Search Results

Absztrakt

A szerzők két vesetuberculosis esetét ismertetik, amelyekben a tényleges diagnózis késett az aspecifikus vagy más betegséget utánzó tünetek miatt. Az első beteget bal oldali derékfájdalom és láz miatt vizsgálták. Komputertomográfia bal oldali zsugorvesét; retrográd pielográfia kaliberingadozó uretert, a vesében margarétajelet igazolt. A vizelettenyésztés Mycobacterium tuberculosist mutatott ki. Az antituberculoticus kezelés indítása után két hónappal a vesét eltávolították. A második beteget antibiotikum-kezelésre nem múló láz miatt vizsgálták. Az ultrahangvizsgálaton bal oldali pyelectasia, pyelonkő és perirenalis abscessus ábrázolódott. A vesét deviálták, a tályogot pungálták és drenálták. A kiürülő gennyből Proteus morganii tenyészett ki. Antibiotikum hatására láza és panaszai megszűntek. Két hónappal később perzisztáló pyelonephritis miatt a dupla J-katétert kicserélték. Egy héttel később intravénás antibiotikum-kezelésre sem szűnő láz miatt végzett komputertomográfia a bal vese tályogos átalakulását mutatta ki, ezért nephrectomiát végeztek. A szövettani vizsgálat igazolta a vesetuberculosist. A két eset kapcsán a szerzők összefoglalják a vesetuberculosis diagnosztikáját és terápiáját. Orv. Hetil., 2016, 157(9), 350–356.

Abstract  

Investigation of the effect of nuclear fuel rods to the composition of the dissolved gas in the cooling water of the cooling ponds of Paks Nuclear Power Plant is presented. Dissolved gases in coolant were measured for surveying the condition of the nuclear fuel remained in service pool No. 1 of reactor unit No. 2 after its incident in April of 2003. Two different experimental ways were applied in parallel for ensuring the better reliability of the results.

Abstract  

To obtain reliable estimates of the quantities and rates of the gas production in L/ILW a series of measurements was carried in the last 7 years in Hungary. The typical gas production rates were 0.05–0.2 STP litre gas/day for CO₂ and CH₄ generation, and less for H₂. No explosive gas mixture was indicated in the L/ILW drums during the investigated storage period. Compositions of headspace gases in closed L/ILW vaults were in agreement with gas generation processes observed in L/ILW drums. The stable carbon isotope measurements show that the main source of the CO₂ gas is the degradation of organic matter and indicates microbial degradation processes as the main sources of CH₄. Typical tritium activity concentrations were <10 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults. Typical ¹⁴C activity values of the headspace gases were <2.0 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults.

Magyarországon elsőként közöljük esetünket, amelyben sikerrel alkalmaztunk nyitott hasi és VAC- (vákuumasszisztált sebzárás) kezelést aortaaneurysma-ruptura miatt kialakuló hasi compartmentsyndroma megelőzéseként. Esetismertetés: Az 59 éves nőbeteg acutan került felvételre klinikánkra, akinél az angio-CT-vizsgálat fedett hasi aortaaneurysma-rupturát igazolt. Az acut laparotomiából végzett aortoaorticus Dacron graft interpositióját követően, a has zárásakor a beteg lélegeztethetetlenné vált a vékony- és vastagbél hosszú szakaszát érintő oedemája és a retroperitonealis vérgyülem okozta megemelkedett hasűri nyomás miatt. Ezért nyitott hasi kezelés és VAC-terápia mellett döntöttünk. Az ismételt kötéscseréket követően a has halasztott zárása DualMesh hálóval történt, három héttel később a beteg otthonába távozott. Megbeszélés: Esetünkben a nagyfokú oedema és a retroperitonealis haematoma miatt a fedett hasi aortaaneurysma-ruptura műtéti megoldását követően a has zárása már nem volt kivitelezhető. Az intraabdominalis nyomásfokozódás szövődményei megakadályozhatók voltak a nyitott hasi kezelésnek köszönhetően. Esetünk tapasztalata és a szakirodalom ajánlása alapján javasoljuk a nyitott hasi kezelést VAC-rendszerrel kombinálva hasi compartmentsyndroma esetén.

