Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for

  • Author or Editor: Zoltán Oláh x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Oláh, László Hidi, László Entz and Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: A rekeszizom és a veseartériák közötti aortaszakasz és visceralis ágainak megfelelő expozíciója elengedhetetlen feltétele az ebben a régióban végzett sikeres érműtétnek. A standard median laparotomiából történő transperitonealis behatolás, a retroperitonealis feltárás és a thoracolaparotomia mellett a bal oldali medialis visceralis rotáció jelenthet előnyt e nehezen megközelíthető régió feltárásánál endovascularis megoldásra alkalmatlan esetekben. Érsebészeti műtéteknél szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be hat eset kapcsán. Betegek és módszerek: Median vagy ívelt harántlaparotomiát követően mobilizáltuk a szigmabelet, a leszálló vastagbelet, a lépet, a pancreast, és a retroperitonealis térben a vese és mellékvese előtt haladva tártuk fel a suprarenalis aortát. A műtéti indikáció egy esetben az aorta suprarenalis aneurysmája, három esetben a visceralis aortaszakasz és ágainak szignifikáns szimptomatikus meszes stenosisa, egy esetben korábbi aortoaorticus interpozíció proximalis anastomosisának pseudoaneurysmája, egy esetben pedig alsó végtagi és zsigeri malperfúziós szindrómát okozó Stanford B típusú dissectio volt. Két esetben aorta-thrombendarterectomia és direkt varrat, egy esetben aorta-thrombendarterectomia és aortobifemoralis bypass, egy-egy esetben dacron-graft-interpozíció, illetve thoracalis aortahomograft-beültetés történt, egy esetben pedig endoartectomiát végeztünk refenestratióval és thrombectomiával. Eredmények: A betegek átlagéletkora 58 év volt (43–72 év). Az átlagos műtéti idő 231 ± 80 perc, a suprarenalis kirekesztés átlagos ideje 43 ± 15 perc volt. Cell savert három esetben használtunk. A betegek átlagos kórházi tartózkodási ideje 16,16 ± 13,53 nap volt. Öten otthonukba, egy beteg belgyógyászati osztályra távozott. Egy esetben léptoksérülés miatt akutan splenectomiát végeztünk, két beteg igényelt vérzéses szövődmény miatt reoperációt, az egyik betegnél 12 nappal, a másik betegnél 14 nappal a műtét után. Két betegnél alakult ki veseelégtelenség, egy igényelt tartós dialízist. Pancreatitist, bélnecrosist nem tapasztaltunk. Beteget nem veszítettünk el, a tervezett műtéti területhez minden esetben kiváló feltárást nyertünk. Következtetések: A traumatológiában a rekesz alatti aorta sérüléseinek ellátásánál alkalmazott transabdominalis medialis visceralis rotáció tapasztalataink alapján jó feltárást nyújt a suprarenalis aortát érintő akut vagy electiv érsebészeti beavatkozásokhoz. Az intraoperativ vérzéskontroll, a visceralis ágak kezdeti szakaszának exploratiója biztosabb az aorta lateralis feltárásával, mint az anterior transabdominalis megközelítéssel. A két testüreg megnyitásával járó thoracolaparotomiánál előnyösebb lehet a kevesebb várható pulmonalis szövődmény miatt, valamint szükség esetén a hasűri szervekhez és azok artériáihoz is jó hozzáférést biztosít. A parenchymás szervek (lép, pancreas) sérülésének, illetve a vékony- és vastagbél-mesenterium kompressziójának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Restricted access

Absztrakt:

A hemodialízisre szoruló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek száma évről évre növekszik, aminek következtében egyre gyakrabban kerül sor tartós centrális vénás dializálókanülök beültetésére. A kanülök hosszú idejű alkalmazásakor – a kialakuló fibrinhüvely miatt – a későbbi eltávolításuk nehézségekbe ütközhet. Egy új, minimálinvazív intervenciós radiológiai módszerrel (úgynevezett Hong-technikával), kis feltárásból végzett endoluminalis tágítással a vénafalhoz, illetve a jobb pitvarhoz szívósan tapadó katéterek mellkasnyitás nélkül távolíthatók el. Hazánkban először vettünk ki ezzel a technikával egy 6 évig használt és a szokásos módszerekkel nem eltávolítható dializálókanült a bal vena subclaviából. Tapasztalatunk alapján javasolható a Hong-technika rutinszerű alkalmazása. Orv Hetil. 2019; 160(11): 435–437.

