Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Zoltán Novák x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az emlőrákos esetek 5–20%-át teszik ki a centrálisan elhelyezkedő emlőmalignomák, melyek kezelésében hosszú időn át nem volt elfogadott az emlőmegtartó műtét. E daganatoknál a hagyományos sebészi megoldás a mastectomia volt. A centrális emlődaganatoknál gyakori az emlőbimbó és bimbóudvar együttesének érintettsége, melynek sebészi kezelése szükségessé teszi annak teljes eltávolítását a tumor körüli megfelelő nagyságú biztonsági zónával, ami sok esetben megfelelő rekonstrukció nélkül kifogásolható kozmetikai eredményhez vezet. Az onkoplasztikai sebésztechnikák alkalmazásával ezekben az esetekben az onkológiai biztonság mellett jó kozmetikai eredménnyel végezhető el az emlőmegtartó műtét. Közleményünkben a centrális quadrantectomiát és az ezt követő inferior dermoglandularis Grisotti-lebennyel való emlőrekonstrukciót értékeljük.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A fiatalkori akut mélyvénás thrombosis általában thrombophilia, immobilitás, trauma, műtét, rosszindulatú daganat kapcsán alakul ki, de korábban ismeretlen, krónikus vena cava inferior occlusio is állhat a háttérben. A konzervatív terápia mellett farmakológiai és mechanikus lysiskezelés is választható, ennek indikációjáról és terápiás hasznáról azonban nincs evidencia. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Érsebészeti Tanszéken kezelt betegek adatainak elemzésével a vena cava inferior occlusiójával társult mélyvénás thrombosis kezelési lehetőségeit mutatják be. Módszer: Egy centrumban végzett retrospektív tanulmányban vizsgálták a krónikus vena cava inferior occlusio előfordulási gyakoriságát 2012 és 2014 között. Eredmények: Huszonegy beteg közül négynél igazolták a vena cava inferior krónikus elzáródását vagy nagyfokú szűkületét. A pontos diagnózist adó komputertomográfiás vagy mágneses rezonanciás angiográfia után antikoagulálást kezdtek, katéteres intervenciót nem végeztek. 27,5 ± 11 hónap követési idő után mindegyik beteg él és panaszmentes. Következtetések: A krónikus vena cava inferior occlusio ritka betegség, proximalis típusú, rekurráló vagy mindkét alsó végtagot érintő mélyvénás thrombosist okozhat. Ezekben az esetekben a farmakomechanikus thrombolysis indikációja kérdéses és a pontos diagnózis felállításához komputertomográfiás vagy mágneses rezonanciás angiográfia is szükséges. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1361–1365.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mátyás Fehérvári, Miklós Krepuska, Csaba Csobay-Novák, Péter Lakatos, Zoltán Oláh, György Acsády, and Zoltán Szeberin

Bevezetés: A közelmúltban több nemzetközi tanulmány összefüggést mutatott ki a csontritkulás és az érelmeszesedés mértéke között. A cardiovascularis megbetegedésekben vezető szerepet játszanak a nyugati társadalmak a halálozásban, míg a csontritkulás hazánk lakosságának 9%-át érintő megbetegedés. Célkitűzés: Perifériás érbetegek osteoporosisprevalenciájának feltérképezése. Módszerek: Anamnesztikus adatok és laboratóriumi vizsgálatok alapján 172 perifériás érbetegben vizsgálták az atherosclerosis kockázati tényezőit, illetve a csontanyagcsere állapotának feltérképezésére szolgáló csontmarkerek, csontképzést befolyásoló faktorok szintjét. Keresztmetszeti vizsgálatban a csontsűrűség mérése kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriával történt. Eredmények: A betegek körében a csontsűrűségmérést megelőzően diagnosztizált osteoporosis gyakorisága 9% volt. A csontsűrűségmérést követően a betegek 37%-ánál kórosan csökkent csontsűrűséget és 31%-ánál csontritkulást állapítottak meg. A kockázati tényezők alapján képzett betegcsoportok elemzésekor szignifikáns különbséget találtak a nemek alapján képzett csoportok között, azonban a dohányzási szokások, az életkor és a testtömegindex nem befolyásolta az osteoporosis prevalenciáját. Következtetések: Az eredmények alapján a szerzők fontosnak tartják alsó végtagi verőérbetegekben a csontsűrűség rendszeres vizsgálatát, illetve a szükséges kezelés megkezdését. Orv. Hetil., 2013, 154, 369–375.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Hanga Kovács, Mátyás Fehérvári, Bianka Forgó, Gergely Gősi, Zoltán Oláh, Csaba Csobay-Novák, László Entz, and Zoltán Szeberin

