcsönös gátlási folyamatokra hivatkozunk, mely a válaszszelekció magyarázat kisebb módosítását jelenti.

Restricted access
Authors: Zoltán Kondé, Győző Pék, Katalin Dallos and Edina Irha

Absztrakt

A kognitív hanyatlás gátlási deficit magyarázatát teszteltük figyelmi szelekciót és figyelemváltást vizsgáló feladatváltási kísérletben fiatal (23,1 év) és idős (84,7 év) csoportban. Feltevésünk szerint a gátlási kontroll gyengülése változatlan szelekciós kritériumok mellett (szóló-feladat helyzet) teljesítményromlásban, ugyanakkor a szelekciós kritérium változásakor (vegyes-feladat helyzet) paradox módon a figyelemváltási és a figyelmi szelekciós teljesítmény relatív javulásában kell jelentkezzen. Szóló-feladat helyzetben sematikus ábrákat kellett kategorizálni három, blokkonként változó szabály (A, B, C) alapján. Az eredmények az idősek szelekciós teljesítményének tendenciaszerű romlását mutatták, amikor az érvényes és érvénytelen sajátságok különböző (inkongruens) válaszokhoz kapcsolódtak. Vegyes-feladat helyzetben a szelekciós szabály próbáról próbára változott, minden első próbában véletlenszerűen, minden második próbában bejósolhatóan, és vagy megegyezett a kettővel korábbival (n-2 ismétlés: pl. ABA), vagy nem (n-2 váltás: pl. CBA). A váltási teljesítmény mindkét korcsoportban rosszabb volt, amikor egy gátlás alá került szelekciós szabályt kellett alkalmazni (n-2 ismétlési veszteség), de a gátlási hatás időseknél csökkenő tendenciát mutatott. Fiataloknál a váltási és szelekciós teljesítmény a feladat bejósolhatóságától függetlenül egyenletes volt, időseknél a bejósolhatóság szerint változott. A szelekciós teljesítmény lényegesen változékonyabb volt egy nem bejósolható feladatot követően, paradox módon éppen gátlási feltételben (n-2 ismétlés) volt jobb. Megfigyeléseink azt jelenthetik, hogy a gátlási kontroll időskori gyengülése egy kiszámíthatatlan helyzetben előnyös lehet a szelekciós teljesítményre, ha az elégtelenül kiszűrt (nem gátolt) információ a későbbiekben érvényessé válik. Eredményeink további empirikus alátámasztás esetén a gátlási deficit magyarázat alátámasztásául szolgálhatnak.

Restricted access
Authors: Zoltán Kondé, Csaba Szabó and Gergely Szabó

Absztrakt

A hipnotikus fogékonyság és a figyelmi beállítódások rugalmas kontrollálásának lehetséges összefüggését tanulmányoztuk éber állapotban. A hipnotikus fogékonyság alapján kialakított (alacsony, közepes, magas fogékonyságú) csoportok feladatváltási teljesítményét vizsgáltuk a feladatváltási paradigma egy újszerű változatával. A személyek hipnotikus fogékonyságát előzetesen, a Waterloo-Stanford Hipnábilitási Csoportskála C változatával mértük. A kísérletben a személyeknek két kognitív kategorizációs feladatot kellett felváltva teljesíteni reakcióidő helyzetben. Az ingersorozat meghatározott pontjain jelzések határozták meg a releváns kategóriákat (irányított váltás és irányított ismétlés). A sorozat két kiemelt pontján a személyek maguk döntöttek arról, hogy változtatnak-e a feladaton (önkéntes váltás) vagy sem (önkéntes ismétlés). Markáns különbséget találtunk a váltási és az ismétlési reakciók latenciájában (váltási veszteség) irányított helyzetekben. A váltási veszteség jelentősen kisebb volt önkéntes helyzetben, mely azt jelezheti, hogy ha a figyelmi feldolgozás céljainak önálló meghatározására lehetőség van, a figyelmi teljesítmény javul. A három vizsgálati csoport teljesítménye lényegében egybevágónak bizonyult irányított és önkéntes figyelmi helyzetben is. Ugyanakkor az önkéntes váltások gyakorisága jelentősen eltért a két lehetséges váltási hely között, mindhárom csoportban. A váltási veszteség a preferált váltási ponton kisebb volt, ugyanakkor a preferált és nem preferált váltási helyzetekben mutatott váltási teljesítmény eltérése csak a magasan fogékony személyeknél közelítette a szignifikáns mértéket (p = 0,065). Ez az eredmény további megerősítéseket követően azt jelezheti, hogy a figyelmi beállítódások stratégiai kontrollálásának lehetősége magasan fogékony személyeknél jobb, hatékonyabb figyelmi teljesítményt tesz lehetővé. Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a hipnotikus fogékonyság egyéni különbségei kapcsolatban állhatnak a figyelmi kontroll hatékonyságának éber helyzetben/hipnotikus kontextuson kívül is megfigyelhető eltéréseivel.

Restricted access