Open access

The aim of this article is to study the influence of TiC/a:C protective thin film on the corrosion and mechanical properties of sandblasted/polished Ti and TiAl6V4 substrates. The electrochemical corrosion behaviors of the samples were investigated in simulated body fluid (SBF) by potentiodynamic polarization and electrochemical impedance spectroscopy (EIS) techniques at 7.4 pH and 37 °C. The metal ion release has been quantified by inductively coupled plasma optical emission spectroscopy (ICP-OES). The experimental results obtained from different electrochemical methods, ICP-OES, and scanning electron microscopy (SEM) showed that the TiC/a:C protective coating on sandblasted implant device improves the corrosion properties of the implant material and it is able to control the metal ion release. It was also shown that the hardness of the bare implant materials is improving by four orders of magnitude with the TiC/a:C nanocomposite coating beside a moderate elastic modulus value. The highest hardness (H) of ~28 GPa ± 3 was observed in the case of the film prepared at ~38 at% Ti content. Overall, the TiC/a:C thin film has suitable electrochemical characteristics for further consideration and assessment as a protective coating.

Open access
Authors: Márton Berczeli, Zoltán Oláh, Lilla Szatai, László Daróczi and Péter Sótonyi

Absztrakt:

A thoracoabdominalis aortaaneurysmák kezelése az érsebészet egyik legnagyobb kihívása. Sürgős esetekben ezen komplex aneurysmák endovascularis ellátásának lehetőségei limitáltak. Az óriás méretű (10 cm-t meghaladó) thoracoabdominalis aortaaneurysma rendkívül ritka jelenség, ellátása mindig betegspecifikus, egyedi kezelést igényel. A tervezett kezelés alacsonyabb morbiditási aránnyal jár, különösen a gerincvelő-sérülés tekintetében. Esetünkben egy 19,2 cm maximális átmérőjű, Crawford V típusú thoracoabdominalis aortaaneurysma sikeres kezelését mutatjuk be. A férfi beteget először akutan, nyitottan operáltuk tartott ruptura miatt, majd később halasztott időpontban endovascularisan folytattuk ellátását. A 64 éves férfi beteget mellkasi és hasi panaszok miatt vettük fel intézetünkbe(1) stabil hemodinamikai paraméterekkel. Kontrasztanyagos CT-angiográfiás vizsgálat igazolta a 19,2 cm legnagyobb átmérőjű, többszörös thoracoabdominalis aortaaneurysmáját, kompressziós jelekkel, haemothoraxszal és az alsó szakasz tartott rupturájával. Az anatómia, az extrém méret, a kompressziós tünetek és a haemothorax miatt a nyitott műtéti megoldást választottuk, és intraoperatívan döntöttünk végül a kétszakaszos ellátás mellett. Első lépésben a rupturált szakasz ellátására egy aortoaorticus Dacron interpositumot implantáltunk úgy, hogy a visceralis szakaszt egy ferde ’patch’ segítségével rekonsruáltuk, majd a második lépésben végeztük el a mellkasi sztentgraft beültetését. Az egyéves kontrollon a beteg panaszmentes volt, ’endoleak’ nem ábrázolódott. Az óriás aortaaneurysmák ritka klinikai entitások, főleg a thoracoabdominalis régióban. A kompressziós tünetek, a haemothorax és a jelentős anatómiai változások miatt az endovascularis beavatkozás kivitelezhetősége erősen kérdéses. Ruptura esetén azonnali ellátásuk jelenleg szinte csak nyitottan végezhető. A többlépcsős beavatkozás csökkentheti a gerincvelő-károsodás veszélyét, ezért megfelelő anatómia esetén megfontolandó ennek a ritka betegségnek a kezelésében. Orv Hetil. 2020; 161(7): 269–274.

Open access
Authors: Sándor Valent, Orsolya Oláh, Levente Sára, Attila Pajor and Zoltán Langmár

Napjainkban a hüvelyi ultrahangvizsgálat a nőgyógyászati rutinvizsgálatok szerves részét képezi. Szinte nincs olyan nőgyógyászati kórkép, amelynek diagnosztikájában ez a vizsgálóeljárás ne jelentene segítséget. A petefészek- és méhtestrák felismerésében is igen fontos a szerepe, sok esetben már önmagában ezzel a vizsgálattal valószínűsíthető a diagnózis. Közleményünkben az ultrahangvizsgálat szerepét kívánjuk bemutatni a méhtestrák és a petefészekrák diagnosztikájában, a legújabb kutatási eredmények (Doppler-technika, háromdimenziós technika) összefoglalásával együtt. Orv. Hetil., 2011, 152, 1887–1893.