Bevezetés/célkitűzés: Az electiv infrarenalis aortaaneurysma (AAA) nyitott műtétje nagy betegforgalmú centrumban alacsony mortalitású, de megterhelő műtét. A stentgraftbeültetés jelentős előnyöket jelenthet a betegek számára. Célunk annak eldöntése volt, hogy eddigi eredményeink alátámasztják-e a stentgraft-implantatio arany standarddá válását. Anyag és módszerek: Egy centrumban végzett retrospektív tanulmány során elemeztük a betegek korai és késői halálozását és szövődményeit. Eredmények: 2007–2012 között 431 betegnél végeztünk electiv nyitott műtétet és 59 betegnél stentgraftbeültetést AAA miatt. A korai mortalitás mindkét csoportban 2% alatti, az összes egyéb szövődmény előfordulása a nyitott csoportban 14,4%, a stentgraftos csoportban 11,9% volt. Az intraoperativ vérvesztés és a vérkészítményigény gyakorisága nagyobb, a műtéti idő hosszabb volt a nyitott műtétes csoportban (p < 0,001). Az átlagos utánkövetési idő 37 ± 22 hónap volt. A késői halálozás, a stroke, az acut myocardialis infarctus aránya a vizsgált csoportokban szignifikánsan nem különbözött. A nyitott technikával kezelt betegek 16%-ánál alakult ki később hegsérv (stentgraftcsoport: 0), a stentgraftcsoportban több volt az újabb érműtét (16,2% vs. 6,2%; p = 0,0327). Következtetések: Vizsgálatunkban a korai és késői halálozás mértéke megegyezett, a korai postoperativ szövődmények nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoportban. A felhasznált vérkészítmények mennyisége, a postoperativ sérvek és a későbbi intervenciók száma szignifikánsan különbözött. Eredményeink alapján főként a nagy kockázatú betegekben indokolt jelenleg a stentgraftbeültetés. A nyitott műtétben jártas, így alacsony mortalitást elérő centrumokban a fiatalabb, kis kockázatú betegeknél a nyitott aortaműtét továbbra is ajánlható.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Lóderer, Gábor Bognár, András Novák, Csaba Berki, Gábor Sándor, Gábor Bognár, and Pál Ondrejka

Absztrakt

Bevezetés: A radiális alkari szabad lebeny gyakran az első választott eljárás a nyelv rekonstrukciójában, de hátránya az adóhely morbiditása. Egy másik, vékony, fasciocutan szabad lebeny iránti igény eredményezte az arteria suralis medialis perforator lebeny (MSAP) alkalmazását. Módszer: A nyelvgyöki és szájfenéki daganatok miatti radikális exstirpatiót követő helyreállításra három betegnél alkalmaztunk MSAP lebenyt. Eredmények: A lebenyt minden esetben egy domináns perforator látta el. A bőrlebenyek mérete 20 és 34 cm2 között volt, az értörzs hossza 8,2–11 cm, az átlagos lebenyvastagság 6,5 mm volt. Összefoglalás: A vékony MSAP lebeny kiváló alternatíva a szájfenék és a nyelv helyreállításában elenyésző adóhelyi morbiditás mellett.

