Search Results

Abstract

The excellently preserved toad fossil was found the Middle Miocene (Badenian) lower freshwater-brackish diatomite layers in Szurdokpüspöki, Mátra Mountains, northern Hungary. This is the first amphibian fossil of the locality. This specimen is the only toad skeleton from Hungary and possibly from the Miocene of Europe. The toothless premaxilla and maxilla denote the family Bufonidae and the ossification of the frontoparietal, prootic and exooccipital indicates the toad species Bufo viridis. The difference from other bufonid toads is the presence of a small bulge on the ventral side of the well-preserved right ilium; thus it is referred to as Bufo aff. viridis. The size of the bones of the fossil anura suggests it was probably a young specimen. Detailed taxonomic description is given.

As a result of several years of screen-washing activity, a remarkable assemblage of eggshell fragments has been recovered from the Late Cretaceous vertebrate locality of Iharkút, Hungary. Detailed investigation of the assemblage by multiple visualization techniques (scanning electron microscopy, polarizing light microscopy, X-ray micro-computed tomography), quantitative morphometric analyses, and micro X-ray fluorescence spectrometry revealed a diverse composition of five different eggshell morphotypes (MT I–MT V) and three subcategories within the second morphotype (MT II/a, b, c), with MT I being by far the most abundant (83%) in the assemblage. MT I, MT III, and MT V represent theropod dinosaurian eggshells, whereas MT II and MT IV show characteristics of crocodilian and squamate eggshells, respectively. Hence, despite their fragmentary nature, these eggshells represent the first clear evidence that various sauropsid taxa had nesting sites near the ancient fluvial system of Iharkút. Besides the implied taxonomic diversity, two unique features add to the significance of this eggshell assemblage. First, it contains the thinnest rigid crocodilian (MT II/c) and squamate (MT IV) eggshells ever reported. Moreover, one of the identified theropod morphotypes, MT I, is also among the thinnest fossil dinosaurian eggshells, the thinness of which is only rivalled by the eggshells of the smallest Mesozoic avian eggs known to date. Second, the Iharkút eggshell assemblage consists exclusively of thin eggshells (≤300 µm), a condition unknown from any other fossil eggshell assemblages described to date. Combined with the knowledge acquired from skeletal remains, these peculiarities give additional insights into the paleoecology of the terrestrial sauropsid fauna once inhabiting the ancient island of Iharkút. Finally, the presence of well-preserved eggshells recovered from two different sites representing different depositional environments provides further evidence for previous taphonomic and sedimentological conclusions, and also expands our knowledge of the special conditions that allowed the preservation of these delicate eggshell fragments.

Absztrakt:

Bevezetés: A radiosynoviorthesist (RSO) fájdalmas, terápiarezisztens, krónikus synovitis kezelésére alkalmazzuk az 1950-es évek óta, de a hosszú távú hatások felmérésére eddig nem készültek prospektív ellenőrzött vizsgálatok. Célkitűzés: Ennek a prospektív, obszervációs vizsgálatnak az volt a célkitűzése, hogy felmérje az izotópos synovectomia hatékonyságát inflammált térdosteoarthritisben (OA) 10 éves nyomon követésben. Módszer: Alapos előkészítés után a radionuklid-kezelést 90-Yttrium-citráttal végeztük Kellgren–Lawrence I–II. (n = 69) és III. stádiumú (n = 72) osteoarthritises betegekben, intraarticularis injekció formájában. Eredmények: A korai radiológiai stádiumban levő osteoarthritises betegekben „kiváló/jó” eredményeket értünk el már 1 év után az esetek 82,5%-ában, és 73,7%-ot a 8 éves kontrollvizsgálatokon. A felmérés az ízületi fájdalomra, a mobilitásra és a mozgásfunkciók megtartására vonatkozott. 10 évvel a beadás után az eredményesség 50%-ra csökkent, feltehetően a korral járó degeneratív folyamatok progressziója miatt. A III. stádiumú betegekben (akiknél az osteoarthritis előrehaladottabb volt) kezdetben 45,9%-os eredményt értünk el, és ez 41,2%-ra esett vissza a 8 éves utánkövetés során. Ebben a csoportban a betegek száma csökkent a 8–10. évre, azaz a 8. évben 51 beteg maradt, majd a 9. évben 30 beteg, a 10. évben pedig 9 beteg. Az utolsó évben az alacsony betegszám miatt a klinikai válaszok nem voltak biztonságosan megítélhetők. Következtetés: Az osteoarthritises ízületekben alkalmazott RSO hosszú távú eredménye a legtöbb betegben „kiváló” vagy „jó” volt. A radiokolloid hatása hosszú távon fennmarad, a 8–10. éves gyengébb eredmények az életkor előrehaladásával jelentkező degeneratív folyamatoknak és az alacsony betegszámnak tudható be. Ismert, hogy a hatékonyság függ a kezdeti diagnózistól (OA, RA, SpA, PsA, AHA, ReA stb.), a radiológiai stádiumtól (Kellgren–Lawrence I–IV.), illetve a synovitis score-tól. Eredményeink a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan arra utaltak, hogy a radiációs synovectomia alkalmazása elsősorban az alacsonyabb radiológiai stádiumban levő betegeknek javallott. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1831–1839.

Abstract

Remains of Triassic vertebrates discovered in the Villány Hills (SW Hungary) are described here. After the well-documented Late Cretaceous Iharkút locality, this material represents the second systematically collected assemblage of Mesozoic vertebrates from Hungary. Fossils were collected from both the classical abandoned road-cut at Templom Hill (Templom-hegy) and a newly discovered site at a construction zone located 200 meters west of the road-cut. Macrofossils of the construction site are mainly isolated bones and teeth of nothosaurs from the Templomhegy Dolomite, including a fragmentary mandible referred to as Nothosaurus sp. and placodont teeth tentatively assigned here to cf. Cyamodus sp. Affinities of these fossils suggest a Middle Triassic (Ladinian) age of these shallow marine deposits.

New palynological data prove for the first time a Late Triassic (Carnian) age of the lower part of the Mészhegy Sandstone Formation. Vertebrate remains discovered in this formation clearly represent a typical Late Triassic shallow-marine fauna including both chondrichthyan (Lissodus, Palaeobates, Hybodus) and osteichthyan (cf. Saurichthys, ?Sphaerodus sp.) fish fossils. The presence of reworked nothosaur and placodont tooth fragments as well as of possible archosauriform teeth, suggest an increase of terrestrial influence and the erosion of underlying Triassic deposits during the Late Triassic.

A belemnite rostrum collected from the lowermost beds of the Somssichhegy Limestone Formation proves that this Lower Jurassic (Pliensbachian) layer was deposited in a marine environment. Most of the vertebrate remains (nothosaurs, placodonts, hybodont shark teeth, perhaps Palaeobates, Lissodus) recovered from these beds are also reworked Triassic elements strongly supporting an erosive, nearshore depositional environment.