Search Results
You are looking at 1 - 10 of 13 items for
- Author or Editor: Zoltán Prohászka x
- Refine by Access: All Content x
A hemolitikus urémiás szindróma és a trombotikus thrombocytopeniás purpura klinikai diagnózisok átfedő, történelmi leírásokon alapuló fogalmak. A két betegség molekuláris patomechanizmusának feltárása az utóbbi években lehetőséget teremtett a pontos, etiológiai klasszifikáció megalkotására. Az ok-okozati összefüggések megismerése pontosabb diagnosztikát, új irányú terápiás lehetőségeket és részletesebb prognosztikai besorolást tesz lehetővé. Jóllehet a hemolitikus urémiás szindróma és trombotikus thrombocytopeniás purpura rossz prognózisú, ritka klinikai kórképek, a pontos molekuláris-etiológiai diagnózis és az annak alapján választott terápia segíthet az érintett betegek sikeres ellátásában. Jelen összefoglaló tartalmazza a ma rendelkezésre álló diagnosztikai lehetőségek elméleti hátterét, azok részletes leírását és a leletek értelmezéséhez szükséges gyakorlati ismereteket.
Bevezetés: Napjaink klinikai kutatásainak egyik fő iránya a megbetegedések hátterében álló kockázati tényezők azonosítása. Közlemények százai számolnak be „szignifikáns” és „független” prognosztikai faktorokról különböző humán megbetegedésekben, azonban ezek egy részében nem vagy nem megfelelően vizsgálták, hogy az új prognosztikai faktor javította-e, és ha igen, milyen mértékben az addig ismert prognosztikai modellt. A legújabb statisztikai módszertani ajánlások szerint az úgynevezett reklasszifikációs analízissel a fenti kérdést érdemben vizsgálni lehet. Célkitűzés: A reklasszifikációs analízis kivitelezésére több módszer is van, a közleményben a szerzők ezek alkalmazását saját, korábban publikált vizsgálataik újraelemzésével mutatják be. Módszer: Két marker, a vörösvértestátmérő-eloszlás szélessége és a szérum-hősokkfehérje-70 prognosztikai szerepét vizsgálták krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek körében. Korábban publikált eredményeik szerint mind a vörösvértestátmérő-eloszlás szélessége, mind a hősokkfehérje-70 szignifikáns, független prognosztikai markernek bizonyult többváltozós Cox-regressziós vizsgálatok alapján. Mindkét esetben újraértékelték a markerek szerepét reklasszifikációs tesztekkel. Eredmények: A szívelégtelen betegek prognosztikai modelljének diszkriminatív képessége lényegesen javult a korábbi modellhez képest, ha a vörösvértestátmérő-eloszlás szélességével egészítették ki a modellt, míg a hősokkfehérje-70 esetén ez nem volt egyértelmű. Következtetések: Az új prognosztikai faktorokat kritikusan kell kezelni mindaddig, míg alkalmas vizsgálatokkal elemzésre és bizonyításra nem kerül, mekkora a valós klinikai haszon, amely a marker már ismert prognosztikai modellhez való hozzáadásából származik. A hasznosságot a prognosztikai modell javulása során tesztelhetjük a reklasszifikáció módszereivel. Orv. Hetil., 2013, 154, 1374–1380.
Abstract
In this paper we present and analyse the 6th–7th-century Byzantine coins found at Orosháza and its surroundings. The first Byzantine coin – a follis of Justinian I – was found in Szentetornya in 1877. Using metal detectors during archaeological survey eight Byzantine coins had come to light: a follis of Justinian I, five folles, a half-follis of Justin II, and two folles of Heraclius. A greater part of them was accurately identified. Here we'll analyse their role outside the Byzantine Empire, as compared to the coin circulation in the Avar Age Carpathian Basin. We try to answer the question why Byzantine coins relatively frequently occurred at Orosháza and its surroundings.
A 62-year-old male who had Gaucher’s and Parkinson’s disease coexistently, developed iron accumulation in the bone marrow interstitially and in the Gaucher cells themselves. As it is shown here, this kind of iron overload was not associated with any of the HFE gene mutations in this single case. Further studies are required to focus on the pathomechanism of local iron overload in the Gaucher cells themselves and the Gaucher disease separately and in combination with Parkinson’s disease. Recommendations on iron chelating therapy and copper supplementation will be also considered.