Open access
Authors: Mátyás Fehérvári, Miklós Krepuska, Csaba Csobay-Novák, Péter Lakatos, Zoltán Oláh, György Acsády and Zoltán Szeberin

Bevezetés: A közelmúltban több nemzetközi tanulmány összefüggést mutatott ki a csontritkulás és az érelmeszesedés mértéke között. A cardiovascularis megbetegedésekben vezető szerepet játszanak a nyugati társadalmak a halálozásban, míg a csontritkulás hazánk lakosságának 9%-át érintő megbetegedés. Célkitűzés: Perifériás érbetegek osteoporosisprevalenciájának feltérképezése. Módszerek: Anamnesztikus adatok és laboratóriumi vizsgálatok alapján 172 perifériás érbetegben vizsgálták az atherosclerosis kockázati tényezőit, illetve a csontanyagcsere állapotának feltérképezésére szolgáló csontmarkerek, csontképzést befolyásoló faktorok szintjét. Keresztmetszeti vizsgálatban a csontsűrűség mérése kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriával történt. Eredmények: A betegek körében a csontsűrűségmérést megelőzően diagnosztizált osteoporosis gyakorisága 9% volt. A csontsűrűségmérést követően a betegek 37%-ánál kórosan csökkent csontsűrűséget és 31%-ánál csontritkulást állapítottak meg. A kockázati tényezők alapján képzett betegcsoportok elemzésekor szignifikáns különbséget találtak a nemek alapján képzett csoportok között, azonban a dohányzási szokások, az életkor és a testtömegindex nem befolyásolta az osteoporosis prevalenciáját. Következtetések: Az eredmények alapján a szerzők fontosnak tartják alsó végtagi verőérbetegekben a csontsűrűség rendszeres vizsgálatát, illetve a szükséges kezelés megkezdését. Orv. Hetil., 2013, 154, 369–375.

Open access
Authors: Hanga Kovács, Mátyás Fehérvári, Bianka Forgó, Gergely Gősi, Zoltán Oláh, Csaba Csobay-Novák, László Entz and Zoltán Szeberin

Bevezetés/célkitűzés: Az electiv infrarenalis aortaaneurysma (AAA) nyitott műtétje nagy betegforgalmú centrumban alacsony mortalitású, de megterhelő műtét. A stentgraftbeültetés jelentős előnyöket jelenthet a betegek számára. Célunk annak eldöntése volt, hogy eddigi eredményeink alátámasztják-e a stentgraft-implantatio arany standarddá válását. Anyag és módszerek: Egy centrumban végzett retrospektív tanulmány során elemeztük a betegek korai és késői halálozását és szövődményeit. Eredmények: 2007–2012 között 431 betegnél végeztünk electiv nyitott műtétet és 59 betegnél stentgraftbeültetést AAA miatt. A korai mortalitás mindkét csoportban 2% alatti, az összes egyéb szövődmény előfordulása a nyitott csoportban 14,4%, a stentgraftos csoportban 11,9% volt. Az intraoperativ vérvesztés és a vérkészítményigény gyakorisága nagyobb, a műtéti idő hosszabb volt a nyitott műtétes csoportban (p < 0,001). Az átlagos utánkövetési idő 37 ± 22 hónap volt. A késői halálozás, a stroke, az acut myocardialis infarctus aránya a vizsgált csoportokban szignifikánsan nem különbözött. A nyitott technikával kezelt betegek 16%-ánál alakult ki később hegsérv (stentgraftcsoport: 0), a stentgraftcsoportban több volt az újabb érműtét (16,2% vs. 6,2%; p = 0,0327). Következtetések: Vizsgálatunkban a korai és késői halálozás mértéke megegyezett, a korai postoperativ szövődmények nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoportban. A felhasznált vérkészítmények mennyisége, a postoperativ sérvek és a későbbi intervenciók száma szignifikánsan különbözött. Eredményeink alapján főként a nagy kockázatú betegekben indokolt jelenleg a stentgraftbeültetés. A nyitott műtétben jártas, így alacsony mortalitást elérő centrumokban a fiatalabb, kis kockázatú betegeknél a nyitott aortaműtét továbbra is ajánlható.

