Search Results

You are looking at 1 - 10 of 28 items for

  • Author or Editor: Zoltán Szeberin x
Clear All Modify Search

Abstract

Atherosclerosis may present with arterial calcification, which is associated with increased cardiovascular morbidity and mortality. Fetuin-A plays a role in the inhibition of extraosseal calcification, and heat shock protein 70 (Hsp70) is elevated in peripheral artery disease. The aim of our study was to examine the potential role of fetuin-A and Hsp70 in the inhibition of arterial calcification in atherosclerotic patients. Classical risk factors of atherosclerosis as well as the severity of arterial calcification and atherosclerosis were assessed by ultrasound, angiography, and serum analysis in a cross-sectional study of patients with carotid stenosis, aortic aneurysm, and lower extremity atherosclerosis. We demonstrate that there is an inverse correlation between serum fetuin-A levels and the severity of arterial calcification in patients with chronic atherosclerotic lower extremity disease without renal disease or infection. Our data suggest that it is not end-stage renal disease and dialysis that explains the earlier reported association of low fetuin-A level and arterial calcification. The novel finding of our study is the significantly different serum fetuin-A levels in patients with aortic aneurysm of different etiologies (atherosclerosis and Marfan syndrome). Our results suggest that there is an association between serum fetuin-A levels and the severity of arterial calcification also in patients without renal failure.

Full access

Objectives

Treatment of paravisceral aortic infections poses several challenges because standard therapy with excision of all infected tissues and extraanatomic reconstruction is frequently not possible without jeopardizing visceral perfusion. In situ reconstruction with rifampin-soaked prosthetic graft or endovascular repair with stent grafts runs the risk of reinfection. We present a case of a paravisceral aortic infection, where cryopreserved allograft was used for the reconstruction of the aorta.

Methods

Medical documentation and CT angiography studies were retrospectively reviewed for a patient in a tertiary care center.

Results

A 62-year-old male patient presented with an infected pseudoaneurysm of the paravisceral aorta at the level of the celiac artery. He had previously undergone multiple orthopedic surgical interventions and developed methicillin-resistant Staphylococcus aureus infections. We successfully repaired the paravisceral pseudoaneurysm with excision of all infected tissues and in situ aortic replacement with a cryopreserved allograft.