Bevezetés: Jelenleg nincsenek egyértelmű ajánlások a nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák sebészi kezelésének ideális technikájáról. Célkitűzés: Jelenlegi vizsgálatunk célja volt elemezni az intakt fallal rendelkező, nem infrarenalis abdominalis aortaaneurysmák miatt nyitott műtéten átesett betegek mortalitását és a proximalis aortakirekesztés szintjének a posztoperatív eredményekre gyakorolt hatását. Módszer: Retrospektív egyközpontú vizsgálatunk az intakt, nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák miatt 2005 és 2017 között a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján nyitott műtéten átesett betegek eredményeit tekinti át. A tanulmány elsődleges végpontja a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás, másodlagos végpontjai a posztoperatív akut vesekárosodás, valamint a súlyos posztoperatív szövődmények voltak. Az adatokat két csoportban elemeztük a műtét során alkalmazott proximalis aortakirekesztés helye alapján: juxta/pararenalis aortaaneurysmák; inter/suprarenalis aortakirekesztés, suprarenalis aortaaneurysmák; supracoeliacalis kirekesztés. Eredmények: Klinikánkon 94 páciens esett át nyitott aortaműtéten, amely legalább az egyik veseartéria szintje feletti aortakirekesztéssel járt. Az utánkövetési idő 3,14 (IQR: 1,55–5,00) év, a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás 9%, 20%, 27% és 48% volt. A 30 napos és 1 éves mortalitás szignifikánsan alacsonyabb volt a juxta/pararenalis aortaaneurysma miatt operált betegek között. Szignifikánsan többször fordultak elő súlyos posztoperatív szövődmények a suprarenalis aneurysma miatt kezelt páciensek körében a juxta- és pararenalis aneurysma miatt operáltakhoz képest. Az akut vesekárosodás perioperatív incidenciája 54%, a kórházi elbocsátáskor 30% volt. A kórházi bent fekvés ideje alatt jelentősen több akut veseműködési zavart észleltünk a suprarenalis aneurysma miatt operált pácienseknél, a betegek hazabocsátásakor azonban a két csoport között már nem volt szignifikáns különbség. Következtetés: A suprarenalis aortaaneurysmák nyitott műtéte nagyobb morbiditással, korai és középtávú mortalitással jár, mint a juxta/pararenalis aortaaneurysmáké. A preoperatív krónikus veseelégtelenség és a súlyos posztoperatív szövődmények a közép- és hosszú távú mortalitás független prediktív tényezői. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1472–1480.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Absztrakt

Bevezetés: Az azonnali emlőhelyreállító műtétek – biztosítva az onkológiai radikalitást és a megfelelő kozmetikai értéket – nem késleltetik az adjuváns kezeléseket, lehetővé teszik a képalkotó kontrollt, hosszabb műtéti időt igényelve. Célkitűzés: Hazai betegek körében először, az azonnali, postmastectomiás emlőhelyreállító műtétek eredményeinek felmérése és összehasonlítása a nemzetközi irodalom adataival. Módszer: A szerzők 2011. május és 2014. szeptember között 100 betegen végzett 121 terápiás és kockázatcsökkentő profilaktikus, postmastectomiás, azonnali emlőhelyreállító műtét klinikopatológiai adatainak retrospektív feldolgozását végezték. A műtétek onkológiai, műtéttechnikai és kozmetikai adatait statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A betegek átlagéletkora 42,6 év, az utánkövetési idő 29,4 hónap, a műtéti idő 132 perc volt. Leggyakrabban bőrtakarékos mastectomiát végeztek (64%). Az emlőhelyreállítás 70%-ban submuscularis szöveti expanderrel történt. Korai posztoperatív szövődményt 18 esetben, lokoregionális kiújulást egy betegnél észleltek. Az adjuváns kezelések megkezdésének átlagideje 4,8 hét volt. A kozmetikai végeredménnyel a betegek 89%-a volt elégedett. Következtetések: Az azonnali emlőhelyreállítás technikái biztonságosan és eredményesen végezhetők, megfelelve a nemzetközi irodalom eredményeinek. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1830–1838.

