Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Zoltán Lőcsei x
Clear All Modify Search
Authors: Dezső Kelemen, Zoltán Lőcsei, Róbert Papp, Sándor Ferencz and András Vereczkei

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Restricted access
Authors: Rita Nagy, Csaba Márkus, László Jáger, Csaba Tóth and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők a heveny veseelégtelenség és hyponatraemia ritka okát, a szecernáló tubulovillosus vastagbél-adenoma okozta McKittrick–Wheelock-szindrómát mutatják be saját esetük ismertetése kapcsán. Híg, vizes hasmenés, súlyos dehidráció, az elektrolit-háztartás zavara, akut veseelégtelenség miatt öt hónap alatt több alkalommal szorult belgyógyászati osztályon kezelésre a 75 éves nőbeteg, amíg a diagnózisra, ezáltal a szükséges terápiára fény derült. Esetüket a szindróma ritkasága és differenciáldiagnosztikai nehézsége miatt tartották bemutatásra érdemesnek. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714.

Restricted access

A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek multipotensek, kitűnő regenerációs készséggel rendelkeznek, sejtkultúrában nemcsak mesodermalis, hanem ectodermalis és endodermalis eredetű sejtekké is képesek differenciálódni. A regeneratív folyamatot bioaktív molekulák, speciális növekedési faktorok és vivőanyagok támogatják. A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek jól felhasználhatók a sérült szövetek pótlásában és egyes betegségek gyógyításában. Az álízületek, csontdefektusok gyógyításában előnyösen alkalmazható a sejtes terápia, a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtekből megfelelő eljárással osteoblastok alakulnak ki. Ma már a klinikai alkalmazásról is vannak sikeres adatok. A sérült ízületi porc gyógyítása a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek felhasználásával sikeresnek látszik a porcszövet regenerációjában. A kardiológia területén a myocardialis infarctus, továbbá a központi idegrendszer egyes betegségeinek és sérülésének gyógyításában számoltak be eredményes vizsgálatokról és klinikai alkalmazásokról. Vannak már biztató adatok máj- és vesebetegségekben, sérülésekben és a diabetesben történt alkalmazásról is. A közlemény célja, hogy áttekintse a közelmúltban végzett számos preklinikai vizsgálat során a mesenchymalis őssejtek molekuláris jellegzetességeit, az állatkísérletek során nyert eredményeket és a klinikai alkalmazás lehetőségeit. Orv. Hetil., 2012, 153, 1807–1815.

Restricted access

A differenciált pajzsmirigy-karcinómás betegek gondozásában a szérumtireoglobulin alapvető tumormarker. A tireoglobulin teljes hiányát nem lehet bizonyítani immunanalitikai módszerekkel, ha a beteg szérumában tireoglobulin ellen képződő autoantitest van jelen, ami differenciált pajzsmirigy-karcinómában szenvedő betegek közel 20%-ában előfordul. Ezért a szakmai ajánlások csak a tireoglobulin-autoantitest mennyiségének ismeretében javasolják a szérumtireoglobulin-lelet értékelését. A tireoglobulin-autoantitest normális szintje nem zárja ki a zavaró hatást, ugyanis nem ismert, hogy mekkora antitest-koncentrációnál nem kell antitest-interakcióval számolnunk. Ebben a tekintetben nem következetesek az irodalmi ajánlások, mivel ritkán tesznek különbséget a tireoglobulinautoantitest-negativitás és az alacsony, de még mérhető antitestszint között. Ezért nem egyértelmű, hogy az alacsony antitestszintek mennyire befolyásolják a tireoglobulin kimutathatóságát. A szerzők az irodalmi adatok és szakmai ajánlások tükrében tekintik át a szérumtireoglobulin- és tireoglobulinautoantitest-vizsgálat preanalitikai és analitikai korlátait, és saját eredményeik alapján javaslatot tesznek a tireoglobulinmeghatározás diagnosztikai pontosságának növelésére. Orv. Hetil., 2011, 152, 743–752.

Open access
Authors: Zoltán Sámson, Beáta Gábor, Petra Görög, Csaba Tóth, Ákos Rőthy and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők az arteritis temporalis egy ritka, kezdeti diagnosztikai nehézséget okozó, azonban a kortikoszteroidkezelésre jól reagáló manifesztációját mutatják be esetük kapcsán. A kórlefolyás ismertetése mellett röviden összefoglalják a betegség jellemzőit, a patogenezist, a lehetséges terápiát. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 77–80.