Conclusion

In case of infected aortic pseudoaneurysm, the use of cryopreserved aortic allograft is a reliable choice for reconstruction of the aorta.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A rekeszizom és a veseartériák közötti aortaszakasz és visceralis ágainak megfelelő expozíciója elengedhetetlen feltétele az ebben a régióban végzett sikeres érműtétnek. A standard median laparotomiából történő transperitonealis behatolás, a retroperitonealis feltárás és a thoracolaparotomia mellett a bal oldali medialis visceralis rotáció jelenthet előnyt e nehezen megközelíthető régió feltárásánál endovascularis megoldásra alkalmatlan esetekben. Érsebészeti műtéteknél szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be hat eset kapcsán. Betegek és módszerek: Median vagy ívelt harántlaparotomiát követően mobilizáltuk a szigmabelet, a leszálló vastagbelet, a lépet, a pancreast, és a retroperitonealis térben a vese és mellékvese előtt haladva tártuk fel a suprarenalis aortát. A műtéti indikáció egy esetben az aorta suprarenalis aneurysmája, három esetben a visceralis aortaszakasz és ágainak szignifikáns szimptomatikus meszes stenosisa, egy esetben korábbi aortoaorticus interpozíció proximalis anastomosisának pseudoaneurysmája, egy esetben pedig alsó végtagi és zsigeri malperfúziós szindrómát okozó Stanford B típusú dissectio volt. Két esetben aorta-thrombendarterectomia és direkt varrat, egy esetben aorta-thrombendarterectomia és aortobifemoralis bypass, egy-egy esetben dacron-graft-interpozíció, illetve thoracalis aortahomograft-beültetés történt, egy esetben pedig endoartectomiát végeztünk refenestratióval és thrombectomiával. Eredmények: A betegek átlagéletkora 58 év volt (43–72 év). Az átlagos műtéti idő 231 ± 80 perc, a suprarenalis kirekesztés átlagos ideje 43 ± 15 perc volt. Cell savert három esetben használtunk. A betegek átlagos kórházi tartózkodási ideje 16,16 ± 13,53 nap volt. Öten otthonukba, egy beteg belgyógyászati osztályra távozott. Egy esetben léptoksérülés miatt akutan splenectomiát végeztünk, két beteg igényelt vérzéses szövődmény miatt reoperációt, az egyik betegnél 12 nappal, a másik betegnél 14 nappal a műtét után. Két betegnél alakult ki veseelégtelenség, egy igényelt tartós dialízist. Pancreatitist, bélnecrosist nem tapasztaltunk. Beteget nem veszítettünk el, a tervezett műtéti területhez minden esetben kiváló feltárást nyertünk. Következtetések: A traumatológiában a rekesz alatti aorta sérüléseinek ellátásánál alkalmazott transabdominalis medialis visceralis rotáció tapasztalataink alapján jó feltárást nyújt a suprarenalis aortát érintő akut vagy electiv érsebészeti beavatkozásokhoz. Az intraoperativ vérzéskontroll, a visceralis ágak kezdeti szakaszának exploratiója biztosabb az aorta lateralis feltárásával, mint az anterior transabdominalis megközelítéssel. A két testüreg megnyitásával járó thoracolaparotomiánál előnyösebb lehet a kevesebb várható pulmonalis szövődmény miatt, valamint szükség esetén a hasűri szervekhez és azok artériáihoz is jó hozzáférést biztosít. A parenchymás szervek (lép, pancreas) sérülésének, illetve a vékony- és vastagbél-mesenterium kompressziójának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Full access

Absztrakt:

A hemodialízisre szoruló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek száma évről évre növekszik, aminek következtében egyre gyakrabban kerül sor tartós centrális vénás dializálókanülök beültetésére. A kanülök hosszú idejű alkalmazásakor – a kialakuló fibrinhüvely miatt – a későbbi eltávolításuk nehézségekbe ütközhet. Egy új, minimálinvazív intervenciós radiológiai módszerrel (úgynevezett Hong-technikával), kis feltárásból végzett endoluminalis tágítással a vénafalhoz, illetve a jobb pitvarhoz szívósan tapadó katéterek mellkasnyitás nélkül távolíthatók el. Hazánkban először vettünk ki ezzel a technikával egy 6 évig használt és a szokásos módszerekkel nem eltávolítható dializálókanült a bal vena subclaviából. Tapasztalatunk alapján javasolható a Hong-technika rutinszerű alkalmazása. Orv Hetil. 2019; 160(11): 435–437.

Open access

Bevezetés: Az orvostudomány a ’90-es években a modern informatika eszközeinek előnyeit felismerve adatbázisokat hozott létre megfigyeléseinek rögzítése céljából. Magyarországon 2002-ben hozták létre az Érsebészeti Regisztert, egy carotis-, aneurysma- és alsó végtagi artériás műtéteket feldolgozó adatbázist. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság vezetősége azt a célt tűzte ki, hogy a regiszter adatait rendszeresen feldolgozza. Jelen cikkben az Érsebészeti Regiszterben rögzített 2013. évi érműtétek fontosabb eredményeit mutatjuk be. Eredmények: Összesen 3916 érsebészeti eset került rögzítésre, 25,36%-ban carotis-, 10,11%-ban aneurysma- és 64,53%-ban alsó végtagi érműtét történt. Az esetek 23,90%-ában akut, 76,10%-ában electiv beavatkozást végeztek. A műtétet igénylő érbetegségek szempontjából a 60-70 éves korosztály a legveszélyeztetettebb, bár alsó végtagi érrekonstrukció gyakran szükséges fiatalabb korban is. A hasi aortaaneurysma-műtétek 31,47%-a stentgraft-implantáció volt, míg 68,53%-ban nyitott műtétet végeztek. A műtétet indokoló aneurysmák átlagos átmérője 62,45 ± 12,05 mm volt. Az aortaaneurysma-műtétek halálozási aránya 7,57%, az alsó végtagi műtéteké 2,06%, a carotisműtétek mortalitás-stroke előfordulási aránya 2,62% volt. Következtetések: A regiszterek gyakorlati haszna egyértelmű azokban az országokban, ahol magas színvonalon alkalmazzák azokat, és éves jelentésekkel segítik az érsebészet szakmai hatékonyságát. Közös érdekünk egy jól működő hazai adatbázis hosszú távú fenntartása.