Az atheroscleroticus plakk kialakulásában jelenleg három autoantigént tudunk azonosítani, amelyek patológiai jelentőségét experimentális és klinikai adatok egyaránt bizonyítják. Ezek az antigének a 60 kDa-os hősokk fehérje, a β2-glikoprotein I és az oxidált LDL. Szerepük van az antigénspecifikus T-sejt differenciálódási folyamatokban, valamint ellenük autoantitestes mechanizmusok indulnak be, amelyek prothromboticus hatással bírnak és az atherosclerosis folyamatát felerősítik. Az autoimmun betegségekben ezen tényezők mellett egyéb, betegségenként eltérő mechanizmusok vannak jelen, amelyek összességében az autoimmun vasculopathiák kialakulásához vezetnek. Az összefoglaló közlemény ezen vasculopathiák rövid áttekintését adja.
Az öregedő lakosság ellátása egyre nagyobb kihívást jelent Európában. Az eredményesebb gyógyítás és megelőzés érdekében javítani kell a rendelkezésre álló technológiai eszközök felhasználását, hogy felgyorsuljon a betegségasszociált rizikófaktorok és gének azonosítása. E feladat megvalósításának azonban előfeltétele egy ellenőrzött minőségű, jól osztályozott és elegendően nagy betegminta-gyűjtemény/bank létrehozása, amelyben a DNS/szérum/plazma/sejtek/szövetek/RNS/fehérje fizikai tárolása egy információ alapú infrastruktúrával kombinálva garantálja a kutatók számára a minták és adatok széles körű hozzáférését. A Danubian Biobank egy olyan kezdeményezés, mely egyetemeket, oktató kórházakat és rehabilitációs klinikákat kapcsol össze a Duna mentén lévő, illetve az ezzel szomszédos államokban. A tudományos program fő célja a vascularis betegségek (pl. myocardialis infarktus, stroke, szívelégtelenség, artériás trombózis, veseelégtelenség), a metabolikus betegségek (pl. obesitas, diabétesz, metabolikus szindróma) és a neurodegeneratív betegségek (pl. demenciaszindrómák, Parkinson-kór) vizsgálata. A biobankprojekt egyes részfeladatainak megoldására munkacsoportok jöttek létre, hogy segítsék a betegek bevonásának, minták és adatok kezelésének, népegészségügyi, epidemiológiai, genetikai technológiai alkalmazásoknak és a kutatási stratégiáknak az összehangolását. A folyamatosság, illetve belső fejlesztés, optimalizálása érdekében a konzorcium, illetve az egyes munkacsoportok önmagukban is rendszeresen konferenciákat szerveznek, valamint az együttműködést finanszírozó pályázatokat készítenek.
Absztrakt:
Az őssejt-transzplantációhoz társult thromboticus microangiopathia egy multifaktoriális szövődmény transzplantáció után. Incidenciája a különböző diagnosztikus kritériumrendszerek miatt nagyon eltérő az irodalomban. A thromboticus microangiopathia aktivitását jelző klinikai paraméterek, így a laktátdehidrogenáz-emelkedés, a hematológiai paraméterek és a vesefunkció változásai az őssejt-transzplantáció után nem specifikusak. A patomechanizmusában a klasszikus és az alternatív út diszregulációjának egyaránt szerepe lehet, azonban a komplex patomechanizmus pontosan még nem ismert. A jövőben a komplement paraméterek, köztük a terminális komplement út aktivációs komplex monitorozása segítheti a klinikusokat a gyors és pontos diagnózisban, a kezelésre szoruló betegek optimális kiválasztásában, a terápia várható hatékonyságának előrejelzésében és eredményességének monitorizálásában. A közlemény a thromboticus microangiopathia diagnosztikus kritériumrendszereinek és a terápiás lehetőségeinek változásait, valamint a hazai gyermek betegekben szerzett tapasztalatokat mutatja be. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1043–1050.