Restricted access
Authors: Antal Salamon, Balázs Hepp, Ákos Mátrai, Csaba Biró, Katalin Ágota, Emőke Fata, Zoltán Lőcsei and Erzsébet Toldy

Bevezetés: A csonttörések fontos kockázati tényezője a D-vitamin-hiány. A 25-hidroxi-D-vitamin-szintek és gyógyulási, túlélési kilátások közötti kapcsolatról még kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A D-vitamin-ellátottság tanulmányozása csípőtáji törésekben. Módszer: 2013. februártól szeptemberig 203, csípőtáji törés miatt műtött beteg (74,8±11,5 év; férfi:nő: 67:136) adatai kerültek feldolgozásra a 25-hidroxi-D-vitamin- és a parathormonszintek vizsgálatával. Kontrollként szolgált 74 személy. Eredmények: A D-vitamin-hiány és a szekunder hyperparathyreosis szignifikánsan gyakoribb volt a csípőtáji törést szenvedettekben, mint a kontrollokban (72% vs. 45% és 33% vs. 17%). A műtét után jobb állapotúak 25-hidroxi-D-vitamin-szintje magasabbnak (p<0,001) bizonyult a rosszabb állapotú betegekéhez képest. Az elhunyt (medián túlélés: 19 [5–52] nap) 31 betegnek szignifikánsan alacsonyabb volt a 25-hidroxi-D-vitamin-szintje, mint a túlélőké (22,6 [9,5–45,0] vs. 33,0 [16,5–56,6] nmol/l). Következtetések: Csípőtáji törött betegekben a D-vitamin-hiány, valamint a műtét utáni állapot és a 25-hidroxi-D-vitamin-szintek közötti pozitív korreláció megerősíti a D-vitamin-pótlás fontosságát mind a törésmegelőzésben, mind a törésgyógyulásban, sőt a túlélés esélyének növelésében is. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 659–668.

Open access
Authors: László Kovács, Éva Virágh, Dóra Balogh, Bernadette Kálmán, Zoltán Lőcsei and Erzsébet Toldy

Bevezetés: Krónikus veseelégtelenségben fontos a parathormon szintek ismerete. Kérdés, hogy több információt nyújtanak-e a biointakt parathormont mérő módszerek. Célkitűzés: Idült veseelégtelen betegek két módon mért parathormonszintjének összehasonlítása a D-vitamin-ellátottság figyelembevételével. Módszer: 104 krónikus vesebetegben (31 vesepótló kezelésben nem részesülő, 36 peritonealis- és 37 hemodializált) mérték meg két módszerrel a parathormon, valamint a 25-hidroxi-D-vitamin-, D-vitamint kötő fehérje-, kalcium-, összfehérje-, albuminszinteket. Eredmények: A két módon mért parathormonértékek jó pozitív korrelációt mutattak, az intakt parathormonszintek szignifikánsan magasabbak a biointakt szinteknél. A betegek 87%-a D-vitamin-hiányos, 13%-a elégtelen ellátottságú volt. A súlyos D-vitamin-hiány szignifikánsan gyakoribb volt a peritoneálisan dializáltaknál, mint a hemodializáltaknál. D-vitamin-hiány esetén a parathormon értékek magasabbak, az eltérés kifejezettebb a biointact módszerrel mérve. A hemodializált csoportban a biointakt parathormon és a 25-hidroxi-D-vitamin-szintek között szignifikáns negatív korreláció igazolódott. Következtetések: A biointakt parathormonszintek jobban tükrözik a D-vitamin-ellátottságot mint az intakt parathormonszintek, ezért alkalmasabbak a csontanyagcsere monitorizálására főként hemodializált betegekben. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2025–2036.

Restricted access
Authors: Antal Salamon, Erzsébet Toldy, Csaba Biró, Ákos Mátrai, Tibor Balassa and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A D-vitamin fontos szerepet játszik a kalcium- és csontanyagcserében, hiánya rizikófaktora az osteoporosissal és a gyakoribb elesésekkel összefüggő csonttöréseknek. Időskorban a D-vitamin-hiány gyakori, a következményes parathormon-növekedés jelentős csontmátrixveszteséget okoz, ezért a D-vitamin- és kalciumpótlás különösen nagy fontosságú. Jelen dolgozat célja, hogy a számos, részben ellentmondó irodalmi adat áttekintésével tájékoztatást nyújtson. Sok szerző közölt adatot a csípőtáji törés megelőzésével kapcsolatban alkalmazott D-vitamin-dózisokról. Az irodalmi adatokból kitűnik, hogy a szerzők egy része megelégszik a D-vitamin-pótlással, míg mások a D-vitamin és kalcium együttes adásával szereztek jó tapasztalatokat. Egyes metaanalízisek helyenként eltérő eredményekről számolnak be és további prospektív, jól definiált klinikai tanulmányok szükségességét javasolják. Vizsgálni kell még a különböző korcsoportokban a D-vitamin- és kalciumdózisok hatását. Mérlegelni kell a betegek táplálkozási szokásait, életstílusát, továbbá a társuló cardiovascularis és más olyan krónikus betegségek meglétét, amelyek a D-vitamin metabolizmusát befolyásolhatják. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1699–1707.