Full access

Magyarországon elsőként közöljük esetünket, amelyben sikerrel alkalmaztunk nyitott hasi és VAC- (vákuumasszisztált sebzárás) kezelést aortaaneurysma-ruptura miatt kialakuló hasi compartmentsyndroma megelőzéseként. Esetismertetés: Az 59 éves nőbeteg acutan került felvételre klinikánkra, akinél az angio-CT-vizsgálat fedett hasi aortaaneurysma-rupturát igazolt. Az acut laparotomiából végzett aortoaorticus Dacron graft interpositióját követően, a has zárásakor a beteg lélegeztethetetlenné vált a vékony- és vastagbél hosszú szakaszát érintő oedemája és a retroperitonealis vérgyülem okozta megemelkedett hasűri nyomás miatt. Ezért nyitott hasi kezelés és VAC-terápia mellett döntöttünk. Az ismételt kötéscseréket követően a has halasztott zárása DualMesh hálóval történt, három héttel később a beteg otthonába távozott. Megbeszélés: Esetünkben a nagyfokú oedema és a retroperitonealis haematoma miatt a fedett hasi aortaaneurysma-ruptura műtéti megoldását követően a has zárása már nem volt kivitelezhető. Az intraabdominalis nyomásfokozódás szövődményei megakadályozhatók voltak a nyitott hasi kezelésnek köszönhetően. Esetünk tapasztalata és a szakirodalom ajánlása alapján javasoljuk a nyitott hasi kezelést VAC-rendszerrel kombinálva hasi compartmentsyndroma esetén.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az arteria iliaca aneurysmák az összes aneurysmák 2%-át teszik ki. Optimális kezelésük nem egyértelmű, sebészi kezelésük eredményeiről alig áll rendelkezésre hazai adat. Célkitűzésünk volt az arteria iliaca aneurysma miatt operált betegek mortalitásának és perioperatív morbiditásának elemzése, valamint az elektív nyitott műtéten és stentgraft-implantáción (EVIAR) átesett betegcsoportok eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Egy intézményben 2005. január 1. és 2014. december 31. között arteria iliaca aneurysma miatt műtéten átesett betegek retrospektív vizsgálata. Eredmények: Tíz év alatt 62 betegnél végeztünk elektív műtétet arteria iliaca aneurysma miatt (54 férfi [87,1%]). A betegek átlagéletkora 68,9 év (19–89 év) volt. Tíz esetben végeztünk akut műtétet aneurysma ruptura miatt (13,9%), ezek közül 3 beteg halt meg a perioperatív időszakban (30%). Az anatómiai lokalizációt tekintve többségében az arteria iliaca communison (80,6%) alakult ki értágulat. Elektív beavatkozásként nyitott műtétet 35 esetben (56,5%), EVIAR-t 25 esetben (40,3%), egyéb endovascularis intervenciót 2 esetben (3,2%) végeztünk. A posztoperatív szövődmény (1 fő [4,0%] vs. 17 fő [48,5%]; p<0,001) és az intenzív osztályos kezelés [29 fő (82,8%) vs. 2 fő (8,0%); p<0,001] szignifikánsan ritkább EVIAR-t követően, mint nyitott műtét esetén. Továbbá szignifikánsan kevesebb a posztoperatív kórházi ápolási napok száma (4,7 ± 2,3 nap vs. 11,8 ± 12,2 nap; p = 0,006) és a transzfúziós igény (1 fő [4,0%] vs. 26 fő [74,2%]; p<0,001) EVIAR végzése során. A hosszú távú túlélési arány a két módszer között nem különbözött jelentős mértékben (81,4% vs. 71,4%; p = 0,95). Következtetés: Az arteria iliaca tágulat sebészi kezelésének szükségessége esetén, alacsonyabb szövődményrátája és kórházi ápolásigénye miatt, az endovascularis műtétet ajánljuk elsősorban. Orv Hetil. 2018; 159(13): 520–525.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A fiatalkori akut mélyvénás thrombosis általában thrombophilia, immobilitás, trauma, műtét, rosszindulatú daganat kapcsán alakul ki, de korábban ismeretlen, krónikus vena cava inferior occlusio is állhat a háttérben. A konzervatív terápia mellett farmakológiai és mechanikus lysiskezelés is választható, ennek indikációjáról és terápiás hasznáról azonban nincs evidencia. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Érsebészeti Tanszéken kezelt betegek adatainak elemzésével a vena cava inferior occlusiójával társult mélyvénás thrombosis kezelési lehetőségeit mutatják be. Módszer: Egy centrumban végzett retrospektív tanulmányban vizsgálták a krónikus vena cava inferior occlusio előfordulási gyakoriságát 2012 és 2014 között. Eredmények: Huszonegy beteg közül négynél igazolták a vena cava inferior krónikus elzáródását vagy nagyfokú szűkületét. A pontos diagnózist adó komputertomográfiás vagy mágneses rezonanciás angiográfia után antikoagulálást kezdtek, katéteres intervenciót nem végeztek. 27,5 ± 11 hónap követési idő után mindegyik beteg él és panaszmentes. Következtetések: A krónikus vena cava inferior occlusio ritka betegség, proximalis típusú, rekurráló vagy mindkét alsó végtagot érintő mélyvénás thrombosist okozhat. Ezekben az esetekben a farmakomechanikus thrombolysis indikációja kérdéses és a pontos diagnózis felállításához komputertomográfiás vagy mágneses rezonanciás angiográfia is szükséges. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1361–1365.

