Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: Zoltán Máthé x
Clear All Modify Search
Authors: Dániel Wettstein, Szabolcs József Tóth and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A májtranszplantáció eredményei az elmúlt évtizedekben jelentősen javultak. Egyre több beteg számára jelent életmentő kezelést a májátültetés, miközben az indikációk köre is változik. A világszerte fennálló szervhiány azonban új stratégiák kidolgozására készteti a szakmát. A donorkritériumok észszerű kiterjesztésével, precízebb szervallokációval, személyre szabott donációval, élődonációval, gépi perfúzió alkalmazásával és a szívmegállást követő donáció bevezetésével új távlatok nyílnak, amelyek eredményeként a májtranszplantáció egyre több végstádiumú májbeteg számára válhat elérhetővé. Összefoglaló közleményünkben az új lehetőségeket és kihívásokat mutatjuk be a magyarországi májtranszplantációs program tükrében. Orv Hetil. 2019; 160(29): 1127–1135.

Open access

Abstract

The search for nuclear waste deposits have been focusing on formations containing large amounts of clay minerals, as they potentially possess significant isolation capacity due to their radionuclide sorption ability. In this study the immobilization processes for Co, Sr and Cs ions on the recently described analcime-containing rock type of the Boda Siltstone Formation were investigated by batch sorption experiments. Our data suggest a high radionuclide immobilization capacity for this rock formation in the following order: Sr > Co > Cs. The dominant immobilization processes were found to be ion exchange and precipitation for Co and Sr, and chemisorption for Cs. The necessity of further sorption analyses on the studied rock formation is also raised.

Restricted access

In this paper, results of a bulk-rock geochemical study of silty and albitic claystone samples selected from the Upper Permian Boda Siltstone Formation (BSF) in the western part of the Mecsek Mountains (Tisza Mega-unit, Hungary) are presented. The high Na2O and P2O5 contents, relative to the post-Archean Australian average shale (PAAS) and the average Russian Paleozoic shale compositions, are the most striking features of the geochemistry of the Boda sediments. The samples studied are depleted in SiO2, TiO2 and Al2O3, and they are enriched in Fe2O3, MgO, CaO and K2O relative to the PAAS. The major element relations clearly show that the geochemistry of the BSF is strongly affected by post-depositional modification, corresponding to large-scale dispersal or addition of components. On the other hand, relatively high La content, low concentrations of V, Cr, Cu and Ni, and the result of the TiO2 versus Ni plot reflect a relatively felsic provenance of the BSF. By comparison with detrital mineralogy of the heteropic Cserdi alluvial fan system deposits, the authors assume that the Boda playa lake deposits had a similar immature primary composition consisting of quartz, plagioclase, K-feldspar, muscovite, biotite, chlorite and clay minerals. During weathering and transport in a semi-arid to arid climate, detrital mafic minerals were altered to yield chlorite and clay minerals plus Fe and Mg, and trace metals in solution. Mg was built into the structure of chlorite and of secondary carbonates such as dolomite and Mg-rich calcite. Based on previous geochemical studies, the BSF contains particularly sodic sedimentary rocks (up to 8 wt%) which may represent an addition of sodium in authigenic silicates from alkaline brine and/or evaporites in the playa deposits. In claystone, after albite formed, Na-depleted, Ca, K-enriched waters reacted with the clay minerals such as smectite and kaolinite to yield K-rich illitic sediments, Ca precipitated in calcite cement. P2O5 is enriched in some samples due to phosphorus mobilization during diagenesis.

Restricted access

Upper Carboniferous (Westphalian) coal-bearing fluvial sediments (Téseny Sandstone Formation) of the Slavonian-Drava Unit and their reworked pebbles and cobbles occurring in the western part of the Mecsek Mountains in Miocene conglomerate sequences (Szászvár Formation) were studied.  Based on the petrographic and geochemical characteristics, the sandstone studied consists of arkose, subarkose, litharenite and sublitharenite. The main clastic source was a recycled orogenic area (collision suture and fold-thrust belt) dominated by metamorphic rocks. It was associated with a probably Variscan magmatic arc as indicated by the volcanic rock fragments. The original source area of these clastic sediments was felsic and the analyzed sandstone could correspond to a continental arc/active margin tectonic suite.  The pebble and cobble-sized clasts of the conglomerate were predominantly derived from acidic and intermediate volcanic rocks, low-grade regional metamorphic rocks (different types of schist, metasandstone, mylonite, metagranitoid, gneiss, quartzite, and metaquartzite) and siliceous sedimentary rocks. Among the sedimentary clasts, reworked black siltstone and fine-grained sandstone from older (possibly Carboniferous) deposits are common. Chert and contact metamorphic rocks are present in minor quantity. The extracted volcanic clasts consist of andesite, trachyandesite, dacite and rhyolite. Their geochemistry suggests convergent, active continental margin affinity. Upper Carboniferous siliciclastic successions are widely known at the southeastern margin of the European Variscides. In the area of the Upper Silesian Coal Basin, the Cracow Sandstone Series (Westphalian C and D) shows a similar petrographic composition to that of the Téseny Sandstone Formation. Additionally, volcanic clasts of the Upper Carboniferous conglomerate from southern Transdanubia and the calc-alkaline volcanites from the Intra-Sudetic Basin can be characterized by similar geochemical patterns.