Absztrakt:
Bevezetés: 2020. március végén a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (COVID–19-betegség) diagnosztizálására megjelentek Magyarországon a vírussal szembeni specifikus antitestek jelenlétét kimutató gyorstesztek. Célkitűzés: Munkánkban két gyorsteszt, az Anhui és a Clungene teszt diagnosztikai teljesítményét értékeltük a fertőzés kimutatásában arany standardnak számító ’real-time’ (valós idejű) PCR (a továbbiakban: PCR) vizsgálati eredmények alapján. Módszer: 2020. március 16. és április 14. között intézetünk 20 120, COVID–19-fertőzéssel kapcsolatos rekordot küldött be az országos adatszolgáltató rendszeren keresztül. Ebben 4140 személynél csak IgM és IgG jelenlétét kimutató gyorstesztvizsgálat történt; 3210 személynél csak PCR-teszt, 1654 személynél pedig PCR- és gyorstesztvizsgálat (Anhui: 625, Clungene: 1029) végzésére maximum 3 nap eltéréssel is sor került. PCR-pozitívnak azt a személyt tekintettük, akinél bármikor PCR-pozitivitás fordult elő, illetve antitestpozitívnak azt, akinél IgM- és/vagy IgG-pozitivitást észleltünk. (Megjegyzés: a Clungene tesztet Lungene néven is forgalmazzák.) Eredmények: A 4864, PCR-rel vizsgált személy közül 308 volt PCR-pozitív (a PCR-pozitivitás prevalenciája 6,3% volt). A PCR alapján az Anhui gyorsteszt szenzitivitása 33,3%, specificitása 72,85%; a Clungene gyorsteszt szenzitivitása 35,48%, specificitása 85,02% volt. 6%-os PCR-pozitivitási prevalencia esetén a pozitív és a negatív prediktív érték az Anhui gyorsteszt esetében 7,28%, illetve 94,48%, míg a Clungene gyorsteszt esetében 13,13%, illetve 95,38% volt. Következtetés: Az aktuális fertőzöttségi prevalencia melletti alacsony pozitív prediktív értékek alapján az általunk értékelt gyorstesztek jelenleg nem alkalmasak a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (PCR-pozitivitás) kimutatására az általános populációban. Az Anhui és a Clungene gyorstesztek negatív eredményei a jelenlegi 6%-os prevalencia mellett mintegy 95%-os valószínűséggel jelzik a SARS-CoV-2-vírusexpozíció hiányát. Az Anhui és a Clungene – SARS-CoV-2 vírus elleni IgM- és IgG-antitesteket kimutató – gyorstesztek alkalmazása a COVID–19-fertőzés differenciáldiagnosztikájában szakmailag vállalhatatlan. Orv Hetil. 2020; 161(20): 807–812.
A Hungarian soldier previously immunized against Neisseria meningitidis by quadrivalent polysaccharide vaccine was twice infected with meningococci within six weeks. The patient was treated with ceftriaxone during both episodes and he successfully recovered. His close contacts received rifampicin prophylaxis. An investigation was performed to characterize the genetic background of the pathogens to ascertain if the recurrent invasive meningococcal disease was caused by the same strain and to find out the reason for reinfection. Both meningococci belonged to the fine type Y:P1.5-2,10-1:F4-1:ST-23. This is the first description of the Europe-wide prevalent N. meningitidis serogroup Y in Hungary. In the first episode, we found wild-type rpoB allele in the non-culturable sample implying the susceptibility to rifampicin. The culturable isolate from the second episode proved resistant to rifampicin and had a point mutation in the rpoB gene. The rifampicin resistance might have evolved during the prophylactic treatment of contacts. Previous immunization of the patient with polysaccharide vaccine was ineffective due to his immunodeficiency, thus immunization with conjugate vaccine was proposed. We have proposed the implementation of centralized rifampicin susceptibility testing of N. meningitidis strains within a defined time frame to intervene and administer appropriate prophylaxis to close contacts.
Abstract
Helicobacter pylori is a common pathogen causing gastric inflammation and malignancy. Fetuin-A is a multifunctional protein that is involved in the regulation of calcification, insulin resistance and inflammation. Reports on serum levels of fetuin-A in acute H. pylori infection are contradictory. We intended to see whether H. pylori post-infection status has a long-term effect on serum fetuin-A levels in a well-characterized series of systemic lupus erythematosus cases.
In this cross-sectional study 117 patients with systemic lupus erythematosus were enrolled. Helicobacter infection status and serum fetuin-A concentration were determined by ELISA and radial immunodiffusion, respectively. H. pylori positive patients had higher serum fetuin-A concentration than negative ones: 517 (456–603) vs. 476 (408–544) mg L−1, median (25–75% percentiles), P = 0.020. No other parameters differed between these groups. During univariate regression analysis fetuin-A levels were associated with Erythrocyte sedimentation rate (ESR), White blood cell count (WBC), C-reactive protein (CRP), serum total protein, albumin, and the SLEDAI index at the time of diagnosis but only serum albumin remained a significant determinant in multivariate regression study.