Restricted access

The best solution for enlarging chronic type B aortic dissection is not known. Hybrid surgical and endovascular procedures offer a reliable solution in such circumstances, but technically complex stent-graft designs are sometimes needed when the treatment segment of the aorta presents anatomical challenges. We report a case of a proximally scalloped custom-made stent-graft implantation following left subclavian artery transposition in a formerly cocaine-abuser patient. The one-month follow-up computed tomography angiography showed a proximal endoleak (type Ia) which was successfully solved by coil embolization. Proximally scalloped stent grafts offer a reliable solution in complex aortic dissections involving the supra-aortic branches.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Lóderer, Gábor Bognár, Csaba Berki, Gábor Bognár, András Novák, and Pál Ondrejka

Absztrakt

A saját szövettel végzett emlő-helyreállítás kiváló lehetősége a DIEP (deep inferior epigastric perforator) lebennyel végzett rekonstrukció. Az alsó median laparotomia műtéti hege kihívást jelent, ha az ellenoldali emlő mérete a teljes hasfali lebeny felhasználását indokolja a megfelelő volumen elérése végett. Három ilyen esetben kettős DIEP lebenyekkel végeztünk rekonstrukciót, mikrosebészeti módszerrel. A betegek szövődmény nélkül gyógyultak, jó esztétikai eredmény mellett. A módszer biztonságos lehetőséget kínál, és bővíti az emlő-helyreállítás spektrumát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Viktória Juhász, Ferenc Suhai, Zoltán Szeberin, and Péter Sótonyi

Absztrakt:

Teljes aortára kiterjedő, A-típusú dissectio miatt Bentall-műtéten, mellkasi aortoaorticus interpositum implantáción és mellkasi sztentgraftbeültetésen átesett 79 éves férfi betegnél perzisztáló állumen miatt kialakult, krónikus, 60 mm-es, thoracoabdominalis postdissectiós aortaaneurysma megoldásaként, hazánkban először, az ún. „candy-plug” technikát alkalmaztuk. Az aortadissectio proximalis berepedésének lefedésével az endovascularis mellkasi aortarekonstrukció (TEVAR) elősegíti az állumen thrombosisát és az aorta remodellálódását, a thrombosis azonban gyakran – az esetek kb. 60%-ában – csak részleges, és az állumen keringése a TEVAR mellett is fennmaradhat. Ezekben az esetekben az aorta további jelentős tágulásával kell számolnunk, amely gyakran csak nagy kockázatú nyitott műtéti vagy endovascularis beavatkozásokkal kezelhető. Ezeknek az eseteknek a biztonságosabb megoldása érdekében fejlesztették ki a standard TEVAR és az állumen zárását szolgáló módszerek kombinációját. Ilyen új eljárás az esetünkben is alkalmazott „candy-plug” technika, amely minimálinvazív úton megszüntetve az állumen keringését és megállítva ezzel az aneurysma progresszióját, hatékony és biztonságos megoldást jelenthet az aortadissectiók késői szövődményeként megjelenő postdissectiós aortaaneurysmák ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(11): 437–439.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Attila Nemes, Balázs Nemes, Zoltán Oláh, Dániel Pál, and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access

Absztrakt

Az anorectalis régió daganatai miatt végzett abdominoperinealis exstirpatiót (APE) követő perinealis sebgyógyulási zavarok komoly kihívást jelentenek a sebész számára. A sebgyógyulás körüli szövődmények csökkentését célzó sebészi lehetőségek közé tartozik a myocutan lebennyel való perinealis rekonstrukció is. Cikkünk irodalmi áttekintést nyújt az abdominoperinealis exstripatiót követő verticalis rectus abdominis myocutan (VRAM) lebennyel végzett perinealis rekonstrukciók eredményeiről. A kombinált neoadjuváns radio-kemoterápia elterjedése és a sebészi radikalitás kiterjesztésének lehetősége olyan kettős kockázattal jár, melynek csökkentésére hasznos lehetőség a colorectalis és a plasztikai sebész együttműködése.

Restricted access