Restricted access
Authors: Judit Csöndes, Gábor Majoros, Zoltán Lajos, Roland Psáder, Péter Vajdovich, Ferenc Manczur and Ákos Máthé

Pulmonary angiostrongylosis was diagnosed by the Baermann method and larval identification from faecal and bronchoalveolar lavage samples in a five-month- old male mongrel dog with dyspnoea and cough. Arterial blood gas analysis indicated arterial hypoxaemia and restrictive pneumopathy. In addition to the palliative treatment, fenbendazole was administered (50 mg/kg/24 h per os) for 14 days. The respiratory signs subsided within a short time clinically, but serial arterial blood gas analysis demonstrated an ongoing ventilation disorder. Repeated haematology, thoracic radiography, bronchoscopy and blood gas analysis were performed to follow the course of the disease. The most severe eosinophilia was detected after the beginning of the anthelmintic therapy, and the arterial pO2 level was permanently low. Arterial blood gas analysis provided the most adequate information about the course of the pneumopathy and it greatly facilitated the patient’s medical management.

Restricted access
Authors: Dénes Görög, Imre Fehérvári, Attila Doros, Balázs Nemes, Zoltán Máthé, László Kóbori and Jenő Járay

Absztrakt

Májtranszplantáció után a graft subcapsularis haematomája és/vagy rupturája, mely kialakulhat spontán, sérülés vagy invazív radiológiai beavatkozásokat követően, ritkán előforduló, súlyos szövődmény. Szerzők 350 májátültetés során észlelt négy esetből három ismertetésével illusztrálják a szövődmény súlyosságát. Az első esetben graftbiopszia utáni álaneurysma halálos kimenetelű májrupturát eredményezett. A második esetben a donormáj felszínes sérülésének transzplantáció után mély ruptura lett a következménye, amely miatt májresectiót kellett végezni. A beteg septicus állapotban meghalt. A harmadik beteg műtét során észlelt subcapsularis haematomáját sikeresen kezelték, és a beteg meggyógyult. Eddigi tapasztalataik és az irodalmi ajánlások alapján a szerzők javaslatot fogalmaznak meg a műtét során keletkező májtok alatti vérömlenyek kezelésére, melynek lényegi részét képezi az argon-diathermia és a fibrinogennel és thrombinnal bevont kollagénszivacs alkalmazása.

Restricted access
Authors: Dániel Wettstein, Mátyás Hamar, Orsolya Cseprekál, Szabolcs József Tóth, Balázs Rózsa, Ádám Remport and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A modern transzplantációban a marginális szervek gépi perfúziója jelenthet egy lehetséges választ a várólistán lévő betegek növekvő halálozása és morbiditása miatt világszerte fokozódó szervigényre. A szervek beültetését megelőző aktív szervkonzerválás, a tárolás körülményeinek optimalizálása az utóbbi évek transzplantációs kutatásainak középpontjába került. A gépi perfúzió lehetőséget teremthet a szervek prezervációs károsodásának csökkentésére, rekondicionálására, a funkcionális paraméterek és biomarkerek beültetést megelőző értékelésére, a konzerválás időtartamának növelésére, valamint további terápiás eljárások egyidejű alkalmazására. Az új technológiák célja a transzplantációt követő szervfunkció javítása és a biztonsággal beültethető donorszervek számának növelése. A gépi perfúzió rövid és hosszú távú eredményeit multicentrikus vizsgálatok kutatják, a különböző módszerek előnyeiről számos kérdés maradt még megválaszolatlan. Közleményünkben összegezzük a gépi szervkonzerválás eddigi vívmányait, a közelmúlt legfontosabb preklinikai és klinikai kutatási eredményeit, melyek alapján a gépi perfúziót a transzplantáció újabb mérföldkövének tekinthetjük. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1882–1890.