Összefoglaló. Bevezetés: A hímtag körméretének növelése érdekében, az annak bőre alá bejuttatott zsírnemű anyag szklerotizáló lipogranulomát okoz. Hazánkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta hímvessző-deformitások kezelésének legelterjedtebb módszere a két ülésben végzett bőrpótlás. Ennek ellenére a magyar nyelvű szakirodalomban kevés adat áll rendelkezésre a kétüléses műtét eredményességéről és várható szövődményeiről. Célkitűzés: Tanulmányunkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitások miatti – két ülésben végzett – hímvesszőbőr-helyreállítással szerzett tapasztalatainkról, a műtét után kialakuló szövődményekről számolunk be retrospektív adatgyűjtés alapján. Módszer: 2008. március 1. és 2020. március 1. között a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján 17 betegen végeztünk kétüléses hímvesszőbőr-helyreállító műtétet. A szklerotizáló lipogranuloma által érintett bőrt teljes mértékben eltávolítottuk, majd a lecsupaszított hímtagot a herezacskó elülső felszínén kialakított subcutan csatornába helyeztük. A második ülés során a herezacskó bőre alá ültetett hímvesszőt felszabadítottuk. Eredmények: A Clavien–Dindo-beosztás szerint az első ülés után három, a második ülés után egy I. gradusú szövődmény alakult ki; II–V. gradusú szövődményt nem figyeltünk meg. Azon 9 beteg közül, akik mindkét ülésen átestek, 7 beteg elégedett volt a beavatkozás eredményével, 2 beteg korrekciós műtéten esett át fél és 9 évvel a második ülés után. A 8 beteg közül, akik csak ez első ülést vállalták, egy korrekciós műtét történt 4 hónappal a műtét után. Következtetés: A hímvessző szklerotizáló lipogranulomája esetén az érintett bőrterület kimetszése után hímvesszőbőr-helyreállítás szükséges. A herezacskó-bőrlebeny alkalmazásának előnye, hogy a herezacskó színe és elaszticitása a hímvesszőbőréhez hasonló, a tapintás- és erogén érzet megmarad. A kétüléses hímvesszőbőr-helyreállítás kevés szövődménnyel, plasztikai sebészeti jártasság nélkül elvégezhető. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417.

Summary. Introduction: Subcutaneous injection of liquid fatty materials to enhance penile girth induce sclerosing lipogranuloma of the penis. In spite of its well known severe consequences there has been a persistent use of this practice in non-medical circumstances. Objective: The aim of this paper is to present our observations with staged penile skin reconstruction for sclerosing lipogranuloma and to evaluate postoperative complications in a retrospective manner. Method: Between 2008 and 2020, 17 patients underwent surgery to treat sclerosing lipogranuloma of the penis by staged penile skin reconstruction at our department. Complete exscision of the involved tissue was performed, then the denuded penile shaft was inserted into a subcutaneous channel on the anterior side of the scrotum during the first stage. The second stage of reconstruction consisted of releasing the penile shaft from the scrotum. The second stage was performed merely on 9 in 17 patients. Results: According to the Clavien–Dindo classification system, 3 grade I and 1 grade I complications occurred in the postoperative period after the first and second stage, respectively. Grade II–V complications were not observed. 7 of 9 patients who underwent both stages were satisfied with the final result, 2 patients had minor correction surgery 6 months and 9 years following the second stage. 1 of 8 patients who underwent only the first stage had minor correction surgery 4 months following the operation. Conclusion: In case of sclerosing lipogranuloma of the penis, excision of the affected tissue and reconstruction of the penile skin are indicated. Advantages of using scrotal skin flaps are that colour and elasticity of the scrotal skin are similar to penile skin, erogenous sensation of the scrotal flap remains intact. Applying staged penile skin reconstruction with scrotal skin flap has the advantage of few postoperative complications and it is easy to perform. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417.

The best solution for enlarging chronic type B aortic dissection is not known. Hybrid surgical and endovascular procedures offer a reliable solution in such circumstances, but technically complex stent-graft designs are sometimes needed when the treatment segment of the aorta presents anatomical challenges. We report a case of a proximally scalloped custom-made stent-graft implantation following left subclavian artery transposition in a formerly cocaine-abuser patient. The one-month follow-up computed tomography angiography showed a proximal endoleak (type Ia) which was successfully solved by coil embolization. Proximally scalloped stent grafts offer a reliable solution in complex aortic dissections involving the supra-aortic branches.

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.