Restricted access
Authors: Zoltán Oláh, Zoltán Szabolcs, Kálmán Hüttl, Miklós Pólos, Ferenc Rényi-Vámos, Katalin Széphelyi, Péter Sótonyi and György Acsády

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők 53 éves vesetranszplantált férfi betegről számolnak be, akinél fulladás és nehézlégzés miatt készült mellkasröntgen, majd mellkasi CT-angiographia bal oldali haemothoraxot okozó, rupturált aortaív-descendens aneurysmát igazolt. Acut műtét során sternotomiából ascendo-anonymo-caroticus Y-áthidalást, majd femoralis feltárásból stentgraft-implantációt végeztek. A bal mellkasfélben kialakult, a tüdő kompressziós atelectasiáját okozó haematomát és a szervülő fibrines felrakódásokat második lépésben, thoracotomiából távolították el. A kontroll során a beteg panaszmentes, a bifurcatiós protézis és a stentgraft jó helyzetben rögzült, az aneurysmazsák megkisebbedett, a tüdők expandáltak. Megbeszélés: Az aortaív-aneurysmák ellátásában a hagyományos műtét cardiopulmonalis bypass védelmében és teljes keringésleállítás mellett történik. A műtét alatt kialakuló cerebralis szövődmények magas kockázatát – a mély hypothermia cerebroprotektív hatásán túl – újabban az izolált cerebralis perfusio létesítésével tudták eredményesen csökkenteni. A tisztán sebészi megoldás alternatíváját jelentik a hybrid műtétek, amelyek során a supraaorticus ágak keringésének biztosítása (debranching) után történik stentgraft-implantáció. E beavatkozások kisebb megterhelést jelentenek, ugyanakkor állandó utánkövetést igényelnek, és hosszú távú eredmények még nem állnak rendelkezésre. Acut esetben az aortaív hybrid rekonstrukciója kis számban végzett beavatkozás, azonban a feltételek megléte esetén a magas kockázatú betegek ellátásának valós alternatívája. Jelen esetben fontos további szempont, hogy e metódus alkalmazásával a jól működő transzplantált vese keringése mindvégig biztosítva volt.

Restricted access
Authors: János Imre Barabás, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Levente Fazekas, Zoltán Oláh, Endre Zima, Erzsébet Paulovich, Andrea Kőszegi and Zoltán Szabolcs

Az epicardialis pacemakerek ritka, de akár életet veszélyeztető szövődménye a generátortelepnek a subcostalisan kialakított zsebből a hasüregbe történő elvándorlása. A szerzők 69 éves nőbetegük esetét ismertetik, aki aspecifikus hasi panaszokkal jelentkezett a klinika sürgősségi osztályán. Anamnéziséből kiemelendő, hogy korábbi mitralisműbillentyű-műtétét követően kialakult III. fokú atrioventricularis blokkja miatt epigastrialis pacemakert helyeztek be úgy, hogy a pacemakergenerátort a subcostalisan kialakított intramuscularis zsebben helyezték el. Mellkasátvilágítás igazolta, hogy a telep – eredeti helyétől messzire – a Douglas-üregbe vándorolt. A szokatlan helyre és távolságra vándorolt készüléket hasi feltárásból távolították el, közvetlenül azt követően, hogy új endocardialis pacemakerrendszer került beültetésre. A beteg szövődménymentesen, a 7. posztoperatív napot követően otthonába távozott. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 154–157.

Open access
Authors: Ildikó Bódi, Nándor Nagy, Lídia Sinka, Botond-Zoltán Igyártó and Imre Oláh

This paper introduces two novel monoclonal antibodies, designated GTr1 and GTr2, which recognise guinea fowl thrombocyte surface antigen(s). The antibodies were tested in embryos and adult birds. GTr1 and GTr2 staining emerged at embryonic days 12 and 7, respectively. After embryonic day 12 there was no difference in staining pattern between the two monoclonal antibodies. The isotype of the antibodies is IgG1. The antibodies did not react with any other haematopoietic cells of guinea fowl, and there was no species cross-reaction with chicken, turkey and quail. The antibodies can be used in interspecies chimeric and parabiotic experiments to identify cells of guinea fowl origin.

Restricted access