Open access

Absztrakt:

A végstádiumú veseelégtelen betegek kezelésének folyamatos fejlődése és túlélési eredményeinek javulása következtében egyre nagyobb kihívást jelent tartós, jól működő arteriovenosus összeköttetés létrehozása. A HeRO (Hemodialysis Reliable Outflow) rendszer lehetővé teszi megfelelően funkcionáló arteriovenosus sönt képzését olyan betegekben, akiknél mindkét oldali centrális vénás elzáródás miatt felső végtagi sönt készítése már nem jönne szóba. Hazánkban először ültettünk be eredményesen HeRO graftot egy tartós hemodialízisben részesülő betegnél. Célunk az ezzel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. Esetismertetésünkben a betegdokumentációt, a pre- és posztoperatív képalkotó vizsgálatokat tekintettük át. Betegünk (73 éves nő) 12 éve részesül rendszeres hemodialíziskezelésben. Mindkét felső végtagon számos alkalommal történt arteriovenosus fistula létrehozása, fistulathrombectomia, valamint mindkét oldalon sor került tartós tunelizált dialíziskanül használatára. Bal oldali könyöktáji fistulájának elzáródását követően konvencionális sönt képzése nem jött szóba a mindkét oldalon kialakult vena subclavia occlusióra tekintettel, ezért HeRO graft implantációja mellett döntöttünk. A sikeres graftimplantációt követően 7, majd 12 hónappal történt graftthrombectomia és endovascularis intervenció, melyet követően ismét jó hatásfokú hemodialízis végezhető a grafton keresztül. A mindkét oldali felső testfél centrálisvéna-occlusiója esetén a HeRO graftrendszer megfelelő alternatívája lehet a tunelizált dialíziskanülöknek és alsó végtagi arteriovenosus összeköttetéseknek. Orv Hetil. 2019; 160(31). 1231–1234.

Open access