Restricted access
Authors: Dóra Horváth, Zoltán Lőcsei, Zsuzsanna Csizmadia, Erzsébet Toldy, István Szabolcs and Károly Rácz

Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikájában alapvető a plazma aldoszteron-renin hányados vizsgálata. Cél: A szerzők a diagnosztikai hasznosság megítélése céljából a hányadost két módszerrel határozták meg (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás és plazmaaldoszteron/direkt renin koncentráció). Módszerek: Összesen 134 személyben (80 nő, 54 férfi; életkoruk: 46±15,5 év) radioimmunassay-vel meghatározták a plazmarenin-aktivitást és plazmaaldoszteron-koncentrációt, továbbá immunometriás assay-vel a plazmarenin-koncentrációt. A vizsgált személyek közül 49 egészséges, gyógyszert nem szedő (kontroll) személy volt, 59 hypertonia (34 kezeletlen, 25 kezelt) és 26 véletlenül felismert mellékvese-adenoma miatt vizsgált. Eredmények: A plazmarenin-aktivitás és reninkoncentráció között gyenge korrelációt találtak (r = 0,59) az alacsonyabb mérési tartományban (plazmarenin-aktivitás: 0,63±0,41 ng/ml/h; plazmarenin-koncentráció: 8,1±4,9 ng/l). A kontrollcsoport eredményeiből meghatározott „cut-off” értékek szerint (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados: 30,0 ng/dl/ng/ml/h; plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányados: 3,0 ng/dl/ng/l) az álpozitív esetek aránya különösen a béta-blokkolót szedők körében volt magas (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás 22,2%, plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció 44,4%). Következtetések: A plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados csak akkor helyettesíthető a plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányadossal, ha mérlegeljük a különböző klinikai állapotokat és eltérő gyógyszerhatásokat. Orv. Hetil., 2012, 153, 1701–1710.

Open access
Authors: Violetta Csákváry, Tamás Puskás, Tamás Bödecs, Zoltán Lőcsei, György Oroszlán, Gábor Kovács L. and Erzsébet Salamonné Toldy

Az életkorra lebontott gyermekkori referenciatartományok nem állnak hazánkban rendelkezésre, ezért a gyermekkori csontanyagcsere-zavarok felismerése és helyes kezelése nem mindig lehetséges. Jelen tanulmány célja, hogy adatokkal szolgáljon a serdülők csontdenzitási és csontmarkereinek eredményeiről. Anyag és módszer: 169 (98 leány, 71 fiú) egészséges fiatal (átlagéletkoruk: 17,0±1,2 év) csontanyagcsere-vizsgálatát végezték el. Denzitometriával (DEXA, LUNAR, GE Health Care, Amerikai Egyesült Államok) mérték a lumbalis csigolyacsontok ásványianyag-tartalmát (BMC) és sűrűségét (BMD), majd ezekből eltérő referenciacsoportok figyelembevételével különböző Z-score-értékeket származtattak. A szérumosteocalcin- (OC) és β-crosslaps- (β-CL) meghatározást teljesen automatizált elektrokemilumineszcens immunometrikus módszerrel (Elecsys-2010, Roche) végezték. Eredményeiket a nemek szerinti csoportosításban a Tanner-stádiumok figyelembevételével értékelték. Vizsgálták a testtömegindex (BMI), a napi kalciumbevitel, szénsavas üdítő-kóla fogyasztás és testmozgási szokások közötti összefüggéseket. Eredmények: A Tanner V. fiúk BMC-értékei mindkét korcsoportban szignifikánsan (p < 0,001) magasabbak (15–16 év: 62,9±14,3 g; 17–19 év: 69,8±9,3 g), mint a lányoké (58,1±10,4; 61,6±8,5 g). A BMD-értékek a lányok esetében voltak szignifikánsan (p < 0,05) magasabbak a fiúkhoz képest (1,17±0,12 g/cm 2 vs. 1,13±0,11 g/cm 2 ). Az OC- és β-CL-szintek mindkét nemben az életkor növekedésével szignifikánsan (p < 0,01) csökkentek. A fiúk OC- és β-CL-szintjei jelentősen (p < 0,001) magasabbak a lányok értékeihez képest. A testsúly növekedésével a BMC és BMD mindkét nemben szignifikáns (p < 0,05) emelkedést mutat, viszont a sovány lányok biomarkerszintje (p < 0,05) magasabb a túlsúlyos társaikhoz képest. A német standardhoz és a saját populációjukhoz viszonyított Z-score-BMD-értékek között kiváló korrelációt (lányok: r = 0,97; fiúk: r = 0,88) kaptak, de az abszolút értékek szignifikánsan (p < 0,05) eltértek egymástól. A fiatalok 80%-a kalciumszegényen táplálkozik, 38%-uk keveset sportol, 60%-uk rendszeresen fogyaszt szénsavas üdítőt, illetve kólát. Az elégtelen kalciumbevitel esetén 4,7%-ban (6/127) csökkent ásványianyag-tartalmat igazoltak a német standardhoz és a saját referenciához viszonyított Z-score-értékeik alapján is, míg az elégséges kalciumot fogyasztók között ilyen eset nem fordult elő. Következtetés: Adataik hozzájárulhatnak a referenciaértékek meghatározásához az egészséges gimnazisták körében. A csontmarkerek hazai standardjának a beállításához szélesebb populációra kiterjedő vizsgálatok szükségesek még.

Restricted access