Open access
Authors: Dániel Németh, Anikó Folhoffer, Szilvia Bianka László, László Kóbori, Dénes Görög, Imre Fehérvári, János Fazakas, Zsuzsanna Gerlei, Zoltán Máthé and Ferenc Szalay

Absztrakt:

Bevezetés: A Wilson-kór a rézanyagcsere ritka, kezelés nélkül fatális, öröklődő megbetegedése. Bár a diagnosztika és a kezelés jelentős fejlődésen ment át az elmúlt években, számos beteg esetében ma is májátültetésre van szükség. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyarországon Wilson-kór miatt májátültetésen átesett betegek adatainak összegyűjtése és feldolgozása volt. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a Semmelweis Egyetemen 1996 és 2017 között Wilson-kór miatt májátültetésen átesett 24 beteg adatait. A Wilson-kór diagnózisa minden esetben a nemzetközi, lipcsei pontrendszeren alapult. A heveny májelégtelenség felállításához a King’s College-kritériumrendszert használtuk. A májátültetések a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján történtek, első alkalommal 1996-ban. Eredmények: Az átlagéletkor 26 év volt, a nő/férfi arány 13/11. 12 beteg heveny májelégtelenség miatt, 12 beteg dekompenzált cirrhosis miatt esett át májátültetésen. Egy beteg krónikus rejekció miatt retranszplantációra került. Három heveny májelégtelen beteg az Eurotransplant segítségével kapott új májat. A várólistán eltöltött átlagos idő 3 nap volt a heveny májelégtelen betegek, míg 320 nap a dekompenzált májbetegek esetében. Az ötéves túlélés 66% volt, azonban a 2002 után transzplantáltak esetében 80%, ami a tanulási folyamatot és a májátültetés elérhetőségének javulását jelezheti. A diagnosztika nehézségei ellenére a betegek többségében (21/24 beteg) már a műtét előtt ismert volt a Wilson-kór. Következtetések: Bár a Wilson-kór diagnosztikája és kezelése jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évek során, ma is számos esetben van szükség májátültetésre. A betegek megfelelő kiválasztása és a transzplantáció időzítése jelentősen javítja a betegek túlélését. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2021–2025.

Open access
Authors: László József Barkai, Emese Sipter, Dorottya Csuka, Tímea Baló, Zsuzsa Nébenführer, András Máthé, István Karádi, Pál Pánczél, Zoltán Prohászka and Nóra Hosszúfalusi

Absztrakt:

Bevezetés: Korábban azt gondoltuk, hogy a bakteriális fertőzések cukorbetegségben gyakoribbak, súlyosabbak, nagyobb halálozással járnak, mint a nem cukorbetegek körében. Az újabb megfigyelések azonban ellentmondásosak. Célkitűzés: Prospektív, obszervációs vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk 2-es típusú cukorbetegek (T2DM) és nem cukorbetegek (K) területen szerzett, belgyógyászati osztályos felvételt igénylő bakteriális infekcióit: 1) lokalizáció, 2) kórokozóspektrum, 3) 3 hónapos halálozás alapján. Módszer: Vizsgálatunkba konszekutív módon vontuk be a betegeket (T2DM: n = 205, K: n = 202). Jellemeztük a két csoport infekcióit, klinikai paramétereit, mortalitásukat, és összevetettük azokat a nemzetközi adatokkal. Eredmények: A glikémiát jellemző paramétereket és a BMI-t kivéve nem volt különbség a két csoport klinikai jellemzőiben. T2DM-ben a bőr- és lágyrész-fertőzés (37,1%), a K csoportban a légúti infekció volt a leggyakoribb (37,1%), melyeket a húgyúti infekciók követték (31,2%; 31,7%). A bőr- és lágyrész-infekció előfordulása T2DM-ben vizsgálatunkban meghaladja a nemzetközi adatokat (37,1% vs. 16%). T2DM-ben, a K csoporthoz viszonyítva, ezen infekciótípusban többször találtuk Gram-pozitív és Gram-negatív kórokozók együttes jelenlétét (23/76 vs. 5/46, p = 0,0149), a húgyúti fertőzésekben polimikrobás infekciókat (34,0% vs. 15,1%, p = 0,0335). Mortalitásbeli különbséget nem találtunk a két csoport között. T2DM-ben a bőr- és lágyrész-fertőzések, a nem cukorbetegeknél a légúti infekciók okozták a legtöbb halált. Következtetés: Területen szerzett, bakteriális infekció miatt belgyógyászati osztályra került 2-es típusú cukorbetegeinknél a nemzetközi adatokhoz képest nagyobb arányban találtunk bőr- és lágyrész-fertőzést; kórokozóként a leggyakrabban Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok együttes jelenlétét tudtuk kimutatni. Összességében nem találtunk különbséget a T2DM- és a nem cukorbeteg csoport között a 3 hónapos halálozásban. Eredményeink felhívják a figyelmet a primer prevenció fontosságára és hazai elégtelenségére a bőr- és lágyrész-fertőzés megelőzésében 2-es típusú cukorbetegségben. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1623–1